Minden időnket a városnézéssel akarjuk tölteni, így tényleg csak alvóhelyre van szükségünk, akár földön is megalszunk:) Olcsó? Nos ki mennyit gondol és felvesszük egymással a kapcsolatot.
Porta Genova metróállomásnál szálljatok le és sétáljatok fel a Naviglio Grandéhoz valamelyik utcán. A csatorna mellett illetve a leágazó utcákban egy rakat jó és megfizethető étterem van, esténként jó hangulat is. Velencei feelingre azért ne számíts mert akkor csalódás lesz:-) Délben ugyanezek nagy részében van ebédmenü, nem is rossz, 10-15 euróért. Mi múltkor ettünk egyet 10 euróért az egyik helyen, három fogás volt benne és még egy üdítő is, ez milánói szinten nagyon jó ár.
Igen, akkor vasárnap éjfélig az említett helyeken vonatokon, helyijáratokon (reptéri kivétel, arra csak kieg. jeggyel). Vannak magán busztársaságok, azok valószínű nem fogadják el.
Nekünk a Como-Bellagió buszjáraton elfogadták az ősszel.
még olyan kérdésem lenne, hogy a io viaggio ovunque in Lombardia bérletét akkor jól értelmezem, hogy minden vonaton/buszon/helyijáraton lehet használni? Pl. Bergamóból Milánóba/Varennába a vonaton és a bergamói/milánói helyi közlekedésre? A vonatra akkor nem is kell jegyet váltani csak felszállok és kész? (gondolom azért valahol kell pecsételni, de azon kívül nem kell semmilyen jegy?) Előre is köszönöm a választ! :)
A Cimitero Monumentale sétával indítottunk. Itthon is szívesen sétálunk a Kerepesi úti temetőben. Ez a temető valamelyest hasonlít hozzá, de itt Milánó előkelőségei nyugszanak és sűrűbben "lakott". A temető mérete, az ott található szobrok és az a hatalmas neogótikus épület ami az elhunytak fülkés elhelyezésére szolgál, lenyűgözött bennünket, ugyanakkor hátborzongató volt. Kicsit bizarr, de a temető jelentős turisztikai látványosság. Szerencsénkre a tegnapinál sokkal jobb volt az idő, így hosszasan sétálhattunk. Az évszámokat figyelgetve arra a következtetésre jutottunk, hogy a temető az 1800-as évek elejétől üzemel és ma is működik, találtunk egészen friss sírokat is.
Akinek belefér az idejébe, látogasson el ebbe a különleges szabadtéri múzeumba.
Temetőjárást követően kipróbáltuk Milánó legújabb metrószakaszát, a lilát. Szép!
Eddig 1x volt alkalmunk teljesen automata metróval utazni (Párizs 14. sz. vonal).
Nyilván most is a kocsi legelejére ültünk, (ahol nálunk a vonatvezető helye van) és tágra nyílt szemekkel lestük a végig kivilágított alagutat. Nem emlékszem arra, hogy Párizsban is ilyen csodás lenne az alagút teljes hosszának a megvilágítása. Elvonatoztunk végállomástól (Zara megálló) végállomásig és vissza.
A sárga metróra való átszállás előtt még gyönyörködtünk az új vonal színeinek, a lilának és a bordónak az összhatásában.
A Centale FS-nél megszakítottuk az utazásunkat, megvettük a holnapi útra szóló vonatjegyeinket. Reggel a külvárosban lévő Villapizone vasútállomásról indulunk vissza Stresaba. A külvárosi pályaudvaroknál általában nincs jegypénztár, csak automata, aminek a kezelése meghaladja a képességeinket.:)
Tavaly ősszel jártunk utoljára a központi pályaudvaron, azóta itt is változott a világ. Akkor még hosszú sorok tolongtak a pénztárak előtt, ráadásul regionális jegyeket csak a jobboldali sornál adtak. Mi először nyilván végigvártuk a sorunkat bal oldalon, aztán a jobbon.
Most sorszámot kell húzni és figyelni a kijelzőt. Jobb így, nem kell mereven a sorban állni, lehet közben sétálgatni.
