Még egyszer kérdem: ha egyszer ily ajtócsapkodósan peckes politikus vagy, akkor néked miért nem tökmindegy már, hogy az ajtó bevágása után mi történik a bevágott ajtó mögött?
Akik maradtak, basznak egyedül!... Mi közöd hozzá?!
Nem irigylem a gazdag embereket (általában), a politikusokat még annyira sem, míg Gyurcsánytól a legkevésbé a drukkereit irigylem.
Tudom, kié ez a nick, tanúsíthatom: nem marháskodik, így gondolja, halál komolyan mondja! Akár a többi ostoba, elhiszi magának (és persze a többi ostobának oda-vissza), hogy ha a Gyúcsányi lemond, mer hazúúdott, akkor azzal a Fidesz frankón megelégszik, vagyis azt mondják majd Orbánék: jóvan, elment az egyetlen hazúg, a többi komonista mind becsületes, meer’ a Gyúcsányi a többi (teljesen igazmondó) komonistáknak is hazúdott (szegényeknek), és mi végre elzavartuk az egyetlen hazúgot, így innen konstruktív ellenzék leszünk, különösen, ha a Donald kacsát választják miniszterelnöknek a gyúcsánytalanított igaz komonisták. Sőt ez esetben a Fidesz indítványozta volna a vizitdíj duplájára emelését (népszavazással!), a kórházakban pedig (Donald kacsa miniszterelnök úr külön megbecsüléséül) a kacsába való viz(it)elési díjat is bevezette volna (szintén népszavazással).
Én viszont az Őszöd kiszivárgásának pillanatát tartom a legutolsó alkalomnak, amikor még le lehetett és le is kellett volna mondani, nem csak erkölcsi és PR okokból, hanem szimplán politikailag, mert akkortól a vak számára is világos volt, hogy innen csak bukás jöhet. A textúra láttán tudhattuk, hogy kifogyhatatlan muníciót adott ellenfelei kezébe, akik azt gondosan beosztva szét is lőtték vele a várat.
Ami utána történt a késlekedések, kihátrálások, pótlólagos alkuk ügyében, az csak növelte a bajt, de egyenként mégis túlélhető lett volna - valaki mással.
Nem lett volna ugyanaz, ha Bajnai bukja a népszavazást, mint ha Gyurcsány.
Jó párszor leírtam már: Gyurcsány szerintem ott szúrta el, hogy a népszavazás után, mikor a frakció szinte egy emberként kiállt a reformok mögül, nem tette meg azt, amit Öszödön mondott. Jelesül nem csapta rá az ajtót a díszes társaságra, mondván, hogy kicsinyeim, innentől b@sszatok egyedül. Nagy kár, de most már mindegy.
Nem mindegy, mert ha akkor Gyurcsány „rácsapja az ajtót” a frakcióra, a pártjára (s ezzel a maga részéről a politikára is értelemszerűen), valószínűleg már most tudnánk, mi lesz három év múlva (a Fidesz három évének múltán), ti. az esetben (nagy valószínűséggel) a Fidesz hamarabb kezdi el a maga műsorát, vagyishogy már három évvel ezelőtt előrukkol a „seggig érő magyarságtudattal”.
Ez infantilizmus. Mert éppen az a jó, hogy a politikát nem fórumos hisztérikák műveleik, a politikusok nem csapkodják személyes presztízs-okokból egymásra az ajtókat. Ha annakidején Gyurcsány eljátssza a fórumos Pixykre hajazó hülyegyereket, biztos, hogy nincs Bajnai-konszolidáció. Lett volna valami más, valami, amit „egyedül basznak a kicsinyeim”, s ami lehet, hogy jobb lett volna a Bajnai-programnál, ámde ez egyáltalán nem biztos.
A Fidesznek megadatott a lehetőség, hogy tényleg javítson valamit, ehelyett Szócskák és Rogánok rohangálnak, mint egy falka japán keringőző egér és semmi nem mutat arra, hogy valódi kormányzás készülne.
Ami vagy azt jelenti, hogy nem készül valódi kormányzásra, vagy azt jelenti, hogy készül, csak a Fidesz sem köti a dolog lényegét a vicsorgó Pixyk orrára, miként Gyurcsány sem közötte annakidején. Ha ugyanis nincs az őszödi kiszvárogtatás (vagy micsoda), a mai napig nem tudná Pixy, hogy Gyurcsány valódi kormányzásra készült.
És ma mit látunk? Hoffmann Rózsákat és seggig érő magyarságtudatot. Na, ha ettől a szellemi műhelytől nem fogjuk pár éven belül Svájcot is lekörözni, akkor semmitől!
Gyurcsány úgy próbálta kezelni az alapproblémát (mely szerint nincs és belátható időn belül nem is lesz kolbászból a kerítés), hogy ezt csak sub rosa mondta el, míg az országnak nem mondta meg (még akkor se nagyon, amikor kiderült: a frakciónak már megmondta), vö. „nem fog fájni”, míg ugyanezt az alapproblémát a Fidesz úgy próbálja kezelni, hogy kerítéskolbász helyett „seggig érő magyarságtudatot” juttat az állampolgárnak. Két okból. Egyrészt, mert az ő lelkükhöz is közelebb áll a „seggig érő magyarságtudat” (ott van a lelkük a seggük közelében stb.), másrészt meggyőződésük: a jónép is inkább bukik a „seggig érő magyarságtudatra”, mint arra az infantilizálón idióta Gyurcsány-szövegre, amely szerint „nem kell félni, nem fog fájni”.
