E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Jobb a szegénynek, ha tisztességben él, mint a hamisnak, mert hiszen az bolond. 2 Az esztelen vágy már egymagában is rossz, de aki lábával siet, az félrelép.
4 A gazdagság egyre több barátot szerez, a szegényt meg elhagyja barátja.
7 Minden atyjafia gyűlöli a szegényt, s a barátai még inkább kerülik. A szavakat kergeti, de még ezt is hiába. 8 Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hű marad a tudáshoz, az jól jár. 9 A hamis tanú nem marad büntetlen, aki hazugságot vall, az meghal. 10 A balgának nem való a kényelmes élet, a szolgának még kevésbé a fejedelmek fölött uralkodni. 11 A férfit türelmessé teszi okossága, de a legszebb benne, ha elnézi a hibákat.
14 A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka.
17 Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét. 18 Büntesd meg a fiad, mert még van reménység, de hogy meghaljon, azt ne kívánd neki. 19 Az erőszak embere megbűnhődik, s ha megkímélik, gyarapítja baját. 20 Hallgass a jó tanácsra és fogadd el az intést, hogy a végén mégis bölcs lehessél!
Az igazak megjelölése.1 Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. 2 Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 3 „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” 4 Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből:5 Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, 6 Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, 7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, 8 Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.(Jelenések könyve7. fejezet:1-8)
Ez utóbbit nézd meg ( magyar fölirattal megtekinthető), s akkor nem fogod kérdezni, hogy te ugyan miért is vagy felelős, hogy idejutottunk.
Az pedig, hogy hány éves vagy, teljesen irreleváns. Hacsak annyiban nem, hogy mentől idősb' vagy, annál felelősebb is, hogy ekkora sz@rban vagyunk: nyalván kevésbé tehetik arról egy csecsszopó, vagy tinédzser, mint te. Tehát élemedett korod inkább súlyosbító, semmint enyhítő körülmény felelősséged megállapításában.
Tehát a vidió még egyszer, hogy tudd, hol rontod el nap, mint nap, s hogy min kell változtatnod: https://youtu.be/LaPge01NQTQ .
Ezt a videódat nem itt láttam ellőszőr ,sokat elolvasok, de nem csak a te hozzászólásaidat hanem a másét is elolvasom nem csak a Bibliával kapcsolatban. Nem szeretek vitatkozni ,75 éves tapasztalatom van , a gyerekkorom nekem sem volt fényes,számolj vissza, és túl éltem,
és még egyszer túlkel élnem valószínű !
Van akire támaszkodjak és nem is csalódtam benne, és van reményem,nem érdekel ki mit mond,
Én tudom kivagyok ! Teremtőt nem nem lehet becsapni!
1 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. 2 Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. 3 Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. 4 Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mertaz elsők elmúltak.”5 Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” 6 Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.7 Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. 8 A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.”
1 Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését. 2 Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik. 3 Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti. 4 A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól. 5 A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által. 6 Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk. 7 A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak. 8 Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére. 9 Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága.
11 Az igazak áldása emeli a várost, a gonoszok szája romlásba taszítja.
15 Rosszul jár, aki másért kezességet vállal, az van biztonságban, aki megmenekül tőle. 16 A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak. 17 Aki megkönyörül máson, az magával tesz jót, a saját húsába vág, aki irgalmatlan.
20 Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését.
Címzés és üdvözlet. 1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek. 2 Kegyelem és békesség nektek Istentől, Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól!
4 Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk. 5 Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is. 6 Mert ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál, ha vigasztalásban van részünk, abból is ti nyertek bátorítást azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk. 7 Szilárd tehát veletek kapcsolatban a reményünk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vesztek velünk együtt részt, hanem a vigasztalásból is hozzánk hasonlóan részesültök. 8 Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. 9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. 10 Ő mentett ki bennünket a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket. 11 De ti is segítsetek: imádkozzatok értünk, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ajkáról szálljon fel hála a nevünkben.
I. VISSZATEKINTÉS Védekezés a gyanúsításokkal szemben. 13 Nem is írunk nektek egyebet, csak amit felolvastok és megértetek.
18 Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az „igen” és a „nem”.
20 Isten valamennyi ígérete „igenné” vált benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az „ámen” Isten dicsőségére. 21 Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. 22 Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket. 23 Istent hívom tanúul magam mellett: csak azért nem mentem el eddig Korintusba, hogy kíméljelek titeket.
1 Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának. 2 A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot, de az igazságosság megment a haláltól.
4 A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez. 5 Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre. 6 Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját. 7 Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül. 8 A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan. 9 Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják. 10 Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál.
16 Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást.
20 Tiszta ezüstből van az igaznak nyelve, milyen keveset ér a gonoszok szíve!
Az apostol kikényszerített védekezése. 1 Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot! 2 De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz. 3 Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. 4 Ha ugyanis valaki jönne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek. 5 Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. 6 Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek. 7 Vagy talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát? 8 Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. 9 Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek.
