attól függ honnan nézed. vagy milyen definiciot adsz neki. miből indulsz ki.
lehet azt nevezni gyöknek, ami egy fogalomkör.
meg lehet azt nevezni gyöknek, ami a szóalakja / hangtani alakja (hangtani mátrix v. hangzóköteme)
és ez mindkettő lehet egyszerre igaz.
a szóbokrok ügye
az ugye a fogalmi szekvencia, azaz hogyan változik a fogalom / értelem az idők során (újabb szóalakok keletkezésével)
a magánhangzókról van egy-két jellemző, mondjuk a hangrend, meg modjuk vizsgálható hangsor szempontjából.
nekem van olyan sejtésem (amire már utaltam elébb valahol) hogy a rovás jeleinek köze van a evilági értelmének a hangoknak és szavaknak. elvileg a keleti hun írásmód is valahogy igy alakul(hat)ott ki, a kínai és japán. azt olvastam valahol, h a hun és han, ugyanazokat a jegyeket használta (így el tudták egymást olvasni), de máshogy ejtették.
Itt látszik, hogy mennyire égető szükség lenne az ősgyökök tisztába tevésére.
Egyetértek V. Csabával, hogy az egy mássalhangzós ősgyök az bizony egyetlen egy fogalomkört foglal magába.
Minden további, ősgyökökből szerveződő ún. (Maráczosan) teremtő két mássalhangzós gyök már kezd kilépni ebből az ömlesztett fogalomkörből, és ez az oka annak, hogy szóbokra tagolódnak a szavaink.
Továbbá itt vannak a magánhangzós ősgyökök, amikről valójában csak találgatások vannak.
Nem tisztázott a magánhangzók szerepe a szóalkotásban.
Nem véletlen, hogy az a buca buga is. Ki hogy szereti.
Én pl. bugának ismerem a tovább feldolgozandó, hengerelendő acéltömböt.
"busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent"
Ezt ilyen biztosan nem lehet állítani. Nagy szóbokra van a változatainak, a felpúposodásra, duzzadásra.
Fordítva is megeshetett, ha a gyök előbb keletkezett mint a vas vagy rézolvasztás.
"(bus-a) mn. tt. busát. Nagy zömök fejű, fölfujt ábrázatu. Busa gyerek. Busa képü. Átv. ért. önfejü, makacs. Mennyiben a fej tulajdonságára vonatkozik, a török bas-hoz hasonlítható, mely fejet jelent. Egyébiránt a duzzadtság, fölfujtság alapfogalmából kiindulva hasonló a német Baus (back), bausen Bausch, svéd pösa (felfúni) szókhoz. Ide tartoznak a magyar buzma, duzma, duzmatt is. V. ö. BÚSA."
ótörök jövevényszónak álcázzák a bokát, a bogot meg nem! :)))))))))))
Az okát is tudom... mert a finnugristák csan nk-s szavagból vélelmezik a g hang kialakulását. Ezért vágják el az ÖSSZES török-magyar szóegyezést!
--
ÚESz: bog: Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (Szo.) pɔ̄χlip ’gomb’; osztj. (DN.) poŋχəl ’csomó ‹a fán›’; zürj. (Sz.) bugi̮ľ ’szemgolyó, szem’; md. pokoľ (E.) ’csomó, rög, darab’, (M.) ’gombolyag’; finn punka ’kövér, testes ember’; lp. (norv.) bug'ge ’púp, feldagadt, felduzzadt dolog’ [fgr. *puηka vagy *poŋka: ’csomó, duzzanat, dudor’]. ⌂ A magyar szó eleji b-hez vö. →bal; a fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb. Az 2. jelentés valószínűleg metafora: az íz és az ág is gyakran bütykös. ⚠ Az ótörökből való származtatása kevéssé valószínű.
Ráadásul itt az nk-s változatot is produkáják. Tehát érthetetelen.
"Ótörök jövevényszó. | ≡ Csag. bakay ’a birka sípcsontja’; kirg. bakay ’a pata feletti csontok’; kum. baqay ’ua.’; stb. Megfelelői a mongol és mandzsu nyelvekben is. ⌂ A magyarba átkerült alak a *baka lehetett. A boka első szótagi o-ja elhasonulással jöhetett létre; vö. →pogácsa, →pogány stb. – A 4. és 5. jelentés főleg a baka változathoz kapcsolódik. ≂ Tisztázatlan idetartozású a (N.) bokázófúró ’egy fajta fúró a kerék küllőinek készítéséhez’ (1696: SzT.), amely Erdélyben ismert tájszó."
