Laurens H Viktort tudom ebben az esetben ajánlani. Nem tud tenélni, de baromi ízesen játszik a Hammondján.
Szerintem azért érdemes szem előtt tartani hogy végül a Hammond B3 is csak egy szerszám a sok közül. Egy nagyon jó szerszám. Önmagában nem cél, csak eszköz hogy segítségével kifejezhessünk magunkat, létrehozzuk az általunk elképzelt, kedvelt zenét. Meg a lezli.
Kor követelményei: melyiké és hol? Maximum a vadnyugaton, kocsmában, kánkán alatt 5 gin után. Idehaza a Rózsa Sándor filmben. Beethoven
Egy zeneértőnek legfeljebb mulatságos vásári látványosság volt, van, lesz. Ok, a nevetés fontos része életünknek:-D
A zenében más a helyzet. Művészi szintű előadás robotizálása szinte lehetetlen. Csak a japánok erőlködnek mulatságos szerkezeteikkel. Emellett baromi drága, tehát gazdaságtalan. Olcsóbb megtanulni rajta játszani.
Ennél egyszerűbb megoldás egy high end hifi mint Viktornak (victoraudio) és ott bizony úgy szól az orgona ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egyenértékű a saját lezlis megszólalással, csakhogy ott többféle akusztikából, hangképből kapunk vissza, míg otthon mindig csak abból az egyből. Extra bónuszként még a dob, gitár és egyéb hanxerek is ingyen mexólalnak az orgona mellett :-)
Szóval szerintem kár kikerülni az emberi tényezőt, mert attól zene a zene.
Szerintem az akkori kor követelményeinek teljesen megfelelt ez a hangzás, és szerintem zseniális! Igaz dinamikátlan, mert csak a hangok lenyomását tudták reprodukálni akkor. Meg a zengető pedál lenyomását.
De azért rugaszkodjunk el a régi technikától egy kicsit, mert azért ettől már egy kicsit tovább jutottunk. Szerintem egy ügyes programozó, biztosan tudna olyan tanítható parancs adatfolyamot programozni, ami bármilyen mű megszólalását lehetővé tenné. Nagyon nem is kellene messzire mennünk, csak egy jóminőségű "kalapács mechanikás" digitális zongoráig! Annak csak a lejátszott hangjait, és a billentés érzéknységét kellene hozzárendelni a lenyomott hangokhoz. Ezt egy megfelelő programmal bedigitalizálni, és egy másik programmal végrehajtatni egy alkalmas robottal. A Hammondnál egyszerűbb a helyzet, mert ott csak a hangerőpdált kell mozgatni egy megfelelő szervó motorral, és máris kész a dinamika. Én így gondolom, hogy működhetne a dolog. Bár itt nagyon egyszeűnek tűnik leírva, de alapötletnek nem rossz:-) Kérdezzük meg Premecz Matyót, hogy Neki mi a meglátása ezügyben. Ő ezen a szakon is végzett iskolát.
Ezekhez a lyukkártyákhoz nemigen értek. De amit láttam, abban azt tapasztaltam hogy csak a minimális hangjegyinformációt tartalmazza. Magyarán mint szekvenszerben egy durva kvantálás, velocity, expression nélkül. Ha tényleg csak erre terjed ki az információ tartalma, akkor ennek semmi köze a zenéhez, művészethez. Viszont ha több, igazán érdekelne hogy is működik, ámbár ez itt elég jó képet ad: Player Piano
Nem gondolom, hogy az élő emberi előadást lehet bármivel is pótolni!
Viszont akkor, és ott, nem lehet ott minden művész, amikor igény van rá. Ezért találták ki a gépzongorát, és a lyukkártyával működő orgonákat. Arról nem is beszélve, hogy sok híres zeneszerző saját előadásáról készült lyukkártya! Ezek pótolhatatlan előadások! Egy ilyen előadásnak egy szerkezettel való reprodukálása eredeti hangszeren, szerintem nem bűn, hanem egyenesen kívánatos! Sajnos senki sem halhatatlan. Én azt gondolom, hogy az ilyen programoknak, szerkezeteknek igenis van létjogosultsága. Szerintem az ilyen előadásoknak az ilyen módon való archiválása sokkal jobb lenne egy sima analóg, vagy digitális felvételnél. Nagyon valószínűnek tartom, hogy akadna jelentkező az ilyen felvételek készítésére és ilyen módon halhatatlanná tenni önmagát:-) Mert az az ő felfogása, és előadása, és az ő művészete! A többi előadó, hozzáteszi a saját érzéseit, felkészültségét, és pillanatnyi lelkiállapotát. Nem véletlen, hogy sokan ragaszkodnak bizonyos művek előadására bizonyos előadókhoz, mert az olyan, amilyennek hallani akarjuk.
