Egyébként elkészült a hordozható orgonám pedálsor illesztése: 204 db. forrasztási pont, 3 printer csatlakozó, némi asztalos munka, és felsírt a kisgyerek, valamint a szomszédok.
Két lezlie rulez, embertelen hangzavart generálok idehaza, valamint a héten 3-szor is a Take5 klubban: szerdától péntekig mindennap hammondozás lesz. Pedál még nem lesz, mert nincs kész az asztalos része, meg én sem tudok még játszani rajta :)
Tegnap tartottunk egy szeánszot Kaltenecker Zsolttal. Igazából a Nord C1-et próbáltuk B3 helyzetbe hozni. Érdekes, tanulságos volt. A C1 mellé elhozta a Bose hangrendszerét is mert jelenleg azon szól.
Bose: egy nehéz, cintányér-szerű erősítőtalpba kellett két rúdszerű hangfalat egymásra tenni, kb 2 magasságig és egy szubbasszt mellétenni. Szépen szólt, jól szólt. Színpadon ez az extrém méret minden bizonnyal kedvez a nagyobb felületből jövő hangok terjedésének.
Aztán a C1-et a B3 hangerőszabályzó dobozán található RCA bemenetbe és onnan ki a hang a 142 lezlire. Így egyszerre szólt a két orgona. Azonnal sikított a követelmény, egy C1-nek is klasszikus lezlin kell szólnia! Igencsak hasonló hangzást produkált ezáltal mint a B3. Úgy is jó volt a sound, amikor a lezlit leállítottuk és a műlezlivel forgattuk a lezliből kijövő hangot :-) Szóval az igazi csöves lezli nagyon jellegzetes, bödönös hangjára még mindig nincs kompromisszummentes alternatíva.
Az összehasonlítás során a C1-nél keményen bele kellett nyúlni a hangképbe. A szokásos, kevés mély és magas. A lezlibe vezetett hangnál úgy 25% magas és mélykiemelést, 20% középvágást kellett állítani. Eléggé hasonló lett a hangkép. Igazából változtatni kéne az EQ-ján, mert a mély és magas nem ott emel/vág ahol kéne. Mélyebben, magasabban kellene.
Utána B3/122 <-> C1/Bose hangkép kalibráció.
Bose-t keményen loudnessesre kellett csavarni, 60% mély/magaskiemeléssel, középvágással, a C1-en is tovább a loudness irányába: 40% mély/magaskiemeléssel, 30% középvágással. Rotorfelfutási idők: magas-közép, mély-hosszú. Hangkerekek: vintage2.
Elfogadható hangú, jól kezelhető, játszható hanxer lett. Sokkal jobb a hangja mint az elődeinek. A swell pedál szépen változtatja a hanxínt a hangerő függvényében. Zengetője jó, hiányzik a plate-rugószengető. Torzítója olyan amilyen, egy csöves végfok erőlködésével nem versenyezhet. Továbbra is -ha kevésbé is- de megvan a számomra szokásos Nordos középtúltengés és hiány a legmélyebből, legmagasabból. Chorusvibrátója szép, korrekt, picit erős minden állásban. A perka meg igazán némíthatná már a 1'-as regisztert 2008-ban :-p
Összességében ennél az orgonánál ha "csak" a zenét hallgatjuk és nem a hanxer típusára koncentrálunk, már nem ütközik ki hogy klónról lenne szó. Alátámasztásul szóljon Zsolt egyik demófelvétele amiben végre igazi Hammond trió szól és nem importmjúzik!!! Caffeine Live
Én már le sem merem írni mit ügyeztem ma a lezlimmel. Pedig nagyon jól sikerült a dobrotor gyors motor javítása! Valóban odafigyeltek a részletekre az orosz mérnökök:-) És ezt nem viccből mondtam! Majd holnap elmesélem Tehtube mesternek:-)
