Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Miután a múzeumi busz a közelben állt meg, felszálltam, és irány az Állatorvostudományi Egyetem. Ott némi útbaigazítás tán megtaláltam a H épületet,. A nagyteremben a lovak patairha gyulladásáról beszéltek, sajnáltam szegény jószágokat, de nem valószínű, hogy ez közelről érint. Aztán a Görénytartók Egyesület hozott öt-hat csinos kis jószágot, illő módon gyönyörködtem bennük. Aztán találtam egy elég kis szobát, ott egy érdekesen beszélő férfit, aki az egyetem történetéről beszélt. Kezdtem nagyon sajnálni, hogy nem vittem papírt-ceruzát, mert érdemes lett volna, így nem tudtam megjegyezni a neveket. A pesti egyetemet II. József alapította, követve a kedves mama példáját, aki ezt Bécsben tette meg. Mutatták annak a portréját, aki ezt a megbízást kapta, olyasféle stílusban volt festve, mint Kazinczyé, de senki nem tudja pontosan, ki is ő. Sebaj. Nos, ez a derék jó ember jó darabig Budán ragadt, mert zajlott a Duna, és nem tudott átjutni a túlsó partra. Végül átért, és munkához látott, elkezdte a baromorvosok képzését. A felvételihez ragaszkodott az írni-olvasni tudáshoz, és egy éves képzés után már dolgozhattak a növendékek.
Ez jó darabig működött, aztán jöttek a negyvennyolcas események. Itt is találtunk egy igazi hazafit, akiinek sajna tót neve volt (csak nem jegyeztem meg) és azzal foglalkozott, hogy a tábori patkolókovácsokat képezte ki. Érdekes, valahogy sosem gondoltam arra, hogy a hadjárathoz nem csak ember, de állatorvosok is kellettek, hiszen a lovak-ökrök is megsérülhettek. Bár az utóbbiak esetén egyszerű volt a megoldás: másnap gulyásleves volt az ebéd. A bukás után alighanem a szép magyar nevű Szabó dobta fel, némi előnyök reményében. Nem börtönözték be, de havonta-kéthavonta berángatták kihallgatásra. Aztán jött a kiegyezés, minden változott, ezt az embert kinevezték az egyetem élére. Itt sokáig és jól dolgozott, immáron kétéves képzést vezetett be.
A következő alighanem Hutyra (ejtsd Hutira) Ferenc. Róla van elnevezve az egyik szomszéd utca. Nos, róla állították, hogy sokoldalú tehetség, fuvolázott, kórusban énekelt, mi több, népszínműveket is írt.
Némi kihagyás, mert nem emlékszem, de következett az egyetem fénykora az 1923-35 közötti időszak, az intézmény vezetői körül minden második akadémikus volt. Az egyikük szenvedélyes műgyűjtő is, és miután nem volt családja, a kincseit a magyar államra hagyta, az Iparművészeti Múzeum sok tárgyat őriz a gyűjteményéből. Aztán rámutatott egy, szerencsére fekete-fehér képre, ami egy ló anatómiáját ábrázolta, elég naturalista módon. Az egyetemi hallgatók, akik először találkoznak vele a falon, szép nagyban és színesben, egyből visszahőkölnek, amit nem is csodálok, mert szegény lónak kilógott a bele.
Az egyikfényképen a hatósági állatorvost láthattuk, díszruhában, karddal. Ilyenkor szokták megjegyezni, hogy ez elég alkalmatlan lehetett a tehén elletése közben… Csakhogy neki nem ez volt a feladata, főleg járványok esetén intézkedett.
A háború után a képzést már érettségihez kötötték, és három éves volt a tanfolyam. Most már öt és fél, vajon meddig nő? A nőről jut eszembe, vajon mikor végzett itt az első nőnemű hallgató?
Ennyivel be is fejezte, én pedig kissé körülnéztem. Érvágók, égetők, szájterpesz, oltáshoz való tű., egyfajta, a paraziták elpusztítására és ruhák fertőtlenítése szolgáló, hordozható kamra. Ami tetszett, azok az állatszobrocskák voltak, a kedvencem a kopasznyakú tyúk megnyerő portréja.
