Ismeretlen eredetű. | ⌂ A szóvégi g elsődlegesnek tűnik, amelyből a szóvégi k zöngétlenedéssel keletkezett. Az eredeti jelentés a 3. lehet, amely után az 1., 2. jelentés metonimikusan, az 5., 6. jelentés metaforikusan jött létre. A 4. jelentés azzal magyarázható, hogy ez a gyomnövény olyan gyorsan terjed, mint a tűz.
Akkor viszont nem lehet személynév ("Muager") is egyben.
-----
ÚESz: a magyarban ugyan nem bizonyítható, de a rokon nyelvekben megtalálható megfelelők alapján kimutatható ’test, törzs’ jelentése az alapszónak megőrződött. Egy ’törzs’ > ’maga’ jelentésváltozás hasonlóan más nyelvekben is megtalálható;
--
A mag - szavunk jelentése eligazít: vonatkozhat ma is dologra, vagy csoportra. Magunkra már csak akkor, ha tovább képezzük. Nyilván, hiszen ha már dolgot, csoportot is jelent, meg kell valahogy különböztetni a személyre vonatkozó jelentéstől.
Az eredeti jelentéséből specializálódott - ami a méret, mennyiség szavunk mi² névmás töve kaphatott egy ősi -énk képzőt amely ma melléknevet és birtokos személyragot alkot. igékből,: https://uesz.nytud.hu/index.html?displaymode=web&searchmode=exact&searchstr=mi&hom=2 - ebből az -nk végződésből lett azután g hang. Ugyanezzel a képzővel ismételjük meg a létrejött mag szóból a magunk szó kialakítását.
ÚESz:
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (P.) män ’amely, ami’; osztj. (V.) mö̆γi’mi’; zürj. (Sz.), (P.) mi̮j ’ua.’; votj. (Sz.) ma ’ua.’; cser. (KH.) ma ’ua., melyik’; md. (E.) meźe, (M.) meźä ’mi, valami’; finn mikä ’melyik, milyen’; lp. (norv.) mī (mâ-) ’mi?, melyik?, milyen?; bármi’; – jen. mîɁ ’mi’; szelk. mi̮ ’dolog, áru’; kam. moɁ, mo ’amiért, miért’; stb. [uráli *mɜ ’mi; dolog’]. A rokon nyelvekben megfigyelhető szabálytalan tőmagánhangzó-megfeleléseket tekintve feltételezhető, hogy az alapnyelvben egy palatális és egy veláris változat is volt. Nyílt magánhangzós tőváltozatok hangsúlyos helyzetben mind a magyarban, mind a rokon nyelvekben kialakulhattak. ⌂ Eredetileg kérdő névmás volt, amely hangsúlytalan helyzetben határozatlan névmás lett. A vonatkozó névmási funkció alárendelő összetett mondatokban alakult ki.
hogy a g és a gy hang, bár írásban hasonlít ugyan, de egészen más hangok, s a "g" betűnek nincs köze a "gy" hanghoz. Ha "magyar"-t akarsz, akkor ne "magar"-t hanem pl. "madjar"-t keress! Stb."
-----
Szakirodalom!
El tudom képzelni, ahogyan attól rettegtek anno az idegen nyelvű jegyzetet készítők, hogy hogyan is fogja definiálni majd az utókor az egységesített és egyetemesített hangmegfeleltetési törvényeket a magyar nyelvre vonatkoztatva. Szegény Magornak nincs esélye, hogy a magyarhoz valami köze legyen (de csak nálad!).
( A bognak sincs köze a bogyóhoz, a meggynek sem a maghoz, meg a makkhoz mert finnugrizmusba bugyoláljátok az értelmet, pedig nem bonyolult.)
CALL : hívás, (fel)szólítás, hívójel, kiáltás , madárfütty, nevez, nevén szólít, kereslet, hívó szó, hivatás, licit ------------------------------------- Ha hívunk valakit, legfőképpen SZÓLunk neki, ez a pontos magyar szavunk hogy SZÓL . Megáll a tucatnyi jelentés mindegyikére szinte, a C kezdőhang itt SZ hangot takar eredetileg. SZÓL---CALL formára alakult át.