Az egyenirányítócső szilíciumdiódás pótlásakor nem csak az indulási/üres elkó feltöltési árama lesz sokkal nagyobb - ez önmagában nem lenne elég a szekundertekercs maradéktalan leégetéséhez. A 20-50 ohmos 20 wattos ellenállás kell ugyan, de egészen más okokból... Megpróbálom érthetően vázolni: Analóg összehasonlítást kell tenni a CSŐ és a félvezetődióda működése között. A lényeg a statikus és dinamikus belső ellenállásaik közötti alapvető különbség, ami a kis/nagyteljesítményű csöveknél néhányszor 10 - néhányszor 100 ohm. Dinamikus belső ellenállása pedig az egyenirányított feszültség hullámformájából adódó növekedésével-csökkenésével nem lineárisan csökken és nő. Régi szakirodalmak tanulmányozása során rábukkanhatunk az egyenirányítócsövek elhasználódását mérő módszerrel, ami ezen a jelenségen alapul. Lényege, hogy csőtipushoz választható (jobb katalógusokban megadott!) terhelőellenálláson és mA-mérőn keresztül kb.40-120 V feszültséget kap a primitív áramkör, és a legkisebb feszültségről indulva ("ős"-toroid - a dimmer teljesen alkalmatlan!) a feszültséget addig emelik, amíg a katódáram el nem éri a névleges értéket - ha egyáltalán képes a vizsgált cső még erre... a cső annál jobb, minél kisebb feszültség mellett áll elő a megengedhető maximális katódáram! Nem véletlenül van még a legszűkszavúbb katalógusban is szigorúan megadva a katódra köthető elkó maximális kapacitása!!!
Félvezetőknél ez a "lágy" felfutási szakasz nincs meg, hanem az áramerősség majdnem rakéta módjára emelkedik az égbe - vele együtt az eszköz is az örök vadászmezőkre, legalább is egy kellően "keményre" tekercselt táptrafónál, vagy megsokszorozott "hátországi" elkóhadsereggel! Ezt hivatott a felemlegetett 20-50-(100!) ohmos sokwattos huzalellenállás korlátozni, mert ez égeti le a csöves egyenirányításhoz méretezett nagyon vékony zománchuzalból készített szekundertekercset. A trafó halála így áll elő, nem az egyik dióda zárlata miatt. A félvezető-dióda hevenyészett méretezés miatt szokott inkább átütni, mert az anódja és katódja között 2xnégyzetgyök-2-ször egyenirányítandó váltófeszültség lép fel terheletlen kommutációnál, ami pl. a legkisebb teljesítményű csöves végfokoknál használatós 300 V mellett 846 V !!! Ha erre a legkisebb "áramszolgáltatói szőr", zavarimpulzus is ráül, akkor beáll a halál, ami a félvezetőknél irreverzibilis folyamat... sajnos... és a kaszás nem áll meg itt, hanem "drótozott" biztosítónál pillanatok alatt megsüti a szekunder tekercset, ami füst kibocsájtása közben mindinkább egy rövidrezárt menetté kezd válni, ami további túlbiztosításnál szépen megával viszi a primertekercset is, esetleg még a gazdáját is, ha a primer fázis felőli része ég át a vasmag felé... Sajnos, volt már ilyen értelmetlen és sajnálatos zenészhalál nem is egyszer, amit a Wickmann-betétek helyére ideiglenesen betett "mérethelyes" M3-as csavarok okoztak, főleg gitárosok (a húr földelt!!!) között. Csöves alapkapcsolás félvezetősre aáalitásának előnye: - törhetetlen, és nem tud legázosodni; - nem igényel fűtőteljesítményt (felületesen ennyivel több maradna a végcsöveknek, HA...) - a