Ha a zsidók története,akkor J.Flavius munkáit ajánlom figyelmetekbe.Nélküle nem teljes a kép. Tükrözi a korabeli felfogást,és nem utolsó sorban közelebb volt az általatok tárgyalt időszakhoz az író!:-) Mellesleg még, a Zsidó háború c. munkája felbecsülhetetlen forrása a császárkori (principátusi) hadsereg leírásához.
És [mivel] azt mondták: "Megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah küldöttét" - holott [valójában] nem ölték meg őt és nem feszítették keresztre, hanem [valaki más] tétetett nekik [Jézushoz] hasonlóvá [és azt ölték meg]. Akik [Jézust] illetően összekülönböztek, azok kétségben vannak felőle. Nincs tudomásuk róla, csupán vélekedésüket követik. Bizonyosan nem ölték meg őt, ellenkezőleg, Allah magához emelte őt. Allah hatalmas és bölcs. (A Nők Szúra, 157-158)
Nekem azért elég hajmeresztőnek tűnik az az elképzelésed, hogy egy időben két különböző Jézus nevű ember is volt, egy zsidó és egy perzsa származású esszénus.
Sok alternatív elméletet olvastam már Jézusról, de ez felülmúlja valamennyit.
Van erre valami anyagod vagy csak a megérzéseidre hagyatkozol?
Nem Manit, a híres perzsa orvost és vallásalapítót nevezed véletlenül a perzsa Jézusnak?
Egy ígéretesnek tűnő vita a Templomosok topikból átemelve:
Zoroastro:
"Louis Charpentier felfedte már könyveiben ezt a titkos tudást... sokan persze hümmögnek és lehetetlennek tartják.
Pont az volt a trükk, hogy a zsidó Jézus nem halt meg a kereszten tehát fel sem támadt. Miközben az esszénus (= perzsa) Jézus vele egyidőben Krisztussá vált. Tehát nem annak született!
Ez rengetné meg alapvetően a keresztények hitét, már ha bizonyítani vagy legalább utalásokkal/forrásokkal alátámasztani tudnák... "
Don Quixote:
"Lehet, hogy én vagyok a gyönge, de ezt nem értem.
Az esszénusok tudtommal hithű zsidók voltak és nemigen fogadtak be maguk közé idegeneket.
Jézusról valóban elképzelhető, hogy egy ideig valamelyik esszénus közösségben élt, de azt honnan veszed, hogy perzsa lett volna????
Bár igaz, ami igaz, hallottam én már párthus meg szkíta Jézusról is..."
Zoroastro:
"Az esszénusok hitvallása nagyon hasonlított a zoroasztriánizmusra (ezt írja Glasenapp, a mértékadó vallástörténész is); etnikailag természetesen majdnem minden forrás zsidóknak (semitáknak) tartotta/tartja őket.
Nincs forrásom, ami ezt kétségbe vonná, csak a saját józan eszem: ha egyszer nem Jahveban hittek, miért lettek volna zsidók? A Római Birodalom soknemzetiségű volt, odatelepített perzsák is lehettek..."
Don Quixote:
"Egyrészt honnan veszed, hogy az esszénusok nem Jahvéban hittek, hanem egy másik istenben?
Másrészt mégha el is fogadjuk, hogy az esszénusok között voltak perzsák (amire semmi bizonyíték nincs), akkor sem bizonyítható, hogy Jézus perzsa lett volna.
Sőt, a szinoptikus evangéliumok mintha kifejezetten azt állítanának, hogy zsidó volt..."
Zoroastro:
">Egyrészt honnan veszed, hogy az esszénusok nem Jahvéban hittek, hanem egy másik istenben?
Mivel hitvallásuk számos eleme annyira eltért a farizeus ill. szadduceus fő vallási irányzatoktól. Maga a zárt vagyonközösségi lét is ezt szolgálta. (Mint ahogy a templomosok szertartásai, hitvallása és később a rózsakeresztesekéi is eléggé eltértek a paulinikus egyházéitól...)
>Sőt, a szinoptikus evangéliumok mintha kifejezetten azt állítanának, hogy zsidó volt...
Igen, az egyik Jézus kétségtelenül az volt. Az apokrif evangéliumok pedig kifejezetten azt állítják, hogy nem halt meg a kereszten...
Akkor most hogy is van ez? Az egész Jézus-történet helyes feloldása csak úgy lehetséges, ha elfogadjuk, hogy 2 azonos nevű ember élt azonos korban, Augusztus uralkodásának idején."
