Sokan velem együtt Wileyt beírtak az a csapatba. Azért, ha reálisan nézzük más szint volt akkoriban, mint most. Reddic szerintem klasszisokkal jobb játékos pl. Csak egy csupa szív srác volt, akit imádott a közönség :)
Érdekes, hogy a Treviso nem kiemelt, három meccset kell nyerniük a főtáblára jutáshoz. Az első körben az angol London Lions, utána a dán Bakken Bears, és végül a fehérorosz Cmoki Minszk várna rájuk. Szerintem azért jó esélyük van a "végső" sikerre.
Amellett, hogy tudnátok utazni az sem mellékes, hogy azért egy olasz ellenfél mindig jól hangzik, szóval a szurkolói várakozás is nagyobb lenne , ha ellenük játszhatnánk.
Most néztem, lehet hogy csak nekem új, a BL selejtezők minitorna rendszerben lesznek megtartva, a mi csoportunk ága Trevisoban játszik szeptember 13-17 között! (13-15-17 a meccsnapok) Így a hazai pálya előnyével, igaz nem kiemeltként nagyon szurkolok a Trevisonak, hogy velük játszhassunk a főtáblán majd. Utazás szempontjából is kedvező a kb. 500km-es távolságával Szombathelytől.
Közben Déri Csaba(Gumi) is csatlakozott újra a Falco családhoz, igaz idén még csak "részmunkaidősként", jövő évtől teljes állásban. Az utánpótlás-képzés felügyelője lesz, meg feltérképezője. Gondolom ő fogja keresni a jó adottsággal rendelkező utánpótláskorú játékosokat, akik majd egyszer a Falco hasznára lehetnek! Már be is költözött a családdal Szombathelyre. Ő sem kért a "diktatúrából".
Amúgy egy fegyelmezett kosaras volt, aki láthatóan be volt tanítva arra, hogy mit szabad - és mit nem - csinálnia. A támadólepattanókhoz elég jó érzéke volt, és amikor leszedte azokat mindig kivitte oldalra, és addig fogta a labdát, amíg egy csapattársa oda nem futott és ki nem vette a kezéből. Vagyis a kezét nem hagyhatta el a labda , sem úgy hogy vissza tette volna azt a gyűrű felé, sem pedig passz formájában. Nagyon egyértelműnek látszott, hogy Laci "intézte" neki évről-évre a kerettagságot. Tipikusan az a srác volt, aki a légynek sem ártott (és sajnos az ellenfélnek sem).
Egy rövid sztori:
Annak idején, amikor a Falcoban játszott egyszer tiszteletét tette a munkahelyemen vásárlás céljából. Miközben segítettünk neki természetesen beszélgettünk is vele. Mivel nyár volt és a kosarasoknak vakáció ezért elmondta, hogy hamarosan utazik Amerikába. Erre Édesapám megkérdezte tőle: Imre, csak nem az NBA-be megy?
Meg két játékost írnék, akikről nem olvastam senkinél viszont úgy érzem érdemes megemlíteni őket:
Chad Timberlake 2011/2012-es szezonja parádés volt, abban a szezonban a legjobbunk volt Djordje mellett és bevitte a csapatot a döntőbe, sajnos mikor visszatért már közel sem tudta hozni ezt a szintet.
A másik Goran Martinic lenne, akit Laci igazolt le első vezetőedzői szezonjaban, szinten parádés szezonkezdet, de aztán a sérülések itt is nagyon közbe szóltak és már utána meg sem tudta közelíteni azt a formát, amit a szezon elején. Eléggé ismerős szituáció, ugye ?
Szerintem már sokan tudják, hogy én a számok, statisztika, elemzések embere vagyok, így ezekre a kérdésekre igazából nem tudok választ adni. Mindenképpen kell hozzá érzelmi alap. Hogy hasonlítsuk össze különböző korszak Falco csapatait? Miképpen hasonlítsuk össze a Curry-Hudson duót és a Hooker-Doyne párost? Főleg, hogy a minta általában elég alacsony,mivel általában egy maximum kettő szezonokról beszélünk.
Írtatok olyan játékosokat, akiknek én még a nevét sem hallottam, így amióta én járok mérkőzésekre (2007) onnantól tudok nyilatkozni. Próbáltam a legjobban összehozni szakmai és érzelmi alapokkal együtt.
1. Laci-Zoli-Frazier-Evan-Pantelic
2. Anderson (BL teljesítmény)-Beni-Ciro-Evan-Reddic (BL teljesítmény és első szezon miután formába lendült a sérülése után)
Itt ha nem nézném súlyozottan a BL teljesítményeket az adott szezonra lebontva Anderson helyett Govens lenne és Evan helyett Arnas. (Őket is lehetetlen összehasonlítani)
3. Kálmán Laci. Lehet voltak nála jobb játékosok képességilek, de ennyi év szolgálat és nagyon magas szintű játék után nem lehet mást írni. Perl Zoli viszont nyomában van.
4. Frazier, képességekben egyértelműen top 3 minimum, de ami nálam a legfontosabb, hogy Horváth Zoli tragédiája után olyan szintű segítséget nyújtott a csapatnak, amit én nem tudok nem honorálni.
Így van. Nagyon összetett ez, és ahogy írod valóban lehet többféleképpen megítélni a legjobbakat. Én például Govens írtam legjobb légiósnak, de szakmailag meg nyilván előrébb kellett volna sorolnom olyanokat, akik elől és hátul is remek munkát végeztek. Dzunics ilyen volt, és nálam sajnos még a B csapatba sem fért, ahogy Doyne is szakmailag az egyik legjobb légiós lenne (például Gasper egy ilyen játékosnak nagyon örült volna) a klub történelmében. Jó, hogy megemlítetted LD-t, én talán akkor kezdtem járni meccsre, amikor ő itt játszott, szóval nekem ő volt az első minőségi légiós, akit láttam Falco mezben. Hatalmas rúgói voltak, hasonló, mint a múltkor említett Stephensnek. Baromi jó játékos volt Green.
Ez egy erdekes jatek amugy. Lehet nezni szakmai es szurkoloi szemmel is.
Lehet nezni ki mennyi pontot dobott de azt is lehet nezni ki mennyire volt hasznos tamadasban es vedekezeseben egyarant.
Nekem egyebkent volt egy nagyon nagy kedvencem meg az A-csoportos tagsagunk kezdetekor. Ledon Green. Imadtam a jatekat! Vagy Bryan aki szinten meg tudott orulni.
Ciro es Arnas egy kulon kategoria voltak. Tudtak mindent a kosarlabdarol. Cirotol egyszer megkerdeztek varod mar a Kormend elleni meccset? Azt valaszolta, igen varom, szet akarom rugni a segguket. 😀
Pavlovics pedig az elso olyan legiosunk volt aki akkor dobott kosarat amikor akart. A Palja-Bane meccsek emlekezetesek maradnak amikor Pavlovics maki fuleket mutatott Dzunicsnak meccs kozben.