Aki ezt nem érti, nem ért a politikából semmit. Csak dumál róla. Azt hiszi, a politika abból áll, hogy a nagy komoly tudóslegény megpödri valamely reformista szakműhelyben fényesült bajuszát, fölpattan hetykén a József nádor téri politikai hordóra, kevélyen lebassza ott a böszme jónépet, mondván, hogy hát még mindig nem értitek?, néktek lesz jó az, ha rossz lesz (mert „nem fog fájni”), mire a böszme nép pajzsára emeli a racionalista bajuszt, és boldogan „megy vissza autófényezőnek”, már az persze, akinek van hová „visszamenni”, vagyis akinek nincsen, az még boldogabb lesz, mert annál nagyobb boldogság, minthogy immár rokkantsági nyugdíjhoz, munkanélküli segélyhez sem juthat a választópolgár, ám ami közgazdaságialg így racionális, szóval e szakmai racionalitás népi, közösségi fölismerésénél nagyobb boldogság, vágyottabb katarzis egyszerűen nem létezik.
Lehet persze így is politizálni – az internetes fórumon. A Fidesz most nem így politizál, és persze nem is úgy, mint a jó Gyurcsány doktor bácsi annakidején. Aztán majd elválik: meddig hajlandó a böszme magyar magyarságtudatot fogyasztani kerítéskolbász helyett. Valameddig biztosan, s hogy pontosan meddig? Érdektelen. Ezekre a kérdésekre a Történelem adja meg a választ. Illetve Pixy is megadja szívesen, Babarczy is megadja, merthogy ők pontosan tudják, mi lesz majd, igen ám, csak a Történelem általában leszarja a véleményüket. Ezért válnak rendszeresen röhejesekké.
Marhára unom azt, hogy semmi se jó, semmit se lehet csinálni, illetve amit csinálnak vagy csinálnának, az marhaság, nem fog menni…
Gyurcsány igenis megpróbálta- hülyén, átgondolatlanul, mit tudom én? -, át is harapták a torkát a sajátjai.
A Fidesznek megadatott a lehetőség, hogy tényleg javítson valamit, ehelyett Szócskák és Rogánok rohangálnak, mint egy falka japán keringőző egér és semmit nem mutat arra, hogy valódi kormányzás készülne.
Már nem is két hozzászólásban, hanem egyazon rövidke szövegén belül (két mondattal alább) cáfolja saját nagyokosságát. Unja azt, hogy némelyek szerint „semmi se jó”, majd közli, hogy abból, amit a Rogánok csinálnak, semmi se jó.
Az egyik Pixy szerint a Gyúcsányi nulla, a másik Pixy szerint a Rogányi nulla. Még az sem különbözteti meg őket, hogy mindketten halálosan meg vannak győződve, kizárólag nekik van igazuk: a Gyúcsányi „semmi”, versus a Szócskák „semmik”.
Erre mondtam korábban: a Gyúcsányik is, a Szócskák is az efféle Pixyk roppant „semmizéseiből” élnek. Nem is rosszul.
Ezt emelem ki, mert a többi csak rizsa, amit írsz.
Magasabb nyugdíj ígérete. Tehát ígéret. Nem tudod Te se, hogy mennyi, mikortól, milyen körben és feltételekkel. Neked elég az ígéret, amiről nem tudsz semmit. Mondjuk, hogy mennyire indexált? Mennyire tételezett? Mi a fedezete, tehát mennyire reális?
A másik a garancia. Tudtommal a magánnyugdíj is államilag garantált (volt eddig), és csak egy kisebb része volt befektetésfüggő, de az a rész is 10%-os átlaghozamokkal működött (pl: OTP), és nem is volt ellene panasza senkinek.
Most tehát csujjogatsz ez rendszer mellett, amiről nem tudsz semmit, de mivel ez a kormány ígéri, te boldog vagy vele.
Gyurcsány igenis megpróbálta - hülyén, átgondolatlanul, mit tudom én? -, át is harapták a torkát a sajátjai.
A baj az, miként próbáltam alant többször kifejteni, hogy ezek egymás torkát nyiszatolták. Ezt a kölcsönösen függő helyzetet GyF nem számolta fel (pedig ilyesminek a Fideszben például nyoma sincs), hanem megerősítette, mert azt hitte magáról, hogy kurva okos és ördögi ügyességgel manipulálja a "szandálosokat".
Ennek borzalmas csúcspontja volt, amikor valami pártrendezvényen mint egyfajta Talkshow Host szenzációhajhász módon és külsőségek közepette jelentette be a koalíciós partner miniszterének menesztését, ami egyenértékű volt a szövetség felmondásával. Játszott a közönségnek, kereste a kegyeit és meg is kapta, hiszen a rettenetes népszavazási vereség után jóleső közös érzés lehetett rákenni a kudarcot valaki másra.
Ahelyett, hogy miniszterelnökként éreztette volna velük a helyüket, nem csak belement ebbe a bohózatba, de generálta is. Nem harapta át a torkát senki, sőt, ha úgy tetszik, ő a világ legnagyobb cirkuszi mutatványát adta elő: saját torkát harapta át.
Tisztességes polgári demokráciában többnyire csak agresszív, diktatórikus hajlamú, populista erők viszik ki a politikát az utcára (Fidesz). Természetesen megesik olykor, hogy az igazi demokraták szélsőségesektől, demokratikus intézményeket szétverő, szabadságjogokat megszüntető országrontóktól szorongattatva és üldöztetve kényszerülnek az utcán megmutatni a haladó szellem erejét (Demokratikus Charta, MSZP, Gyurcsány platformja stb.).
