Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Tegnap meglátogattuk Gül Baba türbéjét, mert az hallottuk róla, hogy szépen felújították. (A többes szám alatt a nyugdíjasklub értendő) A türbéhez vezető lépcsősor kényelmes, szakaszosan emelkedik, a lépcsőfokok alacsonyak, ezért könnyen járhatóak. Felfelé sétálva apró, de nagyon szép kerteket lehet megcsodálni, a növények legtöbbje rózsa, de akadt bőven levendula is. magam. A gyep szépen nyírt, nem volt kiszáradt, illetve kikopott rész benne, határozottan szemgyönyörködtető látványt nyújtott. Egy kis szellő is járt, úgyhogy nem volt túl meleg.
Nyitásra értünk oda, úgyhogy még nem voltak túl sokan, nyugodtan lehetett nézelődni, is volt is mit nézni! Meg is tettük, és azt mondtuk, hogy az arab írás csodás, díszes, dekoratív, jó ránézni, még akkor is, ha elolvasni nem tudtuk. Ehhez kapcsolódott az írószerszámok kiállítása, szépen kihegyezett írónádak, tintatartók ezek között az egyik hordozható. Írásminta is volt, különböző vastagságú szövegekkel.
Egy herendi porcelán kiállítást is megnézhettünk, nem volt túl sok, de legalább szépek! Fura mód az én kedvencem az a kávéskészlet volt, aminek lekerekített sarkú négyszög alakja volt, bár kétségtelen, hogy bizonyos gyakorlat kellett ahhoz, hogy valaki a torkába, és ne a ruhájára öntse a kávéját.
Az épületben van büfé is, ittam egy jó teát, érdekes formájú üvegpohárból. Találtam egy olyan programfüzetet, amiben a Múzeumok Éjszakája eseményeit vették sorba, a tea kortyolgatása közben ezt tanulmányoztam.
Kérésünkre kinyitották a türbe rácsos ajtaját, be lehetett menni, hogy megnézzük. Egyszerű, de nem dísztelen koporsó, fekete alapon arany betűk, néhány emléktábla a falon, minden ízlésese, semmi túlzás. Az udvaron a vízzel játszottak, egy kis csatornában néhány aprócska szökőkút volt, eszembe juttatva, hogy ezt a régi magyar nyelvben ugrókútnak nevezték, Kezdtem érteni, miért.
Lefelé jövet megálltam (illetve még ketten-hárman megálltunk) minden egyes kertecskénél, hogy kiélvezzük a látványt volt is mit! Mint egyikünk sóhajtva megjegyezte: nézem, nézem, de sehol egy szál gaz, és a rózsákon sincs levéltetű! Vajon hogy csinálják?
Ha valaki arrafelé jár, érdemes megnézni a helyet, kellemes kirándulás, szép kertek, jó kilátás.
Igen, helyes a tipp, és film is készült Lukács Sándor alakítja Fredet. Megnézem majd. Számomra teljesen egyértelmű lett, hogy Szobotka Szobotka és nem Szabó Magdáné. Bővebben majd a könyvesbe is valamikor.
Én is bemelegítettem a konyhát, mert kaptam egy jó adag meggyet és egy kevés cseresznyét ajándékba, és meggyes rétest szerettem volna enni. Szerencsére reggel ötkor már felébredtem, ezért nem lett túl meleg a konmyhában.
Megértem. Én a hétvégén nem fogom kitenni a lábam itthonról, azért is szántam a pénteki napot munka után a könyvheti látogatásra. (Viszont botor módon a ma délelőtti főzéssel "kicsit" felmelegítettem az amúgy is meleg lakást, de mit csináljak, ha töltött paprikára volt gusztusom? Nagyon jól esett, most itt pihegek a számítógép előtt.)
Kissé röstellem, de nem mertem ellátogatni a könyvhétre, erről részint a hőmérséklet tehet, részint meg anyagi kényszerhelyzet. Azért lehet, hogy vasárnap pótlom.
Megjártam és túléltem a könyvhetet, a nagy címletű bankjegy felváltódott és jelentős része elköltődött:) (Mert megérdemlem, meg különben is, egyszer élünk - és hazafelé még fagyit is ettem az Árkádban, hogy hűsítsem magam, úgyhogy jó kis délutánom volt:)
Az idén ugye nem a Vörösmarty tér a helyszín - építkezések miatt -, hanem a Duna korzó a Vigadó tértől a Március 15. térig. Péntek délután 2 óra körül nem volt sok ember, kényelmesen oda lehetett férni minden standhoz. Ahogy az ember haladt a Március 15. tér felé, a kánikulát kellemes szellő és a szaporodó fák hűsítették. Én még azt is el tudom képzelni, hogy ez a helyszín maradjon. Nagyon kellemes volt időnként elnézni a Duna felé, a Várra, a hidakra és a hajókra...
Szerzeményeim:
Péterfy Gergely új regénye:A golyó,amely megölte Puskint - Nem tudok különösebbet róla,csak amit a fülszövegben olvastam - szerelmi történet, bizalmat szavaztam neki a Kitömött barbár után,ami nagyon tetszett.
