"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Az, hogy alkalmanként vigyázol a gyerekére - meg hasonlók - az tényleg tiszteletre méltó segítség, de ettől még nem oldódnak meg a házasságával kapcsolatos problémák. Kis segítségnek is mondhatnánk, már legalább is az okhoz képest. Szerintem az az igazi ha eléred, hogy megszünjenek vagy csökkenjenek a problémák.
A feminista férfi valóban egy kategória. DE a férfi is egy kategória, meg a hímnemű is.. talán még az ember is.
Miért kerülnénk a halmazokat? Vagy a halmazok elnevezését?
Csak mert skatulyának és címkének is lehet őket nevezni?
Attól hogy nem hiszel némely dologban, azok még léteznek is és hatást is gyakorolnak..
még rád is..
..ha áttételesen is.
Azt elfogadom hogy a te szemeddel nézve az alárendeltség miatt omlottak össze a környezetedben a párkapcsolatok
- de gondolj vissza kérlek : Az Éva alám volt rendelve mielőtt megérkezett István?
És miután megérkezett, emlékszel-e hogy azután hirtelen kiderült hogy már régóta gondok voltak a mi házasságunkban? És ebből az én keserű tapasztalatomból neked nem kell azt feltételezned hogy a tiédnél is van jobb ajánlat? Mindegy hogy fölédmellédalád van-e rendelve a szövetségesed?
Az hogy segítesz annak aki segítséget kér tőled, az tiszteletreméltó.
..de amikor én kértem a segítségedet a zalakocka ellen.. akkor nem azt mondtad egy idő után, hogy ezt a témát majd beszéljük tovább tíz év múlva - mert akkor lesz majd rálátásunk?
Segítettünk a Komaasszonyomnak kimenekülni a helyrehozhatatlanul megromlott házasságából. Az első három év cudar volt, pedig rajtunk kívül van még egy segítő pár is. A második három kicsit már jobb volt. Párja is lett. Rendes ember. A többiben csak alkalmi segítő voltam, költöztető, babafelvigyázó, ilyesmik. Semmi olyan, amit nem tennél meg annak, akit szeretsz, becsülsz.
Először a 2972-ben írtam le, mert úgy tűnt, valamilyen megfontolásból 2970-ben neked nem akarózott leírnod, csak úgy szőr mentén párhuzamba állítanod. (vagy félreértettem) De mindegy is. Ha nincs skatulya címkével: úgy sokkal egyszerűbb.
Szenzációgyár? Nem hiszek sem a bulvár-ban, sem a populizmusban, sem a szélsőségekben. Nem.
Az alá/fölé rendelt párkapcsolatok az én látókörömben előbb-utóbb összeomlottak. A szövetségesem az nem a beosztottam, hanem a társam: nekem párkapcsolatban a mellérendelt viszony a magától értetődő. Akinek a párja az alárendeltje, és az alárendelt fél ebben teljesedik ki, ebben leli meg a boldogságát: legyenek boldogok úgy.
De akit látom, hogy leuralnak, elszigetelnek, kiszolgáltatottá tesznek, sanyargatnak, bántalmaznak stb és felém akármilyen segélykérő gesztust tesz: hát nem hagyom cserben. Számtalan ember sínylődik méltatlan kapcsolatban. Szerintem a legtöbben benne is maradnak. Vagy nem kérnek segítséget, vagy nem is akarnak. Senki nem cserélne velük. (akár hímnemű, akár nőnemű a szerencsétlen foglyulejtett.)
Nem kell tudnod - sem pedig megértened - de akik ölni és halni készülnek, azok nem foglalkoznak a nők jogai változásával.. Azok csak készülnek tenni a dolgukat.
Ez a skaulya nem jutott neked - ezt a skatulyát te alakítottad magad köré... én csak sajnálom hogy az ördög ügyvédje szerepét az öcsém játssza az én második legfontosabb asztalomnál.
Persze hogy nem kell a meggyőződésed ellen érvelned.
Amit eddig a vérbeli feministáknál tapasztaltam: totális szubjektivitás, fogalmak átdefiniálása, valósághajlítás, a gólkapuk és a célvonal áthelyezése és egyéb olyan nyalánkságok, amik amúgy az ember eszébe nem jutnának, mert hiába létezik az a keretrendszer / fogalomrendszer, ami mentén az ember a világot látja, ha ez nálad és a másik oldal számára is más és más, onnantól elkerülhetetlen a totális egymás mellett elbeszélés, hiszen a valóság benned és a másikban is óriási különbséggel képződik le.