A nyugdíjrendszer átalakítása viszont még a legfejlettebb demokráciákban is kifejezetten az utcára való téma. Franciaországban napokig százezres tömegek vonultak az utcára, tiltakozva a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. Nálunk is volt már tüntetés nyugdíjügyben, méreteiben nem vethető össze a franciaországiakkal, de a célja egészen egyedülálló és felemelő.
A magyar baloldal a minél alacsonyabb nyugdíjakhoz való jog megtartásáért szervezett demonstrációt, több tucatot kitevő tüntető részvételével. Való igaz, nem kifejezetten tengernyi tömeg, ám az őket jellemző állampolgári öntudat világviszonylatban is egyedülállónak mondható. A nagy demokratikus hagyományokkal büszkélkedő francia polgárok képtelenek voltak át- és belátni a gazdasági realitásokat, nem úgy a mi tüntetőink, akik a közpénzekkel való takarékoskodás oly magas szintjére jutottak, hogy saját nyugdíjuk egy részéről is lemondanának, hogy a Nemzetközi Valutaalap gazdasági ajánlásai érvényben maradhassanak. De a mi leendő nyugdíjasaink nem oly szűkkeblűek, hogy csak a nemzetközi pénzügyi körök érdekeiért álljanak ki. A magánnyugdíjpénztárak létrehozása és regnálása elsőrangú lehetőséget teremtett arra, hogy a munkavállalók nyugdíjjárulékából néhány száz szeretett és nélkülözhetetlen baloldali politikusnak, gazdasági zseninek, érdekvédőnek és egyéb szakértőnek kényelmes szinekúrát biztosítsanak a majdan kifizetendő járadékok terhére.
Ám a magyar tüntetők még ennél is magasztosabb célok szolgálatát vették vállukra. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar spekulánsok legarcátlanabb csapatának, annak, amelyiknek a húszezermilliárd forintnyi államadósság köszönhető, nyitva maradjon a lehetőség arra, hogy a pénztárak vagyonát befektessék, megforgassák és (kizárólag a maguk hasznával) megfialtassák a világ oly tájain, ahol nem túl finnyásak a tőke eredetét illetően. Persze a kockázatot a pénztári tagok viselik, függetlenül attól, hogy tudatában vannak, avagy sem, de ez csak természetes, hiszen a mások pénzének szemérmetlen felhasználása, elherdálása, eltüntetése kiváló adottságú baloldaliak számára olyan alapvető jog, amelyet az új alkotmányba is illenék beleilleszteni.
Ettől a szent jogától és lehetőségétől akarja a Fidesz vezette tolvaj kormány megfosztani az öntudatos baloldal élen járó sefteseit a pénztártagok állami nyugdíjrendszerbe való átcsábításával. Hiába igyekszik az enyveskezű, gyáva kormány magasabb nyugdíjak ígéretével, állami garanciával s hasonló demagóg ámításokkal hitegetni a népeket, ismét bizonyságot nyer az ősi igazság: akit a szocialisták felvilágosítottak, azt nehéz kizökkenteni a rögeszméiből. Mindig akad majd „önzetlen” ember, aki az utcára vonulva a saját javát is megtagadja, csak nehogy a Fidesznek (a jobboldalnak) köszönhetően váljék jobbá, elviselhetőbbé, emberibbé a többség élete.
Annak idején a CEMI (Járai Zsigmond, Csaba László stb.) jött elő egy reformtervezettel, mely kínosan hasonlított az MSZP-SZDSZ ötleteihez, annyi különbséggel, hogy ők kétszáz forintos vizitdíjat szerettek volna és sokkal több embert bocsátottak volna el a közszférából.
Tehát előveszek néhány közgazdászt, kiadom nekik a prioritásokat, rájuk csukom az ajtót, kapnak kenyeret és vizet és ki nem jönnek addig, míg elő nem álltak egy életképes elgondolással.
Vagyishogy nincs „életképes elgondolás”, sőt akik „előállhatnának” az „életképes elgondolással”, még nem tudják, hogy ők lesznek azok, akik előállnak vele, még nem tudják, hogy Pixy éppen őket fogja „elővenni”, a „prioritásokat” pedig végképp nem ismerik, hiszen Pixy a prioritásokat csak azután „adja ki” a közgazdászoknak, hogy bezárta őket a sufniba. Pixy a prioritásokat kizárólag itt árulja el, teszi közzé, egyenként természetesen, szépen fokozatosan, ti. ez a permanens fórumozás lényege, illetve azért csak itt, mert a fórum olvasói nem Pixyre érdemes közgazdászok, és főként nincsenek Pixy által bezárva étlen-szomjan, igen, ezért lehet csak ezen a topikon megismerni a „prioritásokat”.
Vagyis, ha összevetjük a két (fent idézett) pixységet, a következő derül ki: (1) nincsenek „elővéve” még olyan közgazdászok, akik előállhatnának „életképes elgondolásokkal”, illetve (2) vannak ilyen közgazdászok (Csaba László, Járai, az MSZP-SZDSZ közgazdászai), sőt életképes ötletek is vannak, amelyek ugyan nem életképesek, mert vagy nem valósulnak meg (Járai-vizitdíj), vagy hamarjában elpusztulnak (Gyurcsány-vizitdíj), ámde: Pixy szerint életképesek, és ez a döntő. Tehát vannak is „elővehető” közgazdászok meg nincsenek is, egy biztos: ha vannak, ha nincsenek, Pixy még nem zárta be őket kenyéren és vízen. És még a „prioritásokat” sem „adta ki” nekik. Noha Pixy tudja a „prioritásokat”: be kell vezetni a vizitdíjat, tömegeket kell elbocsátani a közszférából, konkrétan: vagy akkora tömeget, amekkorát a Járaiék akarnak elbocsátani, vagy csak akkorát, amekkorát az MSZP-SZDSZ közgazdászai, ezt még Pixy nem döntötte el, de, hogy nagyon el kell bocsátani tömegeket a közszférából, az egészen biztos. Oszt jónapot. Aztán pedig, hogy miért kell koplaltatni közgazdászokat ahhoz, hogy megszülessék az üdvözítő megoldás, mely szerint tömegeket kell elbocsátani a közszférából (+ vizitdíj), azt nem tudjuk, de nem is tartozik ránk, ez csak Pixyre tartozik, egy a lényeg: majd Pixy megmondja, mi a helyzet, ám addig is, amíg nem mondja meg, „csak csinálni kell”!