Kicsit gondolkodtam, elmenjek-e a Róth Miksa házba, de némi céltalan bolyongás után pont a Nefelejcs utcában kötöttem ki. Addigra már szemerkélni kezdett az eső, ez el is döntötte a kérdést, bementem. Nem is bántam meg, elsősorban azért, mert igazán szép üvegfestményeket láttam. A dualizmus idejében. aki adott magára, az Róth Miksával dolgoztatott. Ami meglepett, hogy a ház eredeti szobái milyen szerény bútorokkal volt berendezve.
Itt is volt egy ismertető, de elég szűk helyen sok ember szorult össze, én már nem hallottam. Ezért inkább leültem egy nyitott ablak elé, örvendeztem, hogy noha zuhog, nem ázom, és remélem, nemsokára indulhatok hazafelé. Addig is felkerestem egy rögtönzött büfét, ittam egy hosszú lére eresztett kávét, külön öröm, hogy csodaszép porcelán csészében tálalták. Itt is elnézegettem, mert a polcokon jó pár szép poharat láthattam. Megkérdeztem, ez nem Róth Miksáé volta, az mostani igazgató tulajdona, dekorációnak szánta, mondhatom, jó ötlet volt.
Elállt az eső, indultam hazafelé. Érdekes volt, amit láttam-hallottam, nem kelett megbánnom azt a kis ázást ami a hazafelé úton ért el.
Fantasztikus a beszámoló, izgatottan várom a folytatást ! Bennem is derültséget okozott a franciák átverése valamint a rossz csigolyájú nő:) (Állatorvosi Egyetem ? Kíváncsi vagyok, mi érdekeset láttál-hallottál?)
Íme, a beszámoló a tegnap esti Nagy kalandról, mármint a Múzeumok Éjszakája azon rendezvényeiről, amin ott is voltam. Kezdtem az Unicum múzeummal, amilyen az én szerencsém, pont egy nagyobb csoporttal együtt érkeztem. Viszont már volt karszalagom, így nem kellett várnom, elindulhattam körbenézni. Már jártam ott, és emlékeztem, hogy az emeleten miniüveg gyűjtemény van, az üvegek pontos számára nem, csak annyira, hogy tízezer darab fölött van. Sose hittem volna, hogy ennyi mindent ki lehet találni ezen a téren is. A legtöbb persze szabvány kisüveg volt, de akadt mindenféle-fajta. Például állatalakra formázott, a tacskótól a fókáig mindenféle volt. Épületek a Pietá szobor, no és arcok. Tudj’ Isten, nem ragaszkodtam volna ahhoz, hogy Sztálin fejéből kortyolgassam a grúz konyakot. A kovás pisztolyt utánzó viszont nem tudom miért, de tetszett. Jól kinézegettem magam, majd lementem az udvarra, ahol egy kétfős csapat éppen zenélni készülődött. Éppen indult volna a pincelátogatás, csak éppen nem lett volna türelmem a szép, hosszú sort kivárni. Tudtam, hogy ez egy korty kóstolóval is jár, de ebben a párás hőségben nem kívántam semmilyen tömény italt. Ezért inkább továbbmentem, két villamosmegállóra volt a Bálna, amit már régóta szerettem volna megnézni, vajon mi van benne. Nos, elsősorban üresség, alig-alig lézengett valaki, csak a teraszon, a vendéglők voltak forgalmasak. Nagy nehezen sikerült egy aprócska kiállítást találnom, modern formatervezők mutatkoztak be, ez alapján nem mindenkinek őrizném meg a névjegyét! Volt ékszer, akkora kövesgyűrű, hogy az már inkább boxer. Igaz, volt néhány csinos és ízléses pillangós lánc is. Ami a bútorokat illeti, láttam egy nagyon ötletes és csinos, sokféleképpen összerakható polcot is, no meg a plafonról lelógatható fotelt, mindenféle formában. Az egyik széken tábla jelezte, hogy ne üljek belé, ezt fölösleges volt kitenni, bár nem a leülés, hanem a felállás aggasztott vele kapcsolatban. Ezek után sietve távoztam.
