Tudod mi lehet az a LITERA?... Szerintem LEIRAT Az IRAT szó meg van fordítva. A LI meg a LE szóval azonos.
LITERA : betű , iratok, irományok, levél, tudományok, "szóról szóra betű szerint", "olvasáshoz és íráshoz tartozó", angolban "bérbeadás" -hoz is köze van, de hát az is egy LEIRAT lesz (szerződés) mint itt minden. A leírt dolgokról szól ez az egész, IRAT szó egy 180 fokos fordulatot vett.))...
Teljesen összekeversz mindent. meg mellébeszélsz, ezért befejezem. A nagyszótárban a domb 150 éve is ugyanaz volt még ma is, COLLIS (körös) . Ez a latinnál nagy szó mert amúgy még az átírt szavaikat is tovább módosítják kis idő alatt is. Ez a megszokott leírása és a szótárakban is ez az elfogadott.
A szúnyognál is beszélhetsz mellé, az egyik szó mögött SZURKÁLÓS van a másik mögött meg a SZÚRÓS, ennyi a különbség mindössze.
Néhány COL kezdetű szó mögött a GYŰL ige képzetei vannak átírva, már mondtam párszor. Ez nem az ÖSSZE szó, bár az is megvan a latin nyelvben, legtöbbször a CON kezdetű szavak azok, amelyek kilométeres kezdő szóhalmaz náluk, többségében ezen szó elején valóban ezt figyelhetjük meg. Régen volt ÖSSZÖN kifejezés is.
Ritkán a CO is amúgy az össze szó SZE része, de ez mára CON rövidülés, például a KOHÉZIÓ szavunk latinul COHAESIO mögött a magyarul érthető (ösz) SZEHÚZÓ van, és igen pont ezt jelenti a szó az ÖSSZEHÚZÓ és összetartó erőt. Tehát újfent magyarul van az eredeti kifejezés. A HÚZÓ szó tökéletesen látszik belőle.
Semmi köze a COLLIS szónak a LITERA dologhoz etimológiailag. Ebben a nyelvben hiba következetes logikát keresni mert tetszés szerint van átírva benne minden. A COLLATIO az
GYŰLÍTŐ azaz gyűjtő, ez van átírva, nem az össze szó. A többi bontásra nem írok, mert totál K.O. teljesen...
A COL-LI (domb) LI tagja is alkotója igen sok más szónak.
LI-TERA= betű, irat, levél, amelyben a LI jelentése nehezen értelmezhető, nagy valószínűséggel "kicsi" jelentésű. TERA pedig tér lehet. LITERA=kicsi tér. (egy betű, vagy egy levél elég kicsi "tér"... Vesd ö. a magyar "KI-csi" és a LI(k) gyökkel, ill. Liliput= nagyon kicsi törpék országa
LI-CITATIO=árverés, ahol a LI jelentése itt bizonytalan, a CITATIO pedig idézés, felhívás.
LI-CENTIA=szabadság, vámkedvezmény, engedély, ahol a LI jelentése szintén bizonytalan, a CENTIA pedig folyamatosságot jelentő főnévképző lehet. Lásd: florescentia=virágzás,
CULICULUS és a SZUR(i)KÁLÓS szavak hangsora 9 betűs, ebből mindössze három azonos. (Az U, a K, és az S) Ráadásul az alapszó a CULEX=szúnyog.
Ez a mindössze három betű azonosságán alapuló feltételezés nem igazán állja meg a helyét. Nem tartom lehetetlennek, de ehhez bizonyítani kellene mind a CULI (=szuri) mind a CULUS (=kálós) alkotók jelentésbeli azonosságát.
"COLLATO(???...) : LATO maximum egy istennő neve, egyébként nincs is ilyen szavuk."
"2)kör, kerület, körzet, széle (valaminek): castra lato a., folia serrato a.; ambitus aediuma ház körül levő szabad tér." (castra=tábor)
"Vonjuk be a rendszerbe az ARTICULO is, ami : ízekre szed, illetve értelmesen ejt, és beszédet TAGOL, tehát az artikulál szó is idetartozik. Akkor viszont a TICULO ---TAGOLÓ illetve TICULUS---TAGOLÁS lehetnek."
A latin ARTICULO szót nem bonthatod tetszésed szerint, csakis a latin nyelv (szavak) szerkezetének, felépítésének szabályai szerint.
A latin "ave cézár"-t nem bonthatod tetszés szerint "a vécézár"-ra...
