Talán a szeptemberi torna elé az alábbi még befér:
"Ennyi kivételes adottság egy helyen és semmi láthatatlan, övön - aluli fogás. Számomra Ő volt a gáncstalan bajnok".
Amit Chiyonofuji-ról írsz, tökéletes. Méltatlan lenne bármit is elvitatnom. Lehetséges hogy ő képviseli a
legszimpatikusabb szumó-versenyzőt! Ő volt az utolsó nagy klasszikus, és sajnálhatjuk, hogy ma nincsenek ilyenek, de árnyékában újat felmutatni már nemigen lehetett.
Őt követően érkeztek a "forradalmárok", közülük a legnagyobb hatást és nyomot szerintem Asashoryu hagyta. Nem állitom, hogy ő lenne emberileg a legszimpatikusabb, de vele egy új szumo-korszak és mongol éra kezdődött.
Stilusban, harcosságban, ... stb, ötletességben olyat nyújtott, hogy az már csoda . Ő ellene drukkolni, felnézni rá és irigykedni lehetett. Csinált csúnya dolgokat, de eredetien kreativ harcművész volt! Ez utóbbi nagyon kevés szumósról mondható el.
Pályafutása végén jobban kedvelte a harc trükkös és művészi jellegét, mint a győzelmet, és ez nekem
tetszett. Nagy veszteség, hogy kirúgták. Nála nélkül Hakuho sem lenne az, aki most.
Jó-jó. Hakuho is legenda lesz (a sok győzelme miatt), ő is sokat újitott. Mesteriek alkarosai, taktikai-elterelő
pofonjai, sajátos tacsi-ai , lealázó győzelmei és lelki terrorja is !, akár szimpatikus ez, akár nem.
Bámulatosnak sőt majdnem rendkivülinek -tartom a legutóbbi két győzelmét is, akkor is, ha nem voltak
szépek. Ő a harcművészetét a célszerű eredményességnek veti alá.
Uralmat akar, mint egy szamuráj (ez kevésbé tetszik nekem) Tőle azt várom és remélem, hogy tanitványai
nem átlagos Maegashirák lesznek. Úgy tűnik akad rá példa: Enho, Ishiura, Hokusheiho.
Egy nagyon kedves ismerősöm azt mondta, aki eléri a Yokozuna szintet, az már harcművész. Ebben azért
nem vagyok biztos, talán még nem is elég, de sebaj, nem kell ahhoz Yokozunának sem lenni. Itt van szerintem pl. URA. Sok olyan szépet láttam tőle, amire talán egy Yokozuna sem képes. Igaz, ellenfelei
"Akebono, Mushashimaru, Takanohana fénykorában kezdtem követni a szumo-mérkőzéseket, úgyhogy
Chiyonofuji fellépését nem volt szerencsém látni..."
"A válogatások sokszor csak a szépet mutatják, ezért nehéz lehet a hiteles összahasonlitás."
Miután végignéztem éppen annak a 30 (az 1960 - 1990 közötti időszak) évnek a sumo-történelmi össze-foglalóit, jöttem rá, az Akebono-val kezdődő és szerintem mindmáig is tartó időszak tekintetében, hogy valahol ott, a 90-es évek elején lehetett egy választóvonal a hagyományos és a legmodernebb korszak-beli sumo - birkózás látványa - fogásai - végső-soron élménye között. Ebben nyilván szerepe kell legyen
az Akebonoval kezdődő korszak azon tendenciájának is, hogy ez időben kezdtek dominálni a nem-japán származású élversenyzők és az ő - nemzeti szabad stílusú birkózó hagyományaikból táplálkozó sumojuk
erősen rányomta már a bélyegét a továbbiakban a mai - modern sumo stílusára, látványára. Így azután
nem csoda, hogy - legalábbis én - éppen Chiyonofuji-ban látom a hagyományos, japán sumo - birkózás legutolsó nagy klasszikus képviselőjét. Jöttek még utána is mások is, de ők korántsem hagytak akkora, méretes nyomot a sportág történelmén. És itt leginkább sőt egyáltalán nem arról szól a történet, hogy idézzem :
"A válogatások sokszor csak a szépet mutatják, ezért nehéz lehet a hiteles összahasonlitás."