Ha belegondolok, már a feminista, mint fogalom definíciója is annyiféle lesz, ahányféle körülmények között a vitában részt vevők szocializálódtak.
Távoli példa: szerintem például a hatalmukat, kiváltságaikat visszanyert férfiak (szinte) mindannyian örültek, de valójában nem ismerek egyet sem névről.
Közelebbi példa: feltételezem, hogy Magyarországon van olyan férfisoviniszta, aki velük örül, de közülük sem ismerek egyet sem névről
Közeli példa: ebben a topikban szerintem nincs olyan, aki ennek örült volna. Ezt nem tudom, hanem olyan erősen hiszem, hogy az már szinte a meggyőződésem.
feminista férfi - nekem ilyen skatulya jutott, na. Lényeg úgyis az, hogy nem kötelező olyan dolgokat mondanom, ami a címkéből, és az itteni meghatározásból következne, hanem továbbra is írhatom a saját véleményemet, képviselhetem a saját álláspontomat, kérdezhetek, ha valamit nem értek teljesen pontosan (mert az a korrekt, nem a finomkodás. Azt én - praktikus okokból - finomkodásnak hívom)
Mások tetteiért senkinek nem kell szégyellnie magát.
Esetleg állást foglalnotok talán kellene, de még az sem biztos.
Lehet, hogy az ott nektek is a ló túlsó oldala...
(sőt, még az is lehet, hogy az egész hajmeresztő történet feminista álhír)
feminista férfi
amennyiben egy a nemi (gender) alapon alá/fölé rendelt párkapcsolattal szemben a kompetencia alapon mellérendelt párkapcsolatot preferáló ember itt a "feminista férfi" feliratú skatulyába fér bele - hát legyen. :-)
Afganisztánban változott a világ. Ott a nőknek (sokkal) kevesebb joga lett, ez egyéni szinten nem előnyös nekik, de társadalmi szinten nem egyértelmű a hátrány. Vannak ott emberek, akik ezt nyereségként élik meg.
Persze ez egy szándékoltan provokatív rossz példa, mert Magyarország ugye nem Afganisztán, ez azért más kultúrkör, reménykedjünk benne, hogy az ottaniakért egyénileg annyira nem is kár, és akkor máris "jóvanazígy". Tenni ellene sem így, sem úgy nem tudnánk. (páran nyilván örülnek az afganisztáni társadalmi változások nyerteseinek)
Egyertelmu a cim. Aki idejon, az beszelhet rola, hogy most akkor valtozik-e a vilag (valtozik) es hogy tobb joga van-e a nonek, mint reg (igen) meg hogy ez elonyos-e egyeni (igen) es tarsadalmi szempontbol (na erre mar en sem vagom ra egyertelmuen az "igent", mert azt viszont el tudom fogadni, hogy vannak emberek, akik ezt vesztesegkent elik meg)?
Topikleírás javaslatok - szerintem erősen csökkennének a félreértések - megfontolásra ajánlom!
"ha nem patriarchális családmodell, akkor mégis mi más?" avagy: Nőhatalmi változások a férfihatalom rovására/javára a hatalommal járó felelősség, kiváltságok és irányítás tükrében. Tények, tapasztalatok
Szerintem ez egész jó lenne, nem csorbít, nem szájbarágós és fogadja az ellenvéleményeket/tapasztalatokat is.
Esetleg a zártabb (véleménybuborékos) változat:
"patriarchális családmodell: nem lehet más." "nem térünk meg, és nem veszünk semmit sem, kérem ne is próbálkozzon" avagy: Nőhatalmi változások a férfihatalom rovására a hatalommal járó kiváltságok és irányítás tükrében. Tények, tapasztalatok
Ez is egyértelmű, itt a "másik oldal" nem is próbálkozik, ha meg mégis: egyszerűbb eltanácsolni, ha eltévesztette volna a házszámot
Kivéve, ha a a topikcím szándékosan olyan talányos, és a leírás is megfontoltan olyan szűkszavú. Mer' akkó': jóvanakkó' :-)
