A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Akkor ugyan miért nem mered ide küldeni egyetlen tanítványodat se?
De rólad már évek óta tudjuk, hogy önbizalomhiányban szenvedsz. Ezt gyógyítgatod az örökös nagyzoló hőbörgéseiddel, képzelgéseiddel. A 10 szemeszteres alapfizikai tanulmányaidról, a vizsgáidról, a proffjaidról, a könyveidről, az újfizikai konferenciáidról, a szuperfizikus tanítványairól, a jövő fiatal generációjáról, a téged támogató csillagászokról, fizikatanárokról, a tudományos világforradalmadról.
Egy egészséges önképpel rendelkező embernek nincs szüksége ilyesmikre.
Te viszont folyton lebuksz a hantáiddal, s akkor jönnek a kínos kimagyarázkodásaid.
szuperfizikus, sokan nem értik, mi célból tanulnak a gyerekek már az általános iskolában például geometriai bizonyításokat. Aztán lassan ők maguk is rájönnek, hiszen ezért is csináltatják velük, hogy rálépjenek erre az útra. Az élet sokféle területén szükségük van erre a gondolkodási alapiskolázottságra.
Egy tétel cáfolata valójában a benne levő önellentmondások kimutatása.
Szóval eddig egy kiskamasz már eljut, te meg semeddig.
Csak negligáló kijelentésekre vagy képes, magából az állításból semmit nem értesz, hogy aztán a fenti elv szerint logikailag helyes módon kezeld, bizonyító vagy akár cáfoló érvénnyel.
A fénysebességre gyorsítás lehetetlensége és az idődilatáció összefüggéséről maga Szász Gyula linkelt be neked egy jó cikket, egymondatos ajánlással, hogy bizony, itt a megoldás.
Ugye, hogy nem tudsz értelmes ellenérvet mondani, csak egy ilyen harmatos terelést!
Pedig elképzelhetnéd, micsoda meggyőző erőt jelentene itt az általad kinevelt fiatal generáció megjelenése! Akik visszhangként tovább zengenék minden mondatodat. Sőt alighanem lennének közöttük olyan tehetséges újfizikus palánták is, akik nem csupán a te próféciáidat terjesztenék ország-világ előtt, hanem a saját tapasztalataikat mondanák el a saját szavaikkal. Azokról a semmi máshoz nem fogható élményeikről, amikor az elméjük valami külső fizikai anyaggal találkozott. Mi egyszerű földönfutók sohasem kerültünk még ilyen kiváltságos helyzetbe, hogy elmondhassuk, no, ilyen az, amikor nem csak az egyes anyagfajták szerkezetének halovány fogalmait forgatjuk az agyunkban, hanem közvetlenül magukat a fizikai anyagokat.
Mint például az a szerencsés embertársunk, akinek gépkocsiját szemből eltalálta egy méteres vasrúd, hegyével átütötte s szélvédőt majd a homlokát, s kibökte hátul a tarkóját is. Nem repült tovább, hanem megállt ebben a helyzetben. A fickó még csak nem is vesztette el az eszméletét, kórházba szállították, ahol a rúd rövid óvatos forgatását követően kihúzták az agyából ezt a speciális fizikai anyagfajtát. Majd sokáig élt még, így ő bizonyára hitelt érdemlően el tudná nekünk mesélni, mi a különbség ahhoz képest, amikor az ember csak a fizikai anyagok fogalmait forgatja a fejében, ez esetben a Fe illetve a C atommagokból felépülő ötvözött fémkristály rácson gondolkodva, s maga elé képzelve a kétféle rácstípus szilárd oldatként egymással keveredő szigeteit, a magok lépezte rácspontok között szabadon nyüzsgő elektronjaikkal, a szigetek változatos alakjaival, s a közöttük kialakuló diszlokációk kissé szabálytalan elcsúszásaival.
Mi unalmas halandók, soha nem tapasztaltunk ehhez foghatót, nem került semmiféle valódi külvilági fizikai anyag az agyunkba, legfeljebb némi szálka a körmünk alá, és más testrészeinkbe is csak ritkán. Még arról is hát-borzongva olvastunk, amikor a sebészek valakinek a hasüregében felejtettek valami szerszámot vagy tamponáló anyagot. De ti újfizikusok nem bajkódtok az agyatokban a fogalmakkal, mert a ti agyatok nyitva áll a teljes létező külvilág közvetlen befogadására.
No, ezért ne rejtegesd tovább előlünk a tanítványaidat, nélkülük sótlan ez a kabaré!