Éppen Chiyonofuji esete láttatja a legjobban, a megalkuvás-nélküli, számomra megtörhetetlennek tűnő hagyományos japán birkózó stílust, mindenféle figura,- kompromisszum,- és megalkuvás-mentesen. Itt
nyoma sincs figurának, "pofozkodásnak ésatöbbi olyan valaminek, ami manapság a kívánatosnál talán sűrűbben fordul elő. Az Ő birkózó stílusa tökéletesen alkalmazkodott a test-felépítéséhez (egy átlagos
sumo testmagasság / 183 cm, egy átlagosnál kisebb, 127 kilós test-tömeg, ám egy gramm zsír nélkül,
puszta kidolgozott izomtömeggel - őserővel). Még a saját korában sem volt senkihez - semmi máshoz hasonlítható és emellett még volt gyorsasága, stílusa, technikája és mozgás-kultúrája. Ennyi kivételes adottság egy helyen és semmi láthatatlan, övön - aluli fogás. Számomra Ő volt a "gáncstalan bajnok".
Ne legyen közöttünk semmiféle félreértés, Hakuho mindentől függetlenül valóban nemcsak a mi korunk,
de a Sumo egyetemes történelmének legkiválóbb, leg-eredményesebb alakja, gondolom, ezt senki sem vonhatja kétségbe. Az általa megfutott pálya - karrier ezt fényesen igazolja. Ez az érem egyik oldala.
Akár azt is mondhatnánk, hogy Ő lehetne a Sumo - sport leghitelesebb, legfényesebb arca. És ez igaz is lehetne, csak éppen a mai Hakuho - a jelek szerint - már egy másik arc, mint amikor, az egyed-uralkodó Asashoryu mellett - még kölyökként -feltűnt, fokozatosan felépítette önnön magát és minden idők egyik,
ha nem a legfiatalabb Ozekijévé (21 évesen), illetve Yokozunájává (22 évesen) vált. Akkor épp az ereje
és dicsősége teljében sütkérező Asashoryu mellett, annak szinte kiáltó ellenpontja volt, a visszahúzódó
szerénységével. És ez elég sokáig így is volt. Mára azonban már egy egész más ábrázatú Hakuho áll be a ringbe és küzd. Utólag elismerem, hogy amikor Shodai, majd Terunofuji - elleni helyosztó meccsén azt vélelmeztem, nem voltam tisztában azzal, hogy az a pofozkodás, ami bennem a visszatetszést keltette,
az lehetett akár teljesen szabályos is, összhangban a sportág hatályban lévő szabályaival - szokásaival.
Mára ebből annyi maradt bennem, hogy visszatetsző, ha úgy tetszik Yokozunához méltatlan mutatvány,
az ellenfél tudatos alázása volt, és nem más (szabály ide - szabály oda).
A végére egy ellenpélda :
Számomra minden, ami a Yokozunat testesíti meg, az 1981-1990 között eltelt 10 év sztárja, Chiyonofuji,
akinek a Yokozuna-rangban megvívott, szinte összes tornáját, igen sok összecsapását volt szerencsém láthatni (természetesen nem élő - összefoglalóban, hanem sumo - történelmi visszatekintésként). Ami azonban ebből is kitetszett, az meg az volt, hogy a pályafutása végén és visszavonulása alkalmával is, ugyanaz az arc maradt számomra, mint amit mutatott a bemutatkozó Yokozuna - fellépése alkalmával.
És ezzel - megvallom - kiérdemelte a maximális tiszteletemet - elismerésemet. Hogyha Hakuho éppen
ez-utolsó évét és ezen belül is leginkább éppen ezt a legutolsó Zensho Yusho tornagyőzelmét tudnám
feledni, tán másként vélekednék róla. De sajnos az utolsó, megmaradó benyomásnak ez a természete.
"Csak a feltételezéseimet tudom megfogalmazni, ami kb. az alábbi."
"Hakuho-t leszámitva, a többieknek rosszul jön ez a döntés. Hakuho viszont olyan helyzetben van,
hogy talán ő maga sem tudja már mit akar....."
Bár megpróbálom érteni, értelmezni, amit ezzel szeretnél sugallni, ám (sajnos) a magam részéről ennél
sokkal egyszerűbb, sokkal triviálisabb okot sejtek e mögött, mint amiről próbálsz meggyőzni.
Megnyitok egy "Aki 2021 Banzuke - sumo"- oldalt (táblázatot) a Google kereső segítségével, ráklikkelek
Hakuho táblázatbeli nevére és rögvest legördül egy olyan oldal, ami Basho tornáról - Basho tornára be-mutatja szemléletesen, hogy a 2001 Natsu óta (amikor belépett az itteni világba Jk 16 polcon), egészen
a most megnyert 2021. Nagoya Basho - ig, milyen produkciót mutatott be (Yokozuna rangban) tornáról
tornára.
