Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Jó múltkor a Westendben az Apróláb c. animációs filmet kettőnknek vetítették le a kolleganőmmel (péntek délutáni időpont...) csodálkoztunk is rajta....
Igen, jól emlékszem, bár nem tudom, a tévészüneti nap mikortól szűnt meg. Úgy emlékszem, 1987-ben, amikor a nagy hóesés volt, az hétfőre esett, és a helyzet miatt rendkívüli adásnap lett.
A mozi előtt előfordult a jegyüzér, onnan tudta az ember, hogy jó a film. Egyik-másikuk iszonyúan pofátlan volt, nem az árakat illetően, hanem előretolakodott a sorban. Na, ez is a kihalt mesterségek sorsára jutott, legalábbis a mozit illetően.
Voltak azok az idők, amikor alig lehetett bejutni egy jobb filmre, emlékeim szerint a Corvin és Uránia gyakran ment telt házzal. De ez akkor volt, amikor a tévében - azon az egy csatornán - délután kezdődött a műsor és 10 órakor véget ért, hétfőn meg adás szünet volt. De lehet, hogy csúsznak az emlékeim és ez korábban volt.
Az idők változnak. A Kedvencet a Corvin moziban néztem meg, és csak az utolsó pillanatban nőtt hatra a létszámunk, ugyanis öt fő a minimális szám, akiknek levetítik a filmet.
A mostanában felnövő generáció már nem tapasztalhatja, milyen érzés az, amikor pár ezer ember egyszerre hördül fel, vagy nevet.
Tervezem, hogy megnézem az Itt járt Britt-Marie-t, mert könyvben nagyon tetszett.
Ezt magam sem tudtam volna jobban, összeszedettebben és szebben leírni Kepesről, ez az én véleményem is.
Az irodalmi tevékenységét is igyekszem követni, legutóbbi könyvét, az Istenek és embereket is olvastam, a maga nemében nem rossz,de valószínűleg Kepesből nem lesz klasszikus szépíró.
(Kíváncsian várom majd a véleményedet A kedvencről :)
Igen, de még a Corvin és az Alfa is, nem is beszélve a külvárosi kisbolhásokról. Ez utóbbiak elég fokozatosan csúsztak le, az egyik erzsébeti moziban (nem ugrik be a neve) 1970-ben még a Fahrenheit 451-et néztem, húsz év múlva egy western vetítése közben rájöttem, hogy a nézőtéren történtek időnként jóval érdekesebbek.
Boldogan élünk míg meg nem halunk? Kepes András vetítéses előadó estje
Azt hiszem elfogult vagyok Kepessel, korábban is szeretem a televíziós műsorait, most meg az írásait, meg a derűjét, nyugalmát, kiegyensúlyozottságát. Meg az évek alatt felhalmozódott tudást, világlátást, amit közvetít. Ehhez az előadáshoz (úgy láttam a neten, hogy járja vele az országot) felhasználta a Világkép c. könyv anyagát, a vetített részeket a Világfalu c. műsorból ollózta ki, és mindamellett, hogy így volt ismétlés is, azért elég érdekes volt. Távoli kultúrák, népcsoportok (a vetítésben a mongol és az Andok hegyeiben élő népek is) szokásainak különbözősége, nemi szerepek, házasság, hűség, féltékenység, csupa lerágott csont, ennek ellenére kimeríthetetlen téma. Nagyon jó kis este volt.
A történetben jelen van egy férfi és egy nő. Vagyis négy nő, akiket Pokorny Lia alakít egy személyben. A férfi mielőtt házasodna, felkeresi élete négy fontosabb szerelmét valamiféle tisztázó találkozásra, beszélgetésre. Úgy érzi gyáván, jellemtelenül hátrált ki a kapcsolatokból és most sincs meg benne a szükséges gerinc, hogy bocsánatot kérjen, inkább a nőktől vár reményt, hogy még sem volt egy hiteltelen és cserben hagyó fickó. De a feloldozás egyik esetben sem érkezik meg. A női szerepek elképesztő széles skáláján zsonglőrködik Pokorny Lia a négy nő nagyon különböző karakterében, igazán elgondolkodtató, hogyan tudtak beleszeretni ebbe a szürke hétköznapiságot képviselő fickóba. Nem Őze Áron miatt nem volt jelen a férfiú erő, humor, jellem, tartás a színpadon, egyszerűen kis bénára írta meg a rendező, szerintem.
