Örülnék, ha nem személyeskedésbe menne el a topik!
Kedves Afoki!
Vélemény nélkül bemásolni egy feltehetően önéletrajzi írást...??? Amit bemásoltál az nem zárja ki sem az igent, sem a nemet... Ezért bátorkodtam rákérdezni, mert gondolom van véleményed, ha idejöttél is beírtál..
Diplomagyűjtő vagyok, afféle örökösen előre menekülő, elmosódott körvonalú ember. Szeretem azokat a fényképeket, amelyeken a mozdulat lenyomtatot hagy. Érzékeltetik, hogy a mozgás nem rögzíthető egy képen (vagy egy szövegben).
Bölcsészdiplomákat szereztem eddig, művészettörténet, filozófiatörténet, politikai filozófia, modern európai történelem a sorrend. A diplomáimat nagyon személyes érdeklődéstől hajtva szereztem, nem gondoltam vele, hogy miből fogok megélni. Véletlenek és lehetőségek sodortak az újságírás és a szerkesztés felé, az 1989 utáni lapalapító láz, amelynek a Nappali ház révén (ez az otthon, ahonnan indultam) én is részese lehettem.
Aztán szerkesztettem és írtam még sok helyen. Manapság úgy mondanák, magyar és külföldi balliberális helyeken. Nekem ez a kategória csak most, 35 évesen kezd kirajzolódni, ahogy az is, hogy anyám zsidó volt, és ezért én is zsidó vagyok, sőt a fiam is (de az ő gyermeke már nem lesz feltétlenül az). A fenti két mondatból kiérezhető lelkesedéshiányból talán látszik, hogy mérsékelten individualista és szélsőségesen asszimilacionista vagyok (az individualista európai civilizáció magyar változatához asszimilálódtam). Eme civilizáció legfontosabb örökségének a “merjünk gondolkodni” (kanti) parancsát tekintem, de ha nem vagyok ennyire nagyképű, azt is mondhatnám, hogy ez afféle családi örökség. Nálunk mindig mindenki fejjel ment a falnak – és minden tizedik esetben áttörte. Egyébként mindegy: lehetek éppen zsidó vagy balliberális, ha másoknak így egyszerűbb. Az ember igyekszik megfelelni. Amúgy az unitárius vallással rokonszenvezem.
Az életem egy hosszú, fekete fonalát kevesen ismerik. Nekem is el kellett fogadnom, hogy nem pusztán hosszú és fekete, de valódi fonál is, iránymutatás és személyes folyamatosság. 14 éves koromtól fogva küzdök a depressziónak nevezett betegség különféle formáival és tüneteivel. Ezekben az években a legfontosabb feladatom az, hogy megtanuljam szégyen nélkül elismerni, sértődöttség nélkül elviselni, a szenvedők közösségének gazdagságát, szolidaritásuk mélységét feltárni, és megtalálni azt, ami segít. Régi dolgok: hit, remény, szeretet, szépség és igazság."
Az biztos, hogy Eszterben benne van a jövő köztársasági elnöke. Jó gondolkodó, emberközpontú, igazságérzete magasfokú, és ami fontos, minden pártcélon felül tud emelkedni.
Ami ellene szól, hogy "szemtelenül" fiatal:-)) Bizonyos esetekben meg is látszik. Kicsit elöbb bírál, kicsit elöbb nyílvánít véleményt és kevésbé kompromisszumkész... Még nem érett minden véleménye, de pontosan ezért szeretjük:-)) Az alapvetésekben soha semmi probléma nem merülhet fel vele szemben.
10-15 év múlva kíváló elnök lehet belőle. Persze ezt a mai szemmel tudom mondani.. lehet 5 év múltán azt mondom, hogy legyen holnaptól Ő! Gyorsabb az élet, tehát elöbb lehet tapasztalatokat, rutint szerezni.
Persze ehhez az is kell, hogy most elhatározza, hogy a következő választásokon már az akar lenni. Akkor az lesz 5 év mulva:-)) Addig is legyen inkább a Glatz ferenc. Utána szívesen látom a Sándor palotában..
"Amikor főszerkesztő volt, akkor nem volt hajlandó moderálni, márpedig nekünk most inkább egy olyan elnök kéne aki hajlandó szappant dugni egyesek szájába."
Babarczy Esztert egy okból kifolyólag nem tartom alkalmasnak a köztársasági elnöki tisztségre.
Amikor főszerkesztő volt, akkor nem volt hajlandó moderálni, márpedig nekünk most inkább egy olyan elnök kéne aki hajlandó szappant dugni egyesek szájába.
Valószínű , hogy nem neki való . El sem vállalná . De ez csak egyébként is elméleti fejtegetés . De talán senki sem bánná , ha nem a mostani politikusok közül kerülne ki valaki .
Hol van ő a Gyulához?