"Csak amellett foglaltam állást, hogy a forgalmi érték alapú adózás arányosabb, mint a m2 alapú."
Ezzel egyetértve csak azt tenném hozzá, hogy - azonos átlagos adószint és adókedvezmény mellett - a m2 alapú építményadó hátrányosabb a régen épített nagyobb házak essetében mint a forgalmi érték alapú adózás.
Szerintem pedig csak két igazságos adó van: az egyik a jövedelem megszerzéséhez kötődő ("SZJA"), a másik az elöltéséhez kötődő ("ÁFA"). A vagyon birtoklásához köthető adók természetüknél fogva igazságtalanok. Mert a nagy ház nem "jár", mint ahogy a nagy jövedelem sem "jár", hanem elérhető, annak, aki dolgozik érte. A ház adóztatása épp olyan, mintha a cégedet adóztatnák a puszta létéért, akkor is, ha épp nullszaldós lenne, de nagy értéket képviselne. Miért csak a 20 milliós házat kell adóztatni a puszta birtoklása okán? Ha van egy céged, ami mondjuk 100 milliót ér, az után miért nem kell azonos mértékű adót fizetni a tevékenységtől, nyereségtől függetlenül? Az is vagyon! Megnézném az arcod, amikor előterjesztenék a cégek vagyoni alapú adóztatását (a meglévő adók mellé persze...), és közölnék, hogy egy cég ilyen adója évente nem lehet alacsonyabb mondjuk 10 eFt-nál. És alkalmazottanként minimum 1 millió lenne a cég értéke, és ebbe a számba beszámítana az is, aki a cégnél megbízási szerződéssel dolgozna, akár más cég alkalmazottjaként bérelt munkaerőként is. (Ez lenne mondjuk a négyzetméternek megfelelő mérőszám). Ja, és ezt nem a cégnek kellene befizetnie, hanem a cégtulajdonosnak, az adózott - TB-zett személyi jövedelméből!
Meglep, hogy épp Te gondolod úgy, hogy valaminek a birtoklása a szomszédoknak szól! Eddigi hozzászólásaidból úgy tűnik, számodra semmit nem ér, ha valaki családban mer gondolkodni, de ha valakinek pl. három tisztességesen felnevelt gyereke hordja a nagyszülőkhöz az unokákat nyaranta, annak akkor is szüksége lehet arra a nagy házra, amikor már csak ketten vannak bejelentve oda. És annak a háznak minden téglájáért megdolgoztak, és kétszer adóztak utána (amikor megkeresték az árát, és amikor megvették a téglát).
Állandóan a cucilizmust szidod, és nem veszed észre, hogy most épp egy feudális örökséget védesz. A vagyoni jellegű adóztatás ugyanis abból a gondolkodásból maradt vissza, hogy minden a korona birtoka, és csak a korona kegyéből van a hűbéresek használatába adva.
Ha már így megszólítottál: nekem nincs kész koncepcióm, ugyanis nincs a kérdésben sem mandátumom, sem beleszólásom. Csak amellett foglaltam állást, hogy a forgalmi érték alapú adózás arányosabb, mint a m2 alapú. És ez a véleményem Érdre vonatkozik, ahol óriási értékkülönbözetek vannak egyes ingatlanok között.
Nagy ház, kevés ember mindkét esetben arányaiban többet fizet, mint a kis ház, sok ember.
A nagy háznak szerintem a rezsije is nagy lehet, ezért valahogy nem tudom sajnálni a benne nyomorgó nyugdíjasokat. Életjáradék, albérletbe adás, reménybeli örökösök támogatása. Ezek mind-mind lehetőségek, nem a város többi adózó lakója kárára kellene gondolkozni.
Szó nincs nagyravágyásról! Akkoriban 7-en laktunk egy fedél alatt 100 m3-en, három generációból. Csak akkora bővítést végeztünk, hogy ki-ki félre tudjon vonulni pihenni, tanulni. Nem kell minket azért cikizni, hogy, ha keservesen is de megoldottuk a lakásgondjainkat - nem vártunk tanácsi vagy szövetkezeti lakásra - vagy 8 évig minden szabadságunk (még a tanulmányi is, mert főiskolára jártunk az építkezés mellett) az építkezésre ment el. Ha eladnánk a házat, amit még eddig fenntartottuk a saját nyugdíjunkból, és egy kisebbe költöznénk, akkor óhatatlanul felélnénk az esetlegesen kapott árkülönbséget. Nem tudom, hogy így 60 felett milyen lenne megszokni egy új környezetet, mert a fáma is azt mondja, hogy öreg fát átültetni egyenlő a pusztulásával. Örülök neki, hogy dolgozik, de kérem közben gondolja magát az idős emberek helyébe, hogyha már nem tudja a közösség könnyebbé tenni életüket, akkor ne hozza Őket kiszolgáltatott helyzetbe.Nem a szocializmusról vagy a szolidaritásról van itt szó, hanem a feltételek olyan kialakításáról, ahol a legtöbb réteg elviseli a közterheket. A 40 -es, 50-es években született generációk - demagógia nélkül, és ha sokszor nem is önszántukból - sokat tettek a közösségért ma már megfáradtan, csak békességben és nyugalomban szeretnének élni.