CSŐ, igaz hogy naggyon lassan, de mégiscsak megöregszik, természetes halála a fűtőszálszakadás (a katódkivezetés leolvadása drasztikus és természetellenes!) A félvezető úgymond örökéletű, de a csavarhúzós tápfeszkeresést még annyira se tolerálja, mint a cső... Ezzel ki is fújtak az előnyök! Viszont hátrány van bőven: - Bekapcsolásnál azonnal megjelenik a teljes csúcs-egyenfeszültség, amiért az elkók nem mindig hálásak...de ha ezt túlélik, akkor: - Ennek köszönhetően durrog le a felhevülőfélben lévő katódról foltokban az emittálóanyag, és megy tönkre oly hamar a "máshol" évtizedekig helytálló cső... - A bekapcsolási áramlökés nagyságrend(ek)kel nagyobb, néha annyira is, hogy muszáj korlátozni... kézi vagy automata, ami plusz költség és plusz hibaforrás.. - A nagyságrendekkel nagyobb csúcsáramok miatt a há-trafó melegszik rendesen - legalább is akkor, ha ezzel a módszerrel "tuningolták fel" a Nagyérdemű Kuncsaft cuccát - ugyanis az ezt meggátló, jól méretezett előtétellenálláson éppúgy elvesz a "tuning"-feszültség, mint annakelőtte a csövön, hivatalból, és ettől kezdve minden visszaáll a régi kerékvágásba... - Az esetleges "földhurkok" sokkal kíméletlenebbül jelentkeznek, megnő az alapbúgás, a tüneti kezelésre elszaporított elkók többnyire alig hoznak valamicske javulást, mert nem ezek kis létszáma a kiváltó ok - a bekapcsolási áramlökés meg csak nő, csak nő, eredmény sehol, pedig már mi pénz áll benne... - A cső tönkremenetele egy jól követhető, lassú folyamat, elhárítása különösebb szaktudás nélkül is kockázatmentes, gyors és egyszerű, nemúgy a félvezetőé... - a cső nem érzékeny a hálózati, és azon terjedő tranziens túlfeszültségekre, amit a félvezető csak többszörös biztonsági tényezős túlméretezéssel, vagy megintcsak plusz alkatrészek beépítésével tud elviselni, ami megintcsak plusz költség és plusz hibalehetőség... - A cső sokkal jobban bírja a túlterhelést, még a kisebb zárlatokat is, mint a félvezető...éppen ezért is sokkal precízebben védhető jól méretezett olvadóbiztosítókkal!
A zene, és az Őt előidéző Zenészek szeretete vett rá a téma végkifejletig tartó ragozására. Nincs pokolibb, mint egy koncert elején bekövetkező krach... A pókháló egyetlen szálának megváltoztatása valamennyi helyre kihatással van - nem árt ezt reálisan mérlegelni minden átalakítás előtt. Tiszteletteljes üdvözlettel: Topsound
A csöves VS. félvezető egyenirányításra csak az én teljesen outsider hozzáállásomat mondom el:
Ha valakivel megcsináltatom az egyenirányítót, és minden stimmel elsőre, az kb. 10-15 ezer forintomba kerül. Ha valami baj van vele később mondjuk 20 év alatt egyszer, az mégegyszer ennyibe. Tehát mondjuk 20 ezer forintból veszek kb 15-20 db. 6X4-et, amikkel azért 30-40-50 évig elvagyok, ráadásul én is tudom cserélni őket, és meg van az az érzésem, hogy nem gányoltam szét egy régi értékes cuccot. Tehát nálam elsősorban a hozzáértés faktor győz a cső mellett. A csövek elméletét lassan kezdem érteni, a félvezetőkből még vizsgáztam is, de semmit sem értettem belőlük (nézzétek el nekem, "csak" informatikus vagyok :-).
