Hát fura dolog ez. Az üstökös magja jégből áll. A Jupiter pályáján belülre érve kezdi a Nap felmelegíteni, és akkor jelenik meg a kóma és a csóva. A Jupiter pályáján kívül járva az üstökösnek nincs kómája, csóvája. Hát az Interneten már minden weboldal hazudik? Csak te vagy trolibusz? :-)
Vagy szándékosan akarod megtéveszteni az olvasókat, vagy szimpla tudatlanságból beszélsz butaságokat.
A kép, amit betettél a távolodó üstökösről megtévesztő. Látszólag úgy mutatja, hogy az üstökös csóvája távolodáskor kisebb lesz, pedig éppen az ellenkezője történik.
Három dolgot nem vettél figyelembe (talán szándékosan).
Az egyik, hogy távolodáskor mindent kisebbnek látsz. Pl. egy repülőgép közelről sokkal nagyobbnak látszik mint mikor a magasban elrepül feletted. Ezt ma már egy kisiskolás is tudja. Csak te nem.
A másik, hogy amikor az üstökös napközelben van, akkor oldalról (merőlegesen) látunk rá a csóvára és végiglátjuk teljes hosszában. Amikor pedig távolodik a naptól, akkor elfordul és lapos szögben látunk rá a csóvára, tehát sokkal rövidebbnek látjuk.
A harmadik, hogy a Naptól távolodó csóva sokkal kevesebb napfényt ver vissza, ezért a halványabb részeit már nem is látod.
Ha mindezeket figyelembe vetted volna, akkor éppen az jött volna ki, hogy a csóva naptávolban nagyobb, mint napközelben.
Amiket leírtam, egy 12 éves csillagászpalánta is tudja, és nem téveszti meg az általad betett fénykép. Persze a laikusokat meg lehet etetni vele.
"Butaságot beszélsz. Most kiderült, hogy csak messzebbről ugatod a csillagászatot, mint kutya a Holdat."
Hát igen. Amikor sarokba szorulsz valami kitalált védhetetlen hülyeséged miatt, akkor nem marad más, mint a személyeskedés, hátha a gyanútlan olvasót átverheted ezzel és azt a hamis képet sugallhatod neki, hogy nem törölték itt fel veled a padlót az előbb.
"A jelenlegi magyarázat szerint éppen fordítva kellene lenni. Napközelben kellene nagyobbnak lenni a csóvának, mert a közeli Nap jobban felmelegíti a magot és több anyag szabadul ki belőle. Mégis fordítva van, ami előtt a mai csillagászok értetlenül állnak."
A fenét van fordítva!!!!
Éppenhogy napközelben a legnagyobb az üstökösök csóvája, ahogy azt MILLIÓNYI NETES KÉPEN is megfigyelheti bárki. Itt van kettő, ahol még külön gondot fordítottak arra, hogy öszemontírozzák a Neowise üstökös különböző időpontbeli képeit:
A Neowise 2020. július 3-án volt napközelben, úgyhogy mindkét képsorozat a naptól távolodó üstököst mutatja, jól láthatóan ahogy rövidül a csóvája, mivelhogy csökken az üstökösmag aktivitása.
A felső képen még az is gyönyörűen látszik, hogyan különül el egymástól az ion-csóva és a porcsóva.
Sajnos te rossz szokásodhoz híven nemcsak, hogy ostoba működésképtelen áltudományos szemetet találsz ki, de még a konkrét megfigyelési tényekkel sem vagy tisztában vagy pedig szándékosan hazudsz ezekről.
"Pl. a te magyarázatod nem ad választ arra, hogy miért nagyobb a csóva naptávolban, mint napközelben."
Azért mert NEM NAGYOBB!
A csóva napközelben a legnagyobb, naptávolban egyáltalán nincsen csóva! Sokszor még a kóma is újra kifagy az üstökösmagra, tehát az is eltűnik.
