"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
"Az oroszok tudták, hogy az ultimátum elutasítása háborúhoz vezet, mégis erre biztatták a szerbeket, hogy ők közbeavatkozhassanak, és ezzel világháborúvá szélesítsék az osztrák