Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Hát, mi figyeltünk rá anno. Össze is jött minden, zenetagozat, remek tanítónénik, de tényleg, klassz szülői gárda, ami a nagykönyben meg van írva, minden. Aztán negyedik után elvittek egy adag jó képességűt, és érkezett a helyükre egy csomó új gyerek. A felsőben a tanárok sem voltak már remekek (mélységes tiszteletem Márta néninek, Gyöngyvér néninek és minden némettanárnak). Nyilván hatodik után menekült, ki merre látott. Saját gyerek most hetedikes, húzza a belét maga után a nyomorult, annyit tanul, de azt mondja, nem baj, mert végre. És végre olyan osztályban van, ahol nem ciki tanulni, ahol lehet dolgozni. Nesze neked integráció. Egy idő után szükségszerűen szegregálódik a dolog. Csak nehogy valami illetékes ideolvasson, és végképp megszüntesse középiskolában is a felvételit és körzetesítsen, mert akkor kész, vége. Jöhetnek a mókusok.
az enyem most megy suliban,az iskolavalasztas kellos kozepen vagyunk....Ezer szempontot kell figyelembevenni,megprobaltuk azt is,hogy legyen olyan az osztalyban ,akit ismer az ovibol,de egyszeruen ezt felulirta sok mas szempont....Nem tartom tragedianak,ha nem megy vele senki azonos sulibol,egy "normalis" gyereknek 1 het alatt lesznek uj baratai.Igaz,konnyebb lenne,ha lenne,de nalam fontosabb szempontok is vannak:(
Halvany foglalmam nincs meg az osztaly osszetetelerol,ugyhogy az sem szempont mert zsakbamacska
Érzékeny? Normális? Zenész ;-) Az én nagylányom is énektagozatos osztályba járt, és semmi de semmi baj nem volt a fiúkkal, max. annyi, hogy nem verekedtek annyit mint a fiamék a nyelvtagozatos osztályban :-)
Dalmának van egy osztálytársnője, akinek a farsangi jelmezét nyilván Euro-Disney-ből kellett hozni, mert hercegnőmániás a kiscsaj. (Igen menő jogász apuka második alomból származó csemetéje.) Mindig, minden versenyen indul, nem csak iskolai, hanem vers, mese, zongora, tánc is. Anyuka széles nyelvcsapásokkal halad előre tannéninél, pl. megbeszéltük tavaly, hogy pedagógusnapra az osztály közösen vesz ajándékot. Naná, hogy anyuka óriási ajándékkosárral érkezett reggel, malomkeréknyi csokor + kicsilány külön verset is tanult. Amikor kezdett kifolyni a nyál az osztályból, eljöttem... A kiscsaj még egyetlen osztálykiránduláson sem volt a gyerekekkel, mert mindig valami versenyre készül aktuálisan... A helyesírásira enyém is ment, akinek aznap reggel volt egy kis hőemelkedése, így csak magára a versenyre vittem be suliba. Enyém meg a többi 3 halál nyugodtan várakozott a terem előtt, ez a szegény kislány meg halálsápadtan álldogált, kérdeztem rosszul van-e, mondta, hogy nem csak fáj a gyomra, mert izgul, hogy nem lesz első... Kérdeztem Dalmát, hogy kivel szokott játszani ez a kislány, úgy nézett rám a gyerekem, mintha nem lennék 100-as, és mondta, hogy senkivel. Utálja az egész osztály szegény gyereket...
Nesze neked integráció! Szerintem az idézett hozzászólás nem egészen Cuncikákról szól. A nehéz természetű, magatartászavaros, esetleg enyhe értelmi fogyatékos gyerekekről. akik együtt oktathatók. Az én legnagyobbik fiam egy ilyen osztályba járt, s igazán nagyon jót tett neki, érzékenyebb, figyelmesebb lett ettől, s megtanulta a konfliktusait is kezelni. A kicsi egy "elit" osztályba jár, s számomra sokkal elfogadhatatlanabb értékrendet hoz haza. Sokat dolgozunk rajta, hogy ne torzítsa őt.
És DE! 1-4.-ben a tanító a legfontosabb. Millió módszer van arra, hogyan kezeljék a sokféle gyereket. Személyes tapasztalatom szerint nem csak a kutya meg a gazdája közt lesz hasonlóság az évek múltával, hanem a tanító meg a tanítványai között is.
Az ének tagozatról meg annyit, számomra rettenet, hogy 2-3 fiú jut huszonvalahány lányra. Az meg milyen pasi lesz?
Cuncika már most szív, képzeld el, hogy milyen érzés osztályelsőből visszacsúszni a középmezőnybe; képzeld el milyen, ha nincsenek barátaid az egyetlen, az idén érkezett totálisan kezelhetetlen kiscsaj, akit amúgy mindenki utál. Ezek nem megvásárolható dolgok, viszont lelkileg rombolóak.
Még csak az sem biztos, hogy Cuncika (:-)) valaha az életben is szívni fog. Az ilyennek mindent, mindenhol megvesznek, aztán majd férjhez megy hasonló körökből, és akkor majd a férje vesz meg neki mindent, mindenhol. Ismerek én is több ilyen Cuncika-műfajú kisdedet...