Ugyanakkor a fenti szavunknak egy másik átírása is van, pontosan ugyanerről SZÓL itt is minden :
SAY : mond, mondóka, mondás, kijelent, közöl, szól , említ, beszél ------------------------ Újfent a magyar SZÓL van előttünk, csak itt másképpen átszerkesztve. Ugye ne feledjük hogy SZÓ az amiből SZÓL dolog születik, azaz már ez a rövid szó is magyarul van toldva . De egyéb (akár hosszabb) formák is világszerte megtalálhatóak : A "köszönt, üdvözöl" SALUTE az SZÓLÍT , akire ráköszönünk megszólítjuk. A ragozás önmagában eldönt mindent. Mert magyarul van. SZÓ--SZÓL--SZÓLÍT Ez valahogy nem angol/latin szóképzés szerintem.))
A török nyelvektől kezdve a szindi nyelven át, a kínaitól egészen Óceániáig megvan a szó, még a szundanéz nyelvben is jelen. Már a tamil nyelvben is COL ami a SZÓL megfelelője egy az egyben, azaz már itt is toldva van a SZÓ dolog.
USAGE : használat, szokás, kezelés, gyakorlat ------------- Tehát ŰZÉS amiről beszélünk. Most nem kergetünk senkit , hanem sportot űzünk, vagy foglalkozunk behatóan valamivel, mondjuk iparűzés folyik stb...
ŰZÉS--USAGE formára módosult , magyar képezte és magyar ragozta elejétől a végéig.
CURVED : ívelt, görbe, hajlított ----- KÖRÍVELT a szavunk pontosan csak lecsaltak 1-2 hangot belőle. A "latin" CURVUS meg a KÖRÍVES pontos megfelelője, csak át van írva, de nagyon jól látszik már ha ennek ismeretében hasonlítjuk össze őket. Összetett magyar kifejezés képzővel.
A katalán REVOLT az első szótagot lehagyta, ez is a (kö)RÍVELT szavunk.)) Viszont van egy hasonló ezekhez ami nem pont ugyanez már :
Például a francia COURBE és más immár B hanggal megírt társai. Ez pontosan a GÖRBE vagy KÖRBE szavunk. És itt is teljesen nyilvánvaló a hangalak magyar nyelven történt képzése...
Nem egyszer hallottam és olvastam azt, hogy a magyarok nem tudnak filozofálni, mert nincs és nem is volt soha épkézláb filozófusuk.
Ez azt bizonyítja -egyesek számára- hogy elmaradott gondolkozásúak vagyunk.
Pont fordított a helyzet.
Nekünk nincs szükségünk arra, hogy állandóan a helyünket keresgéljük a világban, mert a nyelvünk által öntudatlanul, de készen megkapunk minden eligazítást.
Csak komolyan kell vennünk, hogy a nyelv mit üzen a számunkra.
Továbbra is latin, de most angolosan . Azaz jobbára hibrid latinos angol, amelyek valójában képzett magyar kifejezések :
NON-ELECTIVE : nem választott (személy, dolog,stb...) ------------- A "NON" az voltaképp a NEM szavunk kis módosítással. A második szavunk elé helyezzük vissza első helyre az amúgy odavaló V hangot és jóformán majd kész is így már a magyarul készre ragozott NEM VÁLASZTVA kifejezésünk.
NEM VÁLASZTVA ---NON (V)ELECTIVE változtatták el. ELECT még csak VÁLASZT ami már így is toldalékolt, viszont ebben még nincs meg a --VA ragozásunk, amit az angolban itt épp az "IVE" képvisel.
BUILT : épült... (ház, bármi, stb...) -------------------- Bizonyos múlt időkben használt formája a "build" dolognak, a BUILT az pontosan az É-PÜLT szavunk lesz. Az "É" kezdőhang visszahelyezése után már szuperül látszódik az amúgy többszörösen ragozott szavunk, amely végén a múlti idő T-je található.
Az "É" meg eléggé kell ide a szóba, hiszen a szótő itt az ÉP , ami az ÁP közvetlen rokona. Bárkinek/bárminek az ÁPOLÁSA annak ÉPÜLÉSE melyet szolgál. Na de vissza a szavunkra :
ÉPÜLT ---BUILT formára módosult. Itt egyszerűen minden magyarul ÉPÜLT fel.))