11 Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
13 Az ilyenek állapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. 14 S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. 15 Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.
A kikényszerített „dicsekvés”. 16 Megismétlem: Ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17 Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban.
20 Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.
23 Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben.
32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, 33 s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.
Pál Fesztusz előtt.1 Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, Cezáreából fölment Jeruzsálembe. 2 A főpapok és az előkelő zsidók elé járultak, és előadták panaszukat Pál ellen, majd könyörögve 3 azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa Jeruzsálembe, mert kitervelték, hogy útközben tőrbe ejtik és megölik. 4 Fesztusz azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában őrzik, s maga is hamarosan visszatér oda. 5 „Hanem meghatalmazottaitok jöjjenek velem – mondta –, és ha van valami bűne ennek az embernek, emeljetek ellene vádat.” 6 Alig töltött köztük nyolc-tíz napot, lement Cezáreába. Másnap bírói székébe ült, és elővezettette Pált. 7 Amikor megjelent, a Jeruzsálemből jött zsidók körülállták, és súlyos vádat hoztak fel ellene. De bizonyítani nem tudták őket. 8 Pál így védekezett: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem.” 9 De Fesztusz a kedvükbe akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: „Beleegyezel, hogy fölmenj Jeruzsálembe, s ott ezek ítélkezzenek fölötted ebben az ügyben?” 10 Pál tiltakozott: „A császár bírói széke előtt állok, itt kell fölöttem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, ezt magad is jól tudod. 11 Ha tehát vétkes vagyok, és valami olyat tettem, amiért halált érdemlek, készen állok a halálra. De ha semmi alapjuk nincs vádjaiknak, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz föllebbezek!” >>>>>>
Befejező intelmek.1 Ezúttal harmadszor megyek el hozzátok. „Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben.” 2 Másodszori ottlétemkor már megmondtam azoknak, akik vétkeztek és a többieknek is, s most távollétemben újra előre kijelentem: Ha ismét elmegyek, nem kegyelmezek nektek. 3 Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól? Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek. 4 Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de vele együtt élünk, és ezt be is bizonyítjuk azzal az erővel, amelyet Isten veletek szemben ad. 5 Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. 6 De remélem, elismeritek, hogy mi kiálltuk. 7 Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem azért, hogy ti a jót tegyétek, akkor minket nézhettek ki nem próbáltnak. 8 Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért.
10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy ha majd megérkezem, ne kelljen keményen föllépnem azzal a hatalommal, amelyet az Úr nekem építésre adott, nem rombolásra. 11 Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal!A szentek mind köszöntenek titeket.
Isten ereje az emberi gyöngeségben. 1 Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat. 2 Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére.
4 Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik. 5 Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért.
7 Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. 8 Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. 9 Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.
11 Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. 12 Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. 13 Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. 14 Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.
Málta szigetén.1 Megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. 2 A bennszülöttek igen emberségesen bántak velünk. Tüzet raktak, s a szakadó eső és a hideg elől mindnyájunkat odahívtak. 3 Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de amikor a tűzre dobta, a melegtől egy vipera mászott elő, s a kezébe harapott. 4 Amikor a bennszülöttek meglátták, hogy az állat a kezén lóg, így szóltak egymáshoz: „Ez az ember egész biztos gyilkos! Kimenekült ugyan a tengerből, de az igazságosság azonban nem hagyja életben.” 5 Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe, és semmi baja nem történt. 6 Várták, hogy felpuffad vagy hirtelen összeesik és meghal. Jó ideig vártak, de mert semmi baja sem esett, megváltoztatták nézetüket, s azt mondták, hogy isten.
Pál máltai működése. 7 Ezen a vidéken feküdtek a sziget első emberének, Publiusznak a birtokai. Házába fogadott minket, és három napig vendégül látott. 8 Publiusz apja láztól és vérhastól gyötörten ágyban feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette kezét és meggyógyította. 9 Erre a többi beteg is odasereglett a szigetről, és gyógyulást talált. 10 Így nagy tiszteletben álltunk, és amikor hajóra szálltunk, elláttak minden szükségessel.
A hajóút Rómába. 11Három hónap múlva továbbindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek a Dioszkurok voltak a jelvénye. 12 Szirakuzába érve három napig ott vesztegeltünk. 13 Onnét a part mellett hajózva eljutottunk Régiumba. Mivel másnap déli szél fújt, a következő nap Puteoliba futottunk be. 14 Itt testvéreket találtunk, s kérésüknek engedve egy hétig ott maradtunk, aztán Róma felé vettük az irányt. 15 A testvérek, mihelyt hírt hallottak rólunk, elénk siettek egészen a Forum Appii és a Tres Tabernae tájáig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott az Istennek, és bizalommal telt el.