A huszonegy éves József Attila írja: „Hogy kell rohanni, magyarázzák / A köszvényes lábú strázsák”.
Pixy egyrészt közli a fórumon: ő aztán személyesen ismerte Vas Istvánt, másrészt levonja az ebből adódó megfellebbezhetetlen elvi és gyakorlati következtetést: Vas István nem írhatta a könyvében, amit írt, dacára annak, hogy a könyvben az van leírva, ami ott le van írva, ám, mondom, Vas István azt nem írhatta, merthogy Pixy ismerte Vas Istvánt személyesen, és amiből az következik, hogy Vas István nem írhatta azt, amit írt. Ugyanakkor Pixy azt a Babarczy Esztert nevezi itt buta tyúknak, aki hozzá képest egy Albert Einstein, szóval, miközben Pixy gyakorlatilag semmit nem tud (az egymást szorosan követő hozzászólásai sem illeszkednek egymáshoz logikailag stb.), egy dolgot tud, de azt aztán nagyon: „hogy kell rohanni”, hogyan kell egy országot irányítani. Miért? Három fő oka van Pixy országló autentikusságának: (1) Babarczy Eszter „buta tyúk”, (2) Pixy be tudja kapcsolni a számítógépet (ergo fórumozni is képes!), illetve (3) személyesen ismerte Vas Istvánt.
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a politikusok, bizony, ebből élnek végső soron. Különösen a fokozottan demagóg politikusok. Abból élnek, hogy az ország telis tele van tudatlan, egyszerű gondolkodású, ámde annál hevesebb belső fontosságérzetben fortyogó Pixykkel, s amely Pixyket a politikusok évtizedeken, évszázadokon át az orruknál fogva vezetik. Paradox módon a politikus éppen abból él, hogy a Pixyk mindig jobban tudják nála, miként kell politizálni. Egyebek közt ezt ismerte föl a Fidesz, ezért forszíroz orrba-szájba „nemzeti konzultációkat” a Pixykkel, nyilván elsősorban a saját pixyjeivel, amúgy pedig minden Pixyvel, a döntő (a politikus számára), hogy tudatlan, primitív legyen a választópolgár. Természetesen nem elhanyagolható, de csak másodlagos szempont a Pixy elkötelezettsége, vagyis az, hogy a Pixy melyik oldalon hörög, melyik oldalon tudja (a politikus helyett és persze mindenkinél jobban), hogy mi a pikk-pakk közgazdasági és politikai megoldás; „csak csinálni kell”.
Magyarán: a Pixyk mennél butábbaknak, tehetetlenebbeknek satöbbiknek képzelik a politikusokat, a politikusoknak az annál jobb. Furcsa paradoxon, de így van.
Amíg a választópolgár azt csiripeli a fórumon, hogy jelenleg nincs még mit „csinálni”, mert nincs koherens „elgondolás” (hisz’ a közgazdászok szabadon kóricálnak, nincsenek még bezárva ötleni), majd alig több, mint hét óra múltán közli: van mit „csinálni”, mert vannak „reformtervezetek”, csak azokat „csinálni kéne”, addig a hűje politikusok úgy élnek, mint hal a vízben. És nem csak a Gyurcsányok, nem csak az Orbánok, hanem a Morvai Krisztinák is. Igen, bizony, közvetve, végső soron a nácik is az ilyen „köszvényes lábú” Pixyk nagyokosságaiból élnek. És nem is rosszul!
"...a szélhámosok nem terveznek hosszú távra, hiszen minden gond csak holnapután lesz, azzal meg ki törődik?"
Egyet kell az ilyennel érteni.
2007. szeptember 24-25.: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a bizalomvesztés és a hitelválság lassítani fogja a világgazdaságot.
2007. október 25.: "Magyarországon nincs szó sem gazdasági, sem szociális válságról. Nem a válság, hanem az előrehaladás jele, hogy rendet teszünk a közszférában, és megkezdtük, sőt sikeresen visszük végig a 16 éve halogatott reformokat" - jelenti ki a magyar pénzügyminiszter, Veres János.
2007. november 15.: az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed 47,25 milliárd dolláros likviditási tartalékot bocsát a bankrendszer rendelkezésére.
2007. november 23.: Egy évvel azelőtt, hogy idén ősszel Magyarország rákényszerül az EU-tól kapott hitelsegélyt lehívására, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelenti: nem tartozik azok közé, akik az Európai Uniótól, az Európai Bizottságtól várnák a versenyképesség biztosításával összefüggő feladatok megoldását. Szerinte "az egyes országok rendelkeznek az ehhez szükséges leghatékonyabb eszközökkel, legyen szó akár a pénzügy-, akár a jövedelempolitikáról, akár a munkaerőpiacot befolyásoló eszközökről". A miniszterelnök a nemzetközi hitelválságra, illetve az energiapiaci nehézségekre utalva hangsúlyozza: ezek leküzdésére rendszeres párbeszédre van szükség a politikai és a pénzügyi vezetők között.