És ha ellapozol a 2016. Aki Basho - ig (31 és 1 / 2 éves), innen kezdve, előbb 2020. Nagoya-ig (35 éves)
"csak" három tornánként áll versenybe, majd 2020. 07.- től a 2021. Natsu - ig (5 torna hosszat) sérülés- rápihenést követően a 45. Yusho és most ismételten "sérülés - rápihenés" következhet. A többi, ami itt
láttatva van, az - szerintem - közönségesen szólva "parasztvakítás", nem más. Pihennie kell, ennyi és
nem más, nem több. És ehhez ez a műbalhé most valóban jól jöhet neki, amint erről vélekedsz is.
Amúgy azt sem igazán értem, hogy miért vélitek azt, hogy éppen Hakuho számára semmiképpen sem
járhat ez valamilyen kellemetlen következménnyel ? Hiszen a Szövetség Hakuho-val szemben épp most
amúgy is ellene felindult emberei könnyen úgy vélekedhetnek, hogy a felelősök körét az oyakata-n kívül mindenképpen valahol a mértékadó Rikishi - k körében is kell / lehet keresni és azok élén mégis ki - más állhatna, mint éppen a mongol Yokozuna, akire most amúgy is épp eléggé ki vannak rohanva.
Ez már majdnem úgy hangzik, mintha a komplett heya az Aki Basho ignorálása mellett döntött volna. Innentől fogva roppant kíváncsi leszek arra, hogy az ily módon a jelenlegi Banzuke - szerint besorolási helyükön maradnak-e a tormát követően, majdan születendő Kyushu 2021. Banzuke alapján. Ha nem.
úgy éppen Hakuhon kívül mindegyikük akár szívhat ís majd emiatt. És ez a leg-kellemetlenebb módon Hokuseiho-t és Enho-t érintheti majd (ha így esik).
"dave_dömper és RTpapa is kiemelte a második világháborús utalást a videóban, ezzel kezdenék, és
egyáltalán nem védeni szeretném. :) A videó szövegét nem írtam meg előre, s talán láttátok, hogy
zavarba is jöttem egy picit, amikor ezt kezdtem ecsetelgetni. Így is rengeteg időmet felemészti egy-
egy ilyen videó, az utólagos szerkesztéséről le is mondtam, már jó előre, ezért nem húztam ki ezt a félmondatot."
Tisztelt Barátom :
Amit a II. világháborút megelőző időszakban létrejött és az az alatti időszakban folytatott japán - német kapcsolatokról - együttműködésről röviden mondtál, leginkább amiatt tettem hozzászólásom tárgyává,
mert egyfelől nem éreztem annak szükségét és ide-valóságát egy kifejezetten sport - szakmai - jellegű topikba, mint tömör politikai jellegű hivatkozást. Másrészt a "japán nacionalizmus - nemzeti büszkeség" kérdése és annak összepárosítása a "Háromhatalmi Szerződés" bájos részleteivel, tán nem kifejezetten
ily módon és ezen az eszmei azonosság-alapon kapcsolták egybe a két országot akkoriban. Itt azonban
(és az ebbéli véleményem változatlan, mely szerint ezen célra létezik az Index Fórumon szakmai topik)
nem gondolnám, hogy erről kéne polémiát folytatnunk. Ám, ha valóban érdekel az ebbéli véleményem,
azt szívesen megosztom veled, de inkább privátban, nem itt. Az én privát e mail-címem publikus, meg-adhatom neked (szatmari.andras1@gmail.com) és - ha erre írsz nekem egy rövid üzenetet, és valóban érdekel az ezzel kapcsolatos véleményem, úgy azt egy válasz - mailban szívesen megosztom veled. Az
itt fórumozó többi kollégától meg ezúton kérek szíves elnézést, emiatt a nem-idevaló intermezzo miatt.
köszönöm specialist-nek, hogy megosztotta a HAKKE-YOI magazint! :) Látom, hogy több hozzászólás is érkezett hozzá ezen a felületen, aminek nagyon örülök, és megpróbálok érdemben válaszolni a felvetéseitekre! :)
És akkor a reakciók:
dave_dömper és RTpapa is kiemelte a második világháborús utalást a videóban, ezzel kezdenék, és egyáltalán nem védeni szeretném. :) A videó szövegét nem írtam meg előre, s talán láttátok, hogy zavarba is jöttem egy picit, amikor ezt kezdtem ecsetelgetni. Így is rengeteg időmet felemészti egy-egy ilyen videó, az utólagos szerkesztéséről le is mondtam, már jó előre, ezért nem húztam ki ezt a félmondatot.