Bocs, de ez az egész teljesen káosz itt. A szavak bontása meg teljes K.O. , köze nincs a valósághoz. Nem tudom eldönteni hogy direkt csinálod (tréfa?...), vagy tényleg ennyire nem érted. Bár a magyar szóbontásaid is hajmeresztőek olykor, de ma mondjuk a "kotor" szónál épp betalált.
CULUS : segg, far ------ Ez is a KÖRÖS szó, mert kerekded a segg, ez van megnevezve a nyelvünkön ráadásul.
COLLICULUS : dombocska, halmocska ----KÖRKÖRÖS , és stimmel mert ezek is kerekdedek, KÖRforma többnyire. A szavunk képezve/ragozva és átírva. Ennyi a sztori. Mindig véletlen stimmel rá a képzett magyar szó.))
Amit meg írsz erről aztán az sehogy se frankó : Nincs önálló COL mint "össze", sőt semmilyen COL nincs önállóan. COLLI sincs ami dombot jelent. COLLIS van ami annyit tesz KÖRÖS . Bizony, sokfélére megírták de már írtam erről. De ez COLLIS, nagyon nem mindegy mert ebben már látszik a melléknévképzésünk.
CULICULUS : szúnyog ---------- Ennek viszont már lófasz köze sincs a körhöz, ezért mondom hogy a latin az nem gyöknyelv hanem átírt (!) nyelv. Képesek majd ugyanarra megírni egy teljesen más dolgot is akár. Ezt is megértjük nagyon könnyen magyarul és többszörösen képzett/ragozott a szavunk természetesen .
Ez a SZUR(i)KÁLÓS ! Hoppá, megint ezek a véletlenek.)) Nekem itt maszatolhat bárki hogy ezek nem azok amik. Nekem nem kell a mellébeszélés, ha RUTYUTYU volna a hangalak nem tudnám rátenni hogy SZURKÁLÓS ami pont a szúnyog egyik legfőbb jellemzője, de a CULICULUS hangalak pont egybevágó azzal amit mondok. Véletlen megint.))
COLENS : sokkal többet jelent a szó miit leírtál. Még jelent tiszteletet, imádatot, nagyra becsülőt, nemesítőt, ünnepet tartót is, sok köze a karbantartáshoz aligha lehet.)) A szóbontásodra :
"ahol a CO-gyök össze(köt) jelentésű , a LENS pedig gyűjtő " ------------ Ebből úgy nagyjából semmi nem áll meg. Semmiféle CO gyök nincsen a latin nyelvben. Még egy COL sincs önállóan nem hogy ennél rövidebb. Legfeljebb valami rövidítés, de te ilyet nagyszótárban nem találsz meg önállóan. A LENS meg LENCSE röviden, ez is a mi szavunk csak összehúzottan. Egyelőre erre a szóra még nincs magyar megoldásom, ha lesz kiteszem.
Bocs de ez a szóbontás NAT GEO Katasztrófák Nyomában sorozatába való leginkább.
COLLATO(???...) : LATO maximum egy istennő neve, egyébként nincs is ilyen szavuk. Magyarnak van.)) Teljes K.O. bocs. Amúgy a GYŰLÍT/GYŰJT fogalma van néhány hasonló szó mögött. COLLECTIVE : GYÜLESZTVE ! És pont stimmelünk, ennél többet itt mondani sem kell. Átírták egy az egyben...
ARTICULUS : A legfontosabb hogy ebben semmiképpen sem keressél te SEGGEKET, ebben nincs. Ez a CULUS nem az.)) Itt nem is önálló szó a CULUS, ez itt csak a toldalékolás része. Vonjuk be a rendszerbe az ARTICULO is, ami : ízekre szed, illetve értelmesen ejt, és beszédet TAGOL, tehát az artikulál szó is idetartozik. Akkor viszont a TICULO ---TAGOLÓ illetve TICULUS---TAGOLÁS lehetnek.
Pont ez lehet a kulcs mindkét szónál, a TAGOLÁS ! Tök mindegy hogy CIKK, ujjperc, részecske, ízület, névelő, időpont, szakasz, törvénycikkely vagy az érthető beszédről van szó, a kifejezés egyesít mindent egy zászló alatt. Mind az EL(?)TAGOLÁS amiről szólnak. Az ARTICULO szó a bizonyíték hogy az ARTICULUS és az ARTIKULÁCIÓ (eltagolás) összeköthetőek...
"Sokszor írtam már erről, legutóbb a COL (cul) kezdés kapcsán soroltam egyazon hanghármasra írt, de ettől függetlenül mégis teljesen különböző szavakat"
A magyarban sincs másképp:
kolostor, kolbász, koldus, kolomp, kolonc...