Következő megállónk egy szempillantás erejéig a Dómnál volt, aztán folytattuk is utunkat Milánó állítólag legrégebbi bazilikájáig, a San Lorenzoig. Most gyönyörű az idő! Templomba lépésünk előtt napozunk egy kicsit a 2. vagy 3. századból származó 16 korinthoszi oszlopnál. Ez az oszlopsor Milánó legteljesebb épségében megmaradt római kori emléke. A templom bejárata előtt I. Constantinus császár római szobrának a másolata áll.
A templom kupolája 1572-ben beomlott, ekkor Borromeo Szent Károly megbízást adott a templom teljes rekonstruálására. A rekonstruálás során az építész megőrizte a román kori stílust. (Az Izola Bellán lévő fényűző palota és teraszos kertek kialakítása is a főúri Borromeo család nevéhez fűződik.)
Miután kigyönyörködtük magunkat, hosszú sétára indultunk a csatornákhoz. Séta közben pizzáztunk, sütiztünk.
Gyönyörűek a képek és köszönöm a választ! Ha lehetne azonnal indulnék.. :)
Azt nem tudjátok véletlenül, hogy van-e hajójárat varenna és comó között? És kb. mennyibe kerülhet? Olyan sok szép képet láttam mostanában, hogy mindkét várost úgy megnézném.. :) Előre is köszönöm a választ!
Szerintem Leccora nem kell egy fél napot sem számolni, ha nem felvonózol.
Két hete voltam Varennában, tervben van egy beszámoló, ha túl leszek a vizsgaidőszakom nehezebb részén, akkor majd megírom. Egyelőre csak képek vannak.
szeva2008, köszönöm a beszámolót, várom én is a folytatást. :)
Olyan kérdésem lenne, hogy Bergamóból hogyan lehet legegyszerűbben eljutni a como-i tóhoz? A trenitalia.com semmit nem dob ki, vagy lehet, hogy nem jól csinálok valamit? Nagyon nagy segítség lenne.. Meg jó lenne tudni, hogy kb. mennyibe kerülne? Előre is köszönöm a választ! :)
Hajnali géppel mentünk. Gallarate busszal, onnan rögtön tovább indultunk Stresa(ra)ba. Cudar hideg volt, szemerkélt az eső. Stresa vasútállomásáról már szakadó esőben sétáltunk le a tó partjára.
Tulajdonképpen szinte egész nap csúnya volt az idő, hol szemerkélt, hol egy kicsit kisütött a nap, de nem adtuk fel, gyönyörködtünk a hegy előtt gomolygó fekete felhőkbe.
Átmentünk az Izola Bellára, szerencsére mire kiértünk a gyönyörű, virágokkal teli kertbe, éppen esőszünet volt. Egyik fehér páva a széttárt tollaival hosszan illegette magát.:)
A rossz idő ellenére sem bírtunk ellenállni, felvonóztunk Mottarone állomásig. Nem tudtam, hogy Stazione Alpino megállónál át kell szállni. Az első szakaszon utazott velünk egy hangos olasz diákcsoport, ők kiszálltak A 2. szakaszon csak magunk utaztunk, a csúcson nem volt rajtunk kívül senki. Úgy tűnt, ott nagyot lehetne sétálni, de mi rövidre fogtuk, mivel a felhők elvették a kilátást.:)
Visszafelé (szintén magunk voltunk) azért Alpinonál is sétáltunk egy cseppet, de a botanikus kertbe nem mentünk be.
Leérve beültünk egy tóparti kávézóba, a csészével megmelengettük egy kicsit a kezeinket és úgy döntöttünk, nem fagyoskodunk tovább, irány Milánó, mert ott volt a szállásunk a Milanoi Magyaroknál.
Annak ellenére, hogy hajnali 3-kor volt az ébresztő, szívesen elücsörögtünk volna abban a gyönyörű környezetben szebb idő esetén.
Mindezek ellenére nem bántuk meg még a kettőnknek 36 euróba került felvonózást sem. Ha nem mentünk volna fel, most bosszankodnék.
