"Utazásai közben gyakorlott vonásokkal vetette papírra a festői tájakat. 1849 őszénés telén a borsodi hegyekben bujdosva a csodás tájakláttánmenekült a festőecsethez vigasztalásért. A Bach-korszakbana Balaton-felvidék regedús romjai, az ódon épülettel koronázottTihanyi-félsziget ragadták meg festő képzeletét. Balatonfüredet és asümegi várat ábrázoló rajzai a Vasárnapi Újság hasábjain maradtakránk, s a múlt századi útikalauzokban sőt még kártyákon is elismert művészek alkotásaival együtt szerepeltek. Nagy hasznát vette a titokban kezelt nagyító szerkezetének, amelyetpápai tanárától és sógorától kapott, s amelynek gyakorlati értelmétmost fedeztük fel a Jókai-relikviák kiállítássá rendezése során. Ez azutazásra készített, összecsukható különleges szerkezet Jókai noteszlapjaira varázsolta a hegyek és várak például Várpalota, Siklós,Detonata, Árva vára kontúrjait, lehetővé tette a gyors helyszíni rajzolást és a részletek későbbi finomítását, Petőfi (feltételezett) szülőházát is lerajzolta. Élete végéig nagy becsbenőrizte rajzfelszerelését és ecsetjeit, s mégutolsó évében is vállalkozott akvarell festésre. A képzőművészet kedves színfoltja volt életének, de azért egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy igazánművészit mint ..festő is szépirodalmi műveiben:tájleírásaibanalkotott." https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/AmerikaiKanadaiMagyarElet_1977_05/?pg=75&layout=s
Tegnap szomorú hírt kaptunk. Életének 73. évében elhunyt szerkesztő-társunk, Gál László. Barátainak, nekünk: Tatus.
Tatus a Fortepan legelső szerkesztői közé tartozott. 9 évvel ezelőtt, ismeretlenül kerestem meg azzal az ötlettel, hogy segítsen nekünk a fotók azonosításában és leírásában. Tatus mellény-zakó-ballonkabátban érkezett a találkozóra, kicsit Maigret, kicsit a városmajori parkban sakkozók stílusában. Jókedvű volt és határozott. Ebből aztán nem is engedett, mindig szeretett érvelni és nevetni. Ennél jobban csak két dolgot szeretett, lóversenyezni és emlékezni. Utóbbi nálunk megszokott, mondhatnám, a Fortepan részben az emlékezésről szól. Beleértve, hogy arra is emlékszünk, amire nem emlékszünk. De Tatusnak határozott emlékei voltak. Mintha gyerekkorától az újságokat böngészte, meg a helyeket figyelte volna: presszókat, színházakat, focipályákat. Gond nélkül elsorolta a Fradi 66-os kezdőjét, a Minisztertanács tagjait, vagy a Képzelt Riport szereposztását, némely lókötőről a magánéleti stikliket is megemlítve. Kocsma- és vendéglőnevek alapján azonosította a budapesti utcákat, sőt, főiskolai éveinek miskolci helyszíneit is. A háború utáni polgárság képviselője volt, ha volt ilyen. Volt ilyen.
Tatussal egy pici külön szálon is kapcsolódtunk egymáshoz, mindketten kötődünk a budai Várhoz. Tatus itt született és bár jó régen elköltözött, szerintem itt maradt. Még a lóversenyről is szeretnék írni valamit. Például, hogy Tatuson kívül egyetlen embert sem ismerek, aki lóversenyezett volna. Leginkább az angol derbykre fogadott - remélem jól írom - elképesztő energiákat építve a fogadásaiba. Minden futamra elemzéseket készített, a napirendjét is a lovakhoz igazította. Ez is tetszett benne.
A fentiekből kevesen gondolnák, de Tatus hallatlan szorgalommal és precizitással szerkesztette a Fortepant. Órákat töltött egy-egy helyszín, vagy szereplő azonosításával. Legemlékezetesebb korszaka Hunyady József fotóinak leírásához köthető. Hunyady többszáz anonim íróportrét készített a hatvanas években, amiknek jórészét Tatus azonosította. Egyúttal bele-beleolvasva ifjúságának szerzőibe is, Mándyba, Galgóczyba, Csurkába. Milyen kár, hogy a fotók leírásában nem szerepel a neve - sokezer képnél olvashatnák: megfejtette Gál László.
Kedves Tatus! Jó volt dumálni Veled. Ne vedd a ballonodat, maradj még - mondanám. Megyek, mert fut a lovam - mondanád.
Bizonyára más is gondolt már arra, hogy egy fórumon sokszor látott személy hirtelen elmaradása miért történt. Itt ugyan sokan ismerik egymást személyesen is, hála az időnkénti találkozóknak, de máshol nem derül ki a jelenlét megszakadása. Ez valószínűleg megoldhatatlan helyzet.
Szeptember óta nem láttuk, de ezt inkább arra fogtuk, hogy nem frissül a gyűjtemény. Az fb - ről tudjuk, hogy örökre itthagyott bennünket, nem győzte kivárni az új fortepant. Tatus, nem erről volt szó!
A legújabb időknek, mióta ugyanis képes lapjaink száma kettővel megszaporodott, a concurrentia szüleménye, hogy azok ismét visszaestek régi hibáikba, és a botrányhajhászat, az erkölcsöt és illemet sértő aljas szenvedélyek fölkorbácsolása egész meztelenségébel üli orgiáit hasábjaikon a nyomdászat nem nagy dicsőségére, a közmorál nem nagy épülésére. Hogy a nép ily ocsmány olvasmányok által nem művelődik, hanem aljas cselekedetekre ösztökéltetik, melynek lejtőjén alig van megállás, már a tudomány által is rég bebizonyított tény.
A görög "τό Ναυτικό μας" (Haditengerészetünk) folyóirat (a Görög Királyi Haditengerészet lapja) 1948. novemberi számában megjelent rövid visszaemlékezés szerint a kapitány mellbe lőtte magát, majd kimentették a hajóról és a pireuszi haditengerészeti kórházba szállították, ahol hosszú lábadozást követően felépült a sérülésből.
A jelek szerint, a Pesti Napló nyert... Az Auckland Star híre szerint valóban öngyilkos lett.
Az oldal jobb felső sarkában található a vonatkozó hír, emígy:
SINKING SHIP DRAMA.
The Greek Navy patrol boat Panormos (250 tons), while returning from maneuvers, struck a bank near Aegina and sank. The accident was due to the steering gear having been damaged in a rough sea. Captain Demetrius Duccas, the commander, refused to leave the sinking ship and shot himself with a revolver.
...magyarul:
DRÁMA A SÜLLYEDŐ HAJÓN. A görög haditengerészet Panormos nevű járőrhajója (250 tonna), miközben visszatért a manőverekből, Aegina közelében a partnak ütközött és elsüllyedt. A baleset oka az volt, hogy a kormánymű megsérült a háborgó tengeren. Demetrius Duccas kapitány, a parancsnok, nem volt hajlandó elhagyni a süllyedő hajót, és egy revolverrel agyon lőtte magát.
Hát az ilyenekről beszélek. Nem úgy hívják, nem az történt... De az Arcanum csodája, hogy mivel fél tucat újság van párhuzamosan digitalizálva, a káoszban rendszerint felbukkan az igazi információ. Valahol.