Egy idegen számára még ezek is teljesen különböző jelentésű szavak:
Amikor egy gyökhöz különböző toldalékok járulnak sokszor változik meg a felismerhetetlenségig a toldalékolt szó jelentése a gyökhöz képest.
Ehhez még az is hozzájárul, hogy mi a latin szónak nem a szó szerinti, pontosabban a gyök/toldalék szerinti fordítását olvassuk, hanem az egész szó magyar megfelelőjét, így még az sem derülhet ki, hogy valójában milyen jelentése alapján van a COL gyök az adott szóban.
Ahhoz, hogy legyen esélyünk megérteni mit is jelentenek egy konkrét szó alkotóinak jelentései, nekünk kell ezt a gyök szerinti fordítást megtenni.
Ti. akkor az is kiderül, hogy sokszor nem is COL, hanem csak CO gyök van a szó elején, és az L hang a következő szóelemhez tartozik.
A szó bontása azonban CO-LENS, ahol a CO- gyök össze(köt) jelentésű, a LENS pedig gyűjtő. Összeolvasva (gyök szerinti jelentése) összeszedő. Ugye, a művelő, díszítő, karbantartó összeszed szétesett dolgokat, vagy eleve összerak valamit, díszít..
- COLLATO = együtt, közösen jelentésű szó.
Felbontva COL-LATO, ahol a COL össze, együtt jelentésű, a LATO pedig körzet, kerület, valaminek a széle. Összeolvasva: együtt többen.
- COLLICULUS = dombocska, a COLLI=domb. Ez utóbbi lehet továbbképezve, alakítva.
Ennek felbontása: COL-LI, ahol a COL össze, együtt, a LI kissé bizonytalan, de jó eséllyel kicsi jelentésű. Összeolvasva kis hegy lehet.
A CULUS a Finály szótárban segg jelentésű, máshol far, altest, viszont a COL-LICULUS-hoz közeli szó a CU-LICULUS, ami szúnyogocskát jelent.
Itt kell megjegyeznem, hogy a latin nem ragozó nyelv, így a bontás többnyire meglehetősen bizonytalan. Ahhoz, hogy a flektáló nyelvre jellemző alaki változásokat is megértsük, behatóan kéne ismerni a nyelvet, ugyanis az eredeti gyök jelentős alaki változásokon esik át, nehéz megtalálni az eredeti hangzást.
A keresést az is megnehezíti, hogy a szótárakban nem található meg az egyes szóelemek jelentése, azokat más, az keresett szóelemet tartalmazó szavakból lehet (esetleg) jó közelítéssel kihámozni. Ez még akkor is nehéz, ha egyébként jól lehet bontani egy latin szót. Pl
ARTI-CULUS=ízület, bütyök, csomó, időpont, pillanat, rész, szakasz törvénycikk.
ARTI=baj, szorosság, szorult helyzet, szűk hely, tolongás, zavar
CULUS= segg, far, altest.
Az ARTICULUS szóba az ARTI jelentését nagy üggyel-bajjal még bele lehet látni: hiszen az ízület, csomó pillanat valóban egy szűk hely, de a CULUS=altest jelentése miként illeszthető bele, az már egy húszforintos kérdés.
Összegezve azt tudom mondani, számos esetben viszonylag könnyen azonosíthatók a szóelemek, és azok más szavakban is rendre hasonló jelentésűek, míg más elemek vonatkozásában nehézségbe ütközik a szavak jelentésének különbözőségéből. De ez a magyar nyelvre is igaz: kerék, keres, kerítés, kertel, vagy kar, karó, karcol, stb...
Itt csak az utolsó bekezdésre : Nyilván ha elfogadjuk a KITÚR---KOTOR közösítést akkor ugyanúgy bontjuk mint a KITÚR szót.
Akárhogy nézem, a T_R váz a legtöbbször a TÉR/TERÜLET fogalmához kötődik összességében. Ha ige a szavunk, valamiképp ezt változtatja, módosítja meg, valami ezzel fog történni.
Ez persze még egy tág fogalom, a sok pontos hangalak fogja megmutatni hogy egészen pontosan mire is gondoljunk. TOR is ugyanúgy a TÉR/TER(ület) szava, ha önálló egységként szerepel a szóban akkor a Cz-F TOR (1) valamelyest érzi ezzel a "rakás" és "halmaz" megközelítéssel. Ő nem beszél TÉR/TERÜLET alapértelemről, de ez végül is annak egy nagyobb szelete...
