Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Én nem azt mondtam, hogy a halál jó dolog, én azt mondtam, hogy ez a világ egy jó világ, még akkor is, ha az élet része a halál. Isten mondja a Genezisben, nem én, hogy "jó" az amit teremtett.
Semmilyen mézesmadzagot nem huzigáltam, senki orra előtt. A halál értelmére voltam kíváncsi, mert egyes emberek szerint van értelme. Ha nem érted miről van szó, ne szólj bele, hülye gyerek.
Bár nem tőlem kérdezted, de igen. Ez egy igen igen jó világ:-) A halállal együtt is jó világ. Még maga a Isten is "látta", hogy minden amit teremtett az jó. És ott bizony nincs az benne, hogy halál nélküli teremtés jött létre:-)
A halálnak annyi értelme van, mint az életnek, ugyanis a halál az élet része. Ami él, az egyszer meg is hal. Ami nem él, az meg nem hal meg, hiszen nem is él:-) Nézz körül a természetben, ezt fogod tapasztalni. Egy fa meghal, egy kő nem. Ez ilyen egyszerű. Mivel te a tapasztalataidat nem, vagy nem csak a természetből veszed, ezért adódik problémád azzal, ami természetes.
Amikor te elfogadod a páli misztikát, (ami igénybe vesz egy misztikus megismerési utat) és én ezért neked Pál teológiáját magyarázom, akkor pont arról beszélek, hogy ha már választottál, akkor ne lépj ki a Pál által felállított logikai menetből, hanem gondold végig, hogy ez mit is jelent számodra, és akkor a kérdéseidre is meg fogod kapni a választ abban a megismerési módban, amiben vagy. Pál egyébként ebben nagyon következetes, logikailag(!) pontosan vezeti le azt, hogy mi következik abból az élményéből, hogy "Isten kijelentette a Fiát" őbenne.
A mindennek oka kell legyen filozófia csak oda vezet, hogy Istennek is oka kell legyen. Van oka Istennek? A kérdés csak költői.
Téged is visznek majd, ne jáccad itt a nagy örökléttudóst...
Tudod mi ez: tanítók íve/tanítványi láncolat? Az azt jelenti, hogy a legutolsó tanítvány előtt akik szépen sorakoznak, azok már nem ebben a világban dekkolnak... legfeljebb a csontjaik porladnak még valahol...
Az örök élet a lélekre vonatkozik, ha valakinek az orra előtt huzigálod a mézesmadzagot, hogy ebben a testében itt majd örökké, meg fiatalon is élhet, akkó egy utolsó senkiházi pap vagy...
A torta ott van előttem, bár kívánom, de mégsem eszem.
A torta a kísértő.
A torta, bár látszólag ott áll előtted, mint kísértő, de valójában a tudatodban van. Egy elképzelt torta pontosan ugyanolyan kívánságot ébreszt, mint az, amelyik tényszerűen ott van az asztalon. Gondolj csak egy citromtortára, még a nyál is összefut a szádban. Csak a elképzelt, ugye, nem annyira érdekes, mert azt nem lehet megenni. De ha kellő ideig imaginálunk egy tortát, az előbb-utóbb megjelenik a tudatunkban, és el fogjuk készíteni és meg fogjuk enni. Ez egyébként minden más ételre is igaz.
Vagy tortát enni bűn?
Na de miért?
Nem a tortával van a baj, vagy az evéssel. hanem azzal, hogy kitaláltam magamnak egy olyan célt, amit nem biztos, hogy meg tudok valósítani.
Nem. Az ételek azért vannak, hogy megegyük őket. Ha te fogyókúrázol éppen, akkor majd valaki más fogja megenni.
Amikor egy ember agyonüt egy másikat, hogy pénzhez jusson, nem azért teszi ezt, mert bármi is kísérti, hanem azt gondolja, hogy neki ez a legegyszerűbb módja, hogy pénzhez jusson.
És tényleg igaza van!
Nem. Itt már komoly kísértésről van szó. Ez esetben a pénz a kísértő.
Mitől lesz ez mégis bűn?
Attól, hogy kárt okozok a másik embernek. (akár az életében, vagy a vagyonában, vagy a lelkében)
Ezért bűn, a bűn. (nem a bibliai bűnről van most szó)
Ez a lényeg. A kísértés az, amivel, vagy ami miatt, valakinek kárt okozhatok.
Egy tortának azzal nem okozhatok kárt, ha megeszem, az azért van. Ha pedig úgy érezném, hogy a torta gonosz, mert miatta nem sikerül(t) a kitűzött célt elérnem, akkor itt ez az érzés a kísértő, ami azért van ott, hogy legközelebb majd sikerüljön (...)
Mert a kísértés végeredményben azért van, hogy megszabaduljunk a "fölös kilóktól".
Minden városban, faluban van temető...nagyvárosokban igen sokan "lakják"...egyse tutta a halál ellenszerét...