Ilyenekbe, mint Uránia, Bástya, Horizont, Bányász? remélem jól emlékszem a nevekre, meg Vörös Csillag, a helyén most egy hotel üzemel. Legtöbbet ezekbe jártam. :)
Jók az ilyen filmek,amiken még napok múltával is gondolkodik az ember lánya..... :)
(Én pedig megfogadom, hogy mindig csak az adott film megnézése után fogok ide írni, ugyanis az emlegetett Zöld könyvre még nem sikerült eljutni, biztos azért,mert előre beharangoztam..... :)
A palacsintás bejegyzésedtől nagyon éhes lettem (rám most sajna nem palacsinta vár ebédre,hanem lencsefőzelék és sült csirkecomb) !
A mai napot azzal kezdem, hogy meglátogattam egy mini kézimunka kiállítást, nem is bántam meg, A művelődés ház bejárathoz érve kissé meglepődtem, mert egy szoborcsoportot láttam. Kaján képű, mezítlábas-kalapos, tíz év körüli fiú menekül egy vékony, seprűt rázó öregasszony elől, a mellette lévő kutya is ezt teszi, előttük két törött korsó. Eleinte nem értettem, aztán eszembe jutott a régi név: Rideg Sándor Művelődés ház, így aztán leesett, hogy ez az Indul a bakterház valamelyik jelenete lesz!
Jó pár szép szőnyeget láttam, kézzel varrott, csinos táskákat, no meg sok-sok horgolást és csipkét. Ebből legjobban egy csinos, kacér kis fehér kalap tetszett. Úgy veszem észre, ez is, meg a kézimunkák is a húszas-harmincas évek divatját követi. Az egyik kiállító ott, a helyszínen szőtt egy szőnyeget, egy teremőr nő pedig stílusosan horgolással foglalkozott.
Viszont nagyon ötletesek voltak a szintén horgolt mesefigurák, például Kukori és Kotkoda, ne meg néhány névtelen nyúl, kisbárány, csibe, lehet, hogy a nagyik már a húsvétra készültek?
Utána irány a Palacsintafesztivál, aminek már a neve is sokat ígérő. Volt is mindenféle étel-ital, nem csak palacsinta, hanem csodás és sokféle rétes, fánk, (mini fánk) is. Továbbá jó néhány fajta sajt, kolbász, szalámi, töpörtyű, házi lekvár, kürtőskalács, csokoládé és méz is. Ami a főműsort illeti, volt óriás palacsinta, úgy sütötték, ahogy eddig csak tévében láttam, a sütőlapon egy kis hengerkével kenték el a masszát. Szerencsére volt hagyományos palacsintasütőben készül is, sokféle töltelékkel. No meg lángos, amit részint forralt borral, részint többféle sörrel lehetett leöblíteni. Kapható volt az érdekes hangzású mákpálinka is, csak azért hagytam ki, mert nem lehetett kupicánként kapni, pedig nagyon fúrta az oldalamat a kiváncsiság! Ami eszembe jut, még felsorolom: holland palacsinta, churros, amerikai palacsinta, egyfajta mintás palacsinta, amit a gesztenyefesztiválon láttam.
Ettem egy lángost, a bódéra azt írták, hogy retro, szó mi szó, kissé élesztőízű volt… Később láttam, hogy votl corn dog is, amit már vagy harminc éve nem ettem, de addigra már jóllaktam…
Úgy látszik, tényleg jó a Kedvenc című film, mert sokszor az eszembe jut. Most éppen azon tűnődöm, hogy mi történt az alatt a száz év alatt, ami Anna királynő kora és a napóleoni háborúk között eltelt. Arra gondolok, micsoda eltérés van pl. Fielding és Austen, vagy a Brontë nővérek hőseinek beszéd és életmód stílusa között. Persze, lehet, hogy ez utóbbiak esetén az is elvárás volt, hogy a hölgyek visszafogottabban beszéljenek és írjanak, de akkor is nagy az eltérés. Vajon mi okozta?
