"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
A Monarchia létét egyáltalán nem fenyegette Szerbia. A szerbek jól elvoltak a balkán háborúk idején szerzett területeik beolvasztásával, nem hülyültek meg, hogy megtámadják a náluk tízszer nagyobb népességű Monarchiát. A Monarchia viszont úgy gondolta, hogy könnyen legyőzi majd Szerbiát.
A tény az, hogy a szerbek szenvedtek méretükhöz képest a legtöbbet az I. világháború alatt, a lakosságuk 17%-a pusztult el a harcokban és a kegyetlen megszállásban.
Az orosz mozgósításnak meg az volt az oka, hogy az elmaradott orosz közlekedési viszonyok között különben képtelenek lettek volna a védekezésre. Nem kellett volna azonnal támadnunk.
Monarchia délszláv területeinek elszakításával. Most tekintsünk hogy mennyi realitása lett volna annak, hogy Szerbia ezt önerőből valósítja meg. De már maga a nagyszerb propaganda is veszélyes precedenst jelentett.
Na igen, de a 3 császár szövetségének felbomlása után az oroszok reálpolitikai alapon kezdtek szövetségeseket keresni, nem a dinasztikus politizálás alapján.
Szerintem ez az a fajta előítélet, hogy minden konfliktusban van egy jó és egy rossz fél. Az antant azzal, hogy megnyerte a háborút kijelentheti, hogy ők voltak a jó oldal és a központi hatalmak a megtestesült gonosz.
Magyarországot meg azért kellett szerintem bűnbaknak megtenni, hogy valamelyest igazolni tudják a trianoni rendszer igazságtalanságait.
Szerbia célja akkor is Nagy-Szerbia létrehozása volt. Ez nem ment másként, mint a Monarchia délszláv területeinek elszakításával. Most tekintsünk hogy mennyi realitása lett volna annak, hogy Szerbia ezt önerőből valósítja meg. De már maga a nagyszerb propaganda is veszélyes precedenst jelentett.
A Monarchia elemi létét meg szerintem pont azért fenyegették a szerb célok, mert fajsúlyos támogatót, Oroszországot tudhatták maguk mögött.
"ami önmagában az oroszoktól inkább a monarchia melletti fellépést indokolt volna."
A franciáknak az volt az érdekük, hogy a németek két frontos háborút viseljenek. Azt is pontosan tudták, hogy Szerbia miatt az oroszok mozgósítani fognak és azt is tudták, hogy az oroszok a saját mozgósítási rendszerük miatt nem tudnak csak a Monarchia ellen mozgósítani, az együtt jár a németek elleni mozgósítással.
Kétségbe is estek, amikor az angolok a júliusi válság kapcsán többször jelezték, hogy ők nem szállnak be a háborúba, ha Németország semleges marad. Ezért tüzelték a franciák az oroszokat.
Csak arra akartam utalni, hogy Szerbia, sőt, Nagy-Szerbia álma sem fenyegette létében a monarchiát.
Ahhoz kellett az orosz medve a kis szerbia háta mögé. A nyílt orosz kiálláshoz meg kevés volt egy szarajevói merénylet, ami önmagában az oroszoktól inkább a monarchia melletti fellépést indokolt volna.
"az orosz minisztertanács július 24-i ülésén döntött arról, hogy Szerbiát mindenáron megvédik és Oroszország készen álla háborúra. Na ez volt az a pillanat, amikor megmerevedett a szerb álláspont, és elutasították az ultimátum két pontját.
Vak vagy ha nem látod az összefüggést az orosz háborús párt és a szerb válasz változása között."
És akkor még egy csavar a történetben: Paleologue Franciaország cári nagykövete könyvet írt arról, hogy II Miklós cár erősen hezitált, és a követ minden befolyására (csalárdságára) szükség volt, hogy rávegye a cárt a keménykedésre.
Kb. ennyit az I vh kirobbantásának a közvetlen felelősségi köréről.
Csakhogy a két helyzet nem összehasonlítható. A németek lengyelek elleni akciója (karöltve Sztálinnal) egy agresszív hódító folyamat betetőzése volt és egyértelműen területszerző célokat szolgált, gyakorlatilag Lengyelország 4. felosztását.
Ezzel szemben a Monarchia elemi létét fenyegette veszély és ez ellen lépett fel, az ultimátum elutasítása után a legvégső eszközzel. És még területszerző cél sem volt, mert Tisza csak úgy adta belegyezését a háborúhoz, ha Szerbiából nem csatolnak területeket a Monarchiához.
