Ne fáradj a furnírozással, "többe fog kerülni a leves mint a hús"! A furnírozást elfogadható költségszinten csak lap állapotban lehet megejteni. A fényképeidről nekem úgy tűnik, hogy nagyon szépen összehoztad a dobozt. Ha szépen egybecsiszolod a felületeket, lefested valami esztétikus páccal és lefújod vagy lefested sellakkal, akkor nagyon ütős kütyüd lesz. Ha mégis mindenképpen furníroztatni szeretnéd a dobozt, Fehérvár környékén tudok ajánlani egy garantáltan megbízható restaurátort (a 122-es és a 722-es lezlimet is ő varázsolta újjá), de szerintem nem fogja megérni. üdv.:
Óriási ez a kisgyerek! Lisztet játszani kis kézzel nem könnyű, már-már lehetetlen. Ezek szerint mégse. Nálam Liszt mindig is a komolyzene szuperlatívusza volt. A h-moll szonáta mindenek csúcsa... Sok zeném van tőle, többek között mind a 19 magyar rapszódia egy elég jó kiadása.
Nem volna azzal semi baj, ha lenne itthon kétkomponensű műgyantám. De mivel csak diszperziós ragaszóm van itthon, attól meg rögtön hullámos lesz. Van itt egy furnérozos üzem, de oda csak lapraszerelten lehet vinni. Ezt meg már senki kedvéért nem szedem szét:-) Most egy ismerős asztalost környékeztem meg.... talán ő. De ha valaki tud olyan valakit, aki megcsinálja rendesen, és az én asztalosom nem vállalja, szivesen elfogadok tippeket Budapest környékén.
Nagyon szép az apácarácsos lezlid! Nem is értem, hogy miért ragaszkodnak sokan ezekhez a spéci nyílásokhoz, amikor jó magas hangokat szeretnének kicsalni a hammondjuból. Néha örülök, hogy igazolódnak az állításaim ezekkel a hanglyukakkal kapcsolatban. De a legközelebbi lezlim, nekem is teljesen új alapokra fog épülni.
Én maradok a jól bevált BEAG 40cm-es mélynyomónál, de a középmagas sugárzó, az egy széles sávú hangszóró lesz, és a keresztezési freki 200Hz környékén lesz majd. Ehhez a hangszóróhoz építem majd fából a tölcsért is, ami egy kígyóra fog emlékezteni inkább. A dobrotor is másképp fog kinézni.... magasabb lesz.
Az erősítője meg egy szintén BEAG 80W-os végfok lesz. Persze nem hiszem, hogy ki lesz használva. Itthon már az 5W is sok! A multkor Tehtube mester örvendeztetett meg minket a játékával, és fél hangerőn az egész házat is:-) Így marad az erő taratlék. Reményeim szerint holnap állok neki a furnérozásnak, mert ma az esztergált oszopokkal bíbelődtem, és teljesen síkba csiszoltam a dobozt. Ha lesznek látható fejlemények, közzéteszem.
Nagy Tibor kishazánk egyik legjobb akusztikusai között van szerintem, templom hangositásai és egypár rendezvény hangositása élményszámba megy. Fiával mindennapos, az öreggel /egyidösek vagyunk/ már inkább már csak telefon.
De ha beszélek vele átadom üdvözletedet, legfeljebb néz bután ki az a szimizso1
Más ,azt hiszem a negyedik leslim után kezdtem saját fejlesztéshez.
Nálam az etalon a 145-ös igy mindig ezt veszem kiindulási alapnak, ennél gyártottak
jobbat, rosszabat nekem ez jöt be legjobban.
mivel nálam az elsödleges cél az volt hogy a 27/40W-os teljesitményt növeljem
a doboz méret a 147-es /18 cm magasabb/ Erösitő egy fullcsö dynacord eq fokozat meghagyva.76/100W-ot tud. Ehhez már másik mélysugárzó a harmadik csere után
JBL vintage hanszoróra esett a választás
A magassugárzó pedig csereberélve lett és végül jensen v20 /drasztikusabban szól mint a v21 pedig mind kettöt légvédelmi szirénákba tervezték, hogy hogy került lezlibe jó kérdés/
Most nem kezdek bele hogy mennyivel másként szólnak a forgó tölcsérek,
és mennyit számit a dölés szögük, hát sokat.
Én a nutos doboz helyett azért használtam rácsos megodást, mert a hang jobban
kiszól a dobozból, és a leslie gyár is variálta nut vastagságát mert nagy volt a hang tompitása. A bass rész csillapitva lett köszig gyapottal, és hangoló csövel
állitható be a neked legjobban tetsző koral hangzás.
