Még annyi, hogy Amerikában ez egy jellemző hangszer így nem meglepő hogy van belőle sok. Ha szitárfórum lennénk azt is írhatnánk, hogy nálunk nincs szitár workshop, bezzeg Indiában biztos minden héten van...
Megint off példa, de ha megnézed, akkor az nyugati tizenévesek szinte "zsebpénzből" simán vesznek maguknak egy Fender girtárt, vagy basszusgitárt, míg nálunk a kínai 50-60 ezres "csodákért" rengeteget gyűjtöget az ember. A Harmony-centralt olvasgatva és a youtubeot nézegetve döbbentem rá erre a dologra...
Nyílván nyugaton nem akkora kunszt összespórolgatni a pénzt egy Hammondra mint itt M.O.-n, ahol nemsokára sokan még 40 évesen is lakástörleszteni fognak, nem Hammondot venni...
Amerikában meg rengeteg lakos is van. Nem nehéz a sokmilliós lakosságból összerántani pár száz közel lakót egy kis workshopra, míg MO-n jó ha pár száz Hammond iránt komolyabban érdeklődő is van.
De amúgy meg tessék megszervezni! Legközelebb jön mondjuk Rhoda, tessék itt marasztalni egy kis workshopra. Tube mester szolgáltatja általában az orgonát, tessék szervezni valahol hozzá egy Rhodás workshopot mondjuk és máris lesz sajátunk nekünk is... :-)
Amerika tele van templomokkal. Általában sarkonként néggyel :-) Azok meg tele vannak Hammonddal. A delikvens kisgyerekkorától azt látja-hallja. Istentisztelet (mert általában protestánsok ezek) után ottmaradnak és próbálnak, gyakorolnak, figyelnek, zenélnek. Hol van nálunk ez a lehetőség??? Vagy akár Európában?
Szerdán este 9-kor lesz az első buli a Take Five-ban az új felállású orgonatriómmal. Annyi a változás, hogy a basszust általában szintin nyomom, az orgonán pedig nincs leslie (se igazi, se szimulátor - Brian Auger módra), csak a C1 Twin Reverb szimulátora időnként, általában túlhajtva.
Szóval ne számíts túlzottan old school sound-ra:-)
Panellakásba való a jószomszédság ápolásához. Két tenyérnyi basszushanxóró, nuku bassz, de eléxszép, ha nem a lexebb dobrotor szimuláció. 2005 tavaszán többször, részletesen ismertettem, képekkel illusztráltam.
Ezek szubjektív dolgok. Én a hagyományos játék híve vagyok és nem rajongok az ilyen vadulásokért, fiatalabb koromban nekem is tetszett de azóta feleslegesnek tartom és hidegen hagy.
Ezek a dolgok mind-mind szubjektívek, egyeseknek más tetszik, mint másoknak. Bizonyos szempontból Hendrix is túlértékelt zenész volt. Jókor volt jó helyen plusz meg is halt hozzá, de voltak más legalább olyan jó zenészek is akiknek nem szenteltek ekkora figyelmet. Emerson is sok dolgot tett hozzá a Hammond hírnevéhez de én személy szerint jobban tisztelem a csendesebb, visszafogottabb és nyugodtabban keménykedő zenészeket. De ez szubjektív dolog.
Akkoriban volt azért pár együttes gitár nélkül. pl.: a Syriusban se sok gitár volt eleinte vagy ahogy a Van Der Graaf Generatorban sem, de akár az általam belinkelgetett Trikolonban sem. A Collegim Musicumról ne is beszéljünk, bár igaz ott fel-feltűnik időnként egy ritmusgitáros. Szubjektíve ÉN ezeket a zenéket jobban szeretem, mint Emerson magamutogató megalomániáit. Bár a Nice-os korszaka az tetszik, az ELP már annyira nem.
Ha mind ugyanazt szeretnénk akkor nagyon unalmas lenne a világ... :-)
***
Off: Elhunyt Esbjörn Svensson (44) svéd jazzmuzsikus (zongora). Nyugodjék békében!
Egyetértek Tehtube-bal, valakinek meg kellett mutatnia, hogy Hammonddal is lehet keménynek, állatnak, menőnek, vad rockernek lenni, bizonyítva, h az nemcsak a gitárosok privilégiuma. Persze más kérdés, hogy ez bizonyos Hammond-rajongóknak mennyire fontos, imponáló, vagy éppen visszatetsző, esetleg bosszantó, de az mindenképp elismerendő, hogy rengeteget tett a hangszer népszerűsítéséért, különösen a rockzenében. Nekem pl. van olyan ismerősöm, akit egyszerűen lenyűgöztek Emerson vadulásai, és emiatt kezdett érdeklődni az orgona iránt. Rengetegszer találkozom azzal, h Emersont Hendrixhez hasonlítják, hendrixi magasságokba emelik, sokszor pusztán a hangszerrombolás jelenléte miatt.
