".... Ugyanis a fényközeghez kötött rendszer megkülönböztethető a többi rendszertől, mert csakis ebben terjed a fény minden irányban ugyanazzal a sebességgel. "
Hibás elgondolás, ha nincs is fényközeg. Vagy van?
Fénnyel való mérési kísérletek azért sok helyen és sokszor zajlanak, a Föld-ön kívüli zónákban is. A legismertebb ezek közül a Holdon elhelyezett prizmás tükrök segítségével zajlottam és zajlanak jelenleg is. Miért is lényegesebb ez, mint a többi? Azért mert a Hold -Föld távolságot már többször megjárták űrhajók, emberek és űrszondák is. Tehát ha lett volna anomália a fénnyel márt távolságok és az űrhajókkal megtett távolságmérések közt, az már nagyon régen kiütközött, kimutatkozott volna. Ráadásul a fény részecske hatása alapján történnek a mérések.
"A Hold felszínén elhelyezett lézertükrök valójában olyan hármasszögletekből (más néven prizmákból) állnak, amelyek lényeges tulajdonsága, hogy a beeső hullám – jelen esetben egy földi obszervatóriumból küldött lézerimpulzus – pontosan a beesés irányával ellentétesen verődik vissza. Így a rájuk irányított lézersugarat ugyanabban az obszervatóriumban képesek venni. A jelek oda-vissza történő futási idejéből kiszámítható a Hold aktuális távolsága. ...
Holdi lézertükrök egyrészt az emberes Apollo program három leszállóhelyén (Apollo-11, -14 és -15), másrészt a szovjet Lunohod-1 és -2 roverek állomáshelyein találhatók. ....
Minden felküldött lézerimpulzussal nagyságrendileg 1017 (leírva az 1-es után 17 nulla) foton indul el a Hold felé, és még kedvező körülmények között is ezek közül már csak átlagosan egyet tudnak detektálni a „feladó” nagy távcsövével. "
Tanulság? A hazudós juhászfiú magyar népmese, megadja.
Ez kimondja, hogy minden rendszerben ugyanannyi a fénysebesség, függetlenül a rendszer sebességétől.
Mi ezzel a baj?
Hát csupán csak az, hogy több rendszereben soha senki nem végzett mérést.
Mit mértek? Megmérték a fénysebességet egyetlen egy rendszerben, a Föld rendszerében.
Azonban ebből az 1 mérésből arra következtetni, hogy akkor minden rendszerben ugyanannyi a fénysebesség, az egy óriási logikai baklövés. Teljesen szembemegy minden tudományos módszerrel. Ugyanis ahhoz, hogy egy feltevés egy elmélet alapelvévé válhasson, több kísérlet egybehangzó eredménye szükséges.
Hogyan lehetne bizonyítani (vagy cáfolni) azt a tételt, hogy a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi?
Nagyon egyszerű. Meg kell mérni több olyan rendszerben is, amelyek mozognak (a Földhöz, vagy egymáshoz képest).
Ha ugyanazt az eredmény hozza több kísérlet is más-más rendszerben, akkor már nagy valószínűséggel ki lehetne jelenteni, hogy ugyanannyi a fénysebessé minden rendszerben. De ilyen mérések eddig nem voltak.
Ezért javasoltam egy másik topikban, hogy a végezzék el az Mishelson-Morley kísérletet űrállomáson, amely a Föld körül kering (tehát a Földhöz képest nagy sebességgel mozog). Ebből egyértelműen megállapítható lenne, hogy egy mozgó rendszerben is ugyanannyi-e a fénysebesség, mint a földi rendszerben.
Ma már ez a kísérlet viszonylag könnyen elvégezhető lenne.
Vajon miért ne akarják mégsem elvégezni?
Hát éppen azért, mert ha eltérő fénysebességet adna a kísérlet, akkor az teljesen átszabná a jelenlegi "modern" fizikát. Ettől félnek nagyon a fizikusok. Ugyanis akkor az ő tudásuk egy csapásra elavulttá válna.