Tóth Krisztina : Fehér farkas - Szeretem TK prózáját, novelláit, bár nem mindig szívvidító olvasmányok, inkább lenyomatai korunknak.
Cselenyák Imre : A tölgyek alatt - Arany J. életregényének második része. Végre megjelent, már nagyon vártam. Az első rész csodás volt, remélem ez is felnő ahhoz.
És végül egy nem annyira könyvheti kiadvány: Stephen King: Kedvencek temetője. Valamikor régen olvastam, idén meg láttam az új filmet. Sok SK könyvem van, ez hiányzott, lecsaptam rá, újra fogom olvasni.
Feltételezem, a könyv a Megbízható úriember. A főszereplővel én sem szimpatizáltam, de a történet érdekelt, bár nem hagyott mély nyomokat bennem.Úgy emlékszem, tévéjáték is készült belőle.
Megláttam a könyvtárban és azonnal kérdeztem is magamtól, hogy ez a Szobotka az a Szobotka e, de hát ki más lenne. Mindenféle elvárás nélkül kezdtem olvasni, de azért az bennem volt előzetesen, hogy ez jó lesz :)
Keszthelyen a parkban most nem volt kültéri kiállítás (szemben pl a gödöllőivel), ezt leszámítva is jó benne bolyongani. És biztosan láttad, van egy agyon gondozott angol park része, meg egy ősfás-gyepes része, pont mint a gödöllőinek. Bent most nem voltunk, csak régebben.
Igen, Szabó Magda nagy kedvencem, épp ezért nem tudom,hogy akarok-e Szobotkától olvasni.... Mert ha nem tetszene, az csalódás lenne... valahogy SzM ítéletében is csalódnék... (De ez csak magyarázkodás, rá fogom szánni magam Szobotkára is egyszer.) A könyvhétre jelenik meg Szabó Magdával kapcsolatos kötet, azt hiszem kettő is,majd meglátom, megéri-e megvenni.
Visszatérve Keszthelyhez, jónéhány évvel ezelőtt jártam ott, még a mostanában történt parkfelújítás előtt. Egy napot szinte csak a kastélyban és parkjában töltöttünk, nagyon impozáns az egész épület külsőleg-belsőleg és akkor éppen a parkban egy szoborkiállítás volt. Azé a művészé,aki lécekből formál alakokat.(Aki a Fradi-sast is készítette.) Akkor éppen lófigurák voltak szétszórva a parkban és az anyaguk (a falécek) darabossága,szögletessége ellenére nagyon könnyed, légies alkotások voltak. Emlékszem,hogy a hintókiállítás is nagyon tetszett, meg az a történet,amit a kastélyban meséltek, hogy egy civilben francia-latin szakos szovjet parancsnok úgy mentette meg a híres kastélybeli könyvtárat a pusztulástól,hogy befalaztatta. És persze állatszerető lelkemnek jól esett,hogy emlék állítódott Erdmann-nak, a tacskónak:)
Ha jól emlékszem, mindketten kedvelitek Szabó Magda regényeit, és ezért írom, hogy Szobotkától találtam könyvet a könyvtárban az újdonság részen. Nagyon finom rezdüléssel ír ő is, ugyan a főhőse nem nyerte el a szimpátiámat, finoman szólva egy strici, de ahogyan ezt elmondja, a nyelvezete, stílusa tetszik. Még nem végeztem vele, csak ez így most ki akart jönni :)
A kastélyt meg a parkját meg sem említettem, pedig hát csodálatos. Sok árnyékkal. Nekem a könyvhét is, meg a múzeumok éjszakája is rossz időpontra esett.
Én ezért korlátozom "csak" a könyvhétre a kimenetelt és nem megyek különböző könyvfesztiválokra meg ilyenekre, mert végromlás fenyegetné a pénztárcámat :)
Most azért viszek nagyobb címletű bankjegyet magammal, hogy felváltsam :), igyekszem nem elkölteni mindet. Évekig azt gondoltam, hogy a könyvhéten mindenképpen kell vennem valamit, ha már kimegyek, aztán ezt a gondolatot mai divatos kifejezéssel "elengedtem". Most inkább a hangulat,ami miatt megyek és ha ráadásként találok a magam számára érdekes olvasmányt, megveszem.
Pont az e heti Nők Lapjában van egy cikk Festetich Györgyről (aki Széchenyi István anyai nagyapja), ez jutott most eszembe a keszthelyi múzeumokról szóló érdekes és képszerű leírásodról! :-)
Én ma a kánikulai meleg ellenére "könyvhetezek". Írtam ki néhány könyvcímet, ami érdekel, aztán meglátjuk, mi lesz... Azt egy kicsit furcsállom, hogy se itt az indexen, se máshol legalább egy nyamvadt cikket nem érdemel meg a könyvhét....
Egy kis előzetes a Múzeumok Éjszakájára? A babakiállítás már csak azért is érdekes számomra,mert egy barátnőm népviseletes babákat gyárt, passzióból. Már volt egy kiállítása a Vigadóban, persze, nem ő volt egedül, de nagy örömmel nézegettem.