Tehát bármi komolynak láccó informácijód van halál ellen, ha most megosztod, a temetkezési vállalatok az éhkoppot fogják eszegetni, te meg átkozottá válsz mindörökre a szemükben...nem mondom, hogy sokadik generációdig előre, mer akkó már a generácijó szó is értelmét fogja veszíteni...
Időnként érdemes lenne tájékozódnod reggel mikó főszunnyacc, hogy ez a világ halandó...amit az iccaka álmottál az meg álom vót...
A természetben is van "bűn". Például, ha valamelyik állat a követlen hozzátartozójával párosodik, az ivadék már eszegeti is ennek a gyümölcsét. Van, hogy a hím megöli egy másik állat ivadékát, csak azért, hogy a nőstény hamarabb tüzeljen... A territórium egy körbehugyozott törvény... odamész, mekkhalsz...
Ez nagyon jól hangzik, de csak részben igaz. (vagy még annyira sem)
Például ha fogyni akarok, nem eszem tortát.
A torta ott van előttem, bár kívánom, de mégsem eszem.
A torta a kísértő.
Vagy tortát enni bűn?
Na de miért?
Nem a tortával van a baj, vagy az evéssel. hanem azzal, hogy kitaláltam magamnak egy olyan célt, amit nem biztos, hogy meg tudok valósítani.
Amikor egy ember agyonüt egy másikat, hogy pénzhez jusson, nem azért teszi ezt, mert bármi is kísérti, hanem azt gondolja, hogy neki ez a legegyszerűbb módja, hogy pénzhez jusson.
És tényleg igaza van!
Minden más mód sokkal fáradságosabb, mint ez.
Mitől lesz ez mégis bűn?
Attól, hogy kárt okozok a másik embernek. (akár az életében, vagy a vagyonában, vagy a lelkében)
Ezért bűn, a bűn. (nem a bibliai bűnről van most szó)
Márk azért zseniális, mert miután megérted a szándékát, rájössz arra, hogy első olvasáskor Jézus az isten által elküldött, "úgy tűnik" hogy hústeste van fiúként jelenik meg. Aztán amikor a végére érsz, és elkezded elölről olvasni, (ekkor kezdődik el a Felkent Jézus evangéliuma:-) akkor meg mint a Felkent, a hús- vér Fiú jelenik meg. Tényleg qrva jól kitalálta:-) A chiasztikus szerkesztés teszi ezt lehetővé.
A Fiúnak felkentként természetesen hús- vér teste van. De ezt felismerni, erre a hitre eljutni, hogy akit látnak az a Felkent, az kevés a páli rendszerben. A hitből (hogy akit látnak, az a Felkent, ez is hit), el kellett jutni a hitbe, hogy ő Isten Fia (ez nem látható:-)
Nagyon fontos érteni, hogy a Homérosz forrás valóságos. A szóma kifejezés (amit Márk és Pál is használ Jézus testére) írásos formában először Homérosz munkásságában jelenik meg, szóhasználatában a szóma még az emberi holttestet, vagy állati tetemet jelenti (Iliászban pl). Az Odüsszeuszban az alvilágban lévőknek, a halottaknak a testére is ezt a szót használta Homérosz. A legismertebb görög színpadi szerzők, például Pindarosz és Euripidész drámáiban is erősen jelenik meg a szóma, mint a test életfunkciók nélküli interpretációja. (forrás: wiki)
Márk evangéliumában pont az "úgy tűnt" miatt megy folyamatosan a polemizálás azon, hogy a főszereplő ki is valójában: Isten Fia-e, vagy a Felkent (szándékosan nem krisztust írtam:-). Hitből hitbe kell jutni ugyanis:-)
Nem, ezt nem a "látszat test" miatt hoztam fel, hanem az egység példájaként. Igazságismerő barátunk szerint ugyanis a hívő egységben van, nos kivel, mivel is? Pál világosan leírja, ezért idéztem.
A "dokeo" szó szerint azt jelenti, hogy "úgy tűnik". Pál ebben az értelemben utal a Fiú testére: Róma8:3; Fil2:6-8. Ezek a versek azok amik Pál doketizmusára utalnak. A "látszat test" kifejezés nem igazán megfelelő sztem.
""Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk a Krisztusba, az Ő (a fiú) halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az Ő (a fiú) halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk." (Róma6)"
Azt mondod, hogy ez az alapja annak, hogy Jézus testét Pál "látszattestnek" tartotta volna. Holott itt egyáltalán nem Jézus testéről, hanem a keresztelkedés jelentőségéről beszél, annak értelmét szeretné Pál megvilágítani. A keresztelkedés lényege pedig a megváltozott élet, hogy a megkeresztelkedett a régi életét teljesen eltemetve egy új életben kezdjen járni. A "hasonlatosság" a fenti gondolatban nem a test hasonlatosságára céloz, hanem a megváltozás hasonlatosságára a régi élet eltemetésének hasonló módjára.
Dőreségek? - te egy lányparókás fiú vagy, nagy-nagy, elképzelt farokkal?
Ha csapdát állítasz, akkor azt minek csinálod? Azért, hogy valakinek/valaminek kárt okozz? - persze: magadnak hasznot.