Jon Lord pedig bebizonyította, h van egy hangszer a világon, amely az igazán kemény, riffelős rockzenében is egyenrangú tud lenni a gitárral, ez szerintem még Emersonénál is nagyobb megvalósítás.
Igazából csak részben sóelem. Egyben érdekes zenei rész is amikor a rugós zengetőn különböző effekteket gerjeszt, nemszólva a motorkapcsolgatásról.
Ilyen felpörgetett extatikus zenét nem lehet fapofával, illedelmesen a billentyűk mögött a padon ülve játszani. Ehhez ott állattá kell válni.
Ok, ez a kilencvenes évekre már nosztalgia, múltidéző só lett, sőt, talán 73-ra is, de a 68-as BBC videón, vagy a 71-esen mégcsak az előadás folyománya.
Úgy van vele mint a többi sztár. Ifjúkorában csinál egy nagy dobást és abból él holtáig.
Nem töri szét. Az öreg L102-jét borogatja. Szerintem csak 1-2 L100-ast használt el így pályafutása alatt. Itt-ott vasakkal meg van erősítve, de Dennerlein kisasszonyé is, a hordozása van olyan megrázkódtatás.
Mikor ráugrik, vagy erősen glissandózik, eltörhet pár billentyű, olcsó, egyszerű a pótlásuk. Ha a szekrényre ugrik, az simán elbírja. Utána magára dönti, ott is inkább a zenész a sérülékeny elem. A végén megpörgette, leb@szta, erre valók az erős szögvasak. A mechanikája nagyon erős. Minden elismerésem (fizikailag) hogy aláfexik, magára dönti, majd fekvésből visszanyomja. Én meg sem merném próbálni ekkora súllyal.
A késes móka meg, egyszerű szervizes trükk. Mikor mögé bújok hogy halljam a hangját, én is gyakran két billentyű közé szorítok egy csavarhúzót, az szorítja le a hangot hogy folyamatosan szóljon. A Wressniges videómon is Raphael beszorít egy papírlapot ecélból. Na most Emónak erre jókora kései vannak. A látvány félelmetes, de az eredmény ugyanaz, szervízfogás :-)
Szóval semmi különös rombolás nincs benne, inkább a rombolás illúziója. Vakítás. Ehhez képest a gitártörés valóban az, de ott is legtöbbször filléres, csere-álgitárral.
Nem is az a baj, hogy nem az újat töri szét, hanem hogy beépített elem. Úgy megy fel a színpadra, hogy "na majd gagyibb valamimet szétzúzom a vége előtt egy számmal". Az egésznek így nem látom értelmét.
Van néha kivétel. A Nagyítás c. filmben ha jól emlékszem Jeff Beck koncert van és Beck erősítője/gitárja elszáll koncert közben, besípol és nem tudja kezelni. Eldurran az agya és széttöri a hangszert. Ilyet el tudok képzelni a valóságban. Spontán érzelemkitörés, esetleg ebből következő agresszió. De rombolást betervezni a műsorszámba? Tőlem legalábbis ez idegen...
Erről jut eszembe egy sztori amit a Talkbass-en olvastam: Valamelyik külföldi szimfonikus zenekarba híres vendégkarmester érkezett... Nagyon feszülten telt a próba, a zenészek meg akartak felelni a híres karmesternek, mindenki izgult. Egy szünet utáni első mű közben hirtelen felpattant az első hegedűs és felkiáltott: "Én ezt nem csinálom tovább!". Majd a széke támláján szétverte a hegedűjét. Mindenki megfagyott teljesen, aztán kiderült, hogy a szünetben kisétált és a közeli hangszerboltban vett egy olcsó hegedűt és azt verte szét a támlán. Miután mindenki fellélegezett és jót derült a színjátékon, jó kedéllyel folyt tovább a próba...
tube mester: Ebben is igazad van. Sok helyen megjelent a Hammond hangszín újra. Még több helyen megjelent háttérben kisérő hangszerként. (The Mars Volta, Wolfmother... (utóbbi egyenesen tragédia)) Eredeti Hammond is fel-felbukkan szerencsére. Hála nektek is! :-)
Talán majd születik valahol (közöttetek? :-)) egy új Hammond-zseni, aki sok fiatal példaképe lesz később és talán majd akkor.
ozjo: Annyiban igaza van az ismerősödnek, hogy tényleg a mai modern lehetőségek másfele tendálnak, mint amit a hangszerhívők szeretnek/megszoktak...
