Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Pontosan arról beszélek, hogy nem én vagyok AZ Isten, és Isten sem ÉN vagyok. Márpedig ha valaki önmagába tekintve azt képzeli magáról, hogy Ő AZ Isten, szerintem az ér fel Bonapartéval.
Egységről lehet beszélni, de az legalább annyira meg tudja különböztetni a benne levő Istent önmagától, mint azt Jézus megtette, mikor azt mondta,
János 14,11:
Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
Én arról beszélek, hogy Atya-Fiú kapcsolat nem az ember önmagával való kapcsolatát, vagy önmagának ISTENKÉNT való felismerését jelképezi. És VAN két fél.
Egy üres korsó akárhogy mélyed önmagába, attól még nem lesz tele.
értelek én, mint a többi keresztény embert...., akik beszélnek és mondanak dolgokat...., de te tudod, hogy a hitbéli isteneideel miként is tartod kapcsolatodat...., ez a tied!
kedves feleim, nincs két fél, egy fél van, ami kettőnek láccik az édentől keletre.
szerintem meg mindenki vegy tudomásul hogy az ő tapasztalata az övé nem több.
az én vagyok napóleon is megélhető tapasztalatként, úgyhogy attól hogy vki a tapasztalatával jön még nem tok elájulni, nekem is van tapasztalatom elég baj az ha előállok vele, mert senkinek semmi köze hozzá, tapasztaljon mindenki magának, ezért eleve hiteltelen ha bárki a magáéra alapozva igét hirdet. mármint általános igazságot. különös tekintettel a lejjeb idézett Ramthára és egyebekre...ha felfogunk mást valóságnak...más lesz a tapasztalat. ezért kellene kicsit komyolabbra venni az én vagyok azt út az igazság és az élet dolgot...
nem azért van zene mert a karmester arra ugráltatódik, hanem fordítva...dirigál és megszólal a zene(kar) ilyesmi.
aztán ha neked olyan tapasztalatod van amihez két fél kellett azzal NEM VITATKOZOK!!! ha jót akarsz...:-)
Nyilván kétoldalúnak kell lenni egy kapcsolatnak, és nem olyannak, hogy nem üt el az autó.
Isten cselekedetei mindenkinek felismerhetőek az életében, ha odafigyel. Egy párbeszédet meg kell kezdeni, ha ezt valaki szándékosan félresöpri, ő dolga. De akkor sikerttelenségét ne varrja mások orra alá.
értem. de mindenhol egyfomán izék is lehetünk...? vagy van akadálya? no jó pl a temetés az temetés...de ott se veszek fel napszemcsit, haggyuk. az én vagyok a stb. többek közt azt jelenti hogy a tudatomból fakad a világ nem fordítva...szóval nehogy már a nyúl vigye a puskát.
kb erre mondta Einstein:
"Az ember igazi értékét úgy lehet meghatározni, hogy megvizsgáljuk, mily mértékben és milyen értelemben tudta Énjétől felszabadítani magát."
Valóban meg különböztetem a tudományos bizonyítékot a tapasztalás bizonyítékától, mivel a tudományos az megfelelő kísérleti körülmények között ugyanúgy előidézhető, de a tapasztalat az szinte sohasem élhető át mégegyszer ugyanúgy. Itt valóban szükség van annak hitelére, aki a tapasztalatairól beszámol, mivel ezek senki másnak nem szolgálnak az élmény átélésének tapasztalati erejével csak együttérezni vagy együttérteni lehet valakivel. Ha egy hamburgert megeszek, ennek tapsztalata senki másnál nem fogja az éhségét csillapítani.
Ezek a hitelre méltósági kérdések azért működnek ma nehezen, mert az ember a többieket eleve nullának tekinti, így azok hitele szintén nulla. Tekintélyes ideológiák és hitvallások sem enyhítenek a dolgon, ha valaki hitelre méltóvá kezd válni, különböző félreértések és tévedések közben hasonlóképpen visszanullázzzák, hogy az adott ideológia vagy hitvallás alapítóinak tekintélye megmaradhasson, még tévedései elkendőzése árán is.
