Szervét Tibor hivatalos honlapja lényegében egy kis „SzT-történelem”, így a mi Henrikünknek is helye van ott. :)
„Benne vagytok már a történelemben! Énvelem! Ez már történelem, mindez nem változik immár, nem változhat, értitek? Egyszer s mindenkorra rögzítve van! Csodálatos érzés ez, barátaim, ez a csodálatos a történelemben!”
Van honlapja a Radnóti Színház IV. Henrik előadásának is, lehet képet is feltenni:
Magyar Színházi Portál - Fórum - Ajánló, lebeszélő, néző - Pirandello: IV. Henrik
Úgy tűnik félreérthető voltam. Nem viszonzást várok, hisz én viszonoztam mindannyiunk nevében, bár saját, belső indíttatásból, de hátsó szándék nélkül. Ó, egyikünk sem tudja felmérni, mit tesz, amikor ösztönösen cselekszik Ám meg kell, értsd, a színész is várja minden alkalommal azt a tapsot, ami igazolja, hogy aznap is jó volt, ma is adni tudott, s ő, minden fellépés után várja. Érdekli az is, amit a kollégája mond róla, amit a kritikus ír, ez ad további lendületet, ebből tanul és érik. Mert jaj nektek, ha nem ragaszkodtok állhatatosan ahhoz, amit ma vagy holnap igaznak láttok, még akkor is, ha pontosan az ellenkezője annak, amit tegnap láttatok igaznak! Bocsánat, de bármelyikünk tudja, hogy fontos a visszaigazolás: jól sikerült a vasárnapi ebéd, elégedett a főnök a munkámmal, a párom megölel, mert reggel egy kedves üzenet várta tőlem a párnáján. Szerintem ez természetes, gondolom, mindannyiunknak. Egy művész, -ismerve azért néhányat-, pedig fokozottan igényli. Nem elvárás, de ha a vendégségben jól éreztem magam, vagy ha tetszett az, amit kaptam, másnap, később, mikor újra rágondolok, ránézek, megtapintom, eszembe jut, hogy felvegyem telefont és megkérdezzem, 'Hogy vagy?'. Nálam így működik. De tényleg félre ne érts, nem elvárás, sokkal inkább kíváncsiság részemről, másnak mit jelent az, ami nekem természetes. Nem vagyunk egyformák, sem érzésre, sem gondolkodásra és engem érdekel, kit mi hoz lázba, és miért. Több leszek tőle, tanulok belőle, és ezt tovább szeretném/tudom adni. (Tőletek megkaptam a visszajelzést, aminek nagyon örülök, a 'csönd' -del nem a ti további lelkesedésetek hiányoltam.)
Köszönöm Oldadorenak, hogy rátette SzT. honlapjára, nagyon jól esik és ugyannyira zavarba is hoz, mert én csak a topicban szántam megmutatni, és azért raktam be, mert a nevetekben is készült, tehát a tiétek is, és sajnálatos módon nem adhattuk át együtt, a többi nézőtárssal, mindenki örömére. Ha volna külön Henrik topic akkor leginkább ott volna helye. Szép, volt, de most már elég!
... esedezve hívom fel figyelmét három jóbarátra, kik híven szolgálták a Császárt a kezdetek óta, kiknek hűségében soha nem csalatkozhattunk – és most tűrnek a balsorsban. Tiszta szívből kérem, fogadja el az érdekükben tett közbenjárásomat: bocsássa színe elé őket és terjessze ki a jóindulatát feléjük, hogy hasznára szolgálhasson a jóknak!
Köszönöm, szerdán, a hírlevélben éjfél előtt vettem észre,de már nemrendeltem meg. Jobb szeretek előbb belenézni, nekem szól e, vagy a nagyközönségnek. Nyilván sokmindent ismerni fogok belőle.
