Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Még egy példa. Olyan ez, mint amikor Isten ajándékát (bölcsességet, prófétaságot, hitet) szemétre dobod az Isten (szeretet) nevében. Maga a felvetés bizarr, és enélfogva vezet torz következményekre. Isten bölcseit és prófétáit tűzheted pellengérre vagy dobhatod máglyára ha nem veszed észre (talán szándékosan) bennük a szeretetet.
Ennyire nem látszik Pál mit cselekszik? Nem látod, hogy a szeretet magasztalása mellett a bölcsesség megvetését intézi el? Lesemmiz minden bölcsességet, a szeretet nélkül, holott a bölcsesség mindenképp érték, és nem semmi. Helyére pedig többek között a jóságot, hosszútűrést helyezi, holott annak előjele a bölcsesség nélkül teljesen ki van téve különböző tekintélyek szeszélyeinek. Az egész szeretet himnusza dúskál a bölcstelenségtől, miközben dicsőíti a szeretetet.
Rajta időzni az egyszerű embernek hosszabb távon, szerintem lehetetlen.
biz értelemben inkább hihetetlen:-))hahaha
szóval mindig akad ami könnyen kibillent..főleg az ego....a maga jó szándékával persze. meg azzal az acélos racionalitásával. hogy a fene egye meg:-))
nem tom mi az arany középszer. a középút egy jó megközelítés.... ha külsőleg nézzük...:-) a dolgot v úgy beszélünk róla---minthogy máshogy csak szimbólumokban vagy egyáltalán nem lehet.
Így van. Arra kellene. Csak saját gyarlóságunk, esendőségünk, tökéletlenségük folytán nem is olyan könnyű. Rajta időzni az egyszerű embernek hosszabb távon, szerintem lehetetlen. Minden erőfeszítésünk egy-egy billenés hol erre, hol arra a súlyponton át. Nem is az "arany középútra", az "arany középszerre" gondolok, hanem a lehetőségekhez mért egészséges életre, életvitelre, fizikailag és szellemileg egyaránt.
„Legenyhébb probléma a himnuszban az, hogy a szeretet hiányában semmivé tesz minden egyébként értékelhető dolgot, mint prófétálást, bölcsességet, hitet, amelyek egyébként önmagukban értékes dolgok lennének, és hasznosak a szeretet felélesztéséhez, ha éppen nincs. Másik fontosabb probléma, hogy miután a bölcsességet és hitet sikerült lekoptatni az apostolnak az első helyről, helyére a törelmet és jóságot helyezi amellyel megkoronázni véli a szeretetet.”
Tehát még egyszer. A szeretetnek kell lenni az első helyen, és úgy, hogy nem lekoptatja róla a hitet és a bölcsességet, hanem nagyon jól írja Pál, értéktelenné válik a hit és a bölcsesség, ha nem a szeretet vezérli, nem a szeretet az indítéka. Mert a szeretet, az, maga az Isten. Jól írja Pál, ha hegyeket tudna a hatalmas hite elmozdítani, és a világ legbölcsebb embere volna, de szeretet nem volna benne, akkor mit sem érne, semmi volna. A szeretet áll az első helyen, a többi mind annak a fügvénye.
Ha valaki visszaél a másik szeretetével, az nem a szeretetet minősíti, hanem az elkövetőt. Ő a szeretetlen, aki visszaél. A szeretet nem bölcstelen, csak szán és szelíd, együtt érez, próbál segíteni. De egyszer minden pohár betelik, és az Isten által adott bölcsesség, önuralom és főleg szeretet alapján dönteni kell. Ez viszont nagyon személyre szabott. Ki-ki vizsgálja meg önmagát és döntsön saját lelkiismerete, belátása szerint. Az ilyet nem lehet uniformizálni.
Ott mégsem találó megfogalmazás. Egyensúly helyett jobb lett volna összhang, vagy egészség megfelelő használata. Mert mi is van EGYENSÚLYBAN? Az ember jobb és balkeze?
Az egyensúly más megfogalmazásban is elhangzott. Keresztény szemszögből, Jézus követőiként, az egyensúly mértékletességet (is) jelent. Ha egy ember az életvitelének valamely területén, helytelen módon a szélsőségekbe esik és mértéktelenné válik, akkor az egyensúlyt bontja meg. Pl. ha valaki napi öt liter bort megiszik és alkoholista lesz, ez helytelen és nem várható, hogy valahol az életében valami helyrebillenti a megbomlott egyensúlyt, a megbomlása pillanatában.