EVOCATOR : előidéző, felidéző, szellemidéző ------------ Már megint a kezdőhangos trükk. Tegyük már vissza a szó elejére azt a H hangot. Hoppá.)) Igen, ez a HÍVOGATÓ szavunk egy az egyben. EVOCATIVE lehet a HÍVOGATVA. Nagyon ügyesen toldalékol az angol itt is magyarul.
ALIVENESS : elevenség, élénkség, fogékonyság --------------------- Kissé túltoldalékolva ez az ELEVENES szavunk, ÉL gyökű/szótövű kifejezés, a többi jóformán már ragozás (magyar) .
Azaz ELEVEN-ES változott angolban ALIVENESS formára, a rövidebb ALIVE----ÉLVE átírása mindent alátámaszt. Nem mellesleg ebből tudhatjuk hogy a LIVE is ebből van, csak itt már megint kezdőhang elhagyásos a sztori.
Ha visszatesszük akkor "ÉLIVE" az a "live" , mert ez az ÉLET szava, azaz pontosan az ÉLVE szavunk ez !...
ÉLVE--(é)LIVE , magyar képezte/ragozta. Így születnek ezek az "idegen" szavak hogy magyarul épülnek fel.))...
Ez jól megvilágítja, hogy mi köze is lehet Borsu v. Borsod, Böngér kun vezér fiának a későbbi jászokhoz, aki Kiev alatt csatlakozott Álmoshoz.
"Böngér fia Bors „a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt."
Ez a tájnyelvi stílusjegy beleillik egy mintázatba. A probléma ott, van, hogy egy sok-sok évszázaddal a jász betetelepülések utáni mintázatba illik bele.
Tehát tehinthetjük ezt a besenyők-kunok 9-10. századi magyarnyelvűségének viszonylatában közvetett bizonyítéknak. Ezt a feltevést erősíti, a székelyek máig megmaradt ősi nyelvjárása, ugyanennek a szónak tekintetében.
"Sem Honti László sem pedig Mészöly Gedeon viszont nem vette észre, hogy ez a fajta szemantika és stílustörténet igazából a jászság máig élő nyelvezetére mutat.
Amely persze a kódex keletkezését tekintve, igencsak elgondolkodtathat minket a jászság valódi eredetéről és kronológiájáról!"
Ha a Halotti beszéd isá - szavának magyarázatára gondolsz, azt azóta elvetettem, mert felül írta egy sokkal valószínűbb, amely a Honti László féle magyarázatnak bizonyos aspektusait figyelembe veszi, más - kézenfekőbb aspektusokkal viszont kijavítja. Ennek az etimológiának valóban nics köze, a jász népnév etimológiájához.
A Halotti beszéd keletkezése 1192 és 1195 közöttre tehető, III. Béla uralkodásának végére. A Pray-kódexben található, amit a Borsod vármegyei Boldván az Árpád-kori bencés monostorban írtak.
Boldva a Bükk-hegység lábánál fekszik, a Bódva folyó mellett.
Fel kell hát csapni a Büki tájszótárt és mindjárt kiderük az ýſa szó eredete. Ebből következik, hogy a Halotti beszéd egy tájnyelven íródott szöveg.
CzF.: "Népnyelven h nélkül is isz, iszen."
Eszerint a legvalószínűbbnek az látszik, hogy az ýſa azt jelenti, hogy hisz+az → hisz+'a vö:A biza összetett szó. | ⌂ A biz + a¹ (→az¹), ill. e¹ (→ez¹) mutató névmásokból. - Hasonlóan a Mészöly Gedeon szerinti értelmezéshez.
"az isa értelme: ’Az isá mint ’ecce’ jelentésű mutatószó, olyan alkalmazású, mint az íme (vagy ímé). Az efféle mutatószó végén, mint az íme (im-e!), ugyanolyan indulatszó van, mint az itt-e!, ott-a!, ez-e!, az-a!, ihol-e!, a hol-a! stb. mutatószavakon. Az isá szót is így kell tehát elemeznünk: is-á, s ennek végső á-ja mutató értékű indulatszó. Az is- és -á rész egymástól eltérő hangrendje is mutatja, hogy az isá két szónak az összetétele: is + á!"
Honti László: A Halotti beszéd isa szavának kutatástörténete és etimológiája 273
Sem Honti László sem pedig Mészöly Géza viszont nem vette észre, hogy ez a fajta szemantika és stílustörténet igazából a jászság máig élő nyelvezetére mutat.