Sokszor írtam már erről, legutóbb a COL (cul) kezdés kapcsán soroltam egyazon hanghármasra írt, de ettől függetlenül mégis teljesen különböző szavakat. Most ezzel csak az a lényeg hogy a latin nyelv kezdőhanghármasa mögött sokféle egyáltalán nem is közösíthető és összetartozó szó lehet...
"A latin nyelvet ne úgy nézzük mint a magyart, egy azonos kezdés mögött sok minden lehet egyszerre, és ezért írtam rá nemrég példákat hogy lássuk ezt."
Bocs', de Te próbálod bizonygatni, hogy a latin nyelv tele van magyar eredetű szavakkal...
Én soha nem állítottam ilyet, max. annyit, hogy mindkét nyelv valamikor egy tőről fakadt, s ennek köszönhető a hasonlóság, és persze a szétválásnak a különbözőség is.
Add meg a hozzászólásod számát, hogy lássam, mire gondoltál pontosan.
"Hiába kezd azonosan egy csoportnyi szó, náluk ez egyáltalán nem azonos alap, nem úgy mint a magyar nyelvben ez következetes többnyire..."
Írj rá néhány példát, mert nem tudom, pontosan mire gondolsz. (nem emlékezhetek minden felsorolásodra, amit eddig írtál)
Addig is általánosságban elmondhatom:
- A latin nyelvekben is kb annyira következetes, mint a magyarban és kb. annyira lehet eltérő, mint a magyarban.
Az előbbire jó példák az EN- IN- valamint az EX- előtagok.
- A latin nyelvekben az előtag(ok) jelentése rendszerint sokféle, mert az előtagnak mint ősgyöknek (hangnak) is számos jelentése volt, és ezek a nyelvek nem pontosították ezek jelentését. A jelentés pontosítását a követő gyökre és/vagy a szövegkörnyezetre bízták. Pl. az angol nem tesz különbséget a ba- és ban- között, mindkettőre az IN előtagot használja, az a szövegkörnyezetből fog kiderülni, éppen melyik jelentése lesz érvényes.
Persze, mi sem pontosítottunk minden előtagot, viszont a használatát úgy korlátoztuk egy szűkebb jelentéstartományra, hogy más előtagokat is használunk, amennyiben más jelentésű kifejezést akarunk elérni. lásd a ba-, ban- előtagokat.
"Meg az erőhatás belemagyarázás is indokolatlan. Már mint a valódi hangalak miértjére nem ez ad magyarázatot"
Alapvetően egyetértek azzal a kiegészítéssel, hogy az erő kifejtés szükségszerű velejárója a kotrásnak, túrásnak, és ezt az R hang jelzi is. De, mint írod, itt nem ez a lényeg.
"A szó egyszerűen a KITÚR fogalmából érthető meg. KITÚR és KOTOR,"
Így van, a két gyök feltétlen rokonságot mutat. Jól látod... Még a szavak alkotói külön-külön is rokoníthatók.
"minket most az érdekel hogy mi magyarázza meg a konkrét hangalakot , azt hogy KOTOR."
Illetve az, hogy a KOTOR szó bontása hogyan is nézhet ki: KO-TOR, vagy KOT-OR?
És a korábbiakra is gondolva, mi a TOR gyök jelentése többek közt a kolos-TOR, TOR-ony, stb szavainkban.
Figyelj, nem győzöm újra és újra hangsúlyozni : A latin nyelvet ne úgy nézzük mint a magyart, egy azonos kezdés mögött sok minden lehet egyszerre, és ezért írtam rá nemrég példákat hogy lássuk ezt.
Hiába kezd azonosan egy csoportnyi szó, náluk ez egyáltalán nem azonos alap, nem úgy mint a magyar nyelvben ez következetes többnyire...
De a KOTOR szavunknak etimológiai (hangtani) értelemben semmi köze semmiféle rontáshoz meg ilyen belebeszélt "Ro" ősgyökökhöz. Meg az erőhatás belemagyarázás is indokolatlan. Már mint a valódi hangalak miértjére nem ez ad magyarázatot.
A szó egyszerűen a KITÚR fogalmából érthető meg. KITÚR és KOTOR, most is az a jelenség van, amikor egy létező kifejezés adja az alapot egy másik szó képzéséhez egy másik akcentussal megnevezve.