Isten nem felismerés kérdése. Ha csak felismerés kérdése, akkor valójában csak egy képet alkotunk róla, amelyet a felismerés által különböző tekitélyek bizonyításai, bizonyságai alapján elfogadtunk. Azért beszélek tapasztalatról, mert az Istennel való kapcsolat csak azon keresztül tud élő kapcsolatra változni. Senkinek nem mindegy, hogy egy személyről csak ismereteket gyűjt magának és helyes felismerésekkel jól alkot képet róla, vagy egyenesen kapcsolatba lép vele és személyes tapasztalatai által alkot képet róla.
Isten szeretetéről lehet hallani, de meg is lehet tapasztalni. Ez természetesen személyes ügy, és mindkét fél szükséges a kapcsolat kialakításához. Én tudom, hogy működik illúzió, de pont akkor, amikor az ember a saját tapasztalatait kezdi figyelmen kívül hagyni, hogy különböző ideológiai hatások befolyásolhassák. Akár kersztény, akár muszlin, akár taoista vagy buddhista filozófiát fogad el valaki hit által ott van benne az az illúzió, amely mögül hiányzik még egy csomó tapasztalat.
Tudni valami felől, vagy egyenesen átélni, nem mindegy. Írástudók, bölcsek beszédei mindaddig csak elvek, amíg azok igazságát (vagy tévedését) az ember az életben meg nem tapasztalja és át nem éli.
Maga az önmegismerés csak önmagunk megismerésében visz előre (még ha Istennek is hisszük magunkat), de az élő Isten megismeréséhez az ő vele való kapcsolat kialakítása szükséges. Számomra Jézus azért vált különösen fontossá, mert ő az, aki ezt a lehetőséget és módot tanításában világosan felvázolta. A kulcs tanításának megértése, de ebben Pál apostol sokkal többet rontott, mint amennyit segített. Jézus életbölcsességéből vallás lett és egy megfeszített áldozati bárány hurcolászása keresztül a világon.
Persze, hogy nincs egyetlen igazság, és a soknak is millió arca van. Kérlek Kedves Paleo olvasd tovább a nappalit, ahonnan elkezdted, mert a kérdéseidre van egy csomó válasz is, csak nem voltál "netközelben".
Pedig, amíg az ominózus mondatra nem tud valaki normális feleletet adni, legfőképpen önmagának, addig nem jut közelebb az igazság/okhoz, (a belső megismeréshez)
Itt is egy nagy csahos van elhantolva, csak még várok. Hihi. :-)
Természetesen nem bohócra gondoltam, hanem csak lazításra. Vannak/lehetnek olyan kollégák, hierarciarendszerek, hogy még a röpke mosoly is neheztelést válthat ki belőlük. Itt sokkal szabadabb az ember, nincsenek olyan kötöttségek, mint odakint. A "szájbertér", tudod. Egy relatíve zárt világ korlátozott résztvevőkkel. Egy szelete, egy arca az életünknek, de a kintiek erről mit sem tudnak.
Nos ezek a dogmatív tételekből szült gondolatok, mint a személyes tapasztalatok...., nem mások, mint asszociatív kivetítése a reményelt dolgoknak! megyek az utcán és nem üt el az autó..., akkor ez az a személyes tapasztalat, amit ístenre ruházok rá, miszerint biztos ő mentett meg engem attól, hogy elüssön...., nemde?
A te kapcsolatod Istennel kétoldalú, avagy felőled áradó? Ja hiszed, hogy kétoldalú, nemde?
Miért kell egyáltalán istenekhez fordulni? Van erre bármiféle ok, avagy ez is egyféle valláshiedelmi beidegződés....?
A bögrék már obsitot kaptak. Az igazság előrántása Paleo műve. Nem is volna gond, jó kis beszélgetések lehetnének, csak egyrészt a feltett kérdésekre nem válaszolt, másrészt megint helytelen irányba vitte három dolog a témát. Indíték, módszer, sorrendiség. A szekér kitört kerekét nehezebb már helyreállítani, mint mikor még időben felismerjük a keréktörés előjeleit, és teszünk ellene.
Mit lehetne tenni? A készen kapott bölcsességek mindig jól jönnek, ha megfelelően használjuk őket. Akár a Tao, akár a Biblia írja. Most felhasználom mindkettőt, rámutatva, hogy egymást kiegészítve is tudnak működni. A Bibliában, a Példabeszédeket akár Lao is írhatta volna, lássuk mit mond a készen kapott bölcsességekre, azok használatára és hasznára.