Ha mindig tudnál szólni Bambinak, hogy ne tegye csapdába a lábát, akkor Bambi nem tenné csapdába a lábát, ugye?
Neked is szól az Isten, csak te leszarod.
Bambinak - Bambi vesztének céljából van csapda felállítva. - ha állítasz neki.
A te vesztedre semmilyen csapda nincs felállítva. - te mégis csapdát sejtesz.
Nyomorult dolognak tartom én ezt.
Sajnálnivaló hülyék ordibálásának. - sajnállak is benneteket.
Egy dolog tűnik egyre biztosabbnak: Márk sem szóbeli, sem történeti alapú írott forrást nem használt evangéliumának megírásához. Márk nem történeti beszámolót írt a történeti Jézusról, hanem egy irodalmi remekművet hozott létre amelynek célja Pál teológiájának kifejtése, a páli misztika továbbélésének biztosítása egy olyan közegben, ahol Pál befolyása egyre inkább csökkent, vagy megszűnőben volt. Bár egyesek szerint az igazságot csak a bibliából lehet megismerni, annak ismerete egy bizonyos réteg privilégiuma lehet csak, számomra úgy tűnik, hogy a kitartó és alázatos, az igazság keresését célul kitűző kutatómunka a valóságnak egy olyan szeletét is képes feltárni, amire a hit alapú és dogmatikus gondolkodás nem képes:-) Az edukáció meg fogja hozni ezen kutatásoknak a gyümölcsét akkor, amikor a józan ész társadalmi szinten is diadalmaskodik majd a pökkhendi és kirekesztő, ugyanakkor kizárólagosságra számot tartó bibliai, hit és gnózis alapú gondolkodás felett.
Isten tehát teremtett egy jó, igen igen jó világot, de beépitett egy csapdát, amellyel mindez elrontható.
Mi értelme ennek, ha el tekintünk a meseelemektöl?
Isten tehát a csapda képében választási lehetőség elé állítja az embert, ám ha nem úgy választ, ahogy isten azt szeretni, akkor szörnyű büntetéssel sújtja: nem csak őt, hanem az összes leszármazottját!!!
Miféle gügyeség ez?
Világos ontelemröl beszélsz.
Milyen világos ítélem az, ahol abban a világban, ami maga a Paradicsom, és minden jó, igen igen jó, nem értelmező a rossz sem, hiszen az nincs..... Ádám nem tudott rosszat tenni, mert nem volt rossz!
Ráadásul halál sem volt, tehát az a ' világos' ítélem, hogy ha eszel a fáról, ' megjalsz' : miféle jelntéssel bírt?
És ha pedig valakit még komolyabban érdekel a téma, az alábbi irodalomban számos érdekességet találhat, többek között a "mimezis" jelenségével kapcsolatosan akár:
Per MacDonald, Dennis R. (2000). “Mark and Mimesis”. The Homeric Epics and the Gospel of Mark. Yale University Press. p. 3. ISBN 978-0-300-08012-4.
Per MacDonald, Dennis R. (2014). The Gospels and Homer: Imitations of Greek Epic in Mark and Luke-Acts. 1. Rowman & Littlefield Publishers. p. 2f. ISBN 978-1-4422-3053-8.
Az idézett blog komment mezőjében pedig olyan fontos infókra lehet találni, mint hogy "az utóbbi könyvben arra a következtetésre jut a szerző, hogy Márk azt akarta, hogy az olvasói észrevegyék Homérosz átértékelését. MacDonald disszertációja nem mond ellent a Zsidó Szentírás hivatkozásaival és inspirációival kapcsolatos pontokkal."
Vagy olyan idézetekre lehet lelni, amelyek szinte költőien magyarázzák meg a mimezis lényegét:
"Nem szabad összekeverni ezeket az utánzásokat a plágiummal, [...] és Jézust magasabb szinten mutatta be, mint Achilleus, Hector és Odüsszeusz."
"A képzett szerzők olyan méhek voltak, amelyek sok virágból vették a legjobb nektárt a szöveges méz előállításához. Seneca szerint az ilyen apianus szerzőknek „össze kell keverniük ezeket az ízeket egy finom vegyületbe, amely annak ellenére, hogy elárulja eredetét, mégis egyértelműen különbözik attól, ahonnan jött.” Akkor éri el az ember az utánzat magasságát, amikor „a valódi másolat minden sajátosságra rábélyegzi az összes sajátosságát, amelyet az eredetinek nevezhetünk”, így „lehetetlen látni, akit utánoznak."
"Mint az ősi retorika közmondásos méhe, Márk számos virágból - néhány zsidóból és néhány görögből - gyűjtött nektárt és alakította őket evangéliummézzé."
Természetesen Márknak csak az egyik forrása volt Homérosz, Márk felhasználta továbbá az Ószövetséget, és a páli leveleket is. Márk szerkesztési elve zseniális, tulajdonképpen remek munkát végzett, ami a történelemre tett hatásából látható.