Úgy hozta a sors, hogy kiárusítást kell tartanom, és sajnos a hangszereim közül több darabtól meg kell válnom: Viscount DB5 (ezért különösen fáj a szívem - korábban feltettem a képet róla), Solton rotosonic leslie. Sajnos a potenciális vevő szemszögéből jó áron fogom adni őket. (30-2500-959)
A leírásod alapján nem a trafó "gyengesége volt az elsődleges probléma, hanem a diódáknak kellett volna jóval nagyobb induló áramot kibirniuk, és valószínüleg egy 20-50 ohmos, legalább 20 wattos ellenállást is be kellett volna a diódák és az első elkó közé iktatni. Mivel ez nem történt meg, először valószínüleg az egyik dióda kipurcant, zárlatos lett, s átengedte a váltóáramot. A váltóárammal szemben az elkó rövidzárként működik, tehát a trafó rövidzárba került és ettől égett le. Ekkor biztosan kipurcant a másik dióda is, innentől már nem csak az elkó váltóárammal szembeni zárlata terhelte a trafót, hanem diódák maguk is rövidrezárták mindkét szekunder tekercs-felet. Ezt a tortúrát egy erősebb trafó sem bírta volna ki. A diódáknak nem csak a 100-300 mA anódáramot kell folyamatosan elviselniűk, hanem az induláskori akár 10 A-re is felfutó indulási áramot. (Az anódfeszültséget adó szekunder tekercs egyenáramú ellenállása meg a diódákkal sorbakötött teljesítményellenállás határozza meg az induló áramot. Szekunder fesz szorozva 1,41-el és elosztva a két előbb említett ellenálás összegével)
A szilikon diódás átalakításról nekem csak annyi tapasztalatom volt, hogy Harangozó Misi azzal füstölte el a trafómat. Ugyanis az elkók indítási rövidzárját nem vette figyelembe a trafó méretezésénél. E miatt lemaradtam egy Hammondos koncertről, és elég ciki helyzetbe kerültem egy pár emberrel szemben, viszont legalább ingyen lett egy bika trafóm :-)
Érdekes hogy amíg a lezliknél már az egysebességes korban, kb. a hatvanas évek elején áttértek a diódás egyenirányításra, addig a B3 előfokában 1974-ig meghagyták a csöves egyenirányítót. Miért?
Ok, a 22H, 122 végfok, az A0-28 meg "csak" előfok.
Az élettartam miatt meg nem kell aggódni. Pl a 6V6-os csöveket a 21H-ban 320V-al hajtják meg, a Fenderekben 410-el.
De 1955-75 közt az A0-28-on is voltak apróbb módosítások amiket viszont nem hallok meg igazán, nem értem az okát:
- 1959-ben a perkakapcsoláshoz egy plusz áramkört illesztettek a 64a jelű ellenállással. Ezt a részt már korábban is módosították, mellékelem a kapcsolásokat.
Biztos meg volt az okuk, de nem hallom.
- A magasabb vékonyabb ezüst trafó 1962-ben zömökebb fekete lesz.
- A szimmetrizáló trafó A0-21415 a mostani első generációs A0-28-1, ben, meg másik tuningra készülő már fekete trafós A0-28-5-ben. A későbbi A0-28-5-ökben a száma: A0-24895. Igazából nem tudom mi a különbség, méretben akkora, max. annyit látok hogy a 24895-ból már nem textilvezeték jön ki.
Rendben van Viktor! Gondolok Rád, ha tudok valamit. Én elsősorban villanyszerelési boltokat fogok megcélozni, ott is a kábelvédő gomikat keresem majd. Aztán jönnek az alkatrész boltok. Legvégső esetben készíteni kell majd valamiből:-)
Udv! Vegre egy ember aki sajnos hasonlo problemaval kuzd!:-) Esetleg ha tudsz szerezni, vagy gyartatnal ilyen un: gumit, (ami a csapágyban van) az engem is nagyon erdekelne, akar tobb is. Sajnos nekem is elkopott mar olyan szinten, le is van forgacsolodva. A szamom:70/512 2889 Viktor