2008 január: egyre nőnek a veszteségek az amerikai bankoknál. A CNBC tévéállomás szerint 2007 utolsó negyedében csak a Citigroup 24 milliárd dollárt vesztett. A Merrill Lynch-nél a leírások elérhetik a New York Times szerint a 15 milliárd dollárt.
2008. január 25.: Gyurcsány Ferenc internetes blogjában a davosi világgazdasági csúcs kapcsán ezt írja: Tavaly még aggodalom övezte Magyarország gazdasági és politikai helyzetét, idén azonban sokan érdeklődtek az ország iránt és "idén már nagyon sok elismerést kaptunk... Magyarországnak itt jó híre van".
2008. április 2.: "A recesszió lehetséges, hogy bekövetkezik, de a recesszió technikai kifejezés" - mondja az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke, Ben Bernanke.
2008. június 26.: Bajnai Gordon gazdasági miniszter kijelenti: "nincs gazdasági válság, hiszen az OECD prognózisa szerint jövőre már meghaladja a 3 százalékot a növekedés, az államháztartás közeledik egy egyensúlyi helyzethez és a forint erős árfolyama sem azt mutatja, hogy bizalomvesztés tapasztalható a magyar gazdaság iránt." (Októberben ugyanakkor össze fog omlani a forint árfolyam, 287 forint/euróra zuhan a magyar deviza kurzusa, míg az év végére a gazdasági növekedés is negatívvá vált (a harmadik negyedévben 0,1 százalékkal csökkent a GDP az előző három hónaphoz képest).
Ezért is nem igazán tudom én komolyan venni ezt az egyszemélyi megváltósdit, csak nem jól fogalmaztam, amikor a "szellemi kapacitás"-t írtam, mert inkább műhelyt kellett volna írjak.
Mi a különbség - a dolog lényegét illetően - az "egyszemélyi megváltósdi", illetve a kétszemélyi, négyszemélyi, sőt többszemélyi műhely-megváltósdi között?
Nincs egyszemélyi diktatúra, tulajdonképpen nem is volt soha, gyakorta éppen a diktátorok a legkiszolgáltatottabb szereplői a diktatúráknak.
Ha Magyarországon realitás volna a reformdiktatúra, akkor az már megvalósult volna. Úgy tűnik, nincs más út, csak ez a félkorrupciós, félrendcsinálgatós, félnekibuzdulós, félvisszabuzdulós, majd megint neki... araszolgatás. Miközben a különféle fórumokon mindenki hirtelen-megváltó agynak képzeli magát, ha másként nem, úgy, hogy ő aztán bizony ki tudná jelölni ama fényesült közgazdászműhelyt (természetesen a politikai celebműsorokból ismert, tehát messze nem a legalkalmasabb személyekből), amely műhely végre megmondaná a tutit. És osztán má' csak csinyáni kéne tovább... Például a József nádor téren bajszolva, mint valami eszelős aufklérista.
Tehát előveszek néhány közgazdászt, kiadom nekik a prioritásokat, rájuk csukom az ajtót, kapnak kenyeret és vizet és ki nem jönnek addig, míg elő nem álltak egy életképes elgondolással.
Kvázi ez volna a diktatúra. Kvázi, mondom, merthogy ez csupán egy unatkozó, egyszersmind velőtrázóan ostoba ember csetelős agyszüleménye. A normális diktatúra nem így működik.
Tehát egy „ellenpróba”, csak azért, hogy egészen világos legyen, a dolog „demokratikus” változata így nézne ki: előkerül valahonnan néhány közgazdász, akik kijelölik azt a néhány közgazdászt, akik kijelölik azt a néhány közgazdászt, akik kijelölik azt néhány közgazdászt… akik aztán kijelölik a prioritásokat, mely prioritások alapján valakik majd kijelölik azokat a közgazdászokat… akik egyszer, majd, valamikor előállnak egy olyan elgondolással, amelyről egy hasonló procedúra során összeállított közgazdászműhely megállapítja, hogy életképes elgondolás-e vagy sem és így tovább.
Elképzelhető persze az is, hogy maga Pixy „veszi elő” a közgazdászokat, Pixy „jelöli ki” a prioritásokat, Pixy dönti el, hogy a megszületett „elgondolás” életképes-e, ám akkor is marad a kérdés: mennyiben volna a Pixy-féle baromság üdvözítőbb a mostani szelekciós gyakorlatnál? Semennyivel.
Megpróbálná. „Konyhailag”. Próbálkozna, mint konyhai kutya az ingyen coitusszal. Jó, de mi ebben az új? Szegény hülye Bokros ezt már egyszer megpróbálta, kiállt „szeretett népe elé” a József nádor téren, s ott aztán nem csak próbálkozott, de jól meg is mondotta „szeretett népének”: nem lesz ingyen coitus, lesz viszont tandíj. Expressis verbis lezsidózták a közgazdászhallgatók.
Tehát. A különbség annyi volna, hogy Pixyt lekonyhazsidózná az ő „szeretett népe”. Sőt lehet, hogy jól valagba is coitusolnák még ott a helyszínen, grátisz!, persze csakis akkor, ha nem akarná, hogy megkoituszolják, mert, ha akarná, akkor már csakazértse dugnák meg nyilván, tehát akár így, akár úgy, a lényeg, hogy szenvedjen az, aki szerint nincs ingyen coitus! De minimum menjen a faszba!