Az ingatlanadó (azaz vagyoni alapú adó) a legigazságosabb. Ha nem tudja kifizetni, adja el és költözzön kisebbe. Sztem meg az az igazságtalan, hogy az ő akkori nagyravágyásukat most más fizesse meg. Ne mondja már senki, hogy alanyi jogon jár a nagy ház, meg személyenként 1 szoba csak mert úri kedvük úgy tartotta és most ezért kevesebbel szállnak be a közösbe. Inkább a szomszédnak akartak anno villantani.
Senkit sem hat meg az, érzelmileg mihez ragaszkodnak.
Néha azt hiszem, ebben az országban még mindig dúl a cucilizmus és félreértelmezett "szolidaritás".
Na, menek dógozni, valakinek azt is köll. :)))))))))
Kíváncsi lennék a T9 által jónak vélt ingatlanadó feltételeire! A Mi helyzetünk hasonló a Who 111 által leírtaknak, amit azzal egészítenék ki, hogy ez a vagyon számunkra holt tőke, mert nem kívánunk megválni tőle. Sok évi munka, lemondás, családi összefogás árán építettük, és mára nyugdíjasként élünk benne. Tudom, nem mérvadó egy család megítéléséről, de életünk egy része épült a házba. Az értékének meghatározásakor nem elfelejtendő tény, hogy a járdát, gázt, utat, szennyvizet, telefont mind a mi anyagi és fizikai hozzájárulásunk árán kaptuk meg, és most azt mondani, hogy jól kiépített, drága környéken lakunk, enyhén szólva is pofátlanság.
Az átlagos ingatlan nem létezik. És az átlagos ingatlant Érden nagyon nem átlagosan akartátok adóztatni. A városházán senki nincs, aki sikerrel járta ki az általánost? Aki tud számolni is meg olvasni is? Aki utánanéz, hogy más városokban hogy csinálják?
"A korábbi forgalmi értékek valorizálása viszont a legnehezebb probléma."
Szerintem is ez a helyzet. Korábban magam is felvetettem, hogy a rendszeres valorizálás kötelezettségét és eljárási rendjét bele kellene venni a helyi rendeletbe. Az ex katedra válasz rendre az volt: nem lehet megoldani, tiltja a jogszabály. Azt, hogy melyik jogszabály, hol tiltja nem tudom - gyanítom nincs is ilyen tiltás, csak a nem akarásnak nyögés a vége.
Egy példával is próbáltam ráébreszteni az illetékeseket a valorizáció hiányának tarthatatlanságára. Ez a következő volt:
Van a városban egy ikerház, teljesen egyforma kialakítással és műszaki állapotban. 2001-ben mindkét tulajdonos korrekt módon bevallotta az azonos forgalmi érték alapján az adófizetési kötelezettségét. Mondjuk 2006-ban az egyik tulajdonos értékesítette a házrészét, mondjuk másfélszeres áron. Az új tulaj a rendelet értelmében ezt az új forgalmi értéket szerepeltette a bevallásában. A szomszédjánál nem változott semmi.
Így az a helyzet alakul ki, hogy két azonos ingatlan után, két azonos összetételű (azonos kedvezményekre jogosult) család közül az egyik akár a kétszeresét is fizetheti építményadó címén mint a másik. Mindez a valorizáció megoldatlansága miatt!
Ugye milyen igazságtalan ez így - kérdeztem. A válasz: igen. ... és minden maradt a régiben.
Látom, újra asztalra került az építményadó a hétvégén.
Úgy látom, valami nagyon nagy tévedés van itt az adóhatóság részéről. Ha az építményadót a forgalmi érték alapján kell meghatározni, akkor ez nem azt jelenti, hogy az első adófizetési év forgalmi értéke alapján fizet valaki az idők végezetéig! Jelenleg két fő porbléma van: sok a nemfizető -> ennek a kérdésnek a kezelése viszonylag "egyszerű": meg kell találni ezeket az embereket. Biztosan tudom, hogy a nemfizetők egy része nem azért nem fizet, mert nem akar, hanem azért, mert nem tud róla, hogy kellene. Ha meg véletlenül később megtudja, hogy kellett volna, akkor azért nem jelentkezik, mert fél az esetleges szankciótól, és reménykedik, hogy hátha megússza, ha eddig is megúszta. Ezeknek a tömegeknek kellene egy jól kommunikált ajánlatot tenni azért, hogy fizessék meg az elmaradt adókat. Talán nem újdonság, hogy az adók 5 éven túl elévülnek, azaz már csak 2004-től lehet visszamenőlegesen behajtani az adót. (A 2003-as esetében mindenkinek, még az adózónak is kezét-lábát kell törnie azért, ha most jut eszébe, hogy visszamenőlegesen megfizethesse.)