Amely persze a kódex keletkezését tekintve, igencsak elgondolkodtathat minket a jászság valódi eredetéről és kronológiájáról!
Tehát így szólnának a modatok, korabeli régies, ám megrövidült névelőhasználattal:
"Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: Hisz'a por és hamu vagyunk."
"Hisz'a, egy ember sem kerülheti el ez vermet, Hisz'a, mind ahhoz járó vagyunk."
A szókezdő h-betű elmeradását a bükki nyelvjárás sajátossága igazolja:
"köszörüléskor a kés feltüremkedett éle’. Në köszörűd annyit aszt a ki͜ëst, iszë má sargya van!"
"Mit palázulod mindig aszt a szëgin fejji͜ërnípet, iszë nëm árt as sënkinek!"
"Minek mënti͜ë el a bu͜odba kënyi͜ëri͜ër, iszë mi͜ëg ithon izs van ölig?"
Büki tájszótár Írta BALOGH LAJOS Második, bővített kiadás Kiadja: Bük Város Önkormányzata és a Magyar Nyugat Könyvkiadó Bük – Vasszilvágy 2016
185. , 104. , 110.,
A jász nyelvjárást vizsgálva pedig nagyon könnyen rájöhetünk, hogy miért is vonódhat össze egy szó az utána áló névelővel:
Ez a nyelvi sajátosság egyúttal azt bizonyítja, hogy 1192 és 1195 között már kvázi jász tájszólással beszéltek-e területen!
A szóösszevonások stílusjegyei hasonlóságot mutat e-tekintetben a mai székely nyelvjáráshoz, ami kicsit bővült már.
ejsze, ejszen
"Megyénkben a faluturizmus sikeres terjedésével, a farkaslaki esethez hasonlóan - rovatukhoz mostanában eljutott információk szerint - több székelyföldi településen is szoktak érdeklődni a turisták az ejsze, ejszen szó jelentése és eredete felől. Az ejsze, ejszen tájszó eredete a hisz ige egyes számú első személyű hiszen alakjára vezethető vissza. A hisz egyik jelentése, a 'vél, gondol, feltételez' közel áll az ejsze szó néhány nyelvjárásban ma is használt jelentéséhez: talán, úgylehet. Szótörténeti és nyelvjárástani kutatások szerint a hiszemből alakult hiszen formának a régiségben ilyen változatai keletkeztek: iszen, íszen, isz, 'szen.A dehiszenből alakult ki a deiszen, dejszen, abból pedig az ejszen, ejsze. Ballagi Mór értelmező szótárában (Pest, 1867) olvasható például ez a mondat: Dejszen abból nem lesz semmi. Vagyis: Úgylehet abból nem lesz semmi."
Forrás: Komoróczy György: Ejsze szavunk a faluturizmusban. Hargita Népe, 2002. augusztus
Képzett magyar szavak ezek is. Újlatin nyelv, francia :
ROULLE : karika ----------------- Szólevágásos esettel állunk szemben. A szó elejére visszahelyezendő egy GU szótag és innentől érteni fogjuk (magyarul) a francia, német, svéd, angol, stb. szavakat is ezzel kapcsolatosan.
Mert GURULÓ---ROULLE változott át. Viszont a magyar toldalékolás továbbra is a szóban van.)) Ebben is ott van ám : ROULAGE : gördülés, szállítás, gurítás ------ Ez a GU nélküli GU-RULÁS szavunk így pontosan. A szó végi "AGE" úgy figyeltem meg hogy mind a franciában, mind az angolban gyakran az igéink végén lévő --ÉS/--ÁS képzőnk.
GU-RULÁS---ROULAGE változott át. A latin "ROTA" ? ... GU-RÍTÓ GU nélkül, ennyi a sztori.))
ÉTAGE/ÉTAGÉ : emelet, szint, fok, fokozat, és most figyeljünk jól mert még : réteges ------------- És ez itt a kulcsszó ami kell nekünk. RÉTEGES ------ÉTAGE átváltoztatás történt meg, csak a kezdő és a záróhangot lekapták róla. És ez mind passzol értelmileg az emeletekre, szintekre is mert rétegesek.
