Egy ismerősnél láttam pár napja a Korg TR76 billentyűjét. Ez is lehet egy új alternatíva a hordozhatóság vs minél kevesebb cucc vonalon! - mivel használtan (de még újonnan) sem túl drága és gondolom ennek is folyamatosan esni fog az ára - 76 billenytű, ami igaz nem waterfall de kellemes, olyan mint a fatarod az A33 alatt - 9kg! - nagyon jó hangszínek, 8 layer/split pont lehetőség, 16 sávos sequencer, 2 független arpeggiator ha egy kis swing ritmus kell jó dobkészletekkel + 64MB SAMPLER!!! - mindez egyben, megfejelve SD/ComapctFlash kártyával (ír/olvas akár sample adatokat is) - ja és a Korg hangszerek, így ez is, tudja a KEY OFF midi parancsot = elengedésre is lehet mintát programozni pl. key klick-et és ezen felül van lecsengésig polifónikus MONO TIMBRE üzemmódja a perkához!!!! - preset váltások mennek számgomb megnyomásra itt is, de van +/- léptetési lehetőség és bank váltás is!
van végfoka, ugyanaz az A0-44 van neki. P100=L100=PortaB
nem barbár, működik az is
16' gyakorlatilag lehetetlen. Mint már so×or írtam, a kategóriaugrásos tuning több munka, költség mint egy csere. Balkézre 16' az E100-nál kezdődik, érdemes rajta gondolkodni (Tambi)
búcsút veszek az L-től, jön a P100, viszont a P billentyűi kicsit fáradtak. Az a jó, hogy a P-billentyűk inkább klasszikus orgona-billentyűknek tűnnek, fa betéttel. Vajon kicserélhetőek ezek mondjuk waterfallra, ha kapnÁk olyat? Vagy inkább sima L-billentyűkre cseréljem?
Más: a P-t ugyanúgy lezli-képessé lehet tenni, mint az L-et? Neki is van akkora trafója, hogy ellátja a lezlit energiával? A lezli bemenő jele a Hammond végfokáról jön vagy az előfokról? Ha jól láttam, akkor a P-nek nincs végfoka, szóval ez még gázos lehet...
Vagy... barbár és lehetetlen ötlet inkább a lezlibe belebarmolni a megfelelő trafót és egyéb bizgentyűt, oszt rakni rá egy közönséges jack-bemenetet? A beígért Dynacord lesliet egészen egyszerűen elfelejtette elküldeni az eladó, nem tudom, mikorra szedem ki belőle...
és... macerás egy 16'-os regisztert tenni az alsó manuálra? mondjuk a pedál 16'ot átdrótozni? Jó volna az alsón puffogtatni, de igen csirkén szól ott lent.
Nem rossz a hangja, sőt, jónak nevezhető, csak épp hiányzik a legalja, legteteje. De a hang nem minden:
Hiba, hogy nem úgy vislekedik, nem úgy használható mint egy B3. A perka nem némítja az 1'-as regisztert. Ez nálam kizáró ok. Ill. az egész kezelőfelülete el van rontva az "újratervezéssel". Legalább baloldalra tették volna a vibrátókat, még balrább a lezlivezérlőt, jobbra a perkákat! Jó kis presetváltó gombok is elférnének rajta. Annyi hely van rá.
Ha legalább ezt a két -szerintem csak programozással megoldható- hiányosságot megoldanák, vagyis a mélyebb és magasabb értéken szabályozó eq, ill. perkával 1' némítás, nyugodt lelkiismerettel ajánlanám.