Az már mindegy hogy ezt a kotrás fogalmát most akárki a bottal, földdel, lapáttal, ásással, erőhatással, kaparással hozza összefüggésbe, ez annyiból teljesen érdektelen hogy minket most az érdekel hogy mi magyarázza meg a konkrét hangalakot , azt hogy KOTOR.
A KITÚR fogalma, aki KITÚR bármit bárhonnan az KOTOR , a közeli hangalakok eleve szinonimák, egybevágó jelentéssel...
"Az --EN ragunk nem belülre mutat hanem annyit hogy X dolog Y terület-ÉN van, nem mindegy hogy ott van a doboz-ON amit keresünk, vagy a doboz-BA-N BE-nne van mondjuk."
Tök igazad van, én is ezt mondtam. Viszont a latinban a ENTRE/ETER szóban ott van második tagként a TÉR, így a kettő (EN- és -TÉR) már kifejezi a bennlévőséget.Összeolvasva:
Valaminek a helye a térben van, azaz benne a térben. (Igaz, van játszótér, meg köztér, de a tér mégsem egy sík felület, így szükségszerűen annak a valaminek a térben kell lennie.)
Legalábbis szerintem.
"Amúgy az EX kezdet mögött sok más is van, de itt az igekötő MEG + SZ van kezdésnek, azaz a GSZ hangkapcsolat került átírásra egy X formájában. EXARIDUS----MEGSZÁRADÓS, szépen rímelnek is és egyet is jelentenek."
Ezt elég nehéz magyarázni, mivel a magyarban a G hang az előtaghoz tartozik, az SZ hang pedig az utótaghoz. Ezt az ókori latinoknak (bármilyen néphez is tartoztak, pláne, ha rokonaink is voltak közöttük) pontosan tudniuk kellett. Én abból indulok ki, - mint a BENTRE esetében, hogy itt is az első tag (az igekötő) EG a latinban kapott egy SZ hangot, s így EGSZ, vagy EKSZ gyök jött létre.
Ez csak egy feltevés, koránt sem vagyok benne biztos. mivel még nem tudom, hogy az M hang miért nem szerepel benne, gyanítom, soha nem is volt a gyök elején, ez majd kiderül....Rajta vagyok a szeren...
Mi bonyolítja a kérdést?
Három dolog is:
- Az EX (EKSZ, vagy EGSZ) rengeteg más latin szó előtagja, jól definiált jelentéssel.
- Az EX gyöknek nincs magyar megfelelője, a latinban elvonást, valamiből való kiáramlást jelent, a magyar MEG gyök viszont ennek éppen az ellenkezőjét jelenti.
- és a második tag, az ARIDUS. Ti. ez egy önálló szó a latinban, általánosságban "valaminek a hiányát" jelenti: kiaszott, sivár, sovány, üres, szomjas, száraz, hús- és nedv nélküli. Ez megfelelne a mi SZÁRADÓS szavunknak, viszont hiányzik a kezdő SZ hang, ami a SZÁR gyök elengedhetetlen alkotója. Enélkül marad az ÁRADÓS szó, ami viszont éppen az ellentéte a hiányos dolgoknak, amik nem tudnak áradni.
Ez a szó sokkal keményebb dió, mint az ENTER, ahol a második tagnak (is) van magyar megfelelője. Itt viszont se az első, se a második tag nem stimmel...
Az itt leírtak felével egyetértek, most nyilván a másik felére írok :
Egészen komoly latin szólistám van már, és jellemző sok más esetben is a kezdőhang elhagyása, vagy annak átírása. Ugye elég csak annyit mondani DATA és ADATA, de sok ilyet írtam már le.
A BENN fogalmánál is ilyen, a belsőséget kifejező gyökszó magyarul megkerülhetetlenül a BE, ez mutat valaminek a BElsejébe. Az --EN ragunk nem belülre mutat hanem annyit hogy X dolog Y terület-ÉN van, nem mindegy hogy ott van a doboz-ON amit keresünk, vagy a doboz-BA-N BE-nne van mondjuk.
Egy ragozott ősnyelv van már megváltoztatva. Egyébként is csak gyökszavakkal még lehetetlen volna kommunikálni értelmesen, mert azok még önmagukban tág fogalmak nagyon.
Azt mondom hogy EXARIDUS : szikkadt, száraz -------- De mi a szavunk?... Teljesen felismerhető és magyar nyelven. MEGSZÁRADÓS ! És látható hogy az átíráson felül itt is lemaradt a kezdőhang.
Amúgy az EX kezdet mögött sok más is van, de itt az igekötő MEG + SZ van kezdésnek, azaz a GSZ hangkapcsolat került átírásra egy X formájában. EXARIDUS----MEGSZÁRADÓS, szépen rímelnek is és egyet is jelentenek.