Miközben itt a bog:
ÚESz: bog: Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (Szo.) pɔ̄χlip ’gomb’; osztj. (DN.) poŋχəl ’csomó ‹a fán›’; zürj. (Sz.) bugi̮ľ ’szemgolyó, szem’; md. pokoľ (E.) ’csomó, rög, darab’, (M.) ’gombolyag’; finn punka ’kövér, testes ember’; lp. (norv.) bug'ge ’púp, feldagadt, felduzzadt dolog’ [fgr. *puηka vagy *poŋka: ’csomó, duzzanat, dudor’]. ⌂ A magyar szó eleji b-hez vö. →bal; a fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb. Az 2. jelentés valószínűleg metafora: az íz és az ág is gyakran bütykös. ⚠ Az ótörökből való származtatása kevéssé valószínű.
Szerintem a vas szavunk a bog, bag, bocs, bús, dús, has, tus, - csomós, tömör jelentéséhez illik.
Véleményem szerint azért v kezdőhangú, mert folyékony formában formázható, tehát hajlik, vajlik.. elválik a salaktól:
CzF.: Vaj: fen, fel, fej szókkal közös eredetű, mintha volna vékonyhangon: vej, (lív nyelven: vői) az az fej v. fel. Innen Molnár Albertnél is „Vaját v. felit a téjnek elszedni“.
----
A fej - fejedelem szavunk tehát a fenn hordott főt jelenti.
Még Milyen szerencse, hogy nem csak ÚESz van. Ha a két gyűjteményt összevetjük világos, hogy a bucok, bockó és a buca egy eredetű.
Ismeretlen eredetű és a A buc szó (→bonc¹) különböző kicsinyítő képzős alakjának tartják. Utána pedig lám egy hangátvetéssel példáloznak: "A megnevezés alapja a comb és e tárgyak közti alaki hasonlóság lehetett." Pedig a buc-ból úgy lett bonc, vagy bomló, ahogyan a göb-ből, göngyöleg, vagy gömb.
Pallas: buca a kohászatban. Ha a nyersvasból kovácsolható vasat akarunk készíteni, a nyersvasat megolvasztjuk és azután levegővel és oxidáló salakokkal hozzuk érintkezésbe, hogy széntartalmát elveszítse; ennek következtében megsűrűsödik, gyurhatóvá válik, s az úgy nyert vastömeg, melyben még salak van, a B.
busásan = vastagon (nagyon) - busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent
------------
És ez lesz a befutó, a vasvári települések nevére, nem a török eredet!!!!!! :))))))))))))))
- Bocs v. buca a kohászatban. Ha a nyersvasból kovácsolható vasat akarunk készíteni, a nyersvasat megolvasztjuk és azután levegővel és oxidáló salakokkal hozzuk érintkezésbe, hogy széntartalmát elveszítse; ennek következtében megsűrűsödik, gyurhatóvá válik, s az úgy nyert vastömeg, melyben még salak van, a B.
busásan = vastagon (nagyon) - busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent. Ebből lett a büszke szavunk is, nem pedig a "bűz-ből" mint amit az ÚESz állít.
ÚEsz: Vaskos: Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. | ⌂ Talán a →vas szóból keletkezett. A képzési mód szabálytalan és szokatlan; de vö. nehézkes (→nehéz). A megnevezés a vas tömörsége és súlya közti hasonlóságon és a zömök testalkaton, ill. az olyan formájú tárgyakon alapulhat. A jelentésekhez vö. még →vastag.
A gyökszavaink igen jelentős részéről kimutatható hogy hangutánzó eredetű. Olyan sok van, hogy észszerű és célszerű feltételezni hogy jóval több van annál, mint amennyit a "szakma" odasorol.