Cső bácsi! Nem azért hogy kivívjam a fingfűrészelés címét, de ezt most találtam odaát a vintage elektromos orgonák és zongorák c. topikban:
"#572. sorszámú hozzászólás, 2008. 01. 30. 08:55 Válasz erreNem jól emlékeztem az EQ értékekre helyesen ez:A végső beállításnál, ami mindkettőnknek tetszett mély +5db, közép -5db magas maradt nullán a Nordon. Ekkor a Bose már teljesen középen volt, nullán állt minden az EQ-ján.A C1 ezzel a beállítással zseniálisan szól nemcsak a Bose-val, hanem kis és nagy hifi cuccokon és fejhallgatóban is, gyakorlatilag úgy szól, mint a kedvenc Hammond-os felvételeimen.A Cső"
Ezek alapján tényleg kezdem nem érteni mi a konkrét igazságod a Clavia C1 körül! :)
www.nordusa.com
érdemes főleg a 4. és 5. demot meghallgatni, szerintem megvan az a 95% hangra. A többi már ízlés/hangrendszer kérdése. (a kezelőfelület meg olyan amilyen, én nagyon meg tudnám szokni a hangjával, mellesleg többnyire a billentyűkön kaparászik az ember és szerintem egy A33 se különb ilyen szempontból) De mégegyszer, nem nyomulni akarok itt a C1-el, csak a "miértek" izgatnak most... :)
Csak mostanában technikai a fórum. Igazából arról kéne szólnia mint ami a képernyőmön is látok: Fórum ť Kultúra, művelődés ť Zene ť
Szóval a Z E N E ! ! !
Egyszer megalkották ezt a tökéletlenségében tökéletes hangszert, utána egy a dlgunk, minnél többet és jobban játsszunk rajta.
1. Nem akarok ortodox lenni, de ennél még jobbat még senki nem hozott Hammondon:
Jimmy Smith Először az Organ Grinder Special-t játssza, utána a Midnight Special-t.
Azután egy jó tanuló, egy kanadai: jazzmannnn. Szóval valahogy így kell játszani rajta. Épp most tanulta a leírás szerint. A Cherokee-t még inkább javaslom tőle.
A lábbasszust nem kell végigvinni, jórészt csak a tonikát puffogtatni mintegy a nagybőgő megcsapását utánozandó. Pár előkét be lehet azért játszani.
A negyedeket meg a swell-hangerőpedálon kell pumpálni. Balkéz egy virtuózabb basszust hoz, jobbkézzel a 4./4 előke harmóniáját lecsapni az alsó manuálra.
2. Itt egy kicsit más iskola. Mike Carr A nagyon virtuóz lábbasszus mellett a balkéz harmóniákat szurkál és a jobbkéz virgázik. A basszus különleges, mert egy monofón szitetizátorral lecsengő hangot adtak hozzá. Kell is, mert egyébként olyan mint egy manuál.
Egyébként nálam van a mester otthoni Hammond C3-asa ugyanezzel a pedal sustainnal, lezlivel. Kipróbálható, csereösszeg fejében megvehető. Íme. Írt egy szép levelet is hozzá, meg adott 3 cd-t magáról.
Ahhoz túl technológia orientált és férfiagyú a fórum... :-) Nem szeret annyira fórumozni zenei téren. (Zene csak hobbi amit mostanában eléggé hanyagol.)
Miért nem vezeted be a társaságunkba? Nincs hölgy tagja a topicnak. Többen is örülnének Neki. Érdekelne minket, hogy Ő hogy látja-látná a hammondos dolgokat.
Most fejeztem be a méréseket az itthoni ketyerén. Elképzelhető, hogy sehol sem találni mechanikus tökéletesen temperált, és tiszta hangú hammondot! Szerintem ne is keressünk, és elégedjünk meg azzal amink van.