Egy ragozott ősnyelv van már megváltoztatva. Van itt igekötőnk, a MEG + a SZÁR szó már SZÁR+AD formára van képezve. Erre jön rá a melléknévi képzésünk az --ES A GSZ hangkapcsolat indokolja jelen esetünkben az X hangot, a kezdőhang lehagyása nélkül szinte mindenki felismerné a két szó egyezését, ha visszahelyezzük akkor (M)EXARIDUS lenne a szavunk.
Nem egy ősgyök nyelv válhatott szét hanem már egy ragozott és fejlett...
"Szerintem ott kezdett elkülönülni a szó idegenben, hogy ez a kezdő B valamiért lemaradt."
Bele sem került, mert maga az EN ősgyök is egy helyhatározó, és a latinok (vagy annak egy ősi néprésze, mely a magyarral rokon, talán az etruszkok) a bennlévőséget a TÉR (TER(tér)/TRE) gyökkel együtt fejezték ki. Mert ugye, ha a térbe helyezünk valamit akkor az bent van, a térben van. Tehát itt kezdett a két nyelv elválni egymástól, noha jól felismerhető mind az ősgyök, (EN) mind pedig a gyök (TER/TÉR) is. Tehát a gyökalkotás még közös volt, de a szóalkotás már eltérő logika szerint zajlott.
"A BE-N-T T hangja mögött meg én az OTT jelentését vélem felfedezni."
Teljesen nyilvánvaló!
Az OTT, és az ITT felbontásából ez kiválóan látható is, hiszen O-TT ősgyökben az O hang már eleve távolra mutató hang, így a T (kettőzve még hangsúlyosabbá téve) csakis helyrag lehet. Nem kell külön mondanom, hogy az ITT-ben az I hang közelre mutat.
"Csak gondoljunk bele : KÖZÉP-ÜTT, MELL-ETT, MÁS-UTT, HELY-ÜTT, PÉCS-ETT, VÁC--OTT"
Ezek csak megerősítik az fenti elképzelést.
"Lehet a BENN OTT összevonása az egész !"
Lehet, de az O hangot nyugodtan el lehet hagyni, mert a B hang eleve bennlévőségre utal, s a végén van még vagy az NT, vagy a dupla N (NN).
"Sok helyen a szóelemek hangváz szinten helyi értéken is stimmelnek, csak egyes rokonhangok vannak elváltoztatva."
Én azt látom, - és a nyelvészek erre még nem jöttek rá, és ezért ők is hangváltozásokban gondolkodnak - hogy minél régebbre megyünk vissza az időben, annál jobban kirajzolódik annak az ősnyelvnek a mintázata, mely jó közelítéssel egységes volt az egyszerűsége miatt, hiszen a hangutánzás nagyjából egységes kellett, hogy legyen, és az érzelmeket kifejező magánhangzók is hasonló jelentéssel kellet, hogy bírjanak. Egyik-másik már a főemlősöknél is megegyezik a maival még jelentésében is!
Ez a korszak az ősgyökök megjelenésével lényegében le is zárult, mert utána már az ezekből felépített gyökök más-más területen törvényszerűen különböző logika szerint történtek, mivel nem volt meg a napi szintű kapcsolat egymásközt. Ugyanakkor az ősgyökök még rendre előfordulnak a hasonló jelentésű gyökökben, de esetleg nem pont ugyan az a hang, hanem annak közeli rokona van benne. Jól példázza ezt a kínai "föld" jelentésű betű kiejtése, amit az egyik nyelvjárásban TI, a másikban DI, egy harmadikban TOE, a negyedikben DE, stb... alakban ejtenek.
Vagy a bátor szóban látható hangbéli különbségek: baskír fordításban batir, pandzsábi bhadr, a türk, mongol batír, sumér nyelven pedig egyenesen batur.
Vagy a sátor esetében: kazah, kirgiz, csatír, tatár csadír oszét, török catír, üzbég chodír a sátor megfelelői. Ill. az arab/perzsa nők sátorszerű öltözéke a csador.
A latin/etruszk nép - úgy látszik - területileg is közel lehetett a magyarhoz, mert nagyon sok a hasonlóság a két nyelv ősgyökei, gyökei közt. A szavai azonban már kevésbé azonos logika szerint épülnek föl, lásd a bentre-entre párost.