HISSAGE : felhúzás -------------- A pontos szavunk a HÚZÁS és éppen ez van kint a franciáknál is elmódosított alakban. HÚZÁS---HISSAGE változott meg. HÚZ--HISS és az --ÁS toldalékunk AGE lett. ZS-vel ejtik. Magyar nyelven képzett/ragozott szavak , csak átírt külsőben...
És ez még a világ másik felén, Polinéziában is megvan :
A maori nyelvben kettő igen érdekes szó is található. Hegycsúcsra/hegytetőre mondják hogy TAUTARA vagy KEO alak. Első nyilván a TETŐ szavunk, sőt talán épp a már toldott TETŐRE. A második meg a KŐ lehet, elég csak arra gondolni hogy Magyarországon is hány hegycsúcs van XXX-KŐ néven megnevezve.
Istállós-kő, Bél-kő, Cserepes-kő, Három-kő és lehetne még sorolni bőven...
Mindent és az ellenkezőjét is elő lehet adni azokban a dolgokban, ahol kapcsolatot lehet kimutatni. A hazai tudományos felfogás ebben többnyire aláfekszik a külföldi értelmezéseknek. Így lehet az, hogy a nyilvánvaló kapcsolatot mindig a rossz végéről értelmezik. Pl. a fu népekhez való kapcsolódást. Ugyanez a szolgalelkűség figyelhető meg az idegen nyelvű kapcsolatokban is, ott is mindent, ami nincs meg a többi fu nyelvben, csak átvehettük a türköktől, vagy szlávoktól.
Eszükbe sem jut pl. hogy akár fu-nak definiált alapú szavak mentek át közös jelentéssel más mai nyelvcsaládokba, vagy, hogy a magyar nyelv olyan területen alakult ki, amely ősileg kapcsolatban volt ezzekkel a területekkel, a többi fu nyelv pedig nem.
Millió példa van ezekre: ég szavunkat pl. az ÚESz így határozza meg:
ég² A: 13. sz. eleje/ eget (KTSz.); 1493 k. Eeg (FestK. 383); 1863 ėg (Kriza [szerk.] Vadr. 465) J: 1 13. sz. eleje/ ’égbolt | Himmel’ # (↑); 2 1372 u./ ’levegő | Luft’ (JókK. 96); 3 1372 u./ ? ’mennyország | Himmelreich’ (JókK. 63), 1519 k. ’ua.’ (DebrK. 122); 4 1550 u. ’lehelet | Atem, Hauch’ (KolGl.) Sz: égi 1493 k. eegy (FestK. 225)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (V.) si̮ne̮d ’kigőzölgés meleg időben, meleg pára a szabadban’, (P.) ’levegő’; finnsää ’időjárás’ [fgr. *säŋe ’levegő’]. ⌂ A magyar é (< *e) kialakulását a fgr. *ä hangból valószínűleg a tővéghangzó eltűnése és a szókezdő magánhangzó hangsúlyos helyzete magyarázza. A szó végi g a fgr. *ŋ (> *ŋk) folytatója; a magánhangzós szókezdethez vö. áll¹, →avik¹ stb.
Szőke szavunkat meg, hát nem pont ugyan így?
Szőke: A szócsalád alapja, a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›’, (DN.)sȧŋkə ’világos, tiszta; fény; világosság, világ’ [ugor *säŋɜ ’világos, tiszta’]. ⌂ A szóvég kialakulásához vö. →nő², →sző¹ stb. A szó eredetileg a világosabb színárnyalatok jelölésére szolgált.
Ég: osztyákoknál óg, och, nok, noch, a török családban kük, jog, jük, jïg, ög stb
És lássuk az ultima ratiót!
"A törökös ogur – a tíz számnévvel kiegészítve onogur – név a hun szövetség egyik ágát, török–szkíta népek társulását jelölte. Az ogur név jelentése Golden szerint az ótörök oğus (ág, ágazat, atyafiság, rokonság) szóra megy vissza.[1] Az onogur név eszerint tíz (nép) ágazata értelemmel bír." Wiki
Az ág szavunkat hogyan definiálja az ÚESz? Bárki leellenőrízheti:
Ág: Valószínűleg örökség, az egyeztetés azonban vitatott. | 1 Örökség az ugor korból. | ≡ Vö. vog. (T.) taw ’ág’; osztj. (VK.) jăγi̮ ’ág okozta görbület, bevágás ‹pl. a deszka szélén›’ [ugor *ϑaŋɜ ’ág, gally’]. ⌂ A magyar szókezdő magánhangzó a szókezdő ugor *ϑ szabályszerű megfelelése; vö. még →akaszt, →ázik stb. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn hanka ’kampó; evezőtartó villa’ [fgr. *šaŋka ’ág, gally’]. Ennek az egyeztetésnek az a gyenge pontja, hogy a finn szó esetleg germán jövevényszóként is magyarázható; vö. norv. (ónorv.) hár ’evezőtartó villa’ [germán *hangu ’ua.’]. ⌂ A szó eleji fgr. *š- > m. Ø hangváltozáshoz vö. →apad, →arat stb. A szó belseji *ŋ, ill. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →agg, →mög stb.