Keszthelyen, a sétáló utcán találtunk egy csokorra való múzeumot, találgattuk melyik kettőt-hármat nézzük meg, aztán bementünk az egyikbe, ahol lelkesen tájékoztattak, hogy ha az összest (ez hetet jelentett) megnézzük, akkor kb fél áron jutunk hozzá mindhez, mármint a héthez, mert Keszthelyen ennél több múzeum található. Nem gondolkoztunk sokat, mert hát érdekes volt mindegyik.
Volt köztük egy három szintes népviseletes babamúzeum, ahol megszámlálhatatlan mennyiségben voltak tájegységenkénti, koronkénti viseletek ünnepi hétköznapi és egy sor tevékenység szerinti kiállításban. Iszonyat sok volt (állítólag a világon legnagyobb), küzdöttem is a bőség zavarával. A sétáló utca alatti pincerendszerben kapott helyet a történelmi panoptikum, kb egy évezred jeles személyeit örökítették meg elég élethűen. Ugyanitt több mint száz babán papi és apáca ruhák különböző vallásokból. A nyári hőségben kifejezetten jól esett a pincében tartózkodni. Hasonlóan egy pincében kapott helyett a több mint 4,5 millió darab csigából felépített Parlament (csigaparlament) hű mása. Ez különösebben nem volt érdekes, de a teljesítményt láttam mögötte.
A Kínzómúzeum (erre voltam a második legkíváncsibb, szeretek borzongani) egy sötét dohos és tényleg a tematikához illő épületrészben kapott helyett. Viaszbábuk és grafikák alapján ismerkedhettünk meg a korántsem ismeretlen középkori kínzó- és vallató módszerekkel és eszközökkel. A legtöbb középkori vár pincéiben ilyesmiket látni, illetve ez a kiállítás sem nélkülözte Báthori Erzsébet és Drakula kegyetlenkedéseinek módszereit.
A Nosztalgiamúzeumot leginkább a szentendrei Retro design centerhez hasonlítanám. A különbséget a tárgyak mennyiségében láttam, irdatlan számban halmozták fel a múlt jegyeit, alig volt egy egy talpalatnyi hely, ahol közlekedni lehetett, egy csomó ismerős is volt, pl az a bizonyos italos üvegből készült lámpaforma. Meg a parazsas vasaló, amiben én otthon ékszereket tartok, nagyon szép felújított állapotban. Itt sok időt töltöttünk, és talán Karády dalok „szóltak” a gramofonból. Volt még a játékmúzeum, kb száz évre visszamenőleg gyűjtöttek fiús és lányos játékokat, babakocsikat, autókat, mozdonyokat, csattogós falepkét (számomra ez a legkultikusabb tárgy), mesekönyvet, még moncsicsikből is volt egy szobarész és végeláthatatlan sor még.
A végére hagytam hetedikként a történelmi erotikus panoptikumot. Kíváncsivá tett, hogy ezt múzeumi körülmények közt hogyan lehet tálalni, főként állandó kiállítás cím alatt. Elég naturális, nem sok szemérem jellemzi az alakok megformálását, akár a testhelyzetet, akár a kéjtől megváltozott arcmimikát illeti. Pajkos, időnként provokatív jelenetek a középkorból, a reneszánszból, még Távol-Keletről is.
A hét kiállítás megtekintése kb másfél két órát igényelt.
Tegnap csak véletlenül tévedtem be a Nagycsarnokba, éppen portugál napok voltak. Három-négy kiállító lézengett csak, gondolom, hétvégén többen lesznek. Főleg borokat kínáltak, de az egyik asztalnál parafából készült és csinos női táskákat kínáltak.
Meglepődtem, mert egy másik asztalon csöppet sem portugál, hanem nagyon is magyar retro holmik voltak, például egy régi ismerős, az italosüvegből készített lámpa. Remélem, emlékszik még rá valaki.
Igen, Gödöllő autóval és tömegközlekedéssel is gyorsan és könnyen megközelíthető, kellemes kisváros. Moziba száz éve, vagy legalábbis kora tavasz óta nem voltam.
Viszont voltam két színházi előadás, az egyik pár hete a Tháliában, erről sajnos meg is feledkeztem, mert oly annyira feledhető darab volt, meg csalódás is. Egy pszichiátriai rendelőben játszódik, ahol az állásra jelentkező asszisztenst a doki összekeveri a friss beteggel, és ebből egy sor bugyuta bonyodalom adódik, akár jó is lehetett volna, a kevesebb több lett volna elve alapján.
No, a másikat meg nagy várakozás előzte meg, és be is jött. A Mézga Családot vitték színre a MomKult-ban (aztán persze roadshow-znak a darabbal vidéken is, lássa csak minél több ember). Jól megtalálták a karaktereket, hangra, kinézetre, fizimiskára. A történet alap sztorija meg maradt (ugye ezt egy bizonyos korosztály az anyatejjel szívta magába), nem volt mentes a mai környezettől, szemlélettől, a poénok, dalok ugyanúgy jöttek, mint a rajzfilmben. Azt gondolom, jobban szólt a felnőttekhez, mintsem a gyerekekhez. Jó szórakozás volt :)