Szerintem ott kezdett elkülönülni a szó idegenben, hogy ez a kezdő B valamiért lemaradt. ENTRE, ENTRY stb... BE-N szóelem N-je nyilván helyrag ez oké is. A BE-N-T T hangja mögött meg én az OTT jelentését vélem felfedezni.
Csak gondoljunk bele : KÖZÉP-ÜTT, MELL-ETT, MÁS-UTT, HELY-ÜTT, PÉCS-ETT, VÁC--OTT
Szerintem simán jó.)) Lehet a BENN OTT összevonása az egész !
Persze ez csak a helyre utaló szavaknál ez, és nyilván nem egy játsz-ott múlt idejű igeképzésnél, mert itt múlti időt jelöl persze. De ezeknél a helyre mutatóknál mintha az OTT szóval egyezne...
Amúgy teljesen változatos a magyar szó ragozott alakja és a latin szavak viszonya ahol egyezést véltem felfedezni vagy erőn gyanakszom erre. Sok helyen a szóelemek hangváz szinten helyi értéken is stimmelnek, csak egyes rokonhangok vannak elváltoztatva .
Más esetben meg szintén felismerni az esetet de csak szófoszlányok szintjén az egészet , ezeknél már meg nagyobb átalakulás mértéke...
Még egy gondolatsor a BENTRE és ENTRE/ENTER szavakkal kapcsolatban.
Odáig minden rendben, hogy van köztük alaki hasonlóság a jelentésük hasonlósága mellett. Ez valóban nem lehet a véletlen műve. Nézzük hogyan lehet erre magyarázatot találni:
A magyar BENTRE egy BENT gyökből és -RE ragból áll. Az utóbbira nem térek ki, mert egyértelmű a jelentése.
A BENT gyök tovább bontható: BEN-T, ahol a -T nem más, mint egy helyhatározó rag, és nyomatékul szolgál a hely meghatározását illetően.
Ezzel paralel a BENN gyök, amely hasonló módon toldalékolt: BEN-N. A második N hang itt is nyomatékosító szerepben van. Van ilyen példa máshol is? Igen:
FENN-EN szóval általában irodalmi nyelvben találkozunk és szintén nyomatékosító szerepe van az -EN toldaléknak.
Valójában F-EN-EN-EN a szó bontása, melyben immár háromszoros nyomatékkal utalunk a fennlévőségre.
Már ezekben a gyökökben is látható, hogy az -EN toldalék helyhatározó (mint a -T)
Szó végi toldalékként is ugyan ez a szerepe: szék-EN, kéz-EN... (-on, -en, -ön)
A fentiek alapján a gyök csak BEN, amelyben a B hang a belüllévőségre utal, míg az -EN helyhatározó szereppel bír, a -T-ről már volt szó.
Most nézzük, mi a helyzet az újlatin ENTRE/ENTER (latinban inter) szóval:
A latin nyelvekben az EN-, IN- toldalék a szavak elején, vagy előtte van. A magyarban igekötőknek nevezzük őket. (be-megyek, be-írok, be-rakom...)
A szó második fele TRE, vagy TER. Ennek jelentése jószerével csak TÉR lehet, mivel a szó értelme ezt preferálja.
Latin nyelvekben az EN-, IN toldalékok jelentése: be~ (összetétel), közé, között, rajta, rá, -ba, -be, -ban, -ben...
Tehát helyet határoz meg, ahol cselekmény zajlik, vagy folytatódik.
A -TER/TÉRrel összekapcsolva pont azt a helyet jelenti, ahol mindez történik:
INTER: benne, között, közé, közben.
A magyar BE- és a latin IN-, EN- közt az a különbség, hogy az előbbi a B hang "bennlévőség" jelentésével utal a helyre, az utóbbiak pedig csak a helyet jelölik függetlenül attól, hogy az belül, vagy rajta van valamin. (lásd a rajta, rá jelentését)
A a szó (inter) a TER/TÉR gyökkel együtt nyeri el a térbeli hely, a "bennlévőség" fogalmát.
Most már csak az a kérdés, miért különbözik szerkezetileg a két nyelv (magyar, latin) szava egymástól?
A válaszom:
E két szó alapján és esetében a két nyelv láthatóan akkor kezdett elkülönülni egymástól, mikor a gyökök kialakulása befejeződött. Ugyanis ezek jelentései még tökéletesen megegyeznek: Az EN- (IN) mindkét nyelvben helyhatározó a TÉR jelentése alakilag is azonos, azonban a további összekapcsolásuk logikája már némileg eltér egymástól.