Kicsit részletesebben az elhunyt Orszácky Miklós Jackie-ről: cikk
Az ő zenéiben a Hammond mindig elsőbbséget élvezett a gitárral szemben. Sőt, domináns volt.
Számomra teljesen egyenrangú művész, személyiség Hendrixszel, Claptonnal és a többi legnagyobb igazi nemzetközi sztárral.
Igazi basszjátékát utoljára a 2001-es Syrius koncerten láttam, de a mindig lezlire! kötött piccolo bass rendkívül egyedi volt. Inkább mélyhangú szólógitárnak nevezném mint bassnak. Az éneke meg hátravetett fejjel, lazán..., így senki híres magyar bluesos nem hozza azt a fííílinget.
Pataki, Tátrai, Baronits, Veszelinov, Ráduly, Orszáczky hatos ahol a Precision bassnak segít a 16-os Leslie.
Szia. Igen, érdekes. Úgylátszik nemcsak németországban csinál Jürgen kézzelfogható B4-et, hanem taljánoknál is kiagyalták. Jó ötlet ez a Parie alap, mert az teljesen autentikus felület. Érdekes, úgylátszik a presetbillentyűknél nem tudtak arettáló szerkezetet csinálni, mert kijelzőlámpa mutata melyik van lenyomva. Ha leragadna a billentyű, biztosan nem lenne szükség rá.
Úgy vettem ki eddig, hogy szeretnél több basszust, ahogy a hanxórócsere miatt is gondolkodtál, kísérleteztél. Azt a háromszöget az alsó polcon be kéne tömni, úgy több lesz neki.
Az 1965 előtti egysebességes 45-ben az a háromszög volt a basszreflex nyílás tömör középső hátlappal. 1965 utáni 145-ben már tömör polc lyukas hátlappal, több basszussal. Mivel lyukas a hátlapod, a kettő együtt szerintem sok.
Már évek óta olvaslak Titeket! Sokat fejlődtem műveltségben általatok. Régi öreg rockrajongó vagyok, valamiért már gyerekkorban is mindig az olyan bandákat hallgattam ahol szólt a Hammond. És most hogy már dzsesszrajongóvá váltam ez az irányultság itt is megmaradt. most is a Trioquartet szól, zseniális!
Ma ennyit haladtam.Bordákat kellett beépíteni, mert vékony rétegelt lemezt kaptam csak. Így nem fog "lélegezni" a közepe, ha kövéren nyomják a lezlit:-)
Nem. A Víxínháznál volt RLnak, láttam ott én is kb 3 éve. Oda tudtommal Kaposvárról került. +JR40. Szép, jó darab, 230V-os eleve, kissé üt a motorja vagy mechanikája, kissé halovány a vibrátója. Foglalkozni kéne vele egy kicsit.
Tegnap volt Fassang László orgonakoncertje a Nyitott Műhelyben. Egymaga egy szép és jó 1955-ös C3-mal Echolette MEIII lezlin. Igazán kíváncsivá tett hogy egy klasszikus műveltségű orgonista művész mihez kezd vele?
A végeredmény, nagyon érdekes, élvezetes imrovizációk bő másfél órában. Zeneileg felfedeztem benne a kortárs komolyzenét, a barokkot, liturgikust, jazzt, popot egyaránt. (persze nem egyszerre :-) Virtuóz szólók, gyakran repetitív részletek, balkéz tökéletes összhangja a lábmunkával. A lábmunka helyenként elérte a Barbara tempót, szóval egy képzett orgonistának már nem akkora kunszt :-) A fölső manuálon érdekes effekt volt a perka kizárólagos és erős használata, amivel gyakorlatilag dob hangzása jött elő. Klasszikus irányultságot várva, helyenként meglepően jazzes harmóniákkal, és a hozzávaló virtuóz futamokkal találkoztam. Külön kiemelném hogy legtöbbször piano volt, semmi döngetés. Persze ott nem is lehet. Gyakorlatilag egy sípos orgonakoncert alternatíváját lehetett hallani, ahol itt-ott beszűrődtek az ismerős hammondos hangzások mind a regisztrációban, mind a Leslie általi mindhárom sebességet kihasználó mexólalásban.
Koncert után még beszélgettünk hogyan lehetne a soundot Hammondosabbá tenni, pár extrával szélesíteni a hangszerben lévő lehetőségek tárát.
Az egészet fölvettem, lesz folytatása. A pár tíz zsűritag mellett még befért volna száz, legközelebb javaslom programként.
Bordákat kellett beépíteni, mert vékony rétegelt lemezt kaptam csak. Így nem fog "lélegezni" a közepe, ha kövéren nyomják a lezlit:-)