Későn értem haza, három napja nem is voltam net közelben. Néha napokig nem írtok semmit. Még szombat éjjel is megnéztem, látta-e valaki a tájelőadást, ír-e róla valaki...aztán hirtelen az egész szövegkönyv felkerül ide, és a lelkem zokog...eszembe jut az előző négy...- a szobor...a csend azóta...
Tudjátok hányszor olvastam végig, vissza-vissza térve hol egyik, hol másik részletre...? Ti is élvezitek felidézni, érthetitek tehát, vagy legalább sejthetitek, mi indított arra, hogy ne csak magamnak, ne csak egy kiállítás számára készítsek alkotást belőle.
Lehet, hogy nem bátorságra van szükség ahhoz, hogy egy ismert színészt megszólítsak, de nagy adag önbizalomra igen. A lelkesedés, a darab, a művészek hatása, a viszononozni akarás ereje elvette -ha nem is az eszemet-, a józanságomat, nem láttam akadályt, gátat, és lehet, nem vetekszik az én munkám a "nagy és elismert" művészekével, de annál többen vagyunk benne, mi nézők-hallgatók-ámulók.
... jaj nekem, ha egyszer egy ilyen sokszor ismételt szóval megbélyegeztek, agyonlapítottak...
... de jaj nektek, hogyha nem ragaszkodtok ahhoz, ami ma igaznak látszik:
azért könyörgöm, hogy barátaink, akik nem árultak el soha, hadd éljék át már a kedves lehetőséget, amelyből ki vannak zárva... nem lehet az ember örökké koldusan éhes!
CC,
követünkként közbenjárnál-e a császárnál Bressanonéban annak érdekében, hogy a hitetlen tanácsadóit szabadítsa meg a kedvezőtlen véleményeiktől? mert azok semmi, de semmi összefüggésben nincsenek a tényekkel. Ha ez mégis lehetetlen, kikönyörögnéd-e, hogy vonja vissza azon döntését, mellyel sokakat kiszakított a kedvezményezettek sorából, és támasszon lehetőséget arra, hogy a kiközösítés visszavonásának feltételein enyhítsünk azzal, hogy - megtartva belső szabályainkat - mi magunk tesszük azt jóvá?
;)
"Agyonlapítani valakit egyetlen szóval... Semmiség! Mi az? Egy légy! ... Az egész életet így lapítja össze a szavak súlya... A holtak súlya. Itt vagyok például én... Azt ti komolyan hihetitek, hogy IV. Henrik még él? És mégis, íme, itt vagyok, beszélek hozzátok, parancsolok nektek, az élőknek, mert ezt én így akarom! ... Na, menjetek! Nézzetek szét a világban! Kel a Nap, az idő előttetek van, hajnalodik. És a nap, ami előttünk van, az majd olyan lesz, mondjátok ti, amilyennek mi akarjuk. Igazán? Ti? Hát, akkor... Üdvözlöm az összes szokást meg hagyományt... Ja, igen, beszéljetek, persze, ismételgessétek a szavakat! Azt hiszitek, hogy éltek?! Csak a holtak életén kérődztök! ... Te lándzsás gyerek, te ebből nem sokat értettél meg!"
az én keresztanyámnak pont az jár, bár ő nem dunaújvárosi, velünk egy faluban lakik. szóval nekem is lesz egy példányom. :) mivel anyu postás volt, tudja, hogy az egész faluba csak 2 példány jár, a postán nem is lehet kapni. :(
„Valahogy így kell színházat csinálni, kiálthatnók föl a Radnóti Színház IV. Henrik előadása láttán.
Szervét Tibor valódi jutalomjátékként fogja fel, és egy csomó akadályozó részleten elegánsan átlépve soká emlékezetes estével ajándékozza meg a nézőtéren ülőket.
A látszólag ép ész ellen megírt és bohócra maszkírozott szerepben valami csodát művel.
Szervét Tibor Várkonyi Zoltán és Latinovits Zoltán után öltötte magára a szerepet.”
(Dunaújváros: Szervét jutalomjátéka = Dunaújvárosi Hírlap, 2007.01.15.)
