A gravitációs fényelhajlás jelenlegi magyarázata tökéletesen hibás alapokon nyugszik. A jelenleg használatos elhajlási képlet alapja az, hogy a nagy tömegű égitestek tömegvonzása miatt térül el a tömeggel rendelkező "fotonok" pályája. Miért hibás ez?
Fotonok nem léteznek. A tömeggel rendelkező fényrészecskék gondolata még Newtontól származik, (ebből lettek a fotonok), és Newton szerint a fényrészecskékre is hat a tömegvonzás. Ez teljesen hibás. gondolat. A tömegvonzás nem hat a fénysugárra, mert a fény nem fotonokból áll, és nem is tömeggel rendelkező fényrészecskékből. A fény hullámokból áll, amire a tömegvonzás nem hat.
A jelenlegi hibás elhajlási képlet is Newton elméletén alapul. Ezt a newtoni képletet Einstein egyszerűen megszorozta 2-vel, mondván, hogy az fényelhajlás fele részeben a tömegvonzásból származik, a másik fele pedig a görbe téridőből. Mindkét ok hibás. Sem fotonok nincsenek, sem görbe téridő nincs. (Idős korában Einstein mindkettőt meg is tagadta.)
Tehát a mostani fényelhajlási magyarázat tökéletesen hibás elméleti alapokon nyugszik, ezért is nem tudnak vele előrébb lépni. Bár vannak próbálkozások, éppen az optikai lencsékkel fennálló analógiát felhasználva.
Elminster, ha nem csak a Wikipediáról tájékozódnál, hanem te magad is csillagászkortál volna, akkor nem hordanál össze ennyi butaságot.
Már megállapítottuk, hogy senki nem vagy a csillagászatban. Ehhez képest fanatikus vakhittel adod elő azokat a dolgokat, amiről semmit sem tudsz.
Semmit sem tudsz például az optikai lencsék és a gravitációs lencsék analógiájáról. Csak szajkózod a szokásos butaságokat. De hát nem becsülnénk meg az okos embereket, ha nem lennének olyanok is, amilyen te vagy.
"Vagyis a fény elhajlását a hely szerint változó gravitációs mező okozza.
Miért nem tudják ezt a mai csillagászok?"
A válasz nagyon egyszerű: ami leírtál az egy hibás hülyeség, egy hozzánemértő laikus alaptalan kitalációja. Ezért nem tudják a csillagászok. Ezzel szemben a mérésekkel milliomod-tizedesjegyig ellenőrzött, és megfigyelésekkel bizonyított általános relativitáselméletet kenik-vágják. (Mellesleg ez az általános relativitáselmélet írja le HELYESEN a gravitációs lencsehatást, aminek persze az égegyadta világon semmi köze az optikai lencsékhez, ezért aztán amit az optikai lencsék analógiájára fantáziálsz itt össze gravitációs lencsékkel, azoknak sincsen közük a valósághoz.)
"Te nagyon hülyének nézed a tudósokat, kutatókat."
Erről szó sincs. A csillagászok nagyobbik része jólképzett, tehetséges ember, de elnyomják őket a mesecsillagászok. A valódi csillagászok nem foglalkozhatnak a valódi problémákkal, mert ezek tabu témák.
Például, a mai einsteini dogma szerint gravitációs mező nem is létezik, csak valamiféle "térgörbület". Ezért a tehetséges, ambiciózus csillagászok nem is kutathatják a gravitációs mezőt. Persze ez így nincs sehol leírva, csak valódi kutatásra nem adnak kutatási támogatást.
"Azt hiszed, csak te vagy okos. "
Erről sincs szó. Csak az én kezem nincs megkötve a tabuk által. Azt kutatok amit akarok, és éppen azokat a témákat szeretem, amelyekkel az elnyomott csillagászok nem foglalkozhatnak.
"A sohamegnemjelenő könyved a világ csodája lesz."