Az alapprobléma nem az szerintem, hogy az efféle tucatpixyk meglehetősen ostobák, primitívek, hanem az a főgond (szerintem), hogy a végtelenül korlátolt tucatpixyk végtelenül okos élpixyknek, avantgárd Pixyknek képzelik magukat (fórumokon, betelefonálós műsorokban, pártgyűléseken…). A liberálpixyk szerint azért nincs kibontakozás, mert a politikusok „népnemzetileg szabadságharcolnak”, ahelyett, hogy „megpróbálnák” „konyhailag” fölvilágosítani „szeretett népüket”, a nemzeti Pixyk szerint pedig épp ellenkezőleg. Noha nem harcolniuk, hanem próbálkozniuk kellene! De csakis azután természetesen, miután kiengedték a Bokrost és a Chikánt a kóterból. Világos, na de hát ennyire nem látszik: ma pontosan ez megy a reálpolitikában: az egyik megváltóra a szabadságharcos primitívek, a másik leegyszerűsítőre a konyhai-harcos idióták szavaznak – oszt így váltogatják egymást ciklust ciklusra hányva.
Én azt hittem itt korábban, hogy Babarczy Esztert („víziót akarok” stb.) nem lehet alulmúlni, aztán azt hittem, hogy az Állományjavítót nem lehet alulmúlni, mára kiderült: bármit és bárkit alul lehet múlni.
Ebből látszik: én sem vagyok tévedhetetlen. Nem is jósolok itt többé semmit!
"azért a Fidesz is bőven lop, ha ideszámolom a szponzoroknak juttatott üzleti lehetőségeket és állami projekteket"
Ne számold ide, mert az egy egészen más startégia része....mondhatni a nemzeti tőke prioritása és annak a hálája, amit ha nem ró le, nem lesz nemzeti töke, sőt töke se lesz.......
Ezt cselekedte ez a csapat - és a nevek most lényegtelenek - úgy nagy vonalakban a Nappali Hold óta: egyiknek se volt annyi vér a pucájában, mint Esterházynak, aki szerint csak azt kellett volna kimondani, hogy a sz@r az bizony büdös.
Ha Esterházy szerint ki kellette volna mondani, hogy a szar, bizony, büdös, akkor Esterházy miért nem mondta ki például erről a szarról, hogy büdös?
Vagy a másikról. Az eredendő szarról. Esterházy anno nem a szagáról értekezett a dolognak, hanem a méretéről, nem azt írta, hogy büdös (márpedig rohadt büdös, én olvastam a könyvet, tehát tudom), hanem azt írta, hogy: „kisdarab”. És hogy „finom”.
Kérdezem: a kebelbéli szar nem büdös? Milyen alapon nem büdös? Vajda-rokoni alapon? Kultúrtörzsi alapon? Von Spießbürger-protzigsalon aus? Vagy mégiscsak büdös? Miközben két marokkal tömik magunkba is, másokba is? Merthogy egyszersmind „jólesően finom”.
Esterházynak volt vér a pucájában. Bátran kimondta Babarczy etnocentrizmus-apoteózisáról: „el voltam varázsolva. Jólesett olvasnom ezt a finom, beszélgetős értekező prózát... Tájékozottságnál több, műveltség, ez az, amelynek a természetességét itt látni lehet, amely tehát nem mutatni akarja magát, csupán van és működik; ritkaság. Birtokolva és használva van. A szövegek nyugodtsága főként innét. Hogy a bölcsességük honnét, azt nem tudom” (ÉS, 1997, 5. szám).
Én tudom. Például „innét”: „Legszívesebben bocsánatot kérnék azoktól az emberektől, akiket megbántottam, ha megbántottam őket, amikor mintegy elhatárolódtam a kilépőktől abban a pillanatban, amikor ők elhatárolódni igyekeztek Döbrentei Kornéltól és az Írószövetségtől. Nem mondhatom, hogy meggondolatlanul bántottam meg őket, mert meggondoltam én, mit írok és miért. Igazságtalan, de szívből szóló elhatárolódás volt, amely azóta is gyötör, követ. Nem azért, mert kíméletlen kritikákban visszaköszön, hanem azért, mert tudatosan voltam igazságtalan: véres áldozatot hoztam egy retorikai fordulat érdekében” (ÉS, 2004, 16. szám).
Innét a bölcsesség. Hisz’ tudvalévő: a bölcs ember a „szívével” gondolkodik, „szívből szóló” a „meggondoltsága”, továbbá: minden bölcs ember „véres áldozatot hoz egy retorikai fordulat érdekében”. Már, hogy milyen véreset? Torkavéreset.
Föl nem foghatom, miért kell az Élet és Irodalomban vérezni!? Továbbá: ha az ÉS publicistája „legszívesebben bocsánatot kérne” azoktól, „akiket megbántott”, akkor miért nem kér bocsánatot azoktól, „akiket megbántott”? Mi az akadálya? Vagy. Mindezt miért nem kérdezte meg tőle az ÉS rovatvezetője (a kézirat elolvasása után), esetleg – horribile dictu – a főszerkesztő? Nem érdekelte? Őt nem érdekli, mekkora baromság jelenik meg a lapjában? Minden a szerző felelőssége? Netán az ÉS-nél mindenkinek bővérű a pucája?
Babarczy miért „tudatosan igazságtalan”? Mi értelme van az igazságtalanságnak? Az ÉS „okos nője”, „tudós publicistája” úgy döntött, hogy igazságtalan lesz. Jó, de miért? Mi a vérbő kritikusok elvarázsolt pucájának jóleső szagáért lett tudatosan igazságtalan? Miért?!