Nem szeretném senki idegeit nyúzni, de ezzel a témával kapcsolatban rengeteg a tévhit. A személyes véleményemet fogom elmondani - s bár én annak idején elég részletesen tanultam az elektroncsövek működését és elég nagy tapasztalatom is volt csöves cuccok készítésében és javításában - de nem biztos hogy mindenben igazam van. Nézzük sorjában: - az alulfűtött katóddal való üzemelés tényleg nem élettartam javító tényező, de csak akkor, ha a cső eröltetett üzemben működik. - a késleltetett anódfeszültség-rákapcsolás valóban sok előnnyel jár, mert a különböző tranziensek nem hallhatók és, az általában öreg elkókat nem feszíti a működő/terhelt állapothoz képest lényegesen magasabb anódfeszültség. - a közvetlen fűtésű egyenirányítók a kisebb katódfelület miatt a közvetett fűtésű változatnál jobban hiba-érzékenyek voltak, a katódmassza általában ezeknél pattogott le, s váltak használhatatlanná. - a tisztán csöves TV-k be általában szelén egyenirányítót szereltek, ami azonnal adta a 310V egyenfeszültséget, de mivel a sorvégfok csak akkor indult be miután minden cső felfűtött s az eltérítő oszcillátorok elindultak, a felfűtetlen állapotban ráadott anódfeszültségtől semmi probléma nem keletkezett. Matyó B3 előerősítőjével is ez a helyzet, hiszen a jel el sem jut a teljesítménycsövekhez addig, amíg az előfokban lévő összes cső nem fűt fel, és megfelelő jelerősséget nem tud produkálni. - korábban azért alkalmaztak csöveket egyenirányításra, mert nem voltak félvezetők. A TV-knél alkalmazott szelén egyenirányítók nagyteljesítményű erősítőkhöz nem voltak alkalmasak. Nagyobb feszültséget elviselő szilicium diódák pedig csak a 60-as évek végén jelentek, de még akkor is drágábbak voltak a csöveknél. - a csöves egyenirányítókon kb 15-30V feszültség esik terheléstől függően és a bennük ragadt teljesítmény átalakul hővé. A sziliciumdiódákon mindössze 0,7-1V veszik el. Ebből következik, hogy a végfokra kivezérelt állapotban a csöves egyenirányító esetén csökkentett anódfeszültség jut, ami a kivezérelhetőséget és a maximális teljesítményt is csökkenti - tehát hamarabb lesz torz a hang és a cucc kevesebbet szól.
Az a feltételezés, hogy a csöves egyenirányítóval a cucc szebben szól mint félvezető egyenirányítóval, szerintem egy függöny mögötti vakpróbát nem állna ki (két tök egyforma erősítőt - egyikben csöves, a másikban félvezető egyenirányítóval - felváltva ugyanarról a forrásról meghajtva és ugyanarra a hangsugárzóra kapcsolva müködtetünk úgy, hogy akik hallgatják azok nem tudhatják hogy mikor melyiket hallják)
Ez már csak frissitőnek, tudom hogy off-topic. Ismertem egy japán urat akinek fantasztikusan kifinomult hallása volt, de ez a fenti feladat szerintem az ő képességeit is meghaladná. Takaura-san 1990-ben a Sony európai termelési főnőke volt, s egy kezdődő együttműködés kapcsán eljött a Videotonba. Bemutattuk neki a laborban az akkor már majdnem kész Preludium hangdobozt, ami a Spendor BC1- hez hasonló szerkezetnek készült. A Preludium és a BC1 hangdoboz-pár mellett egy pár Philips doboz is volt, s ezt a hármom típust hasonlította össze Takaura-san. Ő kapcsolgatta hogy melyik hagdoboz-pár szóljon, de nem látta őket, így a membránmozgásból sem deríthette ki, hogy mikor melyik pár szólt. Beethoven 6.-ik szinfóniájából való részlet után mindössze csak egy egyzongorás felvételt meg egy többszólamú kórusfelvételt kért. Alig kapcsolgatott, már azt hittem hogy nem érti, hogy mi mire szolgál. Egyszer csak szólt hogy elég, s megmondta hogy melyik kapcsolóálláshoz melyik hangdobozpár tartozott. Utána udvariasan megdícsérte a Preludiumot és megmondta hogy kb hány dB kiugrás volt a szűrő karakterisztikájában és hogy ez a púp hány Khz-nél volt. Talált, süllyedt! Később megtudtam, hogy átfogó komolyzenei műveltsége volt és profi szinten hegedült, s a felesége pedig aktívan koncertező hegedűművész. Ezt a képességét a Sonynál is tudták, s az akkoriban még a Sony által gyártott hifi dobozokat ő is minősítette, bármennyire is magas pozícióju menedzser volt.
Örülök, hogy hozzájárulhattam egy pár cső megmentéséhez!:-)
Ma délelött gondoltam egyet, és nekifogtam a lezlim rekonstrukciós felújításához.