Úgy terveztem, hogy ezúttal a kisebb, kevésbé ismert helyeket nézem meg, ezért elindultam az MTVA kiállítása felé. Emlékeztem arra, hogy valaki már ajánlotta, ez volt a nagy alkalom, hogy megnézzem. Megint jókor érkeztem, éppen tárlatvezetés kezdődött. Maga a hely nem bolt túl nagy, de a vezető minden kiállított tárgyról érdekes dolgokat mondott. Például bemutatott egy zenegépet, pontosabban olyan lemezjátszót, amit még fel kellett kurblizni, és a hangerőt úgy lehetett szabályozni, ha kinyitották a szekrény ajtaját. A kedvencem a lakihegyi rádióleadó modellje volt (bár a Postamúzeumban ez részletesebb). Erről elmondta, hogy a békeszerződés értelmében a nagystílű franciák megszabták, milyen magas lehet a legnagyobb épület Magyarországon: 300 méter. Ez az adótorony 294 méter, viszont a tetején van egy tízméteres antenna, aminek a hosszát változtatni lehetett, aszerint, milyenek voltak az adáshoz a viszonyok. Jól átvertük a franciákat, ugye?
Aztán láttunk egy olyan hangfelvételt, ami röntgenlemezre készült. Némi csöndes derűvel értesültem arról, hogy egy orvos, aki meglátta, rögtön megállapította, hogy egy ötven körüli nőbeteg, akinek eléggé rosszak a csigolyái. Egyébként a bemutatott lejátszóval lehet(ne) hallgatni, de a fémtű szétvágná a barázdákat, ezért rózsatövisből kell faragcsálni hozzá.
A szomszéd szobában néhány emblematikus rádiókészülék, egy részük ismerős volt, szépek-jók voltak, csak a műanyag gombok hajlottak a töredezésre. Aztán jött a kedvenc: Sokol rádió, legalább egy tucat, és mindegyik működött még most. Szó esett a Szabó családról is, mint a legsikeresebb és leghosszabb rádiójátékról, meg is kérdezték, ki volt Szabó bácsi (Szabó Ernő, majd Rajz János) Szabó néni (Gobbi Hilda) és hol laktak (Lapály utca). Ezeket tudtam, remélem, fel sem tételeztétek az ellenkezőjét!
Aztán megtekintettük a tévéket is, a kiállítottak még mindig működtek, bár nem voltak bekapcsolva. A legsikeresebb tévésorozat viszont a Tenkes kapitánya volt, sokszor ismételték.
Az egyik szobácskában egy gong lógott, szerettem volna megszólaltatni, csak nem mertem!
Ez a múzeum a Nemzeti háta mögött van, ezért átsétáltam a Múzeumkerten, és örömmel állapítottam meg, hogy roséfröccsöt is lehet kapni, Kértem egyet, elővettem a gondosan magammal hozott pogácsáimat, leültem egy kellemes, árnyékos padra, és megvacsoráztam. Láttam, hogy innen indul a 3 számmal jelölt múzeumi busz, ezért kissé módosítottam a terveimet. Irány az Állatorvosi egyetem.
No de ennyi elég volt mára, még sok is, majd folytatom.
Ha akadt valaki, aki szintén nem rettent vissza az esőtől, kérem, ossza meg velünk az élményeit!
Tegnap meglátogattuk Gül Baba türbéjét, mert az hallottuk róla, hogy szépen felújították. (A többes szám alatt a nyugdíjasklub értendő) A türbéhez vezető lépcsősor kényelmes, szakaszosan emelkedik, a lépcsőfokok alacsonyak, ezért könnyen járhatóak. Felfelé sétálva apró, de nagyon szép kerteket lehet megcsodálni, a növények legtöbbje rózsa, de akadt bőven levendula is. magam. A gyep szépen nyírt, nem volt kiszáradt, illetve kikopott rész benne, határozottan szemgyönyörködtető látványt nyújtott. Egy kis szellő is járt, úgyhogy nem volt túl meleg.
Nyitásra értünk oda, úgyhogy még nem voltak túl sokan, nyugodtan lehetett nézelődni, is volt is mit nézni! Meg is tettük, és azt mondtuk, hogy az arab írás csodás, díszes, dekoratív, jó ránézni, még akkor is, ha elolvasni nem tudtuk. Ehhez kapcsolódott az írószerszámok kiállítása, szépen kihegyezett írónádak, tintatartók ezek között az egyik hordozható. Írásminta is volt, különböző vastagságú szövegekkel.