Ezzel senkit sem szerettem volna minősíteni! Én így gondolom.
Igen a Te szemszögedből! Ha engem kérdezel -mivel én nem tudok játszani rajta- engem pl. érdekelne a dolog, hogy neves előadóktól az eredeti hangszeren eredeti hangzásal halgathatnám meg a nótákat. Azért így másképp szólna a dolog, mint egy cd-n! Ezért örülök, ha néha eljön hozzánk valaki, aki egy kis élményt nyújt nekünk. Mert még a kisfiamra várni kell még e tekintetben, pedig ügyes nagyon.
Ne hidd, hogy olyan nehéz lenne a drawbarok mozgatása. Mindegyikhez kell egy léptetős szervómotor, egy menetes orsóval, és a hozzávaló anyával. Utána már csak azt kell meghatározni század milliméter pontosan, hogy bizonyos poziciókhoz hány kommutátor lépést kell megtennie, és melyik irányba. Minden egyes lépés, egy egy impulzus. Esetleg lehet bonyolítani egy egy kamerával a dolgot, és akkor egyszerűbb a programozás is, mert ott csak a pozíciót kell meghatározni egy kis kereszttel tetszőleges mennyiségben. Még régebben a Vishay elektronik cégnél tanítgattam tranzisztor szerelő robotokat:-) Nem én voltam a leg "spillerebb" tehát nem kell felnézni rám!
A perka kapcsolót meg egy sima mose relével rugó ellenében mozgatni. De mozgathatja sűrített levegő is. Szerintem ez így jól működne.
Nem azért, de így lehetne a Hammondot is midisíteni visszafelé, szekvenszerrel vezérelni :-) Nojó, akkor még mindig megoldandó a drawbarok, perkakapcsolók távolról állítgattatása :-D
Ez tényleg király. De abban, hogy az a daráló az levegősűrítő! Ilyen volt a BA típusú Hammond 1938-ban. Mindössze párszáz darabot élt meg. A sűrített levegő löki a billentyűzetet, ezáltal midivel vezérelhetjük az igazi mechanikus billentyűzetet és kalapácsokat! Ha valaki nem tud zongorázni, csak betölti a midifájlt és az igazi húros zongorán, akusztikusan fogja visszahallani.
A Hammond BA-nál midifájl helyett a lyukkártya volt a vezérlő információ. Már volt de megismétlem:
1: Az excenter négy fújtatót nyaggat.
2: Az a szíjáttételes kerek nem lezli, az a fújtató. Ezt a megoldást tették át a zongorára, csak lyukkártyaolvasó helyett midiértelmezőt kapott.
3: Ahány billentyű, annyi cső jön fel.
4: A billentyűk kontaktháza fogadja a billentyűlenyomó sűrítettlevegőt is.
5: Egész méretes orgona lett belőle, amit egy CXR-20 eredeti mechanikus tremolóládával tettek teljessé :-)
Itt van minden amiből orgonát lehet épiteni:-) Van külön csak mechanika, elektronika stb.
A Viscount D9e orgona moduljaimat akartam összeépiteni ilyen mechanikával (ha jól tudom az összes waterfallbillentyüs digi orgona ezzel a mechanikával készül) de rá kellett jönnöm hogy a "Luca széke" is hamarabb készül el mint az én orgonám:-) ugyhogy letettem róla:-( Ezért eladó lett 2db Viscount D9e drawbar orgonamodul.
Érdeklődni a 06/30/6670285 számon lehet, ha esetleg érdekel valakit...
Eladó még egy nagy két rotoros, két(három) sebességes Leslie.
Echolette ME-III névre hallgat, 160W-os, két csatornás erősitővel, kábelekkel, kapcsolópedállal. Mivel két részből áll nem nehéz mozgatni (én egyedül szoktam)
Háhááá TP80! A legjobb! Tényleg ügyi-bogyó vagy hogy ezt így megtaláltad fataréknál! Ezt még a szervizben is köntörfalazások után tudhatja meg az ember!