Ég, ág és szőke, valamint az ősz szavunk közös eredetű. Nem csoda, hiszen a nap is hét ágra süt. Heted íziglen szokás visszavezetni az ősiséget is. Az idő múlását az ó, vagy ős, vagy agg szavainkkal tudjuk érzékeltetni.
Ami fiatal az sületlen, vagy süldő, aki öreg az ősz, vagy ős, vagy agg.
A magyar ugra, ugor szó valójában fu etimológiával ugyanolyan jelentésű és formájú, mint a török. Mindkettő jelenthet ágat, sőt, égit, fénylőt is.
GRAS/GRASSE : hízott, vaskos, zsíros ------------- ZSÍROS ------GRASSE változott át, csak cseréljük vissza a kezdőhangot ZS- re , és máris egészen jól látszik.
A szó sok más nyelvben is ott van, az angol nyelvben ez GREASY ami ZSÍROS átírása. Csakhogy a szótő az ZSÍR.)) Azaz bárhová is nézünk, ez a szó magyarul toldalékolt. A ZS hangot gyakorta G helyettesíti amit az átvevő nyelvek így tudtak megoldani, ZS-re nem volt előfizetésük.)) A "kövér" kifejezés (zsíros) sok helyen ezzel a szóval van írva.
HÉRAULT : előre bejelent, előre jelez --------- Tehát HÍRT ad valamiről, ez egy HÍRELT dolog. 150 éve még gyakori volt a "hirdetett" helyett úgy leírni hogy: HÍRELT---HÉRAULT ennek a módosulása lehet...
BEL-JEGY és BEJEGYZŐ : Ennyi mindössze az egész ! Nem kell itt messzire menni hangalak tekintetében,
mert a bejegy-zés fogalma által születtek a szavak meg. Ezért is ilyen közeliek hangalakban.
A "billog" már egy eltorzított alak, nem is kéne vele foglalkoznunk.
A pusztára legeltetni vitt állatokat bélyegezték rájuk sütött jellel, így biztosítva hogy tudni lehessen biztosra hogy melyik kié. Ezért BÉLYEGEZTÉK = BEJEGYEZTÉK.
Ahogyan a BÉLYEG szó bővítménye, a bélyegző is egyértelműen mutatja mihez van köze : BEJEGYZŐ eszköz a BÉLYEGZŐ, az igéből minimális módosítással főnév született...
Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. | ≡ A tőhöz vö. cser. (U.) wolγǝ̑δo ’tiszta, világos; tisztaság, világosság’; ? md. (E.) valdo, (M.) valda ’világos, fényes’; finn valkea ’fehér, világos, fénylő; tűz, világító láng’; ? lp. (norv.) viel'gâd ’világos, halvány, fehér’ [fgr. *βalkɜ ’világos, fehér, fénylő; világít, fénylik’; valószínűleg onomatopoetikus eredetű]. ⌂ Az eredeti igenévszó igei értékű tagjához vö.villámik (→villám), villan (→villog) stb
ÚESz: BÉLYEG - BILLOG
Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. | 1 Szláv jövevényszó. | ≡ Szb. (e.) beleg ’jel’; szbhv. biljeg, biljega ’ua.; pecsét’; szln. bileg, beleg ’ismertetőjegy’; or. (N.) бeлëг ’jel, folt, anyajegy’; stb. [eredetéhez vö. a török adatokat (↓)]. 2 Ótörök jövevényszó. | ≡ Kök-török bälgü; csag. bėlgü; kaz. belgı̆ stb.: ’jel, ismertetőjegy’ [? < török *bäl- ’megjelöl’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *beligü vagy *belügü lehetett.