Azt nem tudom, hogy pontosan milyen tárgyi hibát vétettem a mondandómban, de megköszönném, ha megírnád, Dave, mert akkor legalább hozzászólásban tudnám javítani! :) A lényeg, hogy nem tudatosan kezdtem erről beszélni, és talán azért is jöttem zavarba és hagytam abba, mert, ahogy írtad: rájöttem, hogy nem vagyok szakértője a témának. :D
Mindenesetre az egésszel tulajdonképpen csak azt akartam mondani (és ezzel egy picit már át is vezetődünk a másik felvetésre, amit RTpapa tett), hogy a japán egy híresen nacionalista nép. Ahogy én látom, Hakuho (ahogy előtte Asashoryu és Harumafuji) esetében is sokat számít, hogy gaijin.
Az, hogy a japán nyelvben sok udvariassági formula van, szerintem még nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden alkalommal a tisztelet hangján beszélnek. Én úgy képzelem, sokkal fontosabb, hogy ki az, akihez beszélnek. A Yokozunák ugyan egyfajta "istenségek" a társadalmon belül (vagy inkább voltak, a japán kultúra is nagyon sokat "hígult" a II. világháború után), de a Japán Szumószövetség döntéseinek alávetettjei. Shibatayama senpai, Hakuho kohai.
Arról nem is beszélve, hogy Hakuho éppen az autoritásukat sértette meg, ami a Szövetség számára (szerintem) az egyik legfontosabb érték. Talán ez indokolja a hangnemét. Próbáld az ő nézőpontjukból nézni: idejön egy idegen, aki teljesen leural mindent a sportban, és közben folyamatosan tiszteletlenül viselkedik a feljebbvalóival? Nekem nagyon nehéz beleképzelnem magam egy ennyire zárt és kötött világba, mint a szumó, sokkal könnyebb "nyugati szemmel" értelmezni a történeseket, de talán valami ilyesmi állhat annak a hátterében, hogy ilyen hangnemben nyilatkoznak Hakuhóról.
Értem, hogy miért tartod sunyinak, hogy Shibatayama a szumórajongók tömegeire hivatkozik, és nem a saját álláspontjukként fogalmazta meg a gondolatait.
Én egy ideje elengedtem azt a problematikát, hogy a szumó bizonyos hagyományai, elemei tulajdonképpen vállalhatlanok a nyugati kultúrában. Ítélkezés nélkül próbálom követni az eseményeket, mert már annyiszor fordult elő, hogy nem értettem egyet a Szövetség álláspontjával, vagy döntéseivel régebben, hogy tulajdonképpen azt kéne mondanom, hogy nem nézek többé szumót. :D
De én akarok szumót nézni, szóval inkább azon vagyok, hogy megpróbáljam megérteni az okait azoknak a döntéseknek, amelyek első látásra, a saját szememmel teljesen érthetetlenek.
RTpapa - szerinted hogyan tudnék segíteni azon, hogy láncreakció induljon el? Vagy, hogy aktív szumórajongó közeg alakulhasson ki? Vagy ez nem egy kritikai észrevétel volt? Én évek óta csinálok blogot, Facebook-oldalt, volt egy befuccsolt honlapkísérlet is... A Szumo.info Facebook-oldalon összegyűlt néhány ember ennyi idő alatt, de az aktivitás valóban nehéz kérdés... Most pl. ezt a videómat legnagyobb meglepetésemre ide is belinkelte valaki, és én nem is tudtam róla, véletlenül vettem észre. Ez persze tök jól esett, ahogy az is, hogy már 41-en rákattintottak, többen hozzá is szóltak.
Figyelmesen végigolvastam. Rájöttem, hogy (természetesen) a dolog szakmai részéhez-oldalához, értsd
alatta a Szövetségi magatartást és a hagyományokat is - semmit sem konyítok. Így csakis az egész ügy
emberi oldalához tudnék valamit hozzászólni és ráadásul még annak gyökereit sem ismerem eléggé. És mert akárhol és akármilyen minőségben tartózkodunk - nyilvánulunk meg a Földkerekségen, mégis-csak ugyanabból az emberi anyagból - természetből gyúrattunk, legfeljebb hagyományaink aggatnak reánk
eltérő emberi vonásokat, szokásokat.