Már csak elég összehasonlítani az igét vagy éppen a használati tárgyaink jelentős részét a valóságban hallható tényleges hangokkal. A kérdés számomra nem kérdés :
FORR a víz mit hallunk ?--- FRFRR-FRR Fő az étel mit hallunk ----fffööfffföff U-GAT a kutya mit hallunk?----- U-UH--U-UH - U-U-ÚÚÚ ---- U-kat hallunk. SÚRolunk mit hallunk ---- SRR-SRRS-SRRR
FÚRunk valamit mit hallunk ?... -----FRRRFRR-FRRR CSISZolásnál mit hallunk? CSÚSZó hangot . CSISSZ-cSASSZ-cSUSSZ ESik az eső : SSS-sSS-SSSS ÁSsunk kicsit : SSS--sSS-SSS
HÉÉÉ---HÍÍ ----HÍV HEJJ indulatszó, megérkezéskor jólesően mondják HEJJ de jó végre megérkeztünk haza. A HELYre. Székelyeknél HELYÉN dolgot is jelentett.
Ezeket 100 oldalon át tudnám még írni, de most ennyi egyelőre, kis bemelegítés és szemléltetésnek épp jó.
Ezek a dolgok megkerülhetetlenek szerintem ha tényleg érteni akarjuk hogy készült/épült a nyelv.
GURulás, GÖRdülés, GÖR(rr)gő, GÖR(RR)geteg (égdörgés) ----- megkerülhetetlen a hangutánzó GRR-GRR-G valóságban hallható hangok szerepe, amelyeket hallunk egy hengeres test mondjuk görgetése során, vagy a lavina esetén illetve az égdörgésnél. DÖRR-el is jó nem csak egyféle hangja annak sem.
Úgyhogy nem értem a problémát, mert a GÖR bizony ebből a hangutánzásból alakulhatott ki észszerűen. Majd a GÖR által kis módosítással KÖR, immár a KÖRformát tudatosan megnevezve. Ami GÖR-dül az észszerűen KÖR-be fordul, logikus a kapcsolódás. Másképp fogalmazva a napnál is világosabb.))
Legalább is nekem az. Amúgy én nem a KŐ képzetének tartom a KÖR-t hanem a GÖR képzetének. Egy kő formája majdhogynem bármiféle lehet, ha úgy "adja a gép" akkor épp gömbölyű is, de az semmiképp sem állítható hogy ez volna az uralkodó jellemző formája ennek a kőnek...
Az ősgyök, mint jelentése szerinti őse egy szóbokornak, ahol is szavakat fűz egybe, az én felfogásom szerint attól az időszaktól nevezhetjük így, amikortól ezek a szóbokrok összeálltak, pontosabban kialakult az a szabály, hogy a szóalkotásban figyelembe vették az alapjelentés azonosságát.
Eddig a pontig viszont a hangutánzó hangkiadás csak egy hangkiadás és nem ősgyök.
Hogy hasonló jelenségeket fokozatosan hozzákapcsoltak, az nagyon hosszú folyamat lehetett.
Ameddig szavakká nem formálódtak ezek a sok esetben hangutánzó "vakkantások" addig én nem nevezném ezeket ősgyököknek.
Nagyon vigyázz az ilyen kijelentésekkel, mert innentől kezdve ugyan olyan tetszőleges magyarázatnak kell venni a te és kitadimanta véleményét, amikor arról beszéltek, hogy a GöR az egy nagy kődarab legurungázásának a hangját utánozza egy domboldalon, a KöR meg ugyan ez a kő, csak valami keményen görög.
érdekelt, a gyöngy és a kincs kapcsolatban van-e (meg a gyönyörű)
de nem tudni
gyöngy [1164 tn., 1372 u.] Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. kipcsak dzsindzsü, oszmán-török inci: ’gyöngy’, a magyarba *dzsindzsü alakban kerülhetett be. A szó végső soron kínai eredetű, vö. kínai čen ču ’valódi gyöngy’.
kincs [1301 tn., 1372 u.] Valószínűleg iráni jövevényszó, vö. középkori perzsa gandzs ’kincs; kincstár’, kurd gendzs ’kincstár’, hvárezmi kndzs ’kincs, ásványkincs’, újperzsa gandzs ’lelőhely; kincs’. Az iráni szavak az óind gańjaA ’kincstár’ főnévre vezethetők vissza.
"A gömbölyűség, kerekdedség, körösség, görbeség, körívesség annyira általános dolog a világunkban hogy bármilyen gyökbe könnyedén belebeszélem jól megválasztott példaszavakkal illusztrálva."
Ez nem így működik.