"Ez tapasztalati tény, amelyet az én elméletem helyből megmagyaráz."
Nem. Nincsen ilyen tapasztalati tény. Jó szokásodhoz híven kitaláltál magadnak egy nemlétező dolgot, és azzal bizonygatod az eszelősen hülye áltudományos kitalációidat.
Elminster, már megint nem gondolkodsz, csak nyomod a sablon választ.
A mai magyarázat téves. A helyes magyarázat az, hogy az üstökös magjából kiszabaduló anyagdarabok egy része eléri az üstökösre érvényes szökési sebességet, és így kilép a burokból.
Ezek már kevésbé követik az üstököst. A meglévő sebességük miatt még valamennyire együtt haladnak az üstökös magjával, de amikor a csóva fordul, azt már nem követik.
"De ennek magad is utánanézhettél volna..."
Én ennek már sok évvel ezelőtt utána néztem. És rájöttem, hogy a jelenlegi magyarázatok nagyon sántítanak. Pl. a te magyarázatod nem ad választ arra, hogy miért nagyobb a csóva naptávolban, mint napközelben. Ez tapasztalati tény, amelyet az én elméletem helyből megmagyaráz.
A jelenlegi magyarázat szerint éppen fordítva kellene lenni. Napközelben kellene nagyobbnak lenni a csóvának, mert a közeli Nap jobban felmelegíti a magot és több anyag szabadul ki belőle. Mégis fordítva van, ami előtt a mai csillagászok értetlenül állnak. Az én elméletem szerint pedig éppen úgy kell lenni, ahogyan a tapasztalat mutatja.
"Az túlzás, hogy gyakran, de valóban van ilyen. És ezzel hogyan számol el a mostani elmélet?"
Úgy, b+, hogy a görbe csóvát a nehezebb porszemcsék alkotják, amiket kevésbé tud a napszél elfújni, ezért egy idő után elkezdenek visszazuhanni a Nap felé. Az egyenes csóvát pedig az atomok-ionok alkotják, amit a napszél könnyedén elfúj akármeddig, ezért mindig is a Nappal sugárirányban ellentétesen szögegyenesen jön létre.
Nincs itt semmiféle "gravitációs burok" baromság.
De ennek magad is utánanézhettél volna, itt van előtted a teljes net ismeretekkel feltöltve!
Egyébként honnan tudod, hogy nem tud számot adni? Sehonnan, hiszen erről még nem is volt szó.
Vagyis már megint a levegőbe beszélsz, ahogyan szoktál.
"...az üstökösök esetében gyakran KETTŐ darab csóva alakul ki: egy rövidebb és görbült a "nehezebb" porszemcsékből, és egy egyenes, a Nappal ellentétes irányba mutató a "könnyebb" ionokból."
Az túlzás, hogy gyakran, de valóban van ilyen. És ezzel hogyan számol el a mostani elmélet?
Például azzal nem tud számot adni a minden alapot nélkülöző vérlaikus kitalációd, hogy az üstökösök esetében gyakran KETTŐ darab csóva alakul ki: egy rövidebb és görbült a "nehezebb" porszemcsékből, és egy egyenes, a Nappal ellentétes irányba mutató a "könnyebb" ionokból.
Aki figyelmesen megnézte az eddigi ábrákat, az észrevehette, hogy a bolygók gravitációs mezeje (gravitációs burka) nagyon hasonló alakzat, mint amilyen az üstökösök csóvája. És ez nem véletlen, hiszen az üstökös magja is egy égitest, amelynek ugyanolyan alakú gravitációs burka van, mint a bolygóknak.
Az üstökös csóvája valójában az üstökös magjának gravitációs burkát teszi láthatóvá. Miért?
Mert a Nap melegítő hatására az üstökösből kiszabaduló anyag nagy része nem képes elhagyni az üstökös gravitációs mezejét, ezért a kisebb nagyobb darabok, por és gázszemcsék az üstökös magja körül keringenek. Ezeket láthatjuk, mint csóvát az üstökös körül.