Ez kimondja, hogy minden inerciarendszer egyenértékű.
Mi a baj ezzel?
Hát csupán az, hogy inerciarendszerek nem léteznek, de ha léteznének sem lehetnének egyenértékűek.
Ugyanis a fényközeghez kötött rendszer megkülönböztethető a többi rendszertől, mert csakis ebben terjed a fény minden irányban ugyanazzal a sebességgel.
+ SF még mindig egy kalap alá veszi a relativitás elméleteket. Mert ugye több is van és eltér a használhatóságuk. Ez is metafizikai szokás. Meg simán hazudozik, hogy az einsteini relativitás elméletek, mert még abból is több van, nem lettek kísérletekkel és tapasztalati adatokkal, mérésekkel megerősítve.
Meg azt is keveri, hogy az atommag hasadás és az az által keletkező energiák hatalmas mértéke, két-két nagyon különböző először elméleti fizikai, majd gyakorlati fizikai kutatás eredményei. Mindkét esetben. Tehát ez négy kutatási fázis. Vázlatosan:
atomhasadás fázisok, ahol a keletkező energiák háttérben voltak:
1. Elvileg a számítások alapján hasadhat az atom.
2. Kicsiben kipróbáltuk, tényleg hasad.
atombomba fázisok, ahol a keletkező energiák elsődlegesek voltak
3. Elvi számítások alapján, nagybani kísérletnél, hatalmas hő és fény energiák keletkezhetnek.
4. Kipróbáltuk egy atombombánál, kontrollálatlanul és tényleg nagy volt a Durrr.
Sőt még ugye volt irányított, kontrollált kísérlet is előtte, atom-máglya és annak is volt egy elméleti része is előtte.
A fizikai/kémiai elmélet, amit Otto Hahn olvasott és elkezdett vele kísérletezni.
"A fizikusok 1938-ig úgy gondolták, hogy uránnál nagyobb rendszámú, nagyobb atomsúlyú elemeket az uránnak a neutronokkal való bombázásával lehetne előállítani. Senki se vette komolyra Ida Noddack német kémikus feltevését a német Angewandte Chemie folyóiratban ( Nr. 47, Jg. 1934) amikor ezt a lehetőséget még 1934-ben felvetette."
A fizikai kísérlet csekély mértékű volt és nem az energia felszabadulás volta lényegi eleme:
"Hahn és asszisztense, Fritz Strassmann számára amikor 1938. december 17-én egy uránmintában annak besugárzása után nehéz elemeket keresgéltek, de helyettük bárium nyomait fedezték fel. Ezt a nevezetes, Hahn által Radium-Barium-Mesothorium-Fraktionierung-nak, vagyis „rádium-bárium-mezotórium-hasítás”-nak nevezett kísérletet Hahn azonnal az eddig elképzelhetetlen maghasadásnak tartotta."
Senki sem mondta, hogy az atombomba nem robban fel. Az atombomba a maghasadáson alapul, amelyet Ottó Hahn fedezett fel.
Ha Einstein elméletéből következne, akkor már Einstein felfedezte volna a maghasadást és az atombombát. De nem ő fedezte fel. Einsteinnek mindössze annyi köze volt az atombombához, hogy aláírt egy levelet, amelyet később megbánt.
Úgy látom, hogy te magad testesíted meg az áltudományt.
Már mindenhonnan elüldöztek, azért próbálkozol itt.
Miért áltudomány a Szuper/SemmiFizika, ironikusan kifejezve, a "hülyeség-izmus"? Indoklom és az esetleges további pontosításokon lehet vitázni, de azon, hogy az atombombák nem robbannak fel, azon aligha. Tehát az elmélet, igazolva lett kísérletekkel.
"Tömeg-energia ekvivalencia
A tömeg-energia ekvivalencia a speciális relativitáselmélet egyik következménye, mely szerint a test E nyugalmi energiája megegyezik az m (nyugalmi) tömeg és a c fénysebesség négyzetének szorzatával:
azaz a tömeg és az energia arányosak egymással.