Nem hinném, hogy csoda lesz, de sok újat fog hozni a csillagászat és a fizika számára.
Nézzük tovább részletesen a csillagászat problémáit!
Folytassuk a második csoporttal, a NEM látható, de mégis létező objektumokkal!
Mint azt már említettem, ma már jól ismert jelenség a gravitációs lencsehatás. Ennek oka, hogy változó gravitációs mezőben a fény nem egyenes vonalban terjed, hanem elhajlik az erősebb gravitáció irányába. (hasonlóan, mint amikor változó sűrűségű közegben hajlik el a fény).
Vagyis a fény elhajlását a hely szerint változó gravitációs mező okozza.
Miért nem tudják ezt a mai csillagászok?
Azért mert ők megszokták, hogy számukra csak az létezik, amit látnak.
A gravitációs mező viszont nem látható. Sem szabad szemmel, sem távcsővel, sem semmiféle más eszközzel. De mégis ott van mindenütt.
Mivel a csillagászok nem látják a gravitációs mezőt, nem ismerik az eloszlását, a szerkezetét, a tulajdonságait. Ezért nem tudják azt sem, hogy miféle gravitációs lencsék léteznek, és ezek milyen változatos formájú és színű virtuális képeket eredményeznek.
Vagyis a gravitációs mezőt (ami valóban ott van az univerzumban mindenütt) azt nem látják, és így nem is foglalkoznak vele.
Viszont azokat a virtuális képeket, amelyek valójában nem létező objektumok, azokat látják, és azt hiszik, hogy ezek tényleg léteznek.
A számítás eredménye attól függ, hogy milyen kezdőfeltételekből indulnak ki.
uramatyám, szuperfizikus ... te diszkalkuliás vagy, életedben még soha nem számoltál ki semmit, fizikai modellek alapján meg főleg nem. Érettségid sincs. A formulákat is csak nézed, de nem értesz belőlük semmit. Elemi vektorábrákkal nem tudsz mit kezdeni.
"... a primordiális plazmában történt akusztikus osszcillációjából a barionos anyagnak kiválóan meghatározható, hogy precízen mennyi barionos anyag keletkezett az ősrobbanásban. Ennek az akusztikus oszcillációnak a nyomai megfigyelhetőek a mikrohullámú háttérsugárzás teljesítményspektrumában, és ez alapján meghatározható, hogy valóban csak 4% a barionos anyag."
Sok éved mehetett rá, hogy megtanuld ezt a halandzsaszöveget. De nem érte meg, mert ettől már senki sem esik hasra.
Aki azt állítja, hogy a csillagászatban bármi is precízen meghatározható, az egészen biztos, hogy hazudik. A számítás eredménye attól függ, hogy milyen kezdőfeltételekből indulnak ki, ezek pedig tök bizonytalan becsléseken és feltevéseken alapulnak.
"dezsőke, az általad oly nagyra becsült asztrofizikusok kb. 80 évvel ezelőtt még úgy számoltak, hogy az Androméda köd és a többi megszámlálhatatlan távoli köd (valójában galaxis) mind a mi tejútrendszerünkön belül található. Ennyit a precíz számolásról."
Az nem számolás volt, ismerethiányos barátom, hanem egy VÉLEKEDÉS megfelelő távolságmérési módszerek hiányában!
Amint lett távolságmérési módszer, azonnal MEGFIGYELÉSILEG kiderült, hogy rossz volt a vélekedés, és prompt módosítottak rajta a valódi csillagászok.
Na, ez utóbbira nem vagy te képes. Te akkor is ragaszkodsz a saját kitalált alaptalan vélekedésedre, ha tucatszám megvan az azt cáfoló megfigyelési tény. Igaz, te nem is értesz a fizikához, még középiskolás szinten sem, szemben a valódi csillagászokkal.
"Mindig is az volt. A "sötét anyag" annyit jelent, hogy nem látható anyag, mert nincs számottevő sugárzása. Tipikusan ilyenek a már kihunyt csillagok (a bolygóikkal együtt), amelyek már nem láthatóak a Földről."