Az egyensúly helyreállítása a saját elhatározása, akaratereje, cselekedetei helyes működése révén jöhet létre. De írva volt az előző hozzászólásokban, hogy az egyensúly, vagy mértékletesség állandóan mobil, és ingadozik a súlypont felett. Nem önmagától, hogy tétlenkedhessünk, hanem cselekednnünk kell egész életünkben vizsgálva (legfőképpen) önmagunkat és viszonyunkat a környezetünkhöz, a világhoz.
Nem értetted meg a hozzászólást. A hiba nem a szeretet minősítésében (megvetésében) van, arról szó sem volt, hanem a tévedések melléfogásaiban.
A türelem a jóság, a remény nem a szeretettel lett szembeállítva, hanem a bölcsességgel és a hittel. Hogy értsed, a bölcstelenségről beszéltem, nem pedig a szeretetlenségről.
a kereslet kínálat kiegyenlítődése egy tudományos, metamatikailag bizonyított elméleti tv.
mint pl a közlekedőedények.
ha vki nem lát egyébként egyensúlyt....attól tartok otthon söpörjön. egyensúly van.
farok csóválja a kutyát...ha nem lenne nem így nézne ki a szimbolika...bár utóbb azt erre fele hepi enddé magyarázták vala:-) úgy objektíve:-))))))))))))))
Szerintem te fogtál mellé. Hiába szépek a szavak, veretesek a megfogalmazások, akkor is tévedésen alapulnak. Lássuk az írást:
1 János 4:8 - aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 1 János 4:16 - és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
Jól írja Pál, a szeretetnek kell az első helyen állni, mert a szeretet az maga az Isten, ahogy János apostol is írja.
Tehát lehet bárkinek bármekkora hite, bölcsessége, bármilye, ha nincs benne szeretet, akkor az nem ér semmit, mert nincs benne, nem lakik szívében és elméjében az Isten.
Ilyen egyszerű. "Csak" első helyen áll a szeretet, de nem a többi erény nélkül. Nincs semmi olyan kizárásos felsorolás, amit leírtál. Az igaz, hogy egy darabig vissza lehet élni a "türelmével", a "hiszékenységével", de még ez is gyönyörű és megható benne. Aztán ád az Úr bölcsességet arra is, hogy kellő éleslátással dönteni tudjon a szeretettel teli ember, az érdemtelenek felől is.
Az egyensúlynak csak nálam nem volt keletje. Nem erőltettem azt az elméletet, hogy amennyi jót teszünk a világba, tegyünk ugyanannyi rosszat, hogy az egyensúly fenn maradjon. Nincs egyensúly. Az egyensúly csak guzmen hozzászólásaiban voltak kiemelt jelentőségűek.
A szájbarágásnak nem vagyok a híve. Ha Jézus úgy ítélte meg a koráról, hogy nem méltó az ő bölcsességére és igazságára, akkor előbb küldte volna el Pált a szájbarágós módszerével, aztán évszázadok múlva amikor az emberek megértek volna rá, megjelent volna a maga bölcsességével. De mivel nem ezt tette, szerintem Pál módszere nem volt helyénvaló.
A kereslet és kínálat elve ugyan mérvadó a világban, de csak azért, mert mérvadóvá tettük, kettő, nem mindenkinél jön be. A bolondnak nyelvén beszélni nem jelenti azt, hogy bolondságot is beszéljünk.
udvarias véleménynek számít a témában. szerintem inkább vagy lelki analfabétáknak magyarázott v azoknak nézte őket. sokat végül is e tekintetben nem tévedett...mert a szájbarágás mai napig divat...inkább kis szájbarágás...mint - kockázatos - önállóság...ami biza felelősséggel jár ha más nem a szabad akarat végett:-)
fenntartom hogy a kínálat és kereslet modellszerű:-) egyensúlyáról van szó. már pedig ha jól emlékszem az egyensúlynak ezen a topicon van keletje v ilyesmi
Hát igen. Jézus után halandó mondhat é eredetit? Ha pedig Jézust ismételte más szó fordulatokkal, akkor meg nincs ebben Jézus vs. Pál. Ha nem eredeti volt, hanem Jézus gondolata, azt biza' jól tette.
Pál eme himnusza igen sok vitás részletet tartalmaz.
Legenyhébb probléma a himnuszban az, hogy a szeretet hiányában semmivé tesz minden egyébként értékelhető dolgot, mint prófétálást, bölcsességet, hitet, amelyek egyébként önmagukban értékes dolgok lennének, és hasznosak a szeretet felélesztéséhez, ha éppen nincs. Ugyanitt megemlíteném azt a hibás logikát, amelyben a szeretet kihagyása miatt egészen más dolgok megvetésével próbál hatást elérni, holott a szerett hiányosságát nem az egyébként értékes dolgok megvetésével, hanem a szeretetlenségből fakadó cselekedetek megítélésében kellene megállapítani.