A második probléma: a forgalmi értékek nem valósak, ill. nincsenek valorizálva. Ennek a kérdésnek a kezelése már jóval bonyolultabb. Pontosan ezért szorgalmazza az önkormányzat vezetése a m2 alapú adóztatást, mert nem tud úrrá lenni a problémán. Az új adózók esetében nagyjából el lehet érni reális értékeket, mert pár ezer Ft adókülönbözet miatt senki nem megy bíróságra. A korábbi forgalmi értékek valorizálása viszont a legnehezebb probléma. Több számszerű példát tudnék sorolni ismeretségi körömből, amely bizonyítja, hogy mennyire nincsenek rendben a dolgok ezen a területen. Miért nem módosítják vajon az adózók a forgalmi értéket évről évre? Nem lenne ez kötelességük? Véleményem szerint igen, hiszen az adó a forgalmi értéken alapul. Miért nincs benne ez a kötelezettség a jelenlegi rendeletben, ill. az adóhatóság gyakorlatában? Biztos vagyok benne, hogy az adózók jelentős része jogkövető, ezért eleget tenne egy ilyen éves-kétéves korrekciónak. Persze, így sem lesz minden érték hivatalos forgalmi érték becsléssel alátámasztott, de legalább a most meglévő durva aránytalanságok enyhülnének.
Arról pl. nem is beszélve, hogy az adóhatóságnak rendkívül sok összehasonlító adat birtokában sokkal hatékonyabb lehetne az ellenőrzése, és pl. nem fordulhatna elő, hogy ugyanabban az utcában valaki többszörös adót fizet a másikhoz képest.
Szerintem ebben az irányban kellene elindulni, mert ez igazságosabb közteherviselést eredményezne, mint a m2 alapú.
Mert az kimaradt PH hozzászólásából, hogy az adórendszertől azt is elvárjuk, hogy arányos legyen.
Valamiért elkerülte a figyelmedet az a mondat, mindjárt a számsor előtt, hogy "amit azért a helyén kell kezelni". :) És az is, hogy külön felhívtam a figyelmet, hogy nehogy valaki azt higgye, hogy azt mondom, hogy Szombathelyen csak a háztulajdonosok fizetnek ennyit. Csak azt is látni kell, hogy máshol azért nagyobb nagyságrendekről beszélnek (összességében is)
Tatabányát az adóalanyok száma tekintetében említettem meg, de ott is nm alapú adó van.
A nagy költség nem lehet indoka annak, hogy nem az igazságos rendszert akarja valaki bevezetni! Felhívnám a figyelmet, hogy azt is leírtam, hogy nem a költség, hanem az volt a legnagyobb akadálya annak, hogy egyáltalán el lehessen gondolkodni rajta, hogy hiányoztak a részletes szabályok. De szerencsére megjelent az utasok poggyászáról szóló törvény, amelyben már ez is benne volt...
Én ezt a vitát mindenek ellenére előre vivőnek gondolom (még akkor is, ha időnként nagyokat kell nyelnem a fejemhez vagdosott bunkók miatt:) )
Az adófizetés az a téma, amely mindannyiunkat érint és nem lehet úgy tekinteni rá, hogy "csak úgy van". Jó tudni, hogy mi miért működk-vagy nem működik.
"Erre meg nehéz jó PR-t gyártani. " Nem nehéz,hanem nem lehet. Vagyis nem értem, miért erőltetik. Pedig ugye... Hogy is szólt az a bizonyos beszéd? Szerintem pont azok háborodtak fel leghangosabban, akik a saját maguk leleplezését hallották a "hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal..." szövegben. Ezért aztán gyorsan igyekeztek tudatosítani a híveikben, hogy ez csak az épp aktuális kormányra vonatkozott, nem pedig a teljes politikai elitre. Pedig hát ugye...
Szóval szerintem egy városvezetés, ha hiteles szeretne lenni, nem tehetne mást, mint kínosan ügyel arra, hogy mindig igazat mondjon, sőt, ne csak igazat, de a teljes igazságot...