Egy herendi porcelán kiállítást is megnézhettünk, nem volt túl sok, de legalább szépek! Fura mód az én kedvencem az a kávéskészlet volt, aminek lekerekített sarkú négyszög alakja volt, bár kétségtelen, hogy bizonyos gyakorlat kellett ahhoz, hogy valaki a torkába, és ne a ruhájára öntse a kávéját.
Az épületben van büfé is, ittam egy jó teát, érdekes formájú üvegpohárból. Találtam egy olyan programfüzetet, amiben a Múzeumok Éjszakája eseményeit vették sorba, a tea kortyolgatása közben ezt tanulmányoztam.
Kérésünkre kinyitották a türbe rácsos ajtaját, be lehetett menni, hogy megnézzük. Egyszerű, de nem dísztelen koporsó, fekete alapon arany betűk, néhány emléktábla a falon, minden ízlésese, semmi túlzás. Az udvaron a vízzel játszottak, egy kis csatornában néhány aprócska szökőkút volt, eszembe juttatva, hogy ezt a régi magyar nyelvben ugrókútnak nevezték, Kezdtem érteni, miért.
Lefelé jövet megálltam (illetve még ketten-hárman megálltunk) minden egyes kertecskénél, hogy kiélvezzük a látványt volt is mit! Mint egyikünk sóhajtva megjegyezte: nézem, nézem, de sehol egy szál gaz, és a rózsákon sincs levéltetű! Vajon hogy csinálják?
Ha valaki arrafelé jár, érdemes megnézni a helyet, kellemes kirándulás, szép kertek, jó kilátás.
Igen, helyes a tipp, és film is készült Lukács Sándor alakítja Fredet. Megnézem majd. Számomra teljesen egyértelmű lett, hogy Szobotka Szobotka és nem Szabó Magdáné. Bővebben majd a könyvesbe is valamikor.
Én is bemelegítettem a konyhát, mert kaptam egy jó adag meggyet és egy kevés cseresznyét ajándékba, és meggyes rétest szerettem volna enni. Szerencsére reggel ötkor már felébredtem, ezért nem lett túl meleg a konmyhában.
Megértem. Én a hétvégén nem fogom kitenni a lábam itthonról, azért is szántam a pénteki napot munka után a könyvheti látogatásra. (Viszont botor módon a ma délelőtti főzéssel "kicsit" felmelegítettem az amúgy is meleg lakást, de mit csináljak, ha töltött paprikára volt gusztusom? Nagyon jól esett, most itt pihegek a számítógép előtt.)
Kissé röstellem, de nem mertem ellátogatni a könyvhétre, erről részint a hőmérséklet tehet, részint meg anyagi kényszerhelyzet. Azért lehet, hogy vasárnap pótlom.
Megjártam és túléltem a könyvhetet, a nagy címletű bankjegy felváltódott és jelentős része elköltődött:) (Mert megérdemlem, meg különben is, egyszer élünk - és hazafelé még fagyit is ettem az Árkádban, hogy hűsítsem magam, úgyhogy jó kis délutánom volt:)
Az idén ugye nem a Vörösmarty tér a helyszín - építkezések miatt -, hanem a Duna korzó a Vigadó tértől a Március 15. térig. Péntek délután 2 óra körül nem volt sok ember, kényelmesen oda lehetett férni minden standhoz. Ahogy az ember haladt a Március 15. tér felé, a kánikulát kellemes szellő és a szaporodó fák hűsítették. Én még azt is el tudom képzelni, hogy ez a helyszín maradjon. Nagyon kellemes volt időnként elnézni a Duna felé, a Várra, a hidakra és a hajókra...
Szerzeményeim:
Péterfy Gergely új regénye:A golyó,amely megölte Puskint - Nem tudok különösebbet róla,csak amit a fülszövegben olvastam - szerelmi történet, bizalmat szavaztam neki a Kitömött barbár után,ami nagyon tetszett.