Mások fontosabb probléma, hogy miután a bölcsességet és hitet sikerült lekoptatni az apostolnak az első helyről, helyére a törelmet és jóságot helyezi amellyel megkoronázni véli a szeretetet. Holott bölcsesség és hit nélkül a türelem abszolutizálásával képtelenné válik az ember az olyan dolgoknak való ellenállásra, amelyet ha a bölcsessége megmaradt volna egyáltalán nem szabadna türelemmel lennie, hasonlóképpen bölcsesség nélkül hogyan ítéli meg a szeretettel rendelkező ember, hogyan cselekszik egyáltalán jót?
Ez a fajta bölcstelenség minden többi felsorolt tulajdonság esetében hiábavaló döntések felé fogja hajtani az ártatlant, amely inkább a szeretet nevében történő kihasználásnak nyújt inkább biztos alapot, mit a szeretet valódi megélésének.
"Te ne légy írigy, amikor én elveszem a pozíciódat vagy a bőséges javaidat, ne emeld fel hangodat mert bántó leszel vele, ne keresd a magad hasznát, hadd vegyem el én, és a végén fel se rójad ezeket rossznak." Lényegében szabad tered nyújt bölcsesség nélkül az igazságtalanságnak, a kihasználásnak és a kifosztásnak, tehetetlenné teszi vele a keresztényt és semmilyen igazságtalanság ellen szót emelni nem fog tudni.
A mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr pedig a legsúlyosabb gondolata Pálnak, hiszen mivel a bölcsességet már az elején megvetette, itt semmi nem marad ami azon segíteni tudna, hogy amit elhisz valaki meglássa nem tévedésben hisz, amit remél valaki meglássa nem hiábavalóan reménykedik, és amit eltűr valaki meglássa, hogy nem csak a gonosznak való tér és lehetőség biztosítását nyújtja-e.
A szeretet soha el nem múlik tévedése nem csak a hétköznapi életben is mindennap találkozik vele az ember, hanem evangéliumi idézet is van rá, amit Pál biztos nem ismert, mert akkor nem mondta volna ezt ilyen formában. Tudniillik Jézus maga jelentette ki, hogy ahol a gonoszság megsokasodik a szeretet ott sokakban meghidegül. Tehát elmúlik.
A szeretet himnusza az egyik bizonyíték, amelyből kiviláglik, hogy Pál nem ismerte az evangéliumot, vagy igen felületesen hallott csak felőle.
Nem hinném, hogy gonosz ember tudatos félrevezetéséről van szó. Érződik rajta minden magyarázat nélkül, hogy ez bizony bölcs és követésre méltó gondolatsor.
idézteként pl ponty erre gondoltam vala." "Nem hinném, hogy gonosz ember tudatos félrevezetéséről van szó. " nyilvánvaló.
hogy kötöcködjek mondott vmi eredetit is? mer pl.:
Mt. 5.44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
"Egyébként nem szoktam Pál értelmes gondolataival csak azért harcba szállni, mert tőle vannak"
Na hál' Istennek!
Mert van ám olyan levezetése, éppen a szeretetről, hogyha abba valaki beleköt, akkor önmagát minősíti. Lássuk csak:
2 Korinthosz 13. fejezet 1-8 „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik”
Nem hinném, hogy gonosz ember tudatos félrevezetéséről van szó. Érződik rajta minden magyarázat nélkül, hogy ez bizony bölcs és követésre méltó gondolatsor.
"Who looks outside, dreams; who looks inside, awakes."
Aki kifelé néz, az álmodik; aki befelé néz, az ébred, felébred.
Pedig, pont a fordítottja szokott lenni általában, az egyszeri embenél. Aki befelé néz, az álmodik, aki kifelé néz, az ébren van.
Itt egész más a mondanivaló. Az ébredés, (megvilágosodás, megértés, szellemi újjászületés, rácsodálkozás és rádöbbenés stb.) önmagunkban zajlik. A kifelé néző álmodik? Talán a kifelé néző álmodozik. Leszűkíti a külvilág ingereit és néz kifelé révetegen a fejéből. Ábrándozás. Azért nem hatékony, (attól függ, mire szánja), mert nem tud befelé maradéktalanul összpontosítani. Pedig, amikor a mélyenszántó, fontos gondolatok kerülnek felszínre a tudatban, akkor csak befelé kellene figyelni. Nem mindig, csak akkor.