Egy igazi "vezetés" képes lenne kiállni azzal, hogy "El vagyunk maradva. Ennyi és ennyi hiányzik ahhoz, hogy fejlődjünk. Ezt nem tudjuk máshonnan beszedni, csak azoktól, akik itt élnek és dolgoznak. Ezért aztán mindent megteszünk, hogy ők mind egyaránt, és erejükhöz mérten kivegyék a részüket a fejlődés terheiből. Mindent megteszünk azért is, hogy a lehetséges külső erőforrásokat bevonjuk. És ha valamit rosszul csinálunk, elvárjuk, hogy szóljon, aki észreveszi. És aki szól, azt nem hazugnak fogjuk nevezni, hanem megköszönjük, hogy segít. És ha ezt nem tartjuk be, akkor tessék minket elzavarni, de azonnal!"
Ehelyett öndicséretet hallunk, és azt látjuk, hogy félrevezető propagandával próbálják elhitetni velünk, hogy amit tapasztalunk, az nem igaz. Azt látjuk, hogy a becsületesen adózókat mégjobban sanyargatnák, a többiek meg azt tehetnek, amit akarnak. Ahelyett pl., hogy a város szennyezőit büntetnék a lehető legsúlyosabban, azoktól szedik be a pénzt, akik jobbat érdemelnének. Befelé a város felé azt próbálják elhitetni, hogy itt minden szép és jól alakul, holott ezeket az energiákat épp arra kellene fordítani, hogy "kifelé" az ország vezetése és az EU felé megmutassák, hogy itt kérem lehetetlen állapotok vannak, ami szégyene az országnak, és szégyene Európának. Mert itt bizony ez a helyzet! A jó levegő helyett olyan gázokat kell beszívnunk, amelyek boldogabb vidékeken még a szemétégető kéményében sem fordulhatnának elő. Az utcára nem egy helyen fixen beépített csővel nyomják a szart. A városban ezer helyen rendszeres a veszélyt okozó parkolás. Az építési szabályok betartatása teljesen esetleges. (Azaz a fenét esetleges! Vannak, akiknek semmit nem kell betartani, és ez fix...) És ha valaki szól, hogy hiba van a kréta körül, azt meg kell próbálni lejáratni, ugye... (Emlékeztetnék a csatornatársulat körüli vitákhoz, amiben kb. az volt a jellemző "városi" hozzáállás, hogy aki nem ért vakon egyet minden hibás irománnyal, az a csatornázás ellensége.)
Néha az az érzésem, hogy nem kéne mást csinálni, mint minden második állításnak utánanézni.
A teljesség igényének kedvvért: az eredeti állítás úgy szólt, hogy helyi adók kapcsán "az egy adózóra jutó átlagos adóbevétel". Ha jól értem, akkor úgy cakkumpakk minden helyi adóbevételt elosztanak az adóalanyok számával. Mondjuk tök hülyeség egy iparűzési kapcsán a multi telephelyét egy ebadó kapcsán a családanyával összehasonlítani, de valóban érdekes számokat kap az ember. Világos, hogy egy vállalkozásokkal és munkahelyekkel teli város esetében (ahol inkább a befelé ingázók csak emelik a helyben megtermelt javakat) sokkal magasabb számot kap az ember, mint egy alvóvárosban (ahol a kifelé ingázók azt a keveset is elviszik). De azt borzasztó üzenetnek érzem, hogy mindez azt sugallaná, hogy amit egy nemlétező ipartelepen nem lehet behajtani, azt majd kifizetik a családok. Legalább részben, mert lám még Tatabánya is ... Továbbra se felejtsük el, hogy az állami feladatok önkormányzatkora osztása, majd az annak ellátáshoz szükséges források elvonása nagyon nehéz feladat elé állítja az önkormányzatokat. Egy darabig megy a vagyonfelélés, de amikor már a közműszolgáltatókat is eladták, akkor csak a szerencsétlen bennszülött rabszolga marad, csak azt lehet sanyargatni. Erre meg nehéz jó PR-t gyártani.
Remélem, lesz időd a következő héten a racionális vitára! De ezúttal légy szíves, és jobban készülj fel! Nem okoz túl nagy élvezetet ennyire felkészületlen ellenfél ellen játszani!
Na, ezt az egyet tudjuk be egy potyagólnak, bár a lakótelepen lakók szerint ez inkább egy megadott lesgól...
Tehát a végeredmény 1:3. Még szerencse, hogy csak tervezet volt. De a kommunikáció előrevetítette, hogy roppantul észnél kell ám lennünk, mert itt kérem olyan érvekkel próbálnak megetetni velünk valamit, mintha azt mondanák, hogy együk meg bátran a csukamájolajat, mert csokiízű.
