Angol szavak mögötti magyar kifejezések. Némely "latin" előzménnyel persze. Nyelvünk már képezte és toldalékolta is őket :
GASOSCOPE : gázjelző --------- GÁZOS-KÉP a szavunk pontosan. GÁZOS--GASOS változtatták el , a KÉP meg COPE módosult. (jelen esetben) Csak át van írva.)) Jól látszódik minden.
PETITE : kicsi, alacsony nő, törékeny nő. ------------------ Pontosan a PICIKE szavunk átírása ez a PETITE, magyarul ragozott kifejezés kicsinyítőképzővel.
A "szakma" ezt egy szinte egyező alakú "francia" szóra vezeti vissza és 18. század végére datálják.))
Igen, tényleg megvan nekik nem is ez a lényeges. Az a lényeges hogy vajon a francia nyelv hogyan építené fel ezt a szót. Elmondom hogy sehogyan sem, mert a PICIKE készre toldalékolt szavunk lett PETIT(E) , egyszerűen csak átszerkesztették kicsit a hangalakot. Ennyi ez a történet.))
GLOW : izzás, ragyogás, lelkesedés, hevülés, parázslik, lángol --------------- Ez pontosan a magyar GYÚLÓ szavunknak az átírt verziója. Képzett és már ragozott kifejezésünk. A dupla W trükk az biztosan azért kellett hogy saját készítésű szónak tűnjön.))
Ha hozzáírom ezt a magyar GYÚLÓ szóhoz, akkor GYÚLÓW , így már van egy amolyan hibrid szavunk. Jól látszik minden, a GYÚLÓ--GLOW formára módosult, pontosan ugyanaz a dolog mindkettő, azaz egy magyarul képzett/ragozott kifejezés.
ALLOCATED : kiosztott --------- Ezt most kiselőadás nélkül ( igen könnyen igazolható) , elég csak egymás mellé tenni őket hogy ELOSZTOTT-----ALLOCATED , igekötős magyar összetett szó többszörösen toldalékolva. Magyar ragozta, magyar képezte...
attól függ honnan nézed. vagy milyen definiciot adsz neki. miből indulsz ki.
lehet azt nevezni gyöknek, ami egy fogalomkör.
meg lehet azt nevezni gyöknek, ami a szóalakja / hangtani alakja (hangtani mátrix v. hangzóköteme)
és ez mindkettő lehet egyszerre igaz.
a szóbokrok ügye
az ugye a fogalmi szekvencia, azaz hogyan változik a fogalom / értelem az idők során (újabb szóalakok keletkezésével)
a magánhangzókról van egy-két jellemző, mondjuk a hangrend, meg modjuk vizsgálható hangsor szempontjából.
nekem van olyan sejtésem (amire már utaltam elébb valahol) hogy a rovás jeleinek köze van a evilági értelmének a hangoknak és szavaknak. elvileg a keleti hun írásmód is valahogy igy alakul(hat)ott ki, a kínai és japán. azt olvastam valahol, h a hun és han, ugyanazokat a jegyeket használta (így el tudták egymást olvasni), de máshogy ejtették.
Itt látszik, hogy mennyire égető szükség lenne az ősgyökök tisztába tevésére.
Egyetértek V. Csabával, hogy az egy mássalhangzós ősgyök az bizony egyetlen egy fogalomkört foglal magába.
Minden további, ősgyökökből szerveződő ún. (Maráczosan) teremtő két mássalhangzós gyök már kezd kilépni ebből az ömlesztett fogalomkörből, és ez az oka annak, hogy szóbokra tagolódnak a szavaink.
Továbbá itt vannak a magánhangzós ősgyökök, amikről valójában csak találgatások vannak.
Nem tisztázott a magánhangzók szerepe a szóalkotásban.
Nem véletlen, hogy az a buca buga is. Ki hogy szereti.
Én pl. bugának ismerem a tovább feldolgozandó, hengerelendő acéltömböt.
"busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent"
Ezt ilyen biztosan nem lehet állítani. Nagy szóbokra van a változatainak, a felpúposodásra, duzzadásra.
Fordítva is megeshetett, ha a gyök előbb keletkezett mint a vas vagy rézolvasztás.
"(bus-a) mn. tt. busát. Nagy zömök fejű, fölfujt ábrázatu. Busa gyerek. Busa képü. Átv. ért. önfejü, makacs. Mennyiben a fej tulajdonságára vonatkozik, a török bas-hoz hasonlítható, mely fejet jelent. Egyébiránt a duzzadtság, fölfujtság alapfogalmából kiindulva hasonló a német Baus (back), bausen Bausch, svéd pösa (felfúni) szókhoz. Ide tartoznak a magyar buzma, duzma, duzmatt is. V. ö. BÚSA."
ótörök jövevényszónak álcázzák a bokát, a bogot meg nem! :)))))))))))
Az okát is tudom... mert a finnugristák csan nk-s szavagból vélelmezik a g hang kialakulását. Ezért vágják el az ÖSSZES török-magyar szóegyezést!