(Megint zongora: hány sztáregyüttesben van rendes zongorahang és mégis képtelenek koncertre betolni egy nagyzongorát vagy pianínót...)
(Másik) Ott van pl.: a Line 6 modellező gitárjai/basszusgitárjai. Használhatók és szólnak, de azért nem olyan, mint az igazi. Nyílván ez igaz a Hammond klónokra is, de a digitális zongorákra is, vagy bármilyen szintetizált hangra. Még ha az emberi fül számára tökéletes is lesz a szintézis pár év múlva, akkor is más egy eredeti hangszer a tömegével, megjelenésével, érzetével szagával, mint a digitális koppintása.
Amúgy ez egy elég nagy vita a hangszeresek között, hogy most csak a "régi" eredeti a jó, vagy haladni kell-e a korral a digitális, könnyebben kezelhető és bizonyos szempontból rugalmasabb hangszerek felé...
Ugyanakkor csendben jegyzem meg, hogy a laikus, kevésbé vájtfülü közönség (amilyen általában a közönség többsége, tisztelet a kivétel) abszolút nem tudja megkülönböztetni, a Hammond hangot a klón vagy a szintis Hammond hangtól. Ha már egyáltalán ismeri azt, hogy milyen a Hammond hangja...
Egy darabig ennek a súlyára én sem jöttem rá, aztán érdekelni kezdtek a hangszerek és most már megdöbbenve ismerem fel sokszor a hangjukat a zenékben. (Jé egy Rickenbacker pengetőzve, jé egy Clavinet, jé egy Rhodes, jé egy Les Paul stb...) De az átlag laikus közönségnek nem igazán számít... :-( (Édesapám szerint gitározom. Mondom, hogy basszusgitározom, de neki a kettő nagyjából ugyanaz, csak egyik négyhúros és mélyen szól... Egy másik ismerősöm pedig azt hitte, hogy a Hammond olyan mint egy harmónium és sípok vannak benne...)
Keith Emerson nyilván a "preparált" hangszereit törte össze, véletklenül sem a ma már múzeálisnak tűnő Moog "telefonközpontjába" vágta a tőrt, vagy azt borította le a színpadról. De legutóbbi ittjártakor, 2006-ban (Paks, Gastroblues Fesztivál; Bp. MIllenáris) ilyen show-elemek, mint hangszertörés, nem voltak. Igaz, közben elmúlt már 60 éves - már amennyiben ez korfüggő...
Gondolom, annak idején más hangszertörők (Keith Moon - dob, The Who), Pete Townsend (gitár - The Who) vagy épp Jimi Hendrix sem az új instrumentumaikkal bántak el.
A tegnapi Gary Moore koncerten is volt Hammond, sajnos csak mesziről láttam és fotót sem tudtam készíteni. De hátha valaki erről többet tud... (Sajna a Still Got The Blues-nál valami probléma akadt vele.)
Szerintem elkezdődött az egész világon a Hammond orgona feltámadása. Egyre több külföldi fellépőnél is ismét ezt lehet látni a klónok helyett. Magyarországról meg ne is beszéljünk, itt megsoxorozódott az igazi Hammondot használók, sőt az aktívan használók száma.
Kik váltottak a koncertező zenészeink között mostanában igazi B3-ra?
Littlebig, Tonewheel, Balázs Fecó, a mi Jon Lord-unk, Presser is, kvázi MókusMisit is ide sorolnám, szerintem ez szép eredmény.
Igazából akkor fognak a billentyűsök kedvet kapni a váltáshoz, hogyha lesz példakép, mester előttük. Nem a boltok kínálata számít, hisz itt zenélni kell. A fenti -igaz még nem sztár- orgonisták ha jó hozzáállással keményen bedolgozzák magukat a zenei életbe, lehetnek elérhető példaképei egy fiatal, ízlésében most formálódó kezdő, de tehetséges zenészpalántának.