Tóth Krisztina : Fehér farkas - Szeretem TK prózáját, novelláit, bár nem mindig szívvidító olvasmányok, inkább lenyomatai korunknak.
Cselenyák Imre : A tölgyek alatt - Arany J. életregényének második része. Végre megjelent, már nagyon vártam. Az első rész csodás volt, remélem ez is felnő ahhoz.
És végül egy nem annyira könyvheti kiadvány: Stephen King: Kedvencek temetője. Valamikor régen olvastam, idén meg láttam az új filmet. Sok SK könyvem van, ez hiányzott, lecsaptam rá, újra fogom olvasni.
Feltételezem, a könyv a Megbízható úriember. A főszereplővel én sem szimpatizáltam, de a történet érdekelt, bár nem hagyott mély nyomokat bennem.Úgy emlékszem, tévéjáték is készült belőle.
Megláttam a könyvtárban és azonnal kérdeztem is magamtól, hogy ez a Szobotka az a Szobotka e, de hát ki más lenne. Mindenféle elvárás nélkül kezdtem olvasni, de azért az bennem volt előzetesen, hogy ez jó lesz :)
Keszthelyen a parkban most nem volt kültéri kiállítás (szemben pl a gödöllőivel), ezt leszámítva is jó benne bolyongani. És biztosan láttad, van egy agyon gondozott angol park része, meg egy ősfás-gyepes része, pont mint a gödöllőinek. Bent most nem voltunk, csak régebben.
Igen, Szabó Magda nagy kedvencem, épp ezért nem tudom,hogy akarok-e Szobotkától olvasni.... Mert ha nem tetszene, az csalódás lenne... valahogy SzM ítéletében is csalódnék... (De ez csak magyarázkodás, rá fogom szánni magam Szobotkára is egyszer.) A könyvhétre jelenik meg Szabó Magdával kapcsolatos kötet, azt hiszem kettő is,majd meglátom, megéri-e megvenni.
Visszatérve Keszthelyhez, jónéhány évvel ezelőtt jártam ott, még a mostanában történt parkfelújítás előtt. Egy napot szinte csak a kastélyban és parkjában töltöttünk, nagyon impozáns az egész épület külsőleg-belsőleg és akkor éppen a parkban egy szoborkiállítás volt. Azé a művészé,aki lécekből formál alakokat.(Aki a Fradi-sast is készítette.) Akkor éppen lófigurák voltak szétszórva a parkban és az anyaguk (a falécek) darabossága,szögletessége ellenére nagyon könnyed, légies alkotások voltak. Emlékszem,hogy a hintókiállítás is nagyon tetszett, meg az a történet,amit a kastélyban meséltek, hogy egy civilben francia-latin szakos szovjet parancsnok úgy mentette meg a híres kastélybeli könyvtárat a pusztulástól,hogy befalaztatta. És persze állatszerető lelkemnek jól esett,hogy emlék állítódott Erdmann-nak, a tacskónak:)
Ha jól emlékszem, mindketten kedvelitek Szabó Magda regényeit, és ezért írom, hogy Szobotkától találtam könyvet a könyvtárban az újdonság részen. Nagyon finom rezdüléssel ír ő is, ugyan a főhőse nem nyerte el a szimpátiámat, finoman szólva egy strici, de ahogyan ezt elmondja, a nyelvezete, stílusa tetszik. Még nem végeztem vele, csak ez így most ki akart jönni :)
A kastélyt meg a parkját meg sem említettem, pedig hát csodálatos. Sok árnyékkal. Nekem a könyvhét is, meg a múzeumok éjszakája is rossz időpontra esett.
Én ezért korlátozom "csak" a könyvhétre a kimenetelt és nem megyek különböző könyvfesztiválokra meg ilyenekre, mert végromlás fenyegetné a pénztárcámat :)
Most azért viszek nagyobb címletű bankjegyet magammal, hogy felváltsam :), igyekszem nem elkölteni mindet. Évekig azt gondoltam, hogy a könyvhéten mindenképpen kell vennem valamit, ha már kimegyek, aztán ezt a gondolatot mai divatos kifejezéssel "elengedtem". Most inkább a hangulat,ami miatt megyek és ha ráadásként találok a magam számára érdekes olvasmányt, megveszem.
