Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Ebben a gyönyörű templomban talán egyedül a szószék nem tetszett, volt módom a Pisano szószékeket látni és azokhoz képest nagyon zavaros. Le sem filmeztem.
Belépődíj nincsen, májustól októberig 8-19.30-ig van nyitva, novembertől áprilisig 8-13-ig, és 14.30-18-ig.
A baloldalon pedig megtalálhatjuk azt a híres reneszánsz kápolnát, amelyben látható Antonio Rosselino főműve, az 1460-as években készült Portugál kardinális síremléke.
Nekem mondjuk jobban tetszettek Luca della Robbia mennyezetet díszítő terrakotta domborművei. A valóságban sokkal szebbek, csak ott már tényleg nagyon sötét volt és hiába dobtunk pénzt a lámpához, az is nagyon halvány fényt adott, ami persze egy templomban természetes, de filmezéshez nem túl jó:-(
A kissé homályos templombelsőben mindent megtalálunk a nélkül, hogy az összevisszaság érzését keltené. A szentély mögött, melyet Michelozzo alakított ki reneszánsz stílusban 1448-ban, van az előbb említett kripta. Az oszlopfők ókoriak. A falakon gyönyörű márványberakások, a padlón, középen, az állatöv jegyeit (nem tudom hogy tartozik ide) mutató intarziás mozaikpadló van, arra nem szabad rálépni.
A fenn lévő Krisztust ábrázoló mozaik is vsz. a XIII, században készítették, sajnos én nem találtam róla használható képet.
A templom gyönyörű belsejének talán csak az az egyetlen hibájam hogy nagyon sötét van, így még a "profi" képek sem tökéletesek, de amatőrnek szinte lehetetlen a fényképezés.
Állítólag már a 250-es években kultuszhely alakult itt ki a mártír sírja felett, majd talán Nagy Károly idejében templom épült fölé. Az 1000-es évek elején a bencés rend kapta meg a templomot és ők kezdték el az átépítését, ami kb. 1200-ig tartott. Ekkoriban alakították ki Szent Minias sírja fölé a kriptát.
sajnos most mennem kell, de majd este még jövök remélhetőleg. van még pár dolog amit találtam a templomról meg a püspöki palotáról, csak nem volt időm lefordítani.
Ezen sokkal jobban látszik a freskó és jól látszik a timpanon csúcsán a sas, ami a karmai között egy gombolyagot tart, a posztókereskedők céhénak címerállata. Nyílván ők finanszírozták a renoválást.
san minias a legenda szerint az első keresztény mártírja firenzének. görög kereskedő, vagy valamilyen armeniai (asszem ma örményország területe) nemes lehetett aki zarándokútra ment rómába. 250 körül érkezik firenzébe, ahol remeteként él. Áldozatává válik Decius római császár (249-251) keresztényüldözésének, és lefejezik. A legenda szerint a levágott fejét a vállára vette és a vesztőhelyről elment a Monte alle Croci barlangjába ahol addig remeteként élt, és ott halt meg. A barlang, ma az oltár alatti "fülke", erről kapta a nevét a templom.
Szóval a San Miniato al Monte templomban valóban mindent megtalálunk, ami egy templomot széppé tehet.
Gyönyörű a zöld, fehér márvány homlokzata középen egy nagyon szép mozaikkal, mely az egykor itt eltemett és ma a kriptájában nyugvó ókori mártírt, Miniast ábrázolja Krisztus és Szűz Mária társaságában.
Amikor több napot töltöttünk ott, akkor mi is parkolóházban tartottuk az autót, az kíjebb volt és 16€ egy nap, talán ráadásul kedvezménnyel a szállás miatt. Az állomáshoz közeli bizonyára több, mint 20 € egy napra, de az még mindig kevesebb, mint egy új autó:-)
a kilátás pl. ilyen (konkrétan a San Miniato elől):
Sziasztok, ha van valami jó képem, vagy ötletem, akkor én is beszálok. Néha lehet, hogy nagy reakcióidővel, de igyekszem.
(amúgy parkolás: óvatos duhajoknak van a pályaudvarnál egy nagy mélygarázs, nem olcsó, de szerintem jó, és az Arnon inneni területek bejárásához jó helyen van)
És ez a San Miniato közelebbről. Innen ha lehet még szebb a kilátás, mint a térről.
A templom maga a legrégibb, a legszebb, a legbarátságosabb és a legszebb környezetben lévő a firenzei templomok között, talán azt is mondhatnám, hogy itt minden együtt van, amiért ha mint turisztikai látványért megyünk el egy templomhoz.
Talán ezzel a képpel kellett volna kezdeni, de csak most jutott eszembe, hogy "csinálhatok" ilyet is a dóm tetejéről felvett videóról.
Szóval ezen a képen baloldalt egy fehéres csíkként látszik a Michelangelo tér, jobboldalt fenn pedig a San Miniato templom. Egy buszmegállónyi vagy jó néhány lépcsőfok van közöttük.
De mielőtt még nagyon besötétedne érdemes lemenni az Arnóhoz, igaz?
Talán még ez is jobban néz ki, mint az, amit a WGA-ban találtam.
A jobboldalon található gótikus sekrestyében láthatóak Spinello Aretino 1378-ban készült freskói , melyek Szent Benedek legendáját mesélik el. 
Nem gondoltam volna, de az én képemen legalább kivehető a mozaik nagyjából. Aki talál jobbat... A téma és az elkészítési idő a homlokzatival azonos.
Ezen a képen pedig jól látható a XIV. században készített különleges, szépen díszített nyitott fedélszékes tetőszerkezet.
A kissé homályos templombelsőben mindent megtalálunk a nélkül, hogy az összevisszaság érzését keltené. A szentély mögött, melyet Michelozzo alakított ki reneszánsz stílusban 1448-ban, van az előbb említett kripta. Az oszlopfők ókoriak. A falakon gyönyörű márványberakások, a padlón, középen, az állatöv jegyeit (nem tudom hogy tartozik ide) mutató intarziás mozaikpadló van, arra nem szabad rálépni.
És ilyen felülről, gyönyörű temető van körülötte.
És ez a San Miniato közelebbről. Innen ha lehet még szebb a kilátás, mint a térről. 
Talán ezzel a képpel kellett volna kezdeni, de csak most jutott eszembe, hogy "csinálhatok" ilyet is a dóm tetejéről felvett videóról.