Abból kell kiindulni, hogy van egy motorunk, ami a hálózati feszültség periódus ingadozásának van kényére-kedvére kitéve. Aztán jön az L modellek szép nagy kondis motorja a 3 fázissal. Itt is az 50Hz, és a kondi jósága adja meg a stabil fordulatot. Ha ez még nem nyugtatott meg senkit sem, akkor lép közbe a hanggenerátor, a 90akárhány fogaskerekével. Elég, ha csak egy pár százados deformációt szenved a generátor, és a fogaskerekek rögtön nem szaladnak oly tökéletesen. Mivel a motor, és a TG. között egy spirál rugó tartja a kapcsolatot, ezért az is egy "húzd meg, ereszd meg" alapon műxik. Így elég, ha csak egy pár fogaskerék, vagy tengely kicsit szorul (tényleg elenyésző módon!) és a fogaskerekek nem egyenletesen szaladnak, hanem lüktetve. Ez olyan kb. mint amikor egy vonat elindul. Egy ideig hullámzik a mozgása, mint a gilisztának. De ha egy kocsinak periódikusan megszorul a kereke, akkor folytatja a "perisztaltikus" mozgását a vonat.
Ennyire azért nem nagy a baj! Vannak lebegések a hangokban, de ez kit érdekel, ha be van kapcsolva a vibrato, és amúgy is forognak a tölcsérek.
Más. Az Emerson féle klippben, -amikor az egyik sarkán forgatja a hammondot, és közben ki-be kapcsolgatja a TG. motorját- nem kéne csodálkozni a hamisságon. Tök jól feszül a Tg. benne. Még szerencse, hogy utána még elindult:-)
Ui.: Egyébként csak a felső regiszterek kihúzásakor volt bizonytalan a Korg CA-20-as hangológép, hogy éppen melyik hangot is kellene érzékelnie a mikrofonon keresztül.
A frekimérésre egy Maxwell MX-25 304-et használtam, és a preamp kimenetéről vettem a jelet. A basszus pedál alsó C-je 64-91Hz között ingadozott. A felső manual drawbarjainak külön-külön egyesével való kihúzgálása során, a megfelelő hangokat kaptam, és max. 1-2Hz lebegést tapasztaltam.
Remélem mindenk megnyugodott, bár én egy nap alatt többet okosodtam mint máskor szoktam!:-) Jó kis topc ez!
Egyetértünk. A multiplex rendszerben csak az egész számú felharmonikusok lesznek tiszták, semmi más (amúgy az egyenletesen temperált skála esetben is az EGYETLEN tiszta hangköz az oktáv). Az előzőekben én is ezt igyekeztem megmagyarázni, biztos az én hibám, hogy nem voltam egyértelmű.
Azt hiszem, az lehet baj velem, hogy nem szeretek sokat írni.
A saját 2-es pontomat javítanám, nem a sorszám számít, hanem, hogy hányszoros freki. Tehát a 6. felhangon ugyebár hétszeres frekvencia szól, a 7. felhangon pedig nyolcszoros....no mindegy...
1. én írtam annak idején primitív MIDIről vezérelhető szintetizátor programot C++-ban, és abban előszőr ezt a bizonyos 12. gyök kettőt használtam a temperált skála előállítására. Az eredmény borzasztóan hamis lett. már nem emlékszem, hogy mekkora volt a módosítás, talán ezredek vagy századok, de miután megnöveltem ezt az állandót, kitisztult a hangzás. Ettől független, komoly zongorahangolói fortélyként hallottam, hogy az oktávokat "szét"-hangolják, tehát messzebre húzzák egymástól, mint az géppel lenne. Meg persze 1-2Hz-cel följebb is, ha bírja a hangszer. Ez jól kiemeli a szólistát egy zongoraversenyből pl., de még nem érződik hamisnak.
2. Az a megállapítás, hogy a minél távolabbi egy felhang, annál hamisabb, ha az eredeti generátor hangjaiból közelítjük nem igaz. Ez csak azokra igaz, amelyek sorszáma egymáshoz relatív prím. Tehát pl. az oktávok mindig tiszták lesznek, bár nagyon más nem... A Hammond esetében legnagyobb eltérés a 6. felhangnál jelentkezne, de azt okosan kihagyták a Hammond orgonán, és a 7.-et tették helyette. Ezért van az utolsó drawbaron is oktáv, és nem a hamiskás szeptim-szerű felhang, ami egyébként ott következne! (Aki nem érti, hogy miért a hetedik felhang jön a kilencedik regiszteren, azt emlékeztetném, hogy az első kettő regiszter ún. szubharmonikus, tehát az alaphangnál egy oktávval mélyebbi hang és 2. felhangja, a kvint)
3. könnyű pedál mechanika engem spec érdekelne, akár csak valami 3. 4. szinti kezelésére is....