A tömeggel rendelkező részecskéknek nyugalomban is energiájuk van, ún. „nyugalmi energiájuk”, mely különbözik a mozgási és a helyzeti energiától. "
"Konkrét példák az alkalmazására
A tömeg-energia ekvivalenciával magyarázható, hogyan képesek a nukleáris fegyverek hatalmas energiát termelni. Ha megmérjük az atommag tömegét, azt tapasztaljuk, hogy az kisebb, mint az őt alkotó részecskék tömegeinek összege. Ebből a hiányzó tömegből kiszámolható, mekkora energia van az „atommagba zárva”. Ez lehetővé teszi, hogy kiszámítsuk, mely atommag-átalakulások járnak energiafelszabadulással és mekkorával.
Az urán maghasadásakor felszabaduló energia kiszámolható, ha tudjuk az urán atommagjának tömegét és a keletkező atommagokét: a kettő különbségének megfelelő energia meghatározható az E = mc2 képletből, ez lesz a felszabaduló energia."
Egy fizikai elméletnek tapasztalati alapokon kell nyugodnia, nem lehet hasra ütött elvekre alapozni.
Milyen elvekre épült a relativitáselmélet?
1. alapelv: A rendszerek egyenértékűsége.
Erre a téves következtetésre Einstein a Michelson-Morley kísérlet hibás értelmezésével jutott el. Arra jutott, hogy nem létezik fényközeg és nincs a fényközeghez köthető olyan koordináta rendszer sem, amely megkülönböztetett szerepet játszana többi között. De tévedett, amelyre 15 év múlva jött rá. Ekkor már ezt írta: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény." Máshol pedig ezt:"Az éter még korántsem halott". Még máshol: "Minden elmélet feltételez mezőket, így az éter létezését is."
Nyilvánvaló, hogy bölcsebb korában Einstein feladta az étertagadó álláspontját, és ezzel gyakorlatilag tévedéssé nyilvánította a relativitáselméletet.
2. alapelv: Minden rendszerben ugyanannyi a fénysebesség.
Ezt semmiféle kísérlet nem igazolja. Einstein egyszerűen "megállapodást" kötött (magával, a fénnyel, vagy ki tudja kivel), hogy legyen a fénysebesség ugyanannyi minden rendszerben. Ezt írja:"...Állapodjunk meg abban, hogy a fény ugyanannyi idő alatt jut el A-ból B-be, mint B-ből A-ba. Ezzel a fénysebesség értékét minden rendszerben irányfüggetlennek és állandónak nyilvánította. Ezt a hasra ütött megállapodás helyből cáfolja a Doppler jelenség.
Tehát az egyik alapelv egy hibás következtetésből származik, a másik pedig hasra ütésből.
Ha egy elmélet tévedésen és légből kapott elveken nyugszik, akkor azt áltudományos elméletnek kel nyilvánítani.
A tudományban ugyanis a kísérleti tényeket nem lehet(ne) megállapodással helyettesíteni, Einstein mégis ezt tette. Aki ma ilyet tenne, azt kiröhögnék.
Egy fizikai elméletnek tapasztalati alapokon kell nyugodnia, nem lehet hasra ütött elvekre alapozni.
Milyen elvekre épült a relativitáselmélet?
1. A rendszerek egyenértékűségére. Erre a téves következtetésre Einstein a Michelson-Morley kísérlet hibás értelmezésével jutott el.
2. Minden rendszerben ugyanannyi a fénysebesség. Ezt semmiféle kísérlet nem igazol. Einstein egyszerűen "megállapodást" kötött (magával, a fénnyel, vagy ki tudja kivel), hogy legyen a fénysebesség ugyanannyi minden rendszerben.
Tehát az egyik alapelv egy hibás következtetésből származik, a másik pedig hasra ütésből.
Így néz ki a relativitáselmélet pőre valóságában, ha lebontjuk róla a meseszerű elemeket.
