"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Igazad van, kis segítség. Ennyivel lett előrébb általam.
Ha mondjuk családterapeuta lennék, vagy pszichológus, vagy pszichiáter. De nem vagyok az. És ha az is lennék, a gyógyuláshoz szükség van a beteg gyógyulni akarására is. Ha ő nem akar gyógyulni, mert szerinte ő egészséges: nem lehet segíteni rajta.
Igen, rám is hat, nem bicajbelsőben élek. Ha valaki hisz abban, hogy a föld lapos, nem állok neki megingatni a hitében. (meglepően sokan hisznek összeesküvés-elméletekben - azt hiszem, valós kereslet van rá, ahogyan a bulvársajtóra is)
Az, hogy alkalmanként vigyázol a gyerekére - meg hasonlók - az tényleg tiszteletre méltó segítség, de ettől még nem oldódnak meg a házasságával kapcsolatos problémák. Kis segítségnek is mondhatnánk, már legalább is az okhoz képest. Szerintem az az igazi ha eléred, hogy megszünjenek vagy csökkenjenek a problémák.
A feminista férfi valóban egy kategória. DE a férfi is egy kategória, meg a hímnemű is.. talán még az ember is.
Miért kerülnénk a halmazokat? Vagy a halmazok elnevezését?
Csak mert skatulyának és címkének is lehet őket nevezni?
Attól hogy nem hiszel némely dologban, azok még léteznek is és hatást is gyakorolnak..
még rád is..
..ha áttételesen is.
Azt elfogadom hogy a te szemeddel nézve az alárendeltség miatt omlottak össze a környezetedben a párkapcsolatok
- de gondolj vissza kérlek : Az Éva alám volt rendelve mielőtt megérkezett István?
És miután megérkezett, emlékszel-e hogy azután hirtelen kiderült hogy már régóta gondok voltak a mi házasságunkban? És ebből az én keserű tapasztalatomból neked nem kell azt feltételezned hogy a tiédnél is van jobb ajánlat? Mindegy hogy fölédmellédalád van-e rendelve a szövetségesed?
Az hogy segítesz annak aki segítséget kér tőled, az tiszteletreméltó.
..de amikor én kértem a segítségedet a zalakocka ellen.. akkor nem azt mondtad egy idő után, hogy ezt a témát majd beszéljük tovább tíz év múlva - mert akkor lesz majd rálátásunk?
Segítettünk a Komaasszonyomnak kimenekülni a helyrehozhatatlanul megromlott házasságából. Az első három év cudar volt, pedig rajtunk kívül van még egy segítő pár is. A második három kicsit már jobb volt. Párja is lett. Rendes ember. A többiben csak alkalmi segítő voltam, költöztető, babafelvigyázó, ilyesmik. Semmi olyan, amit nem tennél meg annak, akit szeretsz, becsülsz.
Először a 2972-ben írtam le, mert úgy tűnt, valamilyen megfontolásból 2970-ben neked nem akarózott leírnod, csak úgy szőr mentén párhuzamba állítanod. (vagy félreértettem) De mindegy is. Ha nincs skatulya címkével: úgy sokkal egyszerűbb.
Szenzációgyár? Nem hiszek sem a bulvár-ban, sem a populizmusban, sem a szélsőségekben. Nem.
Az alá/fölé rendelt párkapcsolatok az én látókörömben előbb-utóbb összeomlottak. A szövetségesem az nem a beosztottam, hanem a társam: nekem párkapcsolatban a mellérendelt viszony a magától értetődő. Akinek a párja az alárendeltje, és az alárendelt fél ebben teljesedik ki, ebben leli meg a boldogságát: legyenek boldogok úgy.
De akit látom, hogy leuralnak, elszigetelnek, kiszolgáltatottá tesznek, sanyargatnak, bántalmaznak stb és felém akármilyen segélykérő gesztust tesz: hát nem hagyom cserben. Számtalan ember sínylődik méltatlan kapcsolatban. Szerintem a legtöbben benne is maradnak. Vagy nem kérnek segítséget, vagy nem is akarnak. Senki nem cserélne velük. (akár hímnemű, akár nőnemű a szerencsétlen foglyulejtett.)
Nem kell tudnod - sem pedig megértened - de akik ölni és halni készülnek, azok nem foglalkoznak a nők jogai változásával.. Azok csak készülnek tenni a dolgukat.
Ez a skaulya nem jutott neked - ezt a skatulyát te alakítottad magad köré... én csak sajnálom hogy az ördög ügyvédje szerepét az öcsém játssza az én második legfontosabb asztalomnál.
Persze hogy nem kell a meggyőződésed ellen érvelned.
Amit eddig a vérbeli feministáknál tapasztaltam: totális szubjektivitás, fogalmak átdefiniálása, valósághajlítás, a gólkapuk és a célvonal áthelyezése és egyéb olyan nyalánkságok, amik amúgy az ember eszébe nem jutnának, mert hiába létezik az a keretrendszer / fogalomrendszer, ami mentén az ember a világot látja, ha ez nálad és a másik oldal számára is más és más, onnantól elkerülhetetlen a totális egymás mellett elbeszélés, hiszen a valóság benned és a másikban is óriási különbséggel képződik le.
Ha belegondolok, már a feminista, mint fogalom definíciója is annyiféle lesz, ahányféle körülmények között a vitában részt vevők szocializálódtak.
Távoli példa: szerintem például a hatalmukat, kiváltságaikat visszanyert férfiak (szinte) mindannyian örültek, de valójában nem ismerek egyet sem névről.
Közelebbi példa: feltételezem, hogy Magyarországon van olyan férfisoviniszta, aki velük örül, de közülük sem ismerek egyet sem névről
Közeli példa: ebben a topikban szerintem nincs olyan, aki ennek örült volna. Ezt nem tudom, hanem olyan erősen hiszem, hogy az már szinte a meggyőződésem.
feminista férfi - nekem ilyen skatulya jutott, na. Lényeg úgyis az, hogy nem kötelező olyan dolgokat mondanom, ami a címkéből, és az itteni meghatározásból következne, hanem továbbra is írhatom a saját véleményemet, képviselhetem a saját álláspontomat, kérdezhetek, ha valamit nem értek teljesen pontosan (mert az a korrekt, nem a finomkodás. Azt én - praktikus okokból - finomkodásnak hívom)
