A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Newton eleinte az abszolút teret egy végtelen kiterjedésű tartálynak tekintette, amit isten teremtett, és ebbe teremtette bele ezután a világmindenséget. Az abszolút teret homogénnek és változhatatlannak gondolta. Ez tévesnek bizonyult.
Később azonban olyasmit is írt, hogy az abszolút teret a nagytömegű égitestek feszítik ki. Ez már közelebb áll a valósághoz, hiszen éppen azt nevezzük ma gravitációs mezőnek, amelyet a nagytömegű égitestek "feszítenek ki". De ez a mező már nem homogén, és , az égitestek mozgásával együtt változik is.
Newton arra is rájött, hogy létezik valamiféle láthatatlan közvetítő anyag az égitestek között, amely átviszi az vonzó hatást az egyik testről a másikra.
Tehát Newton valójában felismerte a gravitációs mező létezését, de ő még nem nevezte így.
Ezt a gondolatot fogja tovább vinni a jövő fizikája. A gravitációs mező kiemelt szerepet kap.
szuperfizikus, elsőévesen a gyakorlaton képletekkel hozakodtunk elő, hogy behelyettesítünk, kiszámoljuk, és így meg lesz oldva a példa. A gyakvezér leintett azzal, hogy neki bemagolt képletek nem kellenek, hanem modellek ismerete, és azokból levezet többezer képletet, szóval ami kell. Fontos közlés volt tőle.
"sosem műveltem - mert nem értem - a klasszikus fizikát, és ennélfogva a relativitáselmélet alapgondolatai, fogalmai is megérthetetlenek számomra. Mások értik és használják, én meg semmit."
A kitérő után folytassuk a jövő fizikájának ismertetését!
Már megismertük az anyagra vonatkozó elveket, az időre és a térre vonatkozó elveket, a téridőre értelmetlenségére vonatkozó elveket, és a fényterjedésre elveit. Menjünk tovább!
A testek mozgására vonatkozó új elvek:
A testek mozgása alapvetően abszolút mozgás, de ha az erőhatásokat nem vesszük figyelembe, akkor értelmezhető relatívként is (a relatív mozgás kizárólagosságának megszüntetése).
Az abszolút mozgásnak létezik természetes viszonyító bázisa (lokálisan nyugvó rendszer).
A mozgó rendszerek nem egyenértékűek, lokálisan nyugvó rendszer kitüntetett a mozgás.
Az univerzumnak nincs egyetlen egy középpontja, amelyet abszolút nyugvónak nevezhetnénk, de van sok-sok lokális központja, amelyek a saját környezetükben természetes helyi viszonyítási bázisként működnek.
A természet törvényeit kifejező képletek az egyes rendszerekben eltérő alakúak lehetnek. A legegyszerűbb alak a lokálisan nyugvó rendszerben adódik (az einsteini speciális relativitás elvének érvénytelensége).
Az időtartam és távolság adatok univerzális érvényűek, ezeket nem kell átszámítani mozgó rendszerek között. Csak a mérési értékeket kell korrigálni.
A testek számára nincs elméleti sebességhatár, a fénysebesség sem az.
Erőmentes mozgás a természetben nincs, mert a gravitáció minden testre hat. A gravitáció nem kapcsolható ki és nem árnyékolható le.
A testek szabad mozgásán a Szuperfizikában azt értjük, amikor a testre csakis a gravitációs erő hat.
A természetben nem létezik egyenes vonalú egyenletes mozgás, erről csak elméletileg, kis környezetben beszélhetünk.
A testek természetes mozgása görbe vonalú gyorsuló mozgás.
Az égitestek mozgására vonatkozó új elvek:
Az égitestek mozgási pályáit a gravitációs mező és az égitest saját sebessége szabja meg.
Az égitestek gravitációs centrumok körül keringenek.
A gravitációs centrumok saját környezetükben helyi (nyugvó) viszonyítási bázist képeznek az alájuk tartozó égitestek számára
A gravitációs centrumok hierarchikus rendszerbe vannak szerveződve. Mindegyiknek van egy felettes centruma, más szóval egy gravitációs főnöke.
A főnök gravitációs centrumokhoz viszonyított sebesség az égitest abszolút sebessége, az ehhez viszonyított pálya pedig az égitest abszolút pályája.
Javítani kellene a kommunikációs képességeiden, de a disznótor nem erőszak, meg szalonna sem lesz kutyából.
Mert ez így csak kötekedésnek tűnik - még akkor is, ha esetleg igazad van.
De hogy ma is tanulj valamit:
A konvolúció az őskortól napjainkig tart. Vagyis a bekapcsolástól az adott időpontig.
De a periodikus gerjesztésekre csak akkor alakulhat ki állandósult válasz, ha az átviteli függvény egy adott idő után elmerül a kvantum fluktuációban (amelynek nulla a várható értéke). Ez itt a lényeg. És ezt nem tanították. Csak annyit mondtak el, hogy bizonyos esetekben létezik állandósult állapot még periodikusan változó gerjesztések esetén is.
Azért nem számít, hogy a gerjesztés hányadik periódusánál járunk, mert a kvantum fluktuáció várható értéke nulla.
- * -
Természetesen az előfordulhat, hogy a gerjesztés frekvenciája túl nagy, és még a válasz elhalása előtt egy újabb periódus kezdődik.
Állandósult állapotról akkor beszélhetünk, ha a tranziens gyorsan tart a nullához, vagyis amennyiben egy adott idő után a polinomiálisnál gyorsabban csökken az abszolútértéke. Tegyük fel, hogy az egységugrás bemenetre adott válasz tranziens része egy idő után elhanyagolható (elvész a kvantumfluktuációban).
Ebben az esetben a konvolúciót csak véges időtartamon visszafelé kell elvégezni.
Ha egymás után újabb egységugrások jönnek, mindegyiknek megvan a megfelelő válasza; és a kimenet ezek szuperpozíciója. (Folytonosan változó bemenet esetén átmegyünk konvolúcióba.)
Itt látszik, hogy elfelejtetted az egészet. Mindig konvolúció van, a bemenet pillanatnyi értékei konvolválódnak a súlyfüggvénnyel.
És hogy "tapasztalati ténynek" nevezed, ami az elméletből kijön, az is mutatja, hogy benned már régen szétesett az egész.
Mert az egymást követő egységugrások csak akkor adhatnak periodikus függvényt, ha váltakozva ellenkező előjelűek, egyébként valami lépcsőfüggvény lesz belőlük. De az egyes ugrásokra adott tranziens válaszok így is úgy is megjelennek a kimeneten.
