Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Mostantól egy időre búcsút veszünk a természet szépségeitől, mert tömény város- és múzeumnézés következik. Firenze nem az a könnyed városka, aminek elképzeljük a neve hallatán, az épületek bizony igen szorosan állnak egymás mellett, terek ugyan vannak, de nem a felüdülést, hanem a nézelődést szolgálják. Szinte alig van olyan hely, ahol meg tudnánk pihenni, esetleg a templomok hűvösében, vagy az elég drága, de nem megfizethetetlen kávézókban. Az utcákon elég nagy a forgalom, főleg a kismotorok zaja dübörög mindenfelé, úgyhogy vigyázni kell magunkra. Persze a legfrekventáltabb helyek le vannak zárva a forgalomtól. A turista és árushadakról már ne is tegyünk említést.
Útitervem kialakításánál szívesebben vettem volna figyelembe a történelmi dátumokat, de ez szinte lehetetlen, két okból is: az egyik az, hogy akkor összevissza kellene szaladgálni a városban, a másik pedig az, hogy alig van olyan épület, amely tisztán megőrizte volna egykori képét, pl. a középkorban épült Palazzo Vecchióban a díszítés leginkább manierista.
Így aztán inkább a földrajzi elhelyezkedést vettem alapul, de igyekeztem azért valami összefüggés alapján fűzni a látnivalókat.
Nem a Te képeidre gondoltam csak, hanem úgy általában.
Azt hiszem az életben is így lehet, ami természetes is az időjárás és a napszakok változása miatt. De úgymond sárgának egy képen sem látszik. Azt hiszem az a múltban lehetett, amikor néha nagyon alacsony vízállásnál a felkavarodott agyagos vagy homokos víz látszott, de ez a probléma meg mára megszünt a duzzasztóval.
inkább linket adok. a kép így sokkal kisebb, mint ott.szal: árvíz
itt rengeteg info van az árvizekről, csak olaszul... :-( én csak nagyon kicsit értem, de ha érdekel benneteket holnapra (esetleg holnaputánra :-)) a lényeget kihámoztatom a zurammal. ;-)
Azért ha legközelebb arra jársz kipróbálhatnád fordítva is! Nagyon nagyon klassz korán reggel, amikor még üresek az utcák, amikor a helybeliek sétáltatják csak a kutyákat vagy sietnek munkába és a Paradicsom kapujához akár oda is nyomhatnád az orrodat:-)
hát mint kiderült én sem sokat... hamarhirtelen lekaptam v.mit a netről amire azt hittem h érdekes, de nem nagyon. a lényeg annyi h valszeg hildebrand püspök (később VII gergely pápa) épitette (aki egyébként a templomot is. 1295- 1320-ig a firenzei püspökök nyári rezidenciája volt, majd zárda lett, kórház, majd jezsuita ház.
Addig is, még egy kis Arno-part és hidak: P. Santa Trinitá és Ponte Vecchio.
A Santa Trinitá-híd kalandos sorsú, az 1200-as évek közepén épült, fából, majd 1567-ben Ammanatti átépítette, majd, miután 1944-ben a németek felrobbantották, ismét újraépítették. Kérlek, szólj, ha túl sokat hozok. :)
/A legnagyobb áradások 1557-ben és 1966-ban voltak. Az utóbbi felbecsülhetetlen károkat okozott a város műemlékeiben./
A '66-os árvíz nyomairól lesz fotóm, a Santa Maria Novellából. Döbbenetes volt látni pl. Ucello "Noé és az özönvíz" c. freskóit vagy Cimabue - Krisztus a keresztfán c., 13. sz-i remekművébe tett károkat, a Santa Croce-ben..., de ezeket inkább akkor rakom be, ha a helszínre érünk.
a la meglio gioventu' c. film főszereplői is a '66-os árvíz utáni rendrakásban ismerkedtek össze. aki szereti a családtörténeteket, annak ajánlom ezt a filmet, és kitartást, össz. 6 óra. (bocsánat, ha ez nem tartozna szorosan a tárgyhoz...)
Az Arno színét hivatalosan sárgásnak mondják, amikor én láttam tavasszal, akkor szép zöld volt. Most állandóan bő vízzel látjuk folydogálni, de nem volt ez mindig így. Firenzébe érkezésénél építettek egy duzzasztót, amivel szabályozni tudják a városon áthaladó vízmennyiséget.
Ennek részben esztétikai oka is van, mert nyáron gyakorta éppen csak hogy csordogált benne a zavaros víz, ami gondolom nem volt nagy élmény a turistahadaknak.
Nem tudom, de gondolom, hogy ezekkel a gátakkal meg tudják védeni a várost az esetleges áradásoktól is. A legnagyobb áradások 1557-ben és 1966-ban voltak. Az utóbbi felbecsülhetetlen károkat okozott a város műemlékeiben, a Santa Croce templom falán ma is látni milyen magasan állt benne a víz (bár mostanában tatarozták, de biztos tettek valami táblát). Ráadásul ebben a templomban a padlózat alá temetkeztek..., de kárt szenvedtek a trecento korabeli freskók is. Egy filmben láttam, hogy még a Medici palotának, ami azért elég messze van az Arnótól, a pincéjében is állt a víz. Akkor az egész világból sereglettek a fiatalok a műemlékek megmentésére a városba.
De az is igaz, hogy Firenze a gazdagságát is ennek a folyónak köszönheti, mert általa kedvező helyzet adódott a sok vizet kívánó posztóipar számára, ami gazdagság végülis lehetővé tette a reneszánsz életmód és művészet kialakulását.