A farizeusok hagyománya.1 Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: 2 „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.” 3 Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? 4 Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! 5 Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék 6 nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát. 7 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: 8 Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. 9 Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.” 10 Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg! 11 Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” 12 Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?” 13 Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. 14 Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” 15 Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!” 16 „Még mindig nem értitek ti sem? – kérdezte. 17 Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?
19 A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. 20 Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”
A kánaáni asszony. 27 Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.”
A második kenyérszaporítás. 35 Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
Pál beszéde Agrippa király előtt.1 Erre Agrippa király Pálhoz fordult: „Engedélyt kapsz, hogy beszélj a magad védelmére.” Pál kinyújtotta kezét, és így védekezett: 2 „Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy előtted védekezhetem a zsidók emelte minden vád ellen, 3 főképp azért, mert te ismered a zsidók szokásait és vitás kérdéseit. Kérlek, hallgass meg türelmesen!
5 Régtől fogva ismernek, s ha akarnák, tanúsítani is tudnák, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus. 6 És most bíróság előtt állok, mert reméltem az ígéretben, amelyet az Isten atyáinknak tett.
8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy az Isten feltámasztja a halottakat? 9 Eleinte magam is úgy véltem, hogy a názáreti Jézus ellen minden úton-módon föl kell lépni. 10 Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívők közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a főpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz.
12 Amikor egyszer ilyen szándékkal Damaszkuszba mentem a főpapok meghatalmazásával és engedélyével, 13 déltájban, király, napnál ragyogóbb világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is. 14 Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! 15 Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? – Jézus vagyok – felelte az Úr –, akit üldözöl. 16 De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni. 17 Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek, 18 hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között. 19 Agrippa király, nem lehettem engedetlen a mennyei látomás iránt, 20 hirdettem először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában, aztán a pogányoknak, hogy tartsanak bűnbánatot és forduljanak az Istenhez igaz bűnbánatból fakadó tettek útján.
24 Amikor így védekezett, Fesztusz hangosan közbevágott: „Elment az eszed, Pál! Nagy tudásod őrültségbe kergetett.” 25 Pál ezt felelte: „Nem vagyok én őrült, kegyelmes Fesztusz, hanem igazat és józan szavakat mondok. 26 A király, akihez épp ezért bátran beszélek, tud ezekről a dolgokról. Meggyőződésem, hogy ezekből semmi nem ismeretlen előtte, hisz ezek nem titokban történtek.
28 Agrippa Pálhoz fordult: „Kis híja, hogy rá nem veszel: legyek keresztény.”
1 Pál a főtanácsra szegezte tekintetét és megszólalt: „Testvérek, férfiak! Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt.” 2 Erre Ananiás főpap rájuk parancsolt a mellette állókra, hogy üssék szájon. 3 Pál így felelt neki: „Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz.” 4 A körülötte állók rászóltak: „Az Isten főpapját gyalázod?” 5 „Nem tudtam, testvérek – válaszolta Pál –, hogy ő a főpap, hiszen az Írásban ez van: Ne átkozd néped fejedelmét!” 6 Pál jól tudta, hogy az egyik részük a szadduceusok, a másik részük a farizeusok közül való, ezért így kiáltott fel a főtanács előtt: „Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a főtanács előtt.” 7 Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok közt, és a főtanács két pártra szakadt. 8 A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs sem feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok viszont ezt is, azt is vallják. 9 Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan fölemelkedtek, és hevesen tiltakoztak: „Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá?”
11 A következő éjszaka megjelent neki az Úr: „Légy bátor! – mondta. – Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”
Összeesküvés Pál ellen. 12 Másnap a zsidók összeszövetkeztek, s átok terhe alatt megfogadták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg meg nem ölik Pált. 13 Több mint negyvenen voltak az összeesküvők. 14 Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, ezzel a kéréssel: „Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk addig, amíg Pált meg nem öljük. 15 Most hát a főtanáccsal egyetértésben jelentsétek az ezredesnek, hogy állítsa elétek, mintha tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi készen állunk, hogy útközben megöljük.” 16 Pál nővérének a fia neszét vette a cselszövésnek, szerét ejtette hát, hogy bejusson a várba, és figyelmeztette Pált.
18 „A fogoly Pál hívatott, és arra kért, vezessem eléd ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van a számodra.”
20 Az így felelt: „A zsidók megállapodtak, hogy megkérnek, vezesd holnap Pált a főtanács elé, mintha ügyét tüzetesebben ki akarnák vizsgálni. 21 De ne higgy nekik, mert több mint negyven férfi lesben áll, s ezek megátkozták magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már megtették az előkészületet és csak beleegyezésedre várnak.” 22 Az ezredes elküldte az ifjút, meghagyva neki: „Ne szólj róla senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad.”
Pált Cezáreába viszik. 23 Hívatott két századost és kiadta a parancsot: „Éjjel három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, aztán hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy Cezáreába induljanak.
26 „Klaudiusz Liziász üdvözletet küld Félixnek, a kegyelmes helytartónak.