Ugye mindenkinek világos az etimológiai kapcsolat a villog is a billog között?
A magyar nyelv értelmező szótára: "Állatra, ritk. emberre megjelölésül sütött bélyeg"
A törökök nyelvében már csak a célszerszám használata utáni jelentés lelhető fel, ameddig a magyarban az eredeti fénylő; tűzzel, világító lánggal - való megjelölés.
Ebből következően, etimológiailag a fu eredet a a korább, a szó pedig közös innováció eredménye.
A szlávba is a bolgár- magyar nyelv vitte a jelentést.
A legújabb régészeti és genetikai kutatások a, feltárt temetők népességét uraló J1a - és J2b - apai Y-DNS - egyálltalán nem utal az "ázsiaiavar" - eredetre, sokkal inkább utal, a neolítikus népesség túlélésére!
Vagyis a kutatás tárgyát adó temetők, nem az "avar világról" - szerintem - hanem az avar kori KM - világról adnak információt.
Ezek az új információk tehát nem támasztják alá azt a lehetőséget... amely szerint a magyar nyelv az avarokkal érkezett a KM - be - sőt az mondható, hogy szinte kizárják.
Újlatin, azaz "francia" szavak, melyek mögött magyar kifejezések rejtőznek :
SACCADES : akadozás --------- Azaz SZAKADÁS .)) Ami akadozó az nem folyamatos , tehát szaggatott. Magyarul toldalékolt/ragozott késztermék van előttünk.
EAU GAZEUSE : szóda, szódavíz, kristályvíz ------ A magyar nyelv ragozása megint tagadhatatlanul látszódik, hiszen a GAZEUSE egyenlő a GÁZOS szavunkkal egy az egyben. Mert ugye itt a gázos víz amiről ők beszélnek. Azért a franciák is nagyon kockázatosnak érezték ezt a hangalakot, mert ezt a GAZEUSE (gázos) dolgot tovább módosították GAZEUX formára, ami szintén éppen ugyanez csak épp másképp átírva.))
NOUILLES SAUTÉES : sült tészta ---------------- Ez lesz itt a NYÚLÓS SÜTŐS ételünk.)) Nem hülyéskedem, ez tényleg az !
NOUILLES az : csipetke, metélt, laska alapértelmezetten, kinyújtott tészta dolog mind, nudlira is mondják. NYÚLÓS---NOUILLES módosult.
SAUTÉES ----SÜTŐS/SÜTÉS/SÜLTES változott át, ember legyen a talpán aki a pontosat bemondja a háromból, de biztos hogy toldalékoltan sütünk magyarul, a sült húsokra is ehhez hasonlókat mondanak, a sült krumplira is SAUTÉEES használják azaz ez a sütős burgonya . Vagy SAUTÉ sült húsok esetén.
SAUTÉ angolul is "gyorsan kisüt", azaz SÜTŐ a pontos szavunk. Ugyanez a franciáknál serpenyő is, ami nyilván egy SÜTŐ--SAUTÉ, de SAUTEUS is mondják, olyankor meg a SÜTŐS a pontos szavunk, egytől egyig mind magyar nyelven vannak már toldalékolva készre a szavak .
SOUHAIT : kívánság, vágy, óhajtás --------------------- Vagy épp itt már pontosabban SÓHAJT egyet a civil inkább.)) Óhaj- sóhaj nem véletlen ikerítjük. Magyarul aki Ó-HAJTÓ az Ó-kat hajtogatja : ÓÓÓ de kéne nekem ez ! HAJT szó okkal van benne a kifejezésünkben. Az "old french" még csak SOHAIT volt, nyelvünkön készre ragozott kifejezés ez...
Átírt magyar kifejezéseink a latin nyelvben (is) :
TAPES/TAPETE : szőnyeg -------------- TAPOS(ó) és TAPADÓ a pontos szavaink. Épp ezek történnek a szőnyeggel. Véletlen.)) A magyar képzést/ragozást most is hangsúlyoznám. A germán nyelvekben is megvan, például a német TEPPICH többek közt. Olaszoknál TAPPETO, eszperantó TAPISO csak hogy szikrányi kétségünk se legyen. Írhatnék még rá, de ennyi bőven elég szerintem.
