Sziasztok borosok! Segítségeteket kérném. Már régóta foglalkozom szőlőtermesztéssel, de ilyen problémám még nem volt.
A saválló tartályban tárolt borból ha leengedek pohárba, üvegbe, tökéletesen tiszta és finom a lé. Ha az üvegben pár napig tárolom, nem lehet ráismerni, az íze változatlannak tűnik de a kristálytiszta állapota homályosra változik. Mindegy hogy 20-22 C'-on vagy 8 C'-on tárolom. Mi lehet az oka és meg lehet-e szüntetni a problémát? Előre is köszi a válaszokat.
-Nem lehet elrontani a metszést, ha betartod, hogy az alsót rövidre (akár sárszemre) a felső vesszőt hosszúra (rövid-, hosszúcsap, félszálvessző, szálvessző).
Édesapám hozott néhány vesszőt,kb4 éve. elmondta, hogy 2 méter mély gödröt ássak, trágya, föld, víz vessző, iszapolás, és otthagyott.(meglepetések embere).
Saját belátásom szerint kezeltem eddig. Azt mondta, lugasnak is jó, így próbáltam ennek nevelni. A fajtákat nem tudom csak a nérora emlékszem .
Ha esélyem van rá, szeretnék jól árnyékoló ( alá kiülős) lugast, és persze az se lenne egy utolsó szempont, hogy teremjen.Viszont dunsztom sincs hogyan metszem.Én a dunántúlon élek, talajom mészkövön agyagos, nem túl jó. Eddig felengedtem, volt temés is, de nem túl szép és árnyékoló.szrintem nem jól metszettem. Néztem Bálint gazda videóit a szőlőlugasról, de metszésről vagy egyébről nem ir. Tudnátok segíteni?Üdv
Én is úgy gondolom, hogy a megszakadás a túl sok meghagyott rügy miatt van.
Különben még életemben nem láttam egy szemre metszett szőlőt, amit hozzáértés miatt metszettek egy szemre.
(Olyat persze már láttam, mint a szomszédom, aki a házzal együtt vett pár tőke szőlőt is, és mivel fogalma sem volt, hogy is kellene nekifogni a metszésnek, minden egyes meglévő vesszőt visszametszett 2 szemre.)
Errefelé a Mátraalján kizárólag még csak szálvesszőzést láttam, persze sokféle művelésmódban.
A hajtogatáson kívül én azért sem mindig az extrém erős vesszőket hagyom meg (csemegéknél), mert azon a rügyek gyakrabban szenvednek fagykárt. Talán mert ősszel sokáig nem állnak le.
Nem a szálvesszőzéstől szakad meg, hanem attól, hogy túl sok rügyet hagysz rajta. Szálvesszőzéssel ugyanúgy be lehet állítani a rügyterhelést, mint rövidcsapos metszéssel.
A sárfehérnél pl. alkalmazzák a szálvesszős fejművelést.
Borecetet a következőképpen készíthetsz: 2 rész víz+1 rész bor hozzá öntesz egy kevés ecetet a meglevőből nyitott letakart üvegben meleg helyre teszed. Nemsokára penésszerű hártya jelenik meg a tetején az ecetbaktériumoknak köszönhetően. Be is fog zavarosodni.
1 liter erjedt musttal (nem bor! dunsztolt, és mégis megerjedt must) mit lehet kezdeni? Érdemes próbálkozni ecetkészítéssel, vagy inkább öntsem a seprőhöz és főzessem ki pálinkának, vagy egyszerűen borítsam ki? Vagy van egyéb ötlet?
Nem tudok olyan fajtáról, amit nem szabad szálvesszőzni, csak olyanról, amit nehéz.
A merev felfelé álló vesszejű fajtákat pl. azért nehéz szálvesszőzni, mert lekötésnél könnyen pattannak, törnek.
A Kékfrankosnál pl. lekötés előtt (ernyőművelés) mindig több szálvesszőt hagyok meg metszésnél és csak lekötés után távolítom el a felesleges vesszőket.
Hiába a gondos "ropogtatás" még így is van vessző, ami eltörik, ezért inkább a vékonyabb ceruzavastagságú vesszőket kell kiválogatni szálvesszőzésnél, mint a vastag erős vesszőket.
A pontuszi szőlőfajtákra jellemző csak, hogy az alsó rügyek is termékenyek pl. Alanttermő, Kadarka. Ezek jellemzőbbek az alföldi gyalogműveléses szőlőterületeken, mint a hegyvidékeken.
A nyugati, fajták jobban teremnek szálvesszőn. Egyébként a szőlő kúszónövény jellegéből fakad, hogy a felső rügyek termékenyebbek, mivel a szőlő őse a fákra felfutva hozta a termését.