Ez teljesen jogos és szerintem minden gondos szülő nagyon figyel is erre. Nekem is a legfontosabb szempontok egyike volt, csak az ezzel a legnagyobb baj, hogy igazából az osztály még ismeretlen részének tekintetében nem tudhatod előre, mire számíthatsz - pláne az évek múlásával. Nekünk végül sikerült tényleg jó közösséget találni minden szempontól - de már írtam arról a bizonyos egy kislányról ("sztárcsemete"), aki egymagában képes megmérgezni a mindennapjaimat a viselt dolgaival. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha egynél több problémás gyerek hatásait kellene kiküszöbölnöm otthon. :-))))
Na ja, mert a szülők nem szeretik megtanítani gondolkozni a gyerekeket. Kicsit túlóvjuk őket, kicsit túlzottan buborékba próbáljuk őket tenni. Mindkét gyerekem osztályában van néhány anyuka, aki pánikrohamot kap attól, hogy az ő aranycsillaga nélküle menjen kirándulni, vagy bárhová. Az első nátha után közli, hogy úszni ne járjon, mert megfázik. A lányomnak van egy osztálytársa elvált szülők gyereke, ami alapvetően nem gond, végülis az én két nagyom is az első házasságomból van, de és itt jön a DE. Heti váltásban van a szülőknél, akik úgy gondolják, hogy a pénz és a tárgyi javak a minden. Ergo a kiscsajnak kb 2 havonta új iskolatáskája van, naná, hogy a legújabb divatnak megfelelő. Anyuka és apuka is jó külsejű, alakukra adó emberek. Ehhez képest a kislány egy gombóc, nem bébiháj, hanem kövér. Járt úszni, 1 hónapig, utána elege lett, és naná hogy nem kellett mennie, most jár táncolni a lányommal együtt, de még nem volt olyan edzés, ahol ne üldögélt volna a mozgás helyett. És ezt simán hagyják neki a szülők, mert jaj szegény Cuncika. Cuncika elsős korában még tudott teljesíteni, de egyre jobban lemarad, pedig a szülők szeretnék 8 osztályosba átvinni, természetesen csakis valami menő suliba. ÉS ki szív a végén, a gyerek.
Olvasgattam az iwiwes fórumokat, találtam egy érdekes hozzászólást:
"Én is azt gondolom, mint egy általánosban tanító tanár, hogy nem vesszük el a gyerek kedvét a tanulástól. Konkrétan megfeszülünk, hogy minél érdekesebb, változatosabb módszerekkel tanítsunk, mert sajnos a mai gyerekek nem igazán tudnak koncentrálni, elgondolkodni dolgokon. Nagyon nehéz nekünk is, tanároknak! És én őszintén sajnálom az osztályokban azt a 4-5! gyereket, aki nem lusta, hogy valamit megpróbáljon megérteni! Úgyhogy mindig csak a tanárokat, tanítókat nézik iskolaválasztáskor, pedig sajnos az osztály összetétele is fontos! Nálunk van ének tagozatos osztály, és ott mindig magasabb a színvonal egyszerűen azért, mert azok a gyerekek érdeklődőbbek, igyekvőbbek. Talán azért, mert a szülő már az osztály választásakor is többet akart. Szóval a "sima" iskolán belül is érdemes megnézni, hogy pl. az oviból kivel kerül egy osztályba, ill. hogy milyen tagozatok vannak abban az iskolában. Nem csak a több ismeret miatt, hanem hogy ott azért kicsit válogatják a gyerekeket."
Tudnátok-e olyan tavaszi témájú vagy tréfás verset javasolni, amelyiket alsós gyerek könnyen megtanul, és irodalmilag is színvonalas? Ne legyen se túl hosszú, se túl rövid... :-))). Persze én is gondoltam párra, de valahogy egyik sem az igazi...
Utolsó offolás. :-)). Igazából persze ez így mind pontatlan, hiszen az alkoholizmus egy nagyon összetett jelenség és úgy tudom, hivatalosan sincs általános érvényű definíció rá. Szerintem ott fogható meg, hogy akkor nevezhető annak, ha - még ha enyhén is, de - testi, lelki, mentális tüneteket okoz. Hogy ezt milyen mennyiség idézi elő, az egy csomó mindentől függ, mint pl. az illető egészségi, szociális helyzete, testi, szellemi állapota, genetikai hajlamosító tényezői stb. - de a rendszeresség nyilván mindenképpen megvan, hiszen ez a függőség legfőbb ismérve.
Na, így már jobb???? :-DDD Lehet olyan ember, akinek a fentiek tükrében napi rendszeres egy üveg okozhat tüneteket, pláne, ha mellette pl. erős dohányos stb.
Háááát, szerintem meg a rendszeresség önmagában nem elég, kell hozzá a mennyiség is... Nagyapám pl. soha nem tudott lemondani a minden érkezés után megivott 1 pohár fröccsről, de soha nem gondoltam volna rá úgy, hogy alkoholista... A napi 1 üveg sörben lévő alkohol mennyisége amúgy annyira kevés, hogy kizárt a függőség kiváltása.
Éppen én is ezt akartam írni: a rendszeresség a lényeg. Ha valaki pl. nem képes lemondani a napi 1 üvegről, szerintem már az is annak nevezhető. A rendszeresség miatt folyamatos a vér alkoholszintje, ennek s kis utánpótlás is elég. Míg aki egyszer kileng és megiszik egy nagyobb mennyiséget, de máskor nemigen, az nem alkoholista.
Szerintem nem annyira a mennyiségen, mint inkább a rendszerességen van a hangsúly, ill. azon, hogy jelentkeznek-e elvonási tünetek akkor, ha a rendszeresség megszakad.
A Kossuthon épp ma volt egy műsor arról, mennyire nem tudunk a pénzzel bánni. Ennek az oldalnak a tulaja: http://www.gazdagnok.hu/ beszélt arról, hogyan is kéne gondolkodnunk nekünk, nőknek a pénzről.