4. Debrecenben James Carter előtt Smárton trió+1Hammond koncert is leszen, azok meg mink vagyunk ugyebár :) Remélem lehet velük majd infót cserélni.
5. Sziget Jazz színpadán lesz Rhoda Scott, előtte kettővel szintén Smárton Trió+1Hammond lesz...
Semmiképp sem a vita kedvéért, de amennyire ismerem a Hammond hangképzését, abból az következik, hogy a hangok relatív pontossága csakis és kizárólag a közös tengelyre felfűzött kerekek fogszámán és ezek egymáshoz képest mért arányán múlik. A többi alkatrész már nem tud változtatni a frekvencián, pl frekiosztó sincs benne tudomásom szerint. A passzív alkatrészek csak a hangszín beállítására szolgálnak, a kiindulási frekvenciát nem tudják megváltoztatni.
Tehát egy, az eredetitől eltérő fordulatú hanggenerátoros Hammond skálahangjai egymáshoz képest megtartják az eredeti temperálást. Csak az abszolút (tehát a normál zenei A-hoz) viszonyított pontosság fog változni a generátor fordulatszámával arányosan.
A vibrato és Leslie persze már más, a fentiek ezek kikapcsolása esetén érvényesek.
Ez a http://www.theatreorgans.com/hammond/drawbar.htm szimulátor például hibás, mert az egyes drawbarok által keltett hangoknak az elméleti, tehát az elvileg helyes értékeit helyettesíti be, amik eltérnek a valóságos Hammond (nem tudom milyen pontossággal temperált) hangjaitól.
Az egyenletesen temperált skálától való eltérést, és ennek mértékét eredeti hangszer híján sajnos nem tudom ellenőrizni, legfeljebb a B4 szoftverrel, de ki tudja, hogy az ebből a szempontból megfelel-e a valódinak?
Ami viszont biztos, hogy hamis hangokat eredményez, az tört lábszámú regiszterek hangjainak az előállítási módja.
Sípos orgonán is létezett a multiplex rendszer, ahol a tört lábszámú regiszternek takarékossági okokból nem építettek újabb sípsort, hanem egy adott regiszterból mechanikai csatolással szólaltatták meg a pl a kvintet, tercet. Minél magasabb felharmonikust kevertek ilyen módon a felhanghoz, az annál hamisabban szólt, mert egyre nagyobb lett az eltérés a természetes felharmonikus és a temperált skálából előállított hangok között.
A Hammondnál is ez a helyzet, az oktáv drawbarokkal (16' , 8' ,4' , 2', 1') tiszta, pontos felharmonikusat keversz az alaphangokhoz, Míg a többi (5 1/3',2 2/3' ,1 3/5', 1 1/3') regiszter hozzákeverésével egészen biztosan hamis hangot kapsz, már egyetlen billentyű lenyomása esetén is.
Csak az segítene, ha ezeknek a regisztereknek saját tisztára hangolt generátoruk lenne, de lehet, hogy akkor az már nem is Hammond lenne, hiszen azt így szoktuk meg.
A billentyűs hanxerek esetében valóban az oktávot 12 részre osztják, így az általános f/f0=2^(i/n) összefüggésben f0 a viszonyítás alapja, n=12, i pedig, hogy hányadik osztás frekijét figyeljük. ebből az jön ki, amit LittleBig szaktárs leírt, az egymás melletti hangok (i=1) frekijének meghatározására. De én úgy hallottam, hogy a zongora hangoló a fenti és lenti oktávokon szoktak még egy kicsit nyújtani, mert az emberi fül ezt jobban megérti (tisztábbnak hallja). Kíváncsi lennék, hogy van ez szeretett kedvesünknél a Hammondnál? Pl. egy sima 8'-as regiszternél mit lehet mérni frekiben? Ja van itt egy kis táblázat 1 oktáv frekijeiről:
Ennyire nem vagyok otthon a matekban, hogy vitába tudjak szálni a 12. gyök 2-vel.