Nincs harag:-) Nekem inkább Tai chi-s, voltak a mozdulatai. Harmónikusan ritmusra ahogy kell. Mindíg akkor ért oda a keze amikor kellett, és addig sem hagyta tétlenül. Ahogy tehtube mester is mondta, igazi klasszikus kézmozdulatokkal játszott. Az igazi feka hammondosok, meg kifordított "lúdtalpas" kézzel játszanak:-)
Emerson nekem sem jön be. Megfigyeltem, hogy sohasem a drága hangszereit töri össze, hanem mindíg az erre hozottat ami még meg tud nyekkenni egyszer.
Arra az időre énis kíváncsi leszek amikor újra lehet venni a boltokban sorozat gyártott igazi csöves hammondot...... addig éljünk boldogan!:-)
Múltkor én is összefutottam egy "zenész" barátommal, hallott róla, hogy újra zenélek, csak nem emlékszik már milyen hanxeren játszom. Megemlítettem, hogy Hammondon. Ja hogy billentyűzöl! Mondtam hogy ja, orgonálok. Nem nagyon értette meg, miért is kell egy dög nehéz orgona egy hanxínhez, mondta, hogy a szintijében neki is van Hammond, meg még 128 egyéb, és csak 15 kiló. Ha vonóst akartok egy egész zenekart hívtok? -kérdezte. Nem is folytatom tovább. Itt tartunk. Azért érdekes, hogy valamilyen szinten mindenki beledolgozza a Hammondot a zenéjébe, csak már nem is tudja miből fakad, számára csak egy érdekes orgonás hanxín. (Vérig sértődtem).
Marián Varga középiskolás koromtól (1974-78) példaképem volt, hatalmas zenei tudással rendelkezik. Sajnos ez a 2007-es koncert egy kicsit furcsa nekem is. Miért nem dobott be 1 igazi B3-at magam sem tudom. A játékáról: mintha nem készült volna fel erre a koncertre, talán ez látszik "ügyetlen" kézdobálásnak. Én azért így is rajongok érte!
Azért bízom abban, hogy a fórumtagok nem sértődöznek eztán sem, mint ahogy eddig se. A rendes vitának és véleménykülönbségnek pedig itt a helye, hol másutt? Én annyit tanultam a hozzászólásokból, hogy hihetetlen.
Béke és Hammond!
PS: Most MIDIsítem a 2,5 oktáv nagy dög fa lábpedálomat a B4-hez. Kegyetlen sz@r kontatok vannak benne, de idő hiányában 1-előre benne kell hagynom.
Tudod ez olyan mint a (klasszikus) prog. rock halála 1975 körül. Nincs azóta sem akkora és olyan értékelhető prog. rock felhozatal.
Változnak az idők.
Amikor kitermelődött a sok nagy öreg Hammondos, akkor a Hammond egy kiváló, relatív elterjedt álomhangszer volt. Aztán szép lassan a szintetizátor és a többi (kicsit a Rhodes is) a háttérbe szorította.
Hangszertörténeti szempontból a Hammond orgona csipkerózsika-álmát alussza épp. Nem meglepő hát, hogy nem termelődik rá ember, hiszen nem olyanok a feltételek...
Rhoda vagy Lonnie csak bementek a hangszerboltba / templomba / nappaliba / garázsba / stb. És leültek a Hammond elé már gyerekkorukban, hozzászoktak, megismerték. Ma ezt nem nagyon teheti meg már szinte senki sem, mert nem olyan a világ... (Akkor nyílván presztízskérdés is volt a Hammond. Büszkék voltak rá, ma viszont már sok embert nem is izgat a dolog...)
Majd talán egyszer feltámad egy nagy Hammond felvirágzós retro hullám (én is várom már!) és akkor megint minden hangszerboltban lesz egy fullcsöves "korhű" B3 repro + Leslie repro és arra is csorgatják a nyálukat a fiatalok, nem csak a Gibson Les Paulra. Majd ha lesz egy ilyen kor megint, akkor újra előtör egy nagy Hammondos generáció...
Nem kell felkapni rajta a vizet. Csak leírtam, hogy nekem nem tetszik az ipse technikája egy bizonyos szempontból. Nem belerúgás volt, ha belerúgás lett volna akkor elkezdtem volna fennhangon és vakon lehordani, hogy micsoda amatőr meg fakezű és társai de elvből sem szoktam ilyet tenni. (Mert ez egy negatív elfogultság, vak gyűlölködés.)
Egyszerűen leírtam a véleményemet és kész. Hiszen mind ezt teszitek itt a fórumon, csak lehet, hogy Marián Varga helyett a Hammond XK sorozatról vagy a Nord C1-ről vagy Kaltenecker Zsoltról épp.
Vargával meg amúgy nincs bajom, tudásának és munkásságának egy tizedével boldogan és büszkén halnék meg, csak a technikája NEKEM nem jön be.