„Igazságtalan, de szívből szóló elhatárolódás volt”. Hadd kérdezzem meg szívből szólóan: nem büdös ez egy kissé Esterházy Péternek? Stilárisan is, logikailag is. Nem épp úgy van a szövegnek irdatlan szaga, mint a Döbrentei-szarnak példának okáért?
Csak az itt a baj, hogy nem lett kimondva: büdös a szar?
Másként kérdezem: a saját szarotok nem büdös? Hanem viszont olyan, mint a „retorikai vérzés” az Élet és Irodalomban? „Kisdarab” vérzés Almási márkájú origanal-unical intim spray-vel illatosítva? Bírja az orrotok? Még mindig bírja?
Meddig bírja még? Életetek végéig. Igaz?
Nagyképűek, gőgösek, ámde annál tehetségtelenebbek vagytok.
Ha ki kellett volna mondani, akkor miért nem lett kimondva? Nem sikerült? Még ennyi sem sikerült? Kovács Zoltántól kérdezem.
Ha én csak közepesen vagyok érdemes főszerkesztő, s beállít hozzám egy senki, egy minden vonatkozásban senki, egy minden vonatkozásában idióta kézirattal, amely dolgozatban közli a szerző, hogy ő senki létére orientációs pontnak tekinti magát, így hát véres áldozatot hozott az immár alig kódolt antiszemitizmussal való társadalmi, kulturális kooperáció oltárán, nos, akkor én erre így válaszolok: menjél szépen haza, Csirip-csirip, és otthon hangicsáljál, merthogy senki vagy, így teljességgel érdektelen a véres áldozatod! Ha én csak minimálisan vagyok Kovács Zoltán, vagy tán’ még annyi se, s a kezembe kapok egy szöveget, melyben a szerző közli: ő úgy hozott véres áldozatot a zsidózók és lezsidózottak gyümölcsöző együttműködésének érdekében, hogy a lezsidózottakkal szemben tudatosan igazságtalan, míg a zsidózókat nem akarja megbántani, se igazságosan, se igazságtalanul, a lezsidózottaktól „szívből szóló” az „elhatárolódása”, míg a zsidózóktól nem határolódik el stb., akkor én még egy Kovács Zoltánként is így fogalmazom meg a fentieket: Nos, gyermekem, immáron séta! Mégpedig a picsába par excellence! Esetleg: sparhelt, lábos, fakanál…
Viszont. Kovács főszerkesztő még egy Kovács Zoltán intellektuális nívóját sem üti meg. Kovács leközölte egy írói teljesítmény nélkül írószövetségi taggá senderült senki vérző önpozícionálást, méghozzá nem is a Morvai Krisztináknak fönntartott helyen, hanem a publicisztikarovatban. Kovács olyan „publicisztikát” közöl az ÉS hasábjain, amelyben egyetlen épkézláb mondat nem található. Vagy található? Ha igen, akkor tessék idézni!
Büdös a szar. A szar büdös. Szar a büdös és szar a szar és büdös a büdös… döntő kérdés: mi lesz ezekkel az emberekkel, ha a Fidesznek sikerül elfogadtatnia egy olyan törvényt, amelynek révén eredményesen perelhetik majd azokat, akiknek szókincse nem terjed túl a szar, a büdös, a hazug és a pofátlan megejtő fogalomegyüttesén?
Pixy például nem tudja, mi áll abban a könyvben, amelyre hivatkozik s amely alapján bőszülten hazugozik, nem tudja, hogy a „kisegítő iskolákban” messze rátermettebb, képzettebb pedagógusokra van szükség, mint a főiskolákon, ezért nála a „kisegítő iskola” pejoratív jelzős szerkezet, Pixy nem tudja, hogy Bányai Gábort megbilincselték-e vagy sem, csak dumál bele a fórumos vakvilágba, nem tudja, hogy a jelenlegi közjogi rendszerben mi a politikai felelőssége a miniszternek, a miniszterelnöknek, ámde harsányan hülyéz… és ezzel úgy nagyjából ki is merült az itteni szereplése… szóval gyakorlatilag nem tud semmit. Csak azt tudja, hogy büdös a szar. És még erre sem magától jött rá, hanem Esterházy Péter mondta meg néki. Hogy büdös a szar. És hogy ezt ki kellett volna mondani.
Mi tagadás, itt már az én szókincsem is behatárolódik, nem jut eszembe plasztikusabb kifejezés: szívszorítóan gyöngék, tehetségtelenek ezek az emberek. De azért szeretem őket. Ha magam is „folyékony nőiség” volnék, híven elvéreznék értük, s nem kevésbé véreznék egy tudatosan igazságtalan, ámde vérbő „retorikai fordulat érdekében”.
Ha jól látom még a szociknál is hülyébbek voltak, mert nem elég, hogy kupit tartottak de az erkélyről szentmisét celebráltak a jónépnek a szűzi életvitelről emellé...
azért a Fidesz is bőven lop, ha ideszámolom a szponzoroknak juttatott üzleti lehetőségeket és állami projekteket, amire részben csak igérvény volt, és azt majd most kell a pénzekből realizálni, nem hiába kellett annyi pénzt lenyúlni, de egyébként igazad van...
az MszP -sek nem központilag szervezettek, nincs csöppnyi fegyelem, egyszerűen elkurvultak, -- így nem megy...
A fidesz pénze nem lopásokból, hanem általuk szponzorált felfuttatott közeli vállakozásaikból csurog vissza....magánzsebből pártzsebbe, ettől az a fegyelem, a kaszárnya, és van pénz, a szoc modell meg magánzsebből magánzsebbe és ami mellé csöppen néha, meg megy a pártzsebbe....ettől meg van a kupleráj és nincsen pénz...