Ami a filmet illeti, nemrégiben a tévében láttam egy jót, a Kémek hídját. Picit mintha hosszú lenne, de ez mostanában szinte minden filmnél így van, viszont csöppet sem volt unalmas. A történet Abel ezredesről, a legendás orosz/szovjet hírszerzőről szól, aki tulajdonképpen német volt, csak, hogy egyszerűbb legyen a dolog. Kétségtelen, hogy a hírszerzői szakma szempontjából nagyon jó volt, nem is ő bukott meg, feladták. A főszereplő persze nem ő, hanem a védőügyvédje, akinek erős ellenszélben kellett dolgoznia, de megtette. Ismerősei szerint Abel ezredes nagyon megnyerő személyiség volt, és ezt érzékeltetni is tudták. A védője inkább makacs és elszánt, és erre szüksége is volt.
Nem hinném, hogy valaha is kiderülne a pontos történet. Van viszont egy elfogadható tipp, amit egy, erről szóló könyvben olvastam, éspedig az infrahang. Nem emberkísérlet, hanem a természeti körülmények hatására keletkezik, teljes pánikot kelt, ez magyarázza a továbbiakat. Az infrahang kikergette őket a sátorból, a többit a hideg és a kimerültség intézte el.
Még egy kérdés is felmerült bennem: hová ment Marlborough herceg, miután száműzték Angliából? Igaz, a gyarmatbirodalom jó nagy volt, de nem hinném, hogy Indiába kívánkozott. Azt sem, hogy Franciaországban szívesen látták volna. Utána kéne olvasnom, lehet, meg is próbálom.
Nem tervezek újabb filmnézést, 25-30 évvel ezelőtt heti kétszer-háromszor jártam moziba, úgyhogy most jön a böjtje. Igaz, vannak kellemes meglepetések. Nehéz elhinni, de pl. a Sasvadász fia című mongol film nagyon tetszett! Legalább a főszereplő (a sas) szép, bátor és okos volt! Viszont a Hét mesterlövész újrafeldolgozása kifejezetten rémes. A Szellemirtók női variációja időnként szellemes, de aki nem nézte meg, nem sokat veszített.
Úgy látszik, az ilyen eltűnések kezdenek divatba jönni, volt egy film a Gyatlov-incidensről is.
Érdekes volt olvasni a véleményedet, köszi! Nekem még az jutott eszembe, hogy ez a Malborough hercegi család az lehet, amelyből Churchill is származik, emlegetik is talán egyszer a Blenheim-kastélyt, ahol C. született, de csak úgy, mint jövőben megépülőt.
Nekem úgy néz ki, a következő filmem a Zöld könyv lesz, ha így lesz, beszámolok majd róla.
Viszont felkeltetted az érdeklődésemet Az eltűntek c.film iránt, majd fogom javasolni a kolleganőmnek, hogy a következő ez legyen, mert engem is érdekelnek az ilyesmi történetek.
Ma viszont én néztem meg a Kedvencet. Csodálatos díszlet, jelmezek színészek, de engem valahogy undorított az egész, a részvét és az utálat viaskodott bennem, ez utóbbi került ki győztesen. A végén azért én is a Te véleményedet kezdtem osztani, senkinek nem teljesültek maradéktalanul az álmai. Mindenesetre a filmet látva, kezdtem jobban értékelni Jonathan Swift, illetve Henry Fielding könyveit. Időnként azon gondolkodtam, hogy a derékig érő paróka kész luxusszálloda lehetett néhány hatlábú számára.
Egyvalamit nem értettem: Mindkét nő félelmetes intrikus, miért nem keresték a jövendő uralkodó, a trónörökös kegyeit? Ez annyira érdekelt, hogy gyorsan utánanéztem, és innen tudtam meg, hogy az utód a Hannover-házból származó I. György, aki nem is tudott angolul, ezért aztán hervadhatatlan érdemei vannak a brit parlamenti demokrácia kialakításában...
Még valami is felidéződött bennem, Marlborough herceg egy levele, amit a feleségéhez írt: A legjobb hadsereg áll velem szemben, de feleannyira sem félek tőlük, mint tőled, amikor dühös vagy! Szegény férj, nem is csoda, ha ész nélkül menekült a biztonságos harctérre.
Kifelé jövet láttam egy filmplakátot, ami Az eltűntek címmel hirdetett egy új filmet, a leírás alapján a skóciai Eilan Mòr-i világítótorony háromfős személyzetéről szól, akik nyomtalanul tűntek el. Tóth Tibor Konteó 3 könyvében olvastam erről, érdekel, a film milyen megoldást kínál rá.