--
ÚESz: bog: Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (Szo.) pɔ̄χlip ’gomb’; osztj. (DN.) poŋχəl ’csomó ‹a fán›’; zürj. (Sz.) bugi̮ľ ’szemgolyó, szem’; md. pokoľ (E.) ’csomó, rög, darab’, (M.) ’gombolyag’; finn punka ’kövér, testes ember’; lp. (norv.) bug'ge ’púp, feldagadt, felduzzadt dolog’ [fgr. *puηka vagy *poŋka: ’csomó, duzzanat, dudor’]. ⌂ A magyar szó eleji b-hez vö. →bal; a fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb. Az 2. jelentés valószínűleg metafora: az íz és az ág is gyakran bütykös. ⚠ Az ótörökből való származtatása kevéssé valószínű.
Ráadásul itt az nk-s változatot is produkáják. Tehát érthetetelen.
"Ótörök jövevényszó. | ≡ Csag. bakay ’a birka sípcsontja’; kirg. bakay ’a pata feletti csontok’; kum. baqay ’ua.’; stb. Megfelelői a mongol és mandzsu nyelvekben is. ⌂ A magyarba átkerült alak a *baka lehetett. A boka első szótagi o-ja elhasonulással jöhetett létre; vö. →pogácsa, →pogány stb. – A 4. és 5. jelentés főleg a baka változathoz kapcsolódik. ≂ Tisztázatlan idetartozású a (N.) bokázófúró ’egy fajta fúró a kerék küllőinek készítéséhez’ (1696: SzT.), amely Erdélyben ismert tájszó."
Miközben itt a bog:
ÚESz: bog: Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (Szo.) pɔ̄χlip ’gomb’; osztj. (DN.) poŋχəl ’csomó ‹a fán›’; zürj. (Sz.) bugi̮ľ ’szemgolyó, szem’; md. pokoľ (E.) ’csomó, rög, darab’, (M.) ’gombolyag’; finn punka ’kövér, testes ember’; lp. (norv.) bug'ge ’púp, feldagadt, felduzzadt dolog’ [fgr. *puηka vagy *poŋka: ’csomó, duzzanat, dudor’]. ⌂ A magyar szó eleji b-hez vö. →bal; a fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb. Az 2. jelentés valószínűleg metafora: az íz és az ág is gyakran bütykös. ⚠ Az ótörökből való származtatása kevéssé valószínű.
Szerintem a vas szavunk a bog, bag, bocs, bús, dús, has, tus, - csomós, tömör jelentéséhez illik.
Véleményem szerint azért v kezdőhangú, mert folyékony formában formázható, tehát hajlik, vajlik.. elválik a salaktól:
CzF.: Vaj: fen, fel, fej szókkal közös eredetű, mintha volna vékonyhangon: vej, (lív nyelven: vői) az az fej v. fel. Innen Molnár Albertnél is „Vaját v. felit a téjnek elszedni“.
----
A fej - fejedelem szavunk tehát a fenn hordott főt jelenti.
Még Milyen szerencse, hogy nem csak ÚESz van. Ha a két gyűjteményt összevetjük világos, hogy a bucok, bockó és a buca egy eredetű.
Ismeretlen eredetű és a A buc szó (→bonc¹) különböző kicsinyítő képzős alakjának tartják. Utána pedig lám egy hangátvetéssel példáloznak: "A megnevezés alapja a comb és e tárgyak közti alaki hasonlóság lehetett." Pedig a buc-ból úgy lett bonc, vagy bomló, ahogyan a göb-ből, göngyöleg, vagy gömb.
Pallas: buca a kohászatban. Ha a nyersvasból kovácsolható vasat akarunk készíteni, a nyersvasat megolvasztjuk és azután levegővel és oxidáló salakokkal hozzuk érintkezésbe, hogy széntartalmát elveszítse; ennek következtében megsűrűsödik, gyurhatóvá válik, s az úgy nyert vastömeg, melyben még salak van, a B.
busásan = vastagon (nagyon) - busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent
------------
És ez lesz a befutó, a vasvári települések nevére, nem a török eredet!!!!!! :))))))))))))))
- Bocs v. buca a kohászatban. Ha a nyersvasból kovácsolható vasat akarunk készíteni, a nyersvasat megolvasztjuk és azután levegővel és oxidáló salakokkal hozzuk érintkezésbe, hogy széntartalmát elveszítse; ennek következtében megsűrűsödik, gyurhatóvá válik, s az úgy nyert vastömeg, melyben még salak van, a B.
busásan = vastagon (nagyon) - busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent. Ebből lett a büszke szavunk is, nem pedig a "bűz-ből" mint amit az ÚESz állít.
ÚEsz: Vaskos: Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. | ⌂ Talán a →vas szóból keletkezett. A képzési mód szabálytalan és szokatlan; de vö. nehézkes (→nehéz). A megnevezés a vas tömörsége és súlya közti hasonlóságon és a zömök testalkaton, ill. az olyan formájú tárgyakon alapulhat. A jelentésekhez vö. még →vastag.