Példabeszédek 25:11- „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó.”
Szerintem cool. De most jön a lényeg, nehogy bárki is háttérbe szorítva érezze magát. Sőt. Az igazság/ok keresésére, megválaszolására, körbejárására megint egy jó tanács, egy fontos bölcsesség, mely a „szekér” kitört kerekét helyrebillentheti. Íme:
„Aki halat akar fogni, először ásson csatornát. Aki madarat akar fogni, ültessen először fát.”
Most megint két szemlétet alapján kezelhetjük e mondatot. 1: „Hú mit találtam! Elteszem, megőrzöm nagy kincs, amit kaptam. Már tudom is, hogy mire használjam!”
2: „Milyen érthetetlen zagyvaság ez? Ilyen értéktelen mondat értelmének a megfejtésével pocsékoljam az időm?” (Cocák, gyöngyök)
No, ki mit lát benne? Hogyan lehet közelebb jutni e bölcs gondolat segítségével az igazságokhoz, és ha úgy, vajon miért?
Nos Ádám tudta, hogy 2 szer kettő egyenlő négy? Persze, feltételezzük, hisz ha a báránykákat számolgatta, akkor nem volt nehéz rájönnie... Nos én csak az egyszer egynél tartok....., nem a 2*2-nél...
Nézünk meg egy 1*1-et Istent számlálva....., , hogy van é avagy nincs előtted láthatóan, legalább úgy, mint a matematikai szám....?!
Ne barkópázzunk akkor, mond ki Istenről, hogy személyesen ismered, lárod, mint...az 1*1-et.... Nos én azt monsom, hogy nincs egyetlen igazság, nem is volt..., hanem ezer féle igazság van.....
Nem az a lényeg, hogy én mit tartok igazságnak, hanem az amit te annak tartasz az é, úgy ahogy az égen a csillag..., amit mindenki megnézhet....
az nem bizonyíték. ha már szavakon lovagolva birkózunk. hanem : előbb... igaznak elfogadott felismerés...
és ha totál el van fogadva akkor más..nem lesz...legfeljebb az adott tapasztalat ismétli magát.
tőlem persze mindenki támaszkodhat a tapasztalatára...az is csak az illúzió egy neve...de ez már keleti szédítés...és saját tapasztalat a tapasztalatokról
Igen. Ha huncutkodni akarnék, akkor mondanám, még viszonylag közel az egyetemi évek milliője, de máshol már ciki emlékezni rá, vagy élni, mint akkor. Azt a komolyságot, méltóságteljességet, mit elvár a világ tőled itt elfelejtheted picit. Húsz év múlva korongokat, vagy jó ég tudja milyen adathordozó eszközt fogsz elővenni és ezek/ilyenek lesznek rajta. Jól esik majd hallgatni, eltokosodott emlékgócok nyílnak majd meg, melyben feltárul a fiatalságod tükre. Suttyomban, ha mások nem látják, még a szemed is könybe foglábadni.
De nézzük a jelent:"...így folytatom takarító kimoderáltat.."
Mindjárt megpróbálok segíteni mindenkinek egy kis épülésre. Hátha.
Isten bizonyítékai elsősorban nem jeleken és csodákon keresztül, hanem személyes tapasztalatokon keresztül történik. Mindezt azért, hogy ne az ő hatalma vagy takintélye érvényesüljön, nem képmutató alázatoskodók kellenek, akik félnek és rettegnek a hatalmától.
Isten az ő szeretetének személyes megismerése által csak a kapcsolatába lépő számára szolgálhat bizonyítékot.
Jelek és csodák elsősorban nem a személyes kapcsolat kedvéért, hanem az evangélium hirdetéséért történnek, akkor amikor azt ő szükségesnek látja.
Mint minden kapcsolatban, mindkét félen múlik a kapcsolat kialakulásának sikere. Természetesen, ha valaki nem tesz lépéseket, maga mondd le a kapcsolatról. Ha bizonyítékot akarsz, nem hozzám, hanem hozzá kell fordulnod.