A szétszedés nem tartott fél óránál tovább. Közben felmértem a cserélendő alkatrészek listáját. Idáig a dobrotor csapágyak mennek a levesbe 6200zz típus, egy darab tengelyvég gumi, (ami a csapágyban van) a dobrotor fast motor szíjtárcsa felöli csapágy csere, és távtartó alátéteket kell majd esztergálnom hozzá, mert tengely irányban is lóg. Sírógörcsöt kaptam a krosszovertől, annyira gagyi szegénykém. Persze lehet, hogy ettől szólt jól. De két ilyen slampos tekercset én még nem láttam. Repül az is! A gyors-lassú sebesség váltó külön madzagot kap majd, mert a hanggal való közös test, még mindíg odaprüngyög. A doboz is három darabban van. A közepe lesz cserélve, és egysíkba kerül majd az aljával, és a tetejével. Utána kap egy szép színfurnért, két oszlopot előre, és "esővetőt" felülre.
A leírás elgondolkodtató, a cső fizikai megvalósításától jelentősen függ. Meggyőztél, ilyen formában én is elképzelhetőnek tartom a katód elhasználódását, kérdés az, hogy ez milyen mérvű. Egy késleltetést csakugyan nem problémás megoldani. A BEAG erősítőkben nem tapasztaltam ilyet. Száz év óta használ az intézményem csöves végfokot. Ott szó sincs késleltetésről. Ki tudja még meddig fog működni?
Szerintem is változik a hangkép a bekapcsolási első pillanatokhoz képest. Én dolgoztam annak idején csöves analóg célszámítógéppel. Annak a melegedési ideje az előírás szerint 2 óra volt!!
Az biztos hogy az első percekben még kicsit erős a végfokcsöveknek a max hangerő. Hallhatóan keményebben, ércesebben szólnak. Egy negyedóra múltán lágyabb, vastagabb hangot tapasztalok.
Szerencsére a csőellátás biztosított, legalább attól nem kell félni hogyha kimegy, nem lesz helyette.
Alulfűtés is csökkenti a cső várható élettartamát, de ez a csőtipustól is függ. A DC-fűtés nem okozhat brummot a jelátvitelben, precíz műszerekben és kényes előerősítő fokozatokban érdemes is alkalmazni. A DC-fűtéstáp nem bonyolult, a meglévő fűtőtekercs is felhasználható hozzá. Stabilizálni akkor érdemes és kell, ha ezt az áramkör működése egyébként is megkívánja. Többnyire műszerek esetén stabilizálni kell minden feszültséget azért, hogy a mérés bármilyen körülmények között is pontos maradjon. A "felhúzás" - a fűtés pozitív potenciálra emelése megszűnteti a "dióda" effektust a katód és fűtőszál között, ami tulajdonképpen a brummot okozhatja. Jobb csöveknél azonban ez a jelenség nem lép fel. ( Bifilárisan készített fűtőszál esetén. ) Ez a fűtés-brumm hozzáadódik a rácsfeszültséghez, búgást okozhat, és/vagy gerjedést is. A nagyteljesítményű végcsöveknél a késleltetett anód-feszültség rákapcsolása megnövelheti az élettartamukat, mert a bemelegedés alatt először csak kis katódfelület kezd dolgozni, és ez idővel "megvakul", tehát csökken a katód hasznos munkafelülete és a cső nem tud kellően nagy áramot leadni a továbbiakban. Ha késleltetjük az üzemi-hőfokra felfűtés alatti áramfolyást, az ettől a megvakulás-jelenségétől óvja a drága végcsöveket. A negatív-rácselőfeszültség többnyire azonnal előáll, ha bekapcsoljuk az erősítőt, ez nem baj. A cső ilyenkor biztosan le van zárva és az anódfeszültség bekapcsolásakor üzemkész lesz, teljes tudásával. Üdv! SMA
Örülök, hogy legalább a csövek tisztelete miatt egyetértesz velem:-)
Olvasgattam eset még egy pár cikket a témáról. Az elektroncso.hu-n is találtam érdekes cikket, de így konkrétan senki sem támasztotta alá amit írtam. Az index.hu-n meg egyenesen ellenkezőjét állították. Nehéz igazságot tenni.