A minap néztem utána, hogy az ún. "magyar jakobinusok" összeesküvésében milyen szerepe volt a névadó személynek. Habár utólag mártírként kezelték (mint Kossuth vagy Petőfi), sőt a marxista "történelemtudomány" még az osztályharcos kétes dicsőségével is megillette, Martinovics Ignác valószínűleg nem volt több egy egyszerű rendőrspiclinél. Szerb származásúként előbb rátért a római katolikus hitre, majd a ferencesek közé állt, ahonnan aztán később a felvilágosult materializmus által megihletve lépett ki. Nyíltan vállalt ateizmusa sem zavarta abban, hogy szászvári apátként élte az életét, később pedig zágrábi prépostnak is jelentkezett. Végül II. Lipót titkosrendőrségében kötött ki, ahonnan azonban az uralkodóváltás után rövid úton kipenderítették. Állástalanként túlbuzgó igyekezettel, három alkalommal is feljelentette a Pest-budai olvasókör tagjait, de jóformán ügyet sem vetettek rá. Ekkor egy váratlan húzással úgy döntött, inkább beáll a szervezkedők közé és maga teszi életképessé az addig szervezetlen mozgalmat. Kiépített földalatti hálózatot szervezve megalapította a két jakobinus társaságot, irányításukat pedig egy-egy főigazgatóra bízta. A mozgalom terveiben a francia forradalom mintájára szervezett felkelés szerepelt, amint a kellő létszámot elérték volna. Kb. háromszáz főnél a számláló megakadt, amikor Martinovicsot egy bécsi razzia során, véletlenszerűen rajtakapták és letartóztatták annak a Franz Gotthardienak a házában, aki az osztrák "jakobinus mozgalmat" vezette, nem mellesleg korábban II. Lipót tikosügynökségének irányítója volt. Martinovics hamar vallott, I. Ferenc császár rendíthetetlen hívének vallva magát, korábbi pálfordulásai alapján azonban már senki sem hitt neki. A továbbiakat akár az általános iskolai tankönyvből is ismerjük: 1795. május 20-án a Vérmezőn négy társával együtt kivégezték. A "jakobinus" név mint vád ragadt rájuk, egyébként semmi közük nem volt (eszmei értelemben sem) a hasonnevű franciákhoz, pusztán annyit jelentett ez akkoriban, mint mondjuk az ötvenes években az "osztályellenség." Kétes hírneve ellenére Martinovics Ignác józsef bevonult a panteonba, mint a későbbi reformmozgalom előfutára. A szerepét taglaló iratok eltűntek, valószínűleg kellemetlen lett volna az uralkodó számára, hogy olyan embert végeztek ki, aki legalábbis elég szubjektív módon titkosügynöknek tekintette magát. Szerepének és az egész mozgalomnak az átértékelése még várat magára; annyi biztos, hogy a régi vélekedéseket mindenképpen érdemes felülírni. Vki van,aki össze tudná kapcsolni e kettő témát?
Párthusok: Azoknak a csatáknak nem tudom az előzményeit, nem biztos, hogy rendesen összeszedett sereggel tudtak volna helyt állni. De nem római-párthus vita volt, hanem gyalogos-lovasíjász: a Crassus seregének lovasait már a csata elején szétszórták, és maradt egy gyalogossereg. Tehát ebben a csatában le lehet vonni a következtetéseket. Gondolom a többiben már többet építettek a rómaiak a szíriai és egyéb lovasságra, mert nélkülük esélyük nem lett volna a párthusok ellen. Pont.
A hükszosz (hyxos) hódítás jóval az Exodus előtt történt.
Sőt, az izraeliták befogadása is valószínűleg a hikszosz-dinasztia alatt következett be, míg az Exodus már a hikszoszok bukása után, amikor egy helyi, felső-egyiptomi dinasztia visszavette az országban az uralmat és kiűzte a hikszoszokat.
A hikszoszokról meg a mai napig nem tudja a tudomány eldönteni, hogy szemiták, indoeurópaiak vagy esetleg a hurriakkal rokon elő-ázsiai őslakók voltak.
Tutanhamon sírjában találtak trianguláris íjat: http://www.ashmolean.museum/gri/carter/048f-p0484.html Ez egy nagyon érdekes formájú íj, az újhettita birodalomban megvolt, de már meglehetett az óhettitában is.
Az egyiptomiak nem ismerték a kompozit íjjat a hükszosz hódítás előtt.. Ez pedig csak az Exodus után következett be. Az Ó és Új Egyiptomi íjjak szimpla hosszú íjjak voltak de a használt anyagok megsem közelítették az európai íjjak rugalmasságát. Aligha voltak hatásosak több mint 75-120 m nél. Míg a parittya is hasonló lőtávig volt hatásos, a 60-70 m magasból lezúduló ólom és kőgolyók nem semmi kárt tudnak végbevinni.