BROUETTE : talicska --------- jó ez rendben, de ha eltolták benne a cuccot vajon mi történhet itt ? ...
BORÍTÓ dolgok történnek, hisz kiborítjuk. Az olasz már más, mert ők CARRIOLA , azaz GURULÓ szavunkat használja magyarul ragozva. Igen, ilyen a latin szóképzés.)) Mert ami látszik az látszik.
RÉSUMER : összesít --------- azaz RÁSZÁMOL a szavunk. Összeadunk, rászámítunk az előzőekre. Angolban is ott ez a szó. De így RE nélkül is hogy SUMMATIVE : "összefoglaló" jelentéssel. Akkor SZÁMÍTVA van, ez a konkrét szavunk !
SZÁMÍTVA---SUMMATIVE egy az egyben ugyanaz módosítva. Magyar ragozással van(!), lényeges ezt folyton hangsúlyozni, mivel ez önmagában eldönt már mindent. Nyelvünk képezte/ragozta.
DOUX (DOUCE) : édes, + sok minden ami "édes" az embernek. ---------- ÉDES---(é)DEUCE változott el. Ez így túl feltűnő lehetett hogy miből van, így megszavazták az X-et.)) A francia DOUS volt az első alak a már elkülönült nyelvben, ÉDES--DOUS formára lett átszerkesztve...
PEDES : gyalog, gyalogmenő ------- Sokszor került már elém hasonló dolog, de most ugrott be igazán hogy mi is ez. Itt a PADOS/PADLÓS a konkrét szavunk. Akinek nincs lova, a padlón megy ! "Pódi" (láb) görög formája is ebből lehet. Ami már "PADA" formában a szanszkrit nyelvben is ott van, meg úgy eleve világszerte.
Tehát itt a PADOS-----PEDES formára módosult. Magyar kifejezés.
PONDERO : megmér, megmázsál, megfontol, meggondol ------- FONTOLÓ szavunk alakult át pontosan a latinoknál ilyen hangalakra. F-P és D-T hangok átcserélve.)) Dehát a FONT pénzeszköz is így járt, hogy átírták a hangokat.
HORIZONTALIS : vízirányos, vízszintes -------------- Valójában ÓRA-SZINTELŐS a pontos szavunk. Erre meg az a magyarázat hogy a horizont szó a napóránál született meg. A görög ORÍZONTAS---ÓRASZINTES még a fentinél is jóval közelibb hangalak, már-már szinte azonos is. Ma már persze a látóhatár a szó elsődleges értelmezése...
Issedonok, Ászik (jazigok), Jászok, Eszkelek azaz Székelyek (talán oszttyákok) neve etimológiailag egy eredetű lehet.
----
Meglehetősen sok magyargyanús népnév vezethető vissza azy̋s - ősmagyar szótőre (gyökre), amely valószínűleg játszi szóalkotás miatt megfordított sä - szótővel is rokonértelmű szóbokrokat képezett magyar nyelven. Az is -az izzó, üszök, üst, ősz - képzett szavainkban maradt fent, a sző - pedig a szőke, süt, sül - képzett szavainkban.
Az ősz szavunk megfordítására egyértelmű bizonyíték az ÚESz további finnugor eredetű szavainak meghatározása, sőt, érezhető, hogy a játszi szóalkotásban még nem rögzültek a szóalakok pl. a vogulban a tűz szavunk eredetére is utal.
üszög [4] A: 1390 Jzeges [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. y̋ſeug - (elavult, irodalmi nyelvben) Égett bizony az a két fürt, de a szép asszony szemének üszkétől. (Jókai Mór)
üst A: 1395 k. y̋ſt (BesztSzj. 1290.); 1405 k. wſth (SchlSzj. 1890.); 1533 Ewst (Murm. 1845.); 1560 k. űsth (GyöngySzt. 2166.); nyj. üs (ÚMTsz.)
a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›
szürke A: 1273 k. Zurke [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 47); 1460 k. ʒwrke (JászGl. 12.); 1480 Zyrke [szn.] (OklSz.); 1538 zewrke (OklSz.) J: ‹mn› 1 1273 k. ? ’a fekete és a fehér vegyülékéből keletkezett színű, hamuszín(ű)
------
A süldő és az üsző nevünkben tetten is érhető a jelnetés párhuzam: a süldő fiatal malac, az üsző borjatlan tehén.