Szerintem a Szövetség-beli japán korifeusok és Hakuho között épp most, éppen itt húzódik a lövészárok
és éppen amiatt, mert reális közelségbe került a visszavonulása és az, hogy iskolát szeretne teremteni, ami vélhetően, éppen az ő versenyzői súlya következtében, nem - elhanyagolható erővel fog hatni, és népszerű lesz a feltörekvő fiatalok között, így a majdani Szövetség-beli súlya sem lesz elhanyagolható.
Az sem mellékes szempont, hogy a japánok között többen úgy vélekednek, hogy az elmúlt, immár majd
két évtized igencsak a mongol hegemónia jegyében telt el és ehhez képest ennek a korszaknak egy-két meghatározó - prominens képviselője (Asashoryu, Harumafuji és most legutoljára éppen a legnagyobbat
szólóan, éppen maga Hakuho), az eddigiekben nála tapasztaltakhoz és a japán megszokáshoz képest is vehemensebben, extravagánsabban nyilvánult meg, mind szóban, mind pedig cselekedeteiben. És úgy
is vélekednek erről, hogy ezáltal, éppen azt a határt - korlátot feszegeti, ami úgy manifesztálható japán
módra, miszerint létezik egy un "Yokozuna-hoz méltó életmód és példamutatás"-ra törekvés. Eddig úgy
vélték, hogy a két korábban visszavonult(atott) után Hakuho képes lesz meghaladni ezt a fajta "mongol hagyomány"-t és a japán elvárások szerinti "makulátlan életvitelű"-ként él és viselkedik, amint eddig is igyekezett eszerint élni - versenyezni. Most viszont úgy látják, hogy a dolog éppen most látszik borulni
és - gondolom - hogy ennek még azelőtt szeretnék elejét venni, hogy a kezdeti tünetek elébb szokássá,
majd megszokottá váljanak. Vagyis a szellemet addig kéne visszadugni a palackba, ameddig magától is hajlandó visszatérni a normális kerékvágásba. Talán éppen emiatt van, ez a visszafogottnak megismert
japán reakciónál vehemensebb kiállás a mostani események háta mögött. Kérdés az, hogy a szellem és
a dugója immár valóban hajlandó - e visszatérni a korábbiakban megszokott mederbe, vagy már valami
Bocs.! Nem neked címzem, csak amiatt a rád hivatkozás, mert te linkelted be.
Eszerint :
Nagyon tetszetős és mindenképp hiánypótló az egész. A sumo - szakmai része nagyon tetszett és sok
információ - akárcsak általad - kerített megosztásra. Ez mindenképpen nagyon jó, igen tanulságos volt.
Egyetlen - egy (negatív előjelű) észrevétel :
Akadt a mondanivalóban történelmi - politikai jellegű megszólalás a Japán Császárság és a és Német Birodalom katonai - politikai kapcsolatáról, annak okáról és gyökeréről. Csak amiatt teszem ezt szóvá,
mert - hogy abban akadtak tárgyi tévedések és - amennyiben valamiben nem volnánk 100 % - osan
képben, tudatában (és ráadásul az még nem is igazán tartozik szorosan, sőt még egész lazán sem a tárgyhoz - úgy nem feltétlen kell épp ezen a sport-szakmai fórumon belemenni, mert egyfelől nem is
tesz hozzá a témában elhangzott és színvonalasan tálalt info-halmazhoz, másrészt nem is szükséges.
Amikor ilyen egyszerre tömör, másrészt igen alapos elemzést olvasok és most éppen az adott témáról,
vagyis arról, amit Hakuho eszerint megenged magának, csakis az jut eszembe erről, hogy :
Létezik valami - olyasmi fogalom és talán éppen-hogy a sumo sportban (mert-hogy ez egy sokszáz éves hagyományokon nyugvó valami, aminek jol kigondolt szellemi fundamentuma is van, ami több is, mint
egy kósza kijelentés, hogy :
"Egy Yokozuna akkor Yokozuna, ha : amellett, hogy kiemelkedő sport-teljesítményre képes - emellett az életvitele és a sporthoz, valamint a mindennapok eseményeihez is példaszerű és feddhetetlen a hozzá-állása, a magatartása. Akkor most ez mindenkire egyöntetűen érvényes, vagy itt is igaz az, hogy : "egyenlők vagyunk, de azért akadnak egyenlőbbek is" ?