Többnyire egyetértek veled, ha megértem amit mondsz...:-)
Most megértettem.
Igen Gy. valóban elkúrta, a pártja esélyeit még inkább, mint az országét.
Most például azzal teszi a legrosszabbat, hogy még most sem vonul vissza, még most is képes visszaélni azzal a képességével, amivel ténylegesen rendelkezik, a kommunikációs tehetségével, amivel el tud embereket bűvölni és azt a látszatot kelteni, hogy mégiscsak ő a mi emberünk. Nem ő. És hogy ez mennyire kevés amit nyújtani képes, azt az elmúlt évek fényesen, pardon sötéten, bizonyítják.
És hát igen, Mesterházi valószinüleg nem az a vezető egyéniség, aki a mai helyzetében ki tudná vezetni a pártot a nihilből.
Ennél nagyobb baj, hogy nincs senki más, aki potenciálisan szóba jön, ezért is merül fel még mindig Gyurcsány.
Felejtsük el.
A baloldalnak most türelmesenk kell lennie, megelégedni azzal , hogy vegetál és erre Mesterházi alkalmas lehet.
Dolgozni kell, stratégiát és taktikát kell alkotni, most valóban programot kell csinálni -- nem választási, hanem ideológiát és irányt választó programot.
Még egy apróka kérdés merül még fel, hol a pénz? És hogy van-e egyáltalán? A Fidesz 8 évet átvészelt, eleget tudtak lopni ennyi időre , Hír TV-re, Lánchid rádióra, fenntartásra, miegymásra. Azt nem tudom, hogy hol van az MSzP pénze...és hogy mire elég...
"A kormányzás a miniszterelnök kizárólagos feladata...."
Nem akarom nagyon emlegetni, de a magyar demokratikus államberendezkedés, majd összes torzuláért a KBE a felelös.....ez vonja meg a frakció lehetőségét a politikai irányvonal megszabásának, egy rossz stratégiai elképzelés és még rosszabb taktikai megfonolások életbetartásának és az olykor szükséges, de a politikai térbeli jelenétet megtartani képes bukás lehetetlenségének....
Egyébként, ha igazán jók a sejtéseim, az öszödi beszéd nem volt elökészitve, váratlanul jött, mint a gutaütés....
Gyurcsány alavető hibája az a szüklátókörüség volt, hogy ismerve az elözményeket meg akarta nyerni a választást és feltet szándéka volt, hogy tovább megy azon az uton, amelyen elérte a megyei elnökséget és más megyék elnökeinek a menesztését, lop magának és köreinek egy pártot....tulajdonképpen háttérbe tolva, ellelhetetlenitve a jelentösebb figurákat és a helyüket nimandokkal töltve fel.....mindezt a nőioesités és fitalitás ürügyén....
De nem igazán érdemes ezt a gyurcsányt tovább szidni, még akkor sem, ha Szilvásy segedelmével tartotta fenn a frakciófegyelmet, ami tudni való nem igazán megengedett egy demokratikus pártba....
Szóval beszéljünk Puchról....
Vagy inkább a kaszárnyáról és a kuplerájról....ahogyan eszter egyszer fölvetett, mert itten van az eb hantja.....
Simicska technikája egy kaszárnyát követelt meg.....és ez a fegyelem létrehozott egy viszonyt a képviselői lehetőségekhez, ennek következtében lett pénz a startégiai célok megvalósitásra, mint mondjuk egy jól fejlett médiabirodalom.....
Puch, pedig egy kuplerájnak teremtette meg a feltételeit, nem volt központi kassza, minden kurva saját számlás volt, csak a helypénz kellett a madamnak dellázni......nos ez a helyzet aztán picit tul lépett a szokásos mértéken....
És bezony ezt a gyurcsény már nem tudta nem hagyni, mert ha nem haggya, másik lyukon folyt volna el a befolyása....de ottan nagyon és azon még egy Szilvássy se tudott volna segiteni....
Ez maszop méltán vesztette el a jelentösebb társadalmi jelenlétét és szegény Gyurcsány ebben igen nagyon partner volt....ennek az mszpnek igen komoly lehetősége, hogy frakcióstól, elnökségestől hazamegy, behiv Alsómocsoládról ismeretlen frakciótagokat és az elnökségbe eddig ismeretlen urakat és ha kell hölgyeket, egy bizonyos fenékméret allatt, akik képesek megszaggatni a ruhájukta és elhatárolodni a korábbi vezetéstől, minnél jobban fogják köpködni öket, annál inkább tünik ugy, hogy megujult a párt...járható út, mert a mostaniaknál ostobább legnységet találni se leheten....lásd Mesterházi táncos komikus fellépéseit....
Most valóban időszerűtlen, mint ahogy én most, nem tudnám elképzelni a baloldali comeback-kísérletet sem.
Gyurcsánnyal különösen nem, és ennek oka elsősorban az, hogy milyen a személyisége, működés és viselkedésmódja, pontosan ezért nem lehet lebontani az Őszödhöz kapcsolódó narratívát. (De többet nem segítek.)
Az érzelmi zsarolás gyakorlailag manipuláció, olyan manipuláció, melyben nem a kognitív műveletek, hanem alapvető érzelmi (ha tetszik zsigeri) momentumok játszák a szerepet.
Az, hogy személyesen Gyurcsánynak, milyen személyes indíttatása volt, az meg a korábbi megnyilvánulásaiból rakható össze. (meg részben egy kis dinamikus lélektani magyarázattal)
Egyelőre valóban nem aktuális, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a későbbiekben feledés homályába vész. Különösen, ha a főszereplő folyamatosan tesz is arról, hogy reflektorfénybe kerüljön...