Van-e valami bizonyíték erre az újszerű teóriára?
Bizony van. Több is. A megfigyelések mind ezt támasztják alá.
"Napfogyatkozáskor a Hold a Föld és a Nap között van."
Ezt eltaláltad. Ez az első értelmes beírásod.
"Ilyenkor is a Hold mezője a Föld mezőjében van?"
Természetesen.
"Ha igen, mennyivel?"
A korábbi ábra mutatja, hogy a Föld mezeje a Nap irányába kb. 1,5 millió kilométerre terjed ki. A Hold pedig kb. 380 ezer kilométerre van a Földtől. Tehát bőven benne van a Hold mezeje a Földében.
"A rajz gondolom számítások eredménye, nem a hasadra csaptál."
Így van, számítás eredménye. Nem bonyolult program. Ki kell számolni az egyes égitestek mezejének erősségét és irányát, majd vektorosan összegezni. Ez alapján erővonalakat rajzolni. Egy programozó matematikus csinálta.
Említettem, hogy minden égitestet egy láthatatlan gravitációs burok vesz körül. A burkon belüli térrészt nevezzük az égitest saját gravitációs mezejének. Az alábbi ábra mutatja a naprendszer belső bolygóinak a gravitációs mezejét. A burok annál kisebb, minél kisebb az égitest tömege, és minél közelebb van a Naphoz.
Jól látható, hogy a Hold mezeje a Föld gravitációs burkán belül helyezkedik el.
Haladjunk tovább a Föld láthatatlan gravitációs burkának a vizsgálatával.
Vajon mi történik a burokkal, amikor a Föld körbekerüli a Napot?
Természetesen a Föld viszi magával a saját gravitációs mezejét, vagyis a burok követi a Földet. Mint említettem, a burok csóvaszerű elnyúlt része mindig a Nap ellenkező oldalán helyezkedik el, ezért amikor a Föld évente megkerüli a Napot, maga a csóva is körbefordul a Naphoz képest. A következő ábra a Föld helyzetét mutatja a négy évszakban.
Ezektől a mozgásoktól függetlenül, a Föld forog a saját gravitációs burkában, vagyis naponta körbefordul egyszer a Naphoz képest is és a saját gravitációs mezejéhez képest is.
Az ábrán az is látható, hogy a Földet körülvevő gravitációs burok nem gömbszimmetrikus, hanem egy olyan 3D-s felület, amelynek a csúcsa a Nap felé mutat, a Nappal ellenkező oldalon pedig csóvaszerűen elnyúlik.
A burok felületét azok a pontok alkotják, ahol a Nap és a Föld gravitációs ereje éppen azonos nagyságú (de nem azonos irányú). Ha a Föld gravitációs burkán belül elengedünk egy próbatestet, akkor az a Földre fog leesni. Ha a burkon kívül tesszük ezt, akkor a test már a Nap felé fog elindulni.
A burkon belüli térrészt nevezzük a Föld saját gravitációs mezejének. Természetesen minden bolygónak (és holdnak) hasonló saját gravitációs mezeje van.
Az ábrán az is látható, hogy a Földet körülvevő gravitációs burok nem gömbszimmetrikus, hanem egy olyan 3D-s felület, amelynek a csúcsa a Nap felé mutat, a Nappal ellenkező oldalon pedig csóvaszerűen elnyúlik.
A burok felületét azok a pontok alkotják, ahol a Nap és a Föld gravitációs ereje éppen azonos nagyságú (de nem azonos irányú). Ha a Föld gravitációs burkán belül elengedünk egy próbatestet, akkor az a Földre fog leesni. Ha a burkon kívül tesszük ezt, akkor a test már a Nap felé fog elindulni.
A burkon belüli térrészt nevezzük a Föld saját gravitációs mezejének. Természetesen minden bolygónak (és holdnak) hasonló saját gravitációs mezeje van.