Egy biztos, hogy a főtengelyről leosztott fordulatok, a cirádák a hangkerekeken, csak az első lépés egy hang leképzésében. Utána jön még egy tekercs+kondi amivel leosztják a frekit a megfelelő ciklusokra. Persze a mechanika is hozzájárul ide-oda a hangmagassághoz, mert egy-két fog ide-oda a fogaskeréken biztosan van és a TG. kenése isfontos tényező. Itt is lehet eltérés, és minden egyes alkatrész vihet be pontatlanságot. És amikor még a drawbarokat is kihúzgáljuk, akkor adódik össze igazán, aminek össze kell adódni:-) Egy szó, mint száz! Nagyon kényes hangszer, és nagyon oda kell figyelni, hogy teljesen sík felületen helyezzük el, hogy a TG. még véletlenül se csavarodjon el. Század milliméterek is számítanak. Ettől függ, hogy mennyire "feszül" meg a tengely a csapágyakban.
A fretless húros hangszereknél jó eséllyel lehet pontosan játszani, bár itt a hangszer kezelője a "hiba"lehetőség.
De holnap pihenésképpen végig csekkolom a hammondot. Van egy teljes spektrumú hangológépem. Ha lesz valami leges eredmény, szívesen közzéteszem.
Szerintem nem szabad túlságosan a tökéletességre összpontosítani. Sem a hangszer, sem a hangzás, sem az előadás/játékmód tekintetében. A tökéleteseknél pont az vész el amitől zene a zene, az emberi tényezőtől. Sajnos a mostani felvételek számomra túlságosan sterilek, érdektelenek. (Ha a rádióban meghallom hogy nem ember dobol igazi dobon, azonnal váltok)
Joey DeFrancesco előadása, felvételei is gyakran ezt az érzetet keltik bennem. precíz, kiszámítható brilliáns játék, hibátlan, lágy felvétel.
DrLonnie Smith már lényegesen emberközelibb előadású és hangzású nekem. Őt nevezném ma etalonnak.
Az igaziak azonban -ahogy Laurenssel is megállapítottuk- az 1956-1965 közti felvételek. Ott minden megvan amit zenének nevezhetünk. Nemcsak a játékmód, a lendület, hanem a felvételtechnika is.
A fentiek alapján sok koponya megpróbált újítani a hatvanasévek óta és egyiküknek se jött úgy be ahogy az első nagymestereknek. Én speciel annak is örülnék ha azt az aranykort valahogy megközelítenék. A James Carter esetében látok rá lehetőséget. Debrecenbe kéne menni.....
Posaune mesternek is föltűnt hogy amikor transzponált egy darabot, bizony kicsit hamiskássá vált az eredeti hangnemhez képest. Főleg egy éles, fullos beállítás esetén jön ki jól. Valóban az az alapja hogy behatárolt méretű fogaskerekekkel véges áttételeket leeht létrehozni, ami igen jól, de csak megközelíti a tutit.
Viszont ennek ellenére ezen topiklakóknak ez a kedvenc hanxere. Meg a sok egyéb tökéletlensége amin szintén nem lehetett javítani. Tudni kell elfogadni úgy, ahogy van, ettől lett nagy és ettől is marad nagynak.
Terveztem egy olcsó és könnyű 25-ös sugaras midis lábbassz pedált. Szinte zseb méret, de legalábbis hónalj alá csapható, pár kilós. Ha beválik, el tudom képzelni hogy sokaknak hasznára válna.