Minden esetre én azt mondom, hogy ahova csövet terveztek, oda cső kerüljön vissza!:-)
Én a sajátomhoz rögtön beszereztem egy pár garnitúra csövet..... amíg lehet venni alapon.
Nem tudom, elég sok hibrid erősítő épült azóta és egyikben sem volt késleltetés, legalább is amit én láttam. A jószándékod felől kétségem sincsen. Én valószínűleg visszatenném a csövet és nem alakítanám át a gépet, már csak hagyománytiszteletből sem, mert ha eltúloznánk a dolgot azt is mondhatnám kicserélem a tonewheelt, mert van IC-s hanggenerátorom. A Hammond csövesen az igazi.
Huuu a kedvencem! Evek ota ez az etalon nalam, stilusban, technikaban, hangzasban... uberelhetetlen!!! Nezze meg mindenki, jo hogy feltettek a YouTube-ra. Amugy akit erdekel, nekem meg van a teljes kozel 1 oras koncert DVD-re masolva. Ilyen , es ehez hasonlo csmegek ugyeben keressen nyugodtan... www.victoraudio.hu
Nem vélketlenül voltak csöves egyenirányítók. Műszaki paraméterek ide-oda, de azokkal szebb, lágyabb a hang egy picit. Meg halkabb. Nem tudom mi a műszaki alapja, de régi tapasztalat.
Az első generációs 22H lezliknél még csöves az egyenirányítás, hivatalosan 30-35Wosak. A második generációs 22H, és utódja a 122, diódás. Csak ezért 40W a teljesítménye. Ugyanez van a korai 47 és 147 esetében. A kapcsolásuk egyébiránt ugyanaz. Különbség hogy kétszer annyi motorcsatlakozó aljzat van, mert megjelentek a lassú motorok és azok elvették a helyet a lezli továbbsoroló hatos aljzatától.
Itt hányódott nálam két zengetőerősítő. Úgy 5W-osak. (A100, M100 A0-35 zengetőszekciója) Harangozó Misi a diódásított egyenirányítással egyéb tuninggal 17W-ot kicsikart egyenként belőlük, de max torzításban közel 20-at. Lett belőlük egy jó sztereó csöves erőlködő összecsavarozva :-)
Nos! Nem kívánok senkit sem meggyőzni a magam igazáról, de. Most beszélgettem azzal a bácsival hosszadalmasan, aki annak idején építette az erősítőm. Nemrég múlt el 84éves és bizton állíthatom, hogy ért a dolgokhoz. Jah, és a szenilitás halvány jele sem mutatkozik nála!
Szóval ő azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy nagyon régen voltak a közvetlen fűtésű diódák, ami azt jelenti, hogy maga a fűtőszál volt a katód pl. AZ150.
Ennél a bekapcsolás pillanatában, -ahogy a szilicium diódáknál- az összes cső megkapta a nagyfeszültséget a katódra. Rá kellett jönniük a tervezőknek, hogy a katódot bevonó fehér emittáló réteg emiatt pergett le, és "süketült"meg a cső, mivel ez a réteg biztosította az elektronok kiválását a katódról az anód felé. Ettől kezdve csak közvetett fűtésű diódákat készítettek, és vagy késleltető elektrónikát építettek a készülékekbe. Nem tudom, hogy van-e szakirodalma az itt állítottaknak, de én elhiszem amit mondott nekem az illető. Persze lehettek szkeptikusak is, de talán majd az idő engem igazol. Illeteve az ismerősömet.
Még vmi. Be szoktak tenni a fűtés körbe 1 NTK ellenállást, mert a fűtőszál bekapcsoláskor gyakorlatilag rövidzár, és ez nem nagyon jó a tápnak. Ez az NTK ellenállás kezdetben nagyobb értékű, aztán megváltoztatja az értékét elhanyagolhatóra. Én ennyit tudok ezekről a dolgokról. A hangképet valóban nem bírja megváltoztatni az egyenirányító fajtája.