A B hang előfordulásának vizsgálata azt is sejteti, hogy a latin talán két-vagy több nyelv összeolvadásából jött létre, mert a B hangot jóval kevesebbszer használja "bennlévőség" jelölésére.
Minden esetre a fenti szó (is) bizonyíték a két nyelv egykori szoros kapcsolatára, egy közös gyökérre.
Befejeztem az értelmetlen és felesleges vitákat. Teljesen elbeszélünk egymás mellett, fogalmad sincs miről beszélek, de szerintem már dacból is csak azért is vitatkozol a legalapvetőbb dolgokon is. Egy szint alá meg nem megyek.
A leírtak nagyját nem véleményezném inkább, erre nem nagyon tudnék már szépen reagálni, már az utóbbiak is neccesek voltak. inkább rád hagyom, és elkönyvelem hogy nem érted ezeket...
"És b-meg leállok vitázni olyannal aki annyit nem fog fel a nyelvünkből hogy a halakkal foglalkozó HALAS ember lesz később HALÁSZ képezve.))"
Talán neked kéne felfogni, hogy a hal-AS és a hal-ÁSZ végződések más jelentést adnak a szónak, pontosabban a szótőnek, amihez kapcsolódnak. Mindkét szó külön jelentésű, külön is jött létre és nem egymásból.
Arról már nem is beszélek, hogy a sorrended is hibás, mert ahhoz, hogy valaki halas legyen először halásznia kell...
"Ehhez csak az a bizonyos józan paraszti ész szükséges, meg némi érzék a nyelvhez."
Egyetértek.
"Az IKES igék sem ikesek például 1. szám 2. személyben. De 1. szám 1. személyben meg szinte mind az ! Mert a VESZ szónál ha azt mondjuk VESZEK, ez az EK szóelem pontosan ugyanaz."
Az iszoknál pedig az -OK szóelem is azonos... a szűrök szónál az -ÖK, a hallak szónál az -AK.
Az ige alanyi ragozása 1. szám 1. személy ben -K raggal történik és nem -EK, -OK, -AK, -ÖK.
Tehát már itt is gondok vannak.
Továbbá, ha a kétféle rag az -IK és az (a, e, o, ö)K azonos lenne, miért különbözik alakilag?
Ezen az elven az ŐZ, ŰZ, ÍZ, EZ, AZ, vagy az ÁR, ÉR, ÍR, ÚR, ŰR, ŐR, szavak sem különböznének jelentésben egymástól..
Mondom én, hogy átírod a nyelvtant... Mi jöhet még?
"Azaz persze különböző hangok és rendszerint különbözőek is a létező szópárok, de a hasonló jellegű hangok okán előfordul időnként átmenet..."
Ebben nincs vita köztünk:
Nem csak a hasonló hangok esetében, hanem egyébként is előfordul áthallás. Pl: TÚR-FÚR, TÉR-FÉR (az fér (el) akinek van tere) KÉR-BÉR (bért kér a munkáért)
Ez pedig annak tulajdonítható, hogy a gyökben lévő azonos hangok jelentése a gyök jelentésében is megmarad, azaz viszi magával a gyökbe az illető hang a saját jelentését.
Különösen igaz ez a hasonló jelentésű hangok esetére, amilyen az S és az SZ. Ui. ennek a két hangnak a jelentése nagyon közel áll egymáshoz, hasonló hangokat utánoznak. Ugyan ez a helyzet a K és G hanggal, stb...
a magyarban a komorral komolyyal rimel a homály (de nem a hun kum*mal)
a kóma is szinonimája
*a kum megvan az uraliban, és magyarban ill. jelentésmódosuláson ment át
homlít [1519] ’szőlőt bujt’ Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -l igeképzővel ellátott alakjából. Végződése az -ít műveltető igeképző. A szótő maga is származékszó, és azonos a homlok szavunk tövével. Ez utóbbi egy ősi, uráli kori igenévszó lehetett, vö. vogul am- ’felborít’, osztják komta ’arccal a föld felé’, votják kÏmes ’homlok’, finn kumo ’felfordított helyzet’, kumoa- ’felborít, megfordít’, szelkup qamt, qamÏttä ’arccal lefelé’. A feltehető uráli alak *kuma ’hajlított, felfordított helyzet; hajlik, hajol’.
a valószinű jelentéssor: felborit >> hajlit
*ahogy a borit burok ;s bujt bukik között van
....
a komló a türk nyelvekben is az.
az etim szótár szerint is a szláv komlo alak átvétel (a magyarból. habár szerintem a bulgárban is megvolt)