Köszönöm mindkét választ. Úgy látszik túlságosan régen volt ama bizonyos "bunda ügy", amikor valami méretesebb zörrenéssel igyekeztek rendet vágni / teremteni és most itt volt az ideje, hogy kicsit jobban seperjen a seprű (és ezúttal nem-csak a dohyo / a pálya) területén / tájékán, hanem az istállók - ban is).
Utólag ezen a "pofozkodáson" sokat gondolkodtam. Valami olyasmi "déja vu" érzésem lett ettől, mint
amikor a Vasorrú Bába feltesz egy kérdést a szépséges, ifjú királyfinak azzal, hogyha jól válaszol a köv. kérdésére, abban az esetben az övé lesz. A királyfi válaszol valami rémséges blődséget, és erre a V.B. tömören csak annyit válaszol, hogy : "Határeset, elfogadom a választ".
Szóval egyre többnek és méretesebbnek tűnik ez a fajta "Bíró-emberek által "ahogy épp nekem tetszik, aszerint vemhes, vagy nem vemhes" - ítélet. Tehát hozzá kell / lehet szokni, hogy (a jól tájékozottaknak
ez menni fog) egy - egy bírói testületi ítélete attól is erősen fog függeni, hogy éppen kik, azok a fekete - taláros, komolynak tetsző urak, akik épp akkor körbeülik a "csonka gúla - piramist". Nem is lenne ebből
semmi baj, konfliktus, ha az egyes ítéleteikkel nem lennének képesek kényükre - kedvükre befolyásolni
egy nagy torna esetleges végső kimenetelét. Most, amikor éppen - csak túljutottunk a Tokyo - i olimpia eseményein, azokat látván sokat tűnődtem azon, hogy az ott látottak közül mégis hány sportágban van ilyesmire bőségesen esemény, amikor sportoló emberek 2 - 3 - 4 - többéves áldozatos munkájának az eredményeit teszik semmivé hasonló módon a sporttér mellett csendben ücsörgő másik emberek, mert
éppen valahogy így esik nekik aznap jól. Fura dolog ez, annyi bizonyos. És az is bizonyos, hogy Pierre de Coubertin ilyenkor foroghat a sírjában.
A Juryo 9W hely a Banzuke táblában betöltetlen maradt. Miért ? Mit jelenthet ez ?
És még egy kérdés (lényegében még az előző kapcsán) :
A Nagoya Basho-n, a Juryo osztályban, 6E rangban indult és ott 6 - 9 makekoshi eredménnyel végzett
Takagenji valahol eltünt (!) a süllyesztőben, a Banzuke-t megelőzően. Mi történt vele ? Van - e valami összefüggése ennek azzal, hogy éppen az Aki 2021 Juryo Banzuke, a 9W helyen betöltetlen maradt ?
"Az 50-en felüli KK sorozathoz: nyilván szerencse is kell, de óriási zsenialitás is, hogy azt a darálót ilyen
hosszú időn keresztül kibirják. Talán részben a "harcművészetük" jellege és mibenléte is oka lehetett ennek."
Az Ő fizikai adottságai (160 - 225 kg közötti test-tömeg és 1,90 m-t meghaladó testmagasság valamint
az, hogy ehhez megkeresték és megtalálták a hatékony küzdőmodort és emellett még ennyire hosszú
ideig kibírta ezt a húsdarálót, ez volt az elsődleges oka annak, hogy ilyen sikeres lehetett. Erre nézve
ilyen tartalmu utalással éltem a 6506 sz hsz.- omban.
A 6507 sz. hsz. - ban viszont azt is hozzátettem, hogy akadtak olyan elődei, pálya / kortársai és utódai
is, akik - habár megközelítőleg sem rendelkeztek ilyen fizikummal és talán éppen emiatt kerültek időről-időre olyan helyzetbe, hogy kényszer-szülte okok miatt ki kellett hagyniuk tornát - tornákat, ám ennek
dacára mind messze sikeresebbek voltak sz összképet tekintve (így pl. Taiho, Kitanoumi, Chiyonofuji, Takanohana és Asashoryu úgyszintén). Emellett, talán néhány évvel kevesebb adatott meg neki egy
még sikeresebb szerepléshez. 31 évese került olyan helyzetbe, hogy bár névleg még aktív volt, dohyo-ba már nem léphetett.