"egy lovasíjászsereg úgy leszed, mint az agyaggalambot, semmi esélyük sincs. "
Persze mert a gyalogos sereg az nem használhat íjjat és a lovak sérthetetlenek. :D
"Lásd párthus háborúk, pedig ott a világ egyik legprofibb és legjobban felszerelt gyalogosserege volt a szereplő."
Ezért alázták meg többször a rómaiak a párthusokat (ie 39 Publius Ventidius Bassus, isz 60) foglalták el és rabolták ki a rómaiak a parthus birodalom fővárosát több alkalommal (isz 116, 165, 198). (Ne egy ingatlan spekuláns bankár (Crassus) katonai hibáiból indulj ki)
"Egyébként a sima botíj sem lebecsülendő fegyver, "
Nincs fegyver ami lebecsülendő. Az angol hosszúíjnak megvolt az a jó tulajdonsága hogy nem esik darabjaira az esőben, mint az enyvel összeragasztott kompozitíj.
Hmmm, az egyiptomi háromszög íj kompozit íj volt.. Nem esik a parittyával egy súlycsoportba, nem is beszélve a nyílhegyről, amit csak vastag bőrpáncél, vagy páncéling tudott volna megfogni. Egy páncélozatlan gyalogossereget (még páncélozottat is) egy lovasíjászsereg úgy leszed, mint az agyaggalambot, semmi esélyük sincs. Kizárolag ha van lovasságuk.Lásd párthus háborúk, pedig ott a világ egyik legprofibb és legjobban felszerelt gyalogosserege volt a szereplő.
Egyébként a sima botíj sem lebecsülendő fegyver, ha normálisan meg van csinálva, kérdezd meg a francia lovagokat. Igaz a hatékonysága nem a legjobb, de olyan 80 fontos íjakat használtak az angolok akkor, ami azért tud.
1.) A santorini vulkánkitörés ie. 1600 körül volt. Az exodus 2-400 évvel később.
2.) Egy földközi tengeri vulkánkitörés aligha okoz cunamit a vörös tengeren.
(Ettől még lehetett cunami hiszen egy aktív, földrengésekben gazdag területről van szó.)
Azonban
3. A cunami esetében a visszahúzódó tengert a hullám max 15 perc múlva követi. Ennyi idő alatt semmilyen tengeren (de még patakon sem) nem tud átkelni 20-30 ezer ember.
A zsidók elindulnak a mocsaras területek felé, mert tudják, hogy ott átkelhetnek. Fogalmuk sincs persze egy hatalmas vulkánkitörésről több száz kilométernyire onnan (sokan a Santorinit valószínűsítik), csak annyit látnak, hogy mellettük a tenger visszahúzódik. Ez eltart jópár órát, főleg, hogy ha a világ legnagyobb ismert vulkánkitöréséről van szó. Mire átérnek, jön a cunami, amiről az egyiptomiak sem tudnak, ezért is indultak el utánuk.
Igaz, ehhez a zsidóknak sürgősen délnek kellett fordulniuk.
Esetleg igazad lehetne ha nem az ókori egyiptomról lenne szó. Értem ez alatt hogy Az egyiptomi katonák, még az elit is könnyűfegyverzetű volt. Semmilyen mérvadó védelmi eszközzel nem voltak ellátva kivéve egy nagy bőrpajzsot. (ami a zsidóknak is lehettett), illetve nem volt különb támadó fegyverük mint a zsidóknak. Az íjjaik viszonylag gyenge konstrukciók voltak ,nem igen vittek messzebb mint a parittya.
Tehát 30000 sorkatona 1200 delta kommandós ellen igen. De mindenki meztelen és mindenkinek lándzsája buzogánya van.
Csak az utolsó mondatoddal nem értek egyet. A zsidóknál egyszerűen hadrafogható férfiakról lehet szó, míg az egyiptomi harci szekeresek a kor egyik elit alakulata volt. Olyan, mintha ma 30 000 sorkatonát kellene 1200 Delta kommandós ellen küldeni. :)
én a családot tartom helyesnek. Ennek alapján én családonkénti fegyverforgató férfiban számolok. vagyis 600 x 2-10 férfit. 1200-6000. de inkább 2500- 4500 harcos. és 8-20 000 egyébb, férfi, öreg, gyerek, szolga stb.
Az egyik ok az, hogy a Sinai félsziget sivataga nem képes eltartani 30-40 ezer emebernél többet. Vagyis nem lehettek a csak harcosok 30-40 ezren. Pláne nem 600 ezren.
A másik ok az az hogy ha 30 000 harcosról beszélünk akkor mi a francért menekültek a fáraó 600 harciszekere elől? 1200-1800 ember.
Naftali Kraus