A gyök jelentését a rokon gyökszavakkal magyarázzuk. Azokkal lehet körbeírni.
Egymást magyarázzák.
Koránt sem könnyedén lehet bebeszélni valamibe egy jelentést.
Pont ezért találkozunk olyan sok bizonytalansággal. Itt, mi is.
A KUPAK KUP része is azt jelenti hogy FEJ A tubus feje ! Pontosabban fejecske, mert a szó végén kicsinyítőképző van fordítva. Van erre példa nem is egy, például a TÁSKA ---TASAK esetén megvan mindkét verzióban.
Ez sem német szó természetesen mert a TAS/TÁS valójában a TÁROS összehúzott verziója. Az ilyen jelenségek miatt kell minden egyes szót egyénileg kutatni, mert felületes vizsgálódáskor itt TAS gyököket keresgélnénk, pedig ez a TÁSKA valójában TÁROSKA tömören...
A gömbölyűség, kerekdedség, körösség, görbeség, körívesség annyira általános dolog a világunkban hogy bármilyen gyökbe könnyedén belebeszélem jól megválasztott példaszavakkal illusztrálva.
Attól még mert valami kerek és görbe még korántsem kell hogy a hangalak erre mutasson, és egyébként gyakran nem is mutat erre. Elég csak a gyümölcsökre gondolni többek közt, a túlnyomó része letagadhatatlanul gömbölyű, de legalább kerek. De ha nem, akkor is köríves görbe vonalvezetésű, mint mondjuk a banán. Négyzet formájú gyümölccsel ritkán találkozunk a természetben.
ALMA, KÖRTE (ez tényleg körgyökös épp) , SZILVA, CSERESZNYE, MEGGY, SOM, CSIPKEBOGYÓ, KÖKÉNY ---erre külön kitérek, mert ebbe is szeretik belemagyarázni hogy azért "KÖ" kezdetű. Hát nem azért, a KÖK alatt a színét kell értsük, KÉK !
Aztán még : BANÁN, NARANCS, RIBIZLI, EGRES, BARACK, DINNYE, MÁLNA, EPER, SZEDER, SZŐLŐ, ÁFONYA, GALAGONYA, CITROM, BERKENYE, BIRS, SZAMÓCA, és stb...
Túlnyomórészt a szavak nem foglalkoznak hangtanilag a kerekded/köríves , gömbölyű formával, hanem egészen más a névadás ötlete. De amúgy van K_R és G_R hangvázas szavunk bőségesen, ezeken lesz sok körértelmű szó a magyar nyelvben. Most a halom idegen átírást nem említem, az egy másik jelenség mikor a szavunkat egy az egyben átszerkesztik és ezért azonosíthatunk 20 féle KÖR-t is más nyelvek szótáraiban.
Attól még hogy egy szót nem ért egy nyelvész és történetesen épp a formája köríves a dolognak vagy épp pont gömbölyded, vagy bárhogyan közösíthető némiképp görbeséggel/gömbformával még egyáltalán nem biztos hogy ebből is készült valóban el a szó. A K_P sem, A "KOP" egy hangutánzó gyökszó.
KOPOG, KOPPAN, KOPÁCS, KOPÁNCS, KAPA, KIPP-KOPP, KAPAR és ha érteni akarjuk a KOPORsó dolgot, itt érdemes kapcsolatot keresni. KUPA, KOP-ONYA hangutánzó eredetű szó, de fejértelmű lett, és a további szóképzés a K_P dolgot gyakran fejként azonosítja ami valóban gömbölyű.
Na de a hangutánzás okán lett K_P a fej szinonimaszava, és nem a gömbölyűsége okán. tehát a KÁPOSZTA KÁP-ja az FEJértelmű és nem gömbölyűséget jelent. Egy FEJ káposztát kérünk még ma is a piacon ! 1: hangutánzó gyökből KOP/KÁP/KUP (=FEJ) 2: Fejformája okán mint hasonlat a káposzta kezdőhanghármasa. Tehát ez esetben a KÁP=FEJ jelentésű, és nem gömb jelentésű. Még akkor is ha a fej épp gömbölyű.
De ettől még hangutánzó eredetű gyök a K_P , és nem változtatható ez meg nyilván visszamenőleg csak azért mert sokkal később kialakult egy másik értelmezés is a gyökön. Azaz utólag nem változhat meg az eredet. ))...