Igen, Sztálin is azt mondta, hogy Anglia és Franciaország robbantották ki a második világháborút azzal, hogy szeptember 3-án hadat üzentek Németországnak, különben a német-lengyel háború megmaradt volna lokális konfliktusnak
Miután az oroszok elsőként teljes mozgósítást rendeltek el Németország és a Monarchia ellen és azt többszöri követelésre sem voltak hajlandóak visszavonni.
A helyzet az, hogy ha Oroszország nem ennyire kardcsörtető, és nem lát egy remek lehetőséget a Monarchia ás Szerbia konfliktusában arra, hogy végleg leszámoljon Ausztria-Magyarországgal, akkor ez megmaradt volna egy szimpla büntető hadjáratnak, amiből addig ás azóta is eleget látott a világ. Ehelyett Oroszoprszág beavatkozott és világháborúvá szélesítette a konfliktust.
A szerbek az ultimátum 5. pontjára kitérő választ adtak, és a 6. pontját utasították el.
Az 5. pont közös osztrák-magyar-szerb vizsgálóbizottság felállítását javasolta, a 6. pont pedig az osztrák
magyar nyomozóhatóságok részvételét követelte a nyomozásban, akár szerb területen is. Ez utóbbira már volt precedens fordított helyzetben is, 1868-ban Magyarország engedélyezte, hogy a szerb hatóságok Magyarország területén folytassanak nyomozást a Mihály szerb fejedelem elleni merénylet kapcsán.
Az 5-ös pontot a szerbek azzal utasították el, csak akkor fogadhatják el, ha az megfelel a nemzetközi jog eljárásrendjének. Csakhogy akkor még nem voltak nemzetek feletti szervezetek, nem voltak nemzetközi jogszabályok, szóval a szerb válasz szimpla ködösítés volt.
Maga az ultimátumra adott válasz nem is Ausztriának szólt, sokkal inkább Szerbia barátainak, hogy megmutassa, hogy azt józan államférfiak alkották. Csakhogy a szerb fél úgy várta el a Monarchiától, hogy bizonyítsa a vádjait, hogy a nyomozáshoz semmiféle segítséget nem adott.
A másik baj az érveléseddel az, hogy Pasic július 25-én táviratban értesítette a szerb nagykövetségeket, hogy Belgrád teljes mértékben elfogadja Bécs ultimátumát, az összes pontot. Ám nem sokkal ezután megérkezett a hír Szentpétervárról, hogy az orosz minisztertanács július 24-i ülésén döntött arról, hogy Szerbiát mindenáron megvédik és Oroszország készen álla háborúra. Na ez volt az a pillanat, amikor megmerevedett a szerb álláspont, és elutasították az ultimátum két pontját.
Vak vagy ha nem látod az összefüggést az orosz háborús párt és a szerb válasz változása között.
A jegyzék követelte, hogy a szerb kormány hivatalos lapjában tegyen közzé egy nyilatkozatot, amelyben elítéli a nagyszerb mozgalmat, sőt a nagyszerb mozgalmat a Monarchia emberei fojthassák el, a merénylet ügyében vizsgálatot is ők folytathassák le Szerbiában.
Ezek a pontok egy szuverén állam számára elfogadhatatlanok voltak
"Az Osztrák-Magyar Monarchia robbantotta ki az I. világháború azzal, hogy megtámadta Szerbiát."
Tévedsz.
A Monarchia Szerbia ellen kezdett büntetőhadjáratot, hogy megvédje elemi érdekeit, és tulajdonképpen a létét.
Világháborúvá akkor szélesedett a dolog, amikor Oroszország nagyszerű alkalmat látott az osztrák-magyar-szerb konfliktusban arra, hogy leszámoljon a Monarchiával, és ezért mindent megtett, hogy kiszélesítse a konfliktust, és belerángassa abba a nagyhatalmi szövetségi rendszereket.
Javasolnám, hogy olvasd el Chrostopher Clark Alvajárók c. munkáját (amely alaposan körbejárja az európai nagyhatalmak szerepét a konfliktus világháborúvá szélesedésében) de tudom, hogy úgy sem fogod elolvasni, hiszen megragadtál az egymondatos agit-propos közléseknél.
Berlin titokban már a világháború elején magyar földeket ígért Bukarestnek – cserébe azért, hogy Románia semleges lesz. Tisza István miniszterelnök 1914. november 26-án számjeles sürgönyben tájékoztatja Ausztria-Magyarország bukaresti követét berlini tárgyalásairól. E rejtjeles táviratból kiderül, hogy a németek már 1914-ben pedzegették a románoknak: alkalmasint kaphatnak erdélyi területeket, tehát magyar földeket, országrészeket, feltéve, ha Románia kimarad a háborúból.