A gyökszavaink igen jelentős részéről kimutatható hogy hangutánzó eredetű. Olyan sok van, hogy észszerű és célszerű feltételezni hogy jóval több van annál, mint amennyit a "szakma" odasorol.
Már csak elég összehasonlítani az igét vagy éppen a használati tárgyaink jelentős részét a valóságban hallható tényleges hangokkal. A kérdés számomra nem kérdés :
FORR a víz mit hallunk ?--- FRFRR-FRR Fő az étel mit hallunk ----fffööfffföff U-GAT a kutya mit hallunk?----- U-UH--U-UH - U-U-ÚÚÚ ---- U-kat hallunk. SÚRolunk mit hallunk ---- SRR-SRRS-SRRR
FÚRunk valamit mit hallunk ?... -----FRRRFRR-FRRR CSISZolásnál mit hallunk? CSÚSZó hangot . CSISSZ-cSASSZ-cSUSSZ ESik az eső : SSS-sSS-SSSS ÁSsunk kicsit : SSS--sSS-SSS
HÉÉÉ---HÍÍ ----HÍV HEJJ indulatszó, megérkezéskor jólesően mondják HEJJ de jó végre megérkeztünk haza. A HELYre. Székelyeknél HELYÉN dolgot is jelentett.
Ezeket 100 oldalon át tudnám még írni, de most ennyi egyelőre, kis bemelegítés és szemléltetésnek épp jó.
Ezek a dolgok megkerülhetetlenek szerintem ha tényleg érteni akarjuk hogy készült/épült a nyelv.
GURulás, GÖRdülés, GÖR(rr)gő, GÖR(RR)geteg (égdörgés) ----- megkerülhetetlen a hangutánzó GRR-GRR-G valóságban hallható hangok szerepe, amelyeket hallunk egy hengeres test mondjuk görgetése során, vagy a lavina esetén illetve az égdörgésnél. DÖRR-el is jó nem csak egyféle hangja annak sem.
Úgyhogy nem értem a problémát, mert a GÖR bizony ebből a hangutánzásból alakulhatott ki észszerűen. Majd a GÖR által kis módosítással KÖR, immár a KÖRformát tudatosan megnevezve. Ami GÖR-dül az észszerűen KÖR-be fordul, logikus a kapcsolódás. Másképp fogalmazva a napnál is világosabb.))
Legalább is nekem az. Amúgy én nem a KŐ képzetének tartom a KÖR-t hanem a GÖR képzetének. Egy kő formája majdhogynem bármiféle lehet, ha úgy "adja a gép" akkor épp gömbölyű is, de az semmiképp sem állítható hogy ez volna az uralkodó jellemző formája ennek a kőnek...
Az ősgyök, mint jelentése szerinti őse egy szóbokornak, ahol is szavakat fűz egybe, az én felfogásom szerint attól az időszaktól nevezhetjük így, amikortól ezek a szóbokrok összeálltak, pontosabban kialakult az a szabály, hogy a szóalkotásban figyelembe vették az alapjelentés azonosságát.
Eddig a pontig viszont a hangutánzó hangkiadás csak egy hangkiadás és nem ősgyök.
Hogy hasonló jelenségeket fokozatosan hozzákapcsoltak, az nagyon hosszú folyamat lehetett.
Ameddig szavakká nem formálódtak ezek a sok esetben hangutánzó "vakkantások" addig én nem nevezném ezeket ősgyököknek.
Nagyon vigyázz az ilyen kijelentésekkel, mert innentől kezdve ugyan olyan tetszőleges magyarázatnak kell venni a te és kitadimanta véleményét, amikor arról beszéltek, hogy a GöR az egy nagy kődarab legurungázásának a hangját utánozza egy domboldalon, a KöR meg ugyan ez a kő, csak valami keményen görög.
érdekelt, a gyöngy és a kincs kapcsolatban van-e (meg a gyönyörű)
de nem tudni
gyöngy [1164 tn., 1372 u.] Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. kipcsak dzsindzsü, oszmán-török inci: ’gyöngy’, a magyarba *dzsindzsü alakban kerülhetett be. A szó végső soron kínai eredetű, vö. kínai čen ču ’valódi gyöngy’.
kincs [1301 tn., 1372 u.] Valószínűleg iráni jövevényszó, vö. középkori perzsa gandzs ’kincs; kincstár’, kurd gendzs ’kincstár’, hvárezmi kndzs ’kincs, ásványkincs’, újperzsa gandzs ’lelőhely; kincs’. Az iráni szavak az óind gańjaA ’kincstár’ főnévre vezethetők vissza.
"A gömbölyűség, kerekdedség, körösség, görbeség, körívesség annyira általános dolog a világunkban hogy bármilyen gyökbe könnyedén belebeszélem jól megválasztott példaszavakkal illusztrálva."
Ez nem így működik.
A gyök jelentését a rokon gyökszavakkal magyarázzuk. Azokkal lehet körbeírni.
Egymást magyarázzák.
Koránt sem könnyedén lehet bebeszélni valamibe egy jelentést.
Pont ezért találkozunk olyan sok bizonytalansággal. Itt, mi is.
