Előzetes:
2
Néhány pillanatig várnia kellett, amíg megszokta a szeme a sötétséget.Térdét nyomta a padló, görcs állt a derekába, s mintha szálka ment volna a tenyerébe is.Halkan elkáromkodta magát, s már-már húzta volna vissza a fejét, amikor észrevette a két sárga, apró villanykörteként világító szemet.
Witney egyetlen pillanatig azt hitte, kutya vagy macska rejtőzik a takaró alatt.
Éppen rá akart kiáltani, amikor meghallotta az indulattal teli, szinte túlvilági, rikácsoló hangot:
-Elkapom, Angyalka!Elkapom és megölöm!Csak ne küldd vissza Lisát, Angyalka!
Witney érezte, hogy égő fájdalom mar a nyakába, mintha izzó parazs dat érintettek volna a bőréhez.Hatalmas lendülettel kihúzta fejét a lyukból, felegyenesedett, és megpróbált segítségért kiáltani.
Hang helyett azonban csak vér buggyant ki a torkán.
(Már megint egy ilyen résznél ütődött fel a történet, a végén még azt hihetnénk, hogy itt valami horrort olvasunk:)