Vagy annyira kicsi volna az önbizalmad, hogy attól félsz, elbutítom őket?
Vajon miért nem hozod ide a jövő generációját, akikről folyton papolsz?
Azt a sok fiatal tanítványodat, akiknek fejében már maga a létező fizikai valóság ütött tanyát?
Akik nincsenek arra kárhoztatva, mint a többi földi halandó, hogy így-úgy kigondolt fogalmakon agyaljanak, modelleket, gyúrjanak a közéjük elképzelt összefüggésekből, hanem az ő agyuk közvetlenül a külvilág jelenségeit és tárgyait veszi kezelésbe.
Kérdd meg őket, tegyenek tanúbizonyságot itt erről a képességükről!
"A mezőt, mint elméleti eszközt egyszerűen így alkottuk meg."
A mező nem elméleti eszköz, hanem létező valóság, amelyet a természet alkotott. Minden pontban mérhető erőssége, iránya van, és érőhatást is képes kifejteni. Az elméleti eszközök erre nem képesek.
"Minden fogalom egy megállapodás terméke. Még az olyan köznapi fogalmaink is, mint pl. a "szék"."
Ez is butaság. A szék egy létező valóságos tárgy. Van anyaga, keménysége, alakja, stb. Vagyis vannak fizikai tulajdonságai. A szék nem fogalom, és nem megállapodás terméke. Zavar van a fejedben.
Fogalom pl. az idő vagy a tér.
Ezeknek nincsenek fizikai tulajdonságaik.
Csak az elcseszett relativitáselméletben tud a tér görbülni, csavarodni vagy tágulni, az idő pedig lelassulni.
Szóval összekevered a fogalmakat és megállapodásokat a létező valósággal.
Szándékosan ködösítesz, hogy valahogyan megmagyarázd a relativitás értelmetlen fogalmait és hamis megállapodásait.
Előbb rendet kellene tenned a saját fejedben, utána oktatni másokat.
A fizika létező jelenségeivel a kísérleti berendezésekben találkozhatsz, a mérőműszerekről leolvasva. Az elméleti fizika eszközei azok a fogalmak és modellek, amelyek segítségével előre meg tudjuk jósolni mit mutatnak majd a műszerek. Igyekszünk a fogalmakat úgy definiálni és a modellekre olyan axiómákat adni, hogy a prognózis pontos legyen. Az elméletek helyességét ez igazolja, mit se számít, hogy te kijelented, a te fogalmaid maguk a létező valóság, a többieké meg csak definíciók.
S közben persze te még soha egyetlen dolgot se tudtál kiszámolni.
Minden fogalom egy megállapodás terméke. Még az olyan köznapi fogalmaink is, mint pl. a "szék". A tudományos fogalmak annyiban különböznek, hogy sokkal egzaktabb definíciók eredményei, olyan matematikai definícióké, amelyek felette állnak az egyes beszélt nyelvek különbségein és pontatlanságain. Az csak a te laikus hiedelmed, hogy neked maga a külvilág ütött tanyát az agyadban, nem pedig a róla alkotott fogalmak.
Hiszen a kvantummező elmélet már csak azért is különböző mezőket alkalmaz, mert különbözőfajta részecskéket ír le, különböző tulajdonságú mezők gerjesztéseiként. Ezek a különböző mezők persze csatolásban állnak egymással
Heisenberg vetette fel azt az ötletet, hogy a proton és a neutron - ugyanannak a valaminek két állapota.
Miért ne alkothatnánk egy olyan modellt, amelyben csak egy mező van, de a mező állapota helyenként különböző?
"a gerjesztés diszperziós relációja miért invariáns?"
Mármint miért független a vonatkoztatási rendszertől?
Mert maguk a mezők is mindig az éppen alkalmazott rendszer pontjaihoz vannak kötve.
(A mezőt, mint elméleti eszközt egyszerűen így alkottuk meg.)
A következő megjegyzésedet viszont nem értem:
"Sokan ezt úgy mondják, hogy különböző mezők vannak."
Hiszen a kvantummező elmélet már csak azért is különböző mezőket alkalmaz, mert különbözőfajta részecskéket ír le, különböző tulajdonságú mezők gerjesztéseiként. Ezek a különböző mezők persze csatolásban állnak egymással, ennek révén adódik át pl. az elektron-pozitron mezőből a fotonmezőbe egy gerjesztésnyi energia (emittálódik egy foton), amikor az elektron-pozitron mezőben lebomlik egy olyan gerjesztés, amit egy elektron-pozitron párnak nevezünk.