Azért bírálom meg, mert az éremnek két oldala van. Varga és a Collegium Musicum nagyon jó zenét játszott és játszik, de nekem mellesleg nem tetszik Varga technikája. Nem csak a jó dolgok léteznek a világon. Emerson pl.: időnként felületes, a showműsor elemnek szánt mindenkori Hammond döngetést és késelést meg látni se bírom mert felesleges, zenéjéhez nem méltó parasztvakítás. (Ugyanúgy, ahogy a menő gitáregyüttesek rendszeres gitártörését sem szeretem.)
Ha arra akarunk törekedni, hogy megsimerjünk valamit, akkor tudnunk kell a kevésbé előnyös oldalát is megismerni, máskülönben elfogultak leszünk...
Igen, sok a jó zongorista. Persze nemcsak a világszínvonalat értem a jón. És nemcsak a klasszikust, mert dzsesszből, vendéglátóból mégtöbb terem. Tényleg sok tehetséges, jó billentyűs van.
De egyetlen egy darab Rhoda Scottunk, Jimmy Smithünk, Lonnie Smithünk nem volt és a mai napig nincs! (Emerson, Lord is csak felszínesen)
Ezt sohasem értettem, hogy miért kell valaki játékát, kéztartását, vagy tulajdonságát megbírálni. Aki szebb, okosabb, és jobb a másiknál, az örüljön neki,és segítsen a másiknak, hogy ő is legalább olyan jó legyen. Vagy ne rúgjon legalább bele!
Nem is a kéztartása nem tetszik hanem ez az ugri-bugri játékmód ahogy a kezeit pakolja. Szerintem sok a felesleges mozgás. Orgonáltam pár évet templomi orgonán, láttam sokakat orgonálni, de ilyet nem... Na Dr. Lonnie Smith ő aztán nagyon finom kézjátékkal játszik (jó nézni), nem is lesz tőle idegenkedő érzésem... :-) Persze lehet, hogy bennem van a hiba. Mondom az nem zavar amit játszik, mert jól játszik csak ahogy csinálja...
Sok jó zongorista? Hát sok van, de hogy sok jó? Ahhoz képest, hogy a világ legelterjedtebb (vagy második legelterjedtebb a gitár mögött) hangszeréről van szó, elég kevés jó van és rengeteg kontár... Hammondosból nyílván kevesebb van de azok szerintem általában "jobb minőségűek is", mert a Hammondhoz azért kell egy hozzáállás meg egy elszántság, zongora pedig szinte minden bokorban terem.
Bocs, hogy offoltam, majd legközelebb visszafogom magam.
Annyi ON téma van. Jó zongoristából Dunát lehet rekeszteni minden műfajban, de rendes hammondost lámpással kell keresgélni.
Immár a koros Marián Varga nagyon szépen hozza rá jellemző színvonalas zenét és játékot. Teljesen rendben van a kéztartása, de nem fekás az biztos, inkább a klasszikuson nevelkedett.
Azért egy ilyen nívós filmfelvételhez betehettek volna egy rendes B3-at lezlivel az öregecske XB5 ikszlábon!!! műlezlivel helyett.
Tegnap az operafesztiválon láttuk Bogányi Gergelyt és az Angelica leánykart előadni Bartókot és Rachmanyinovot.
Nagyon kellemes komolyzenei élmény volt. Bogányi az elmúlt három-négy évben sokat érett, látszott, hogy az akkori felfutó pályakezdő mennyit finomodott az elmúlt évek alatt.
A zongora mintha picit hamiskás lett volna (a mély regiszterek hallhatóan lebegtek, magasan meg picit erőtlen volt), de ez betudható annak is, hogy az utolsó pillanatban áthelyezték a koncertet egy másik helyre - másik zongorára. Bogányi Rachmanyinov játéka korrekt volt, de Bartók érezhetően sokkal-sokkal jobban feküdt neki. (Lisztet is zseniálisan játszik!)
A kórus is nagyon jó volt, mindenképpen szép emlék marad a koncert.
Azért az élőzenét nem nagyon lehet űberelni, dolbi digital meg surround meg super-audio cd ide vagy oda. Ahogy a kórus hangja teljesen betölti a teret három dimenzióban plusz még a zongora teljes rezonáló hangszínspektruma az nagyon jó. Kár hogy ritkábban jutok el koncertre... :-/
Úgyhogy tessék sokat koncertre járni és a komolyzenéről sem megfeledkezni! ;-)