Nincsenek "kihunyt csillagok", ismerethiányos barátom!
Ha egy csillagban leáll a magfúzió, akkor szimplán a gravitációs összehúzódása miatt évmilliárdokig HŐSUGÁRZÁST kibocsájtva létezik, azaz "látható" marad. A neutroncsillagok speciel nagyenergiájú rádiósugárzást bocsájtanak ki (ezek a pulzárok), úgyhogy azok is "láthatóak" maradnak. Az inaktív feketelyukak nem láthatóak, de azok létezését meg eleve tagadod.
Úgyhogy megint írtál egy mélységes ismerethiányról árulkodó személyes véleményt.
"Ezek többfélék lehetnek (pl. ilyen a neutroncsillag is, a különböző törpecsillagok, stb.), de a tömegük (amelyet nem tudunk, hogy összességében mekkora) benne van a galaxisok tömegében. Ezekkel korábban nem számoltak."
Nyugodj meg: számoltak.
Sőt, kapaszkodj meg: még kezdetben a primordiális plazmában történt akusztikus osszcillációjából a barionos anyagnak kiválóan meghatározható, hogy precízen mennyi barionos anyag keletkezett az ősrobbanásban. Ennek az akusztikus oszcillációnak a nyomai megfigyelhetőek a mikrohullámú háttérsugárzás teljesítményspektrumában, és ez alapján meghatározható, hogy valóban csak 4% a barionos anyag.
Nem kell hozzá egyesével számba venni a barionos anyagból időközben létrejött (szerinted) láthatatlan objektumokat, mert eleve a kezdőállapotból kiolvasható a mennyisége.
"Viszont az asztrofizikusok nem csak hasra csapnak és kijelentenek, hanem számolnak."
dezsőke, az általad oly nagyra becsült asztrofizikusok kb. 80 évvel ezelőtt még úgy számoltak, hogy az Androméda köd és a többi megszámlálhatatlan távoli köd (valójában galaxis) mind a mi tejútrendszerünkön belül található. Ennyit a precíz számolásról.
"Mitől lesz hirtelen sötét anyag a neutroncsillag?"
Mindig is az volt. A "sötét anyag" annyit jelent, hogy nem látható anyag, mert nincs számottevő sugárzása. Tipikusan ilyenek a már kihunyt csillagok (a bolygóikkal együtt), amelyek már nem láthatóak a Földről. Ezek többfélék lehetnek (pl. ilyen a neutroncsillag is, a különböző törpecsillagok, stb.), de a tömegük (amelyet nem tudunk, hogy összességében mekkora) benne van a galaxisok tömegében. Ezekkel korábban nem számoltak.
Egy galaxis pedig egy nagyon sok csillagú rendszer, amelyben a tömeg nagy része nem a középpontban van, hanem a keringő égitestekben. Egy ilyen rendszerben törvényszerű, hogy nem lehet a középpontban semmiféle égitest."
Nem lehet? Viszont az asztrofizikusok nem csak hasra csapnak és kijelentenek, hanem számolnak.
"A több csillagú rendszerek is keringenek a közös tömeg középpont körül, miközben ott nincs semmi."
Pontosan így van. Egy galaxis pedig egy nagyon sok csillagú rendszer, amelyben a tömeg nagy része nem a középpontban van, hanem a keringő égitestekben. Egy ilyen rendszerben törvényszerű, hogy nem lehet a középpontban semmiféle égitest.
"Jelenleg a galaxisok forgását se tudják "sötét anyag" nélkül megmagyarázni..."
Ez rendben is van, mivel a rengeteg kihunyt csillag (sötét anyag) tömege is benne van a galaxis össztömegében, de a kihunyt csillagokat nem látjuk. Ezeknek a tömegét is bele kellene számolni az össztömegbe, de sajnos megbecsülni sem lehet a számukat és a így a tömegüket sem.