Túl a hétvégi bonyodalmakon megrágtam a tüneteggyüttesed, melynek lerendezéséhez tényleg kevés a Gutenberg-galaxisra hagyatkozni. Küldtem egy e-mail-t, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz! Várom a válaszod! Üdv: Gábor
Fiúk! Megint látom hogy sikerült félreérthetően írnom. Ezt pedig önmagamnak teszem szemrehányásként. Nincs itt semmi bűvészkedés a leírt dolgok logikusan követhetők és az fix hogy szabvány írja le a billentyű szélességét. A hézagra is kell lenni egy tól-ig határnak mert fél méteres távolság már tényleg kéznyomorító lenne. Szerintem az a fél milliméter eltérés hézagonént tűréshatáron belüli. Más kérdés hogy kinek mi esik kézre! Tökéletesen elfogadom hogy nektek más érzetet nyújt a dolog. Valszeg ebben én vagyok a szerencsésebb hogy ezeddig fel se tűnt és nem is fog zavarni. Annyit tudok tapasztalatból hogy volt szinti amit én is köpködtem és pont gumiharangos volt, aztán ahogy fejlődött a kezem és az izomzat rájöttem hogy nem annyira rossz és meg lehet szokni. Egyedül az xboardnál érzem hogy tényleg kemény a billentyűje és nehéz megszokni. Lehet hogy egy kalapácsmechanika után ehhez is jól idomulnék. Most inkább a trini tűnik gyermetegnek az xboard után.
A DX7 billentyűzetek valóban nagyon jó szinti mechanikák ez tény. A profiságuk még abban is áll hogy öntisztító aranyozott és ezáltal meg hogy fém, elnyűhetetlen és atombiztos kontakt jellemzi! Nem véletlenül említettem Zawinulékat, de akár Emersont is mondhatom szintén trinity-triton user. Sajnos az hogy elcsúszik a billentyűn a kéz, billentési hiányosságokról árulkodik, ami ha régi szinti játékos vki a berögződés miatt nagyon nehezen és fáradságosan hozható helyre, de aki zongorázott egész életében az is eltaknyol a szinti mechanikán meg utálja is, de neki megvan a billentése és csak kis gyakorlással hozzá kell idomulnia. Gondoljunk bele: egy Steinway és egy Bösendorfer között is ég és föld a különbség. A Bőzik híresek a vajpuha billentésről de senki se mondja le a koncertet mert neki az lágy. (mondjuk van egy két különc aki már csak presztízsből megköveteli kedvenc márkáját, ők ezt meg is engedhetik)
A mércsengélést azért hoztam elő, mert 1. ez bizonyíték nem ígéret :) 2. Zsoltról tudom hogy alapos merthogy mérnök. A kínaiakkal viszont nem állok szerződésben. :)
Bocs ha szemtelennek tűnt az érvelésem, de szerencsére engem tényleg nem zavar a pár centi különbség, és ezért nem is értettem először hogy lehet ezt észrevenni. Egy biztos: a kezünk jó műszer! :)
Néha elkerülhetetlen a kontaktok tisztítása. Amikor nem szól, vagy csak max. hangerőn szól, vagy beleömlött valami ragacsos. Volt már nálam kétéves NordE is.
Ilyen kor fényképet is készítek. Utána már egyszerű az azonosítás, de bizonytalanság esetén a törökbálinti depóban Kuji Istvántól is meg lehet tudni az alkatrész eredetét. Az EP-nél csak tippelek, mert azon csak 1-2× játszottam, de a kéznek hasonlóan kellemes volt. Az A-3X-ben igazából 3 kontroller van. 1: exp.pedál, 2: a bárhova címezhető tolóka, 3: én kiváltottam azt a buta mod. nyomókontrollert ctrl1 előbb egy forgópotival, utóbb kapcsolóval. Az ESI-ben meg bármelyiket lehet bármihez címezni.
Nekem a zongorám egy EP-85. Ezt használom zongorára is, meg b4-játékra is. Mindkettőre nagyon jó. Egy picit nehéz, legalábbis ahhoz, hogy még egy ilyet akarjak második manuálnak. És semmilyen kontrollerként használható gombja nincs, még egy program change se. Viszont - egy közelmúltban általam megejtett hangerőpoti-cserén kívül soha semmi baja nem volt - és nálam van 9 éve. (És használtan vettem:))
Nándi, nem mérek semmit. Egyszerűen rosszul esik a kezekmnek játszani rajta. Nem ott vannak a billentyűk ahol kellene lenniük. Ügyesen bűvészkedsz a számokkal, de egy vak is észreveszi a mínuszt.
Ha az ember éveket elskáláz normál billentyűn, utána szenvedés ezen. Fordítva mégrosszabb.
Egyébklént egyre tudományosabb érveléseid tömkelegét nézve lassan küldeniük kellene a kínaiknak a csekket számodra. Ők sem tudnák jobban megindokolni a lehetetlent :-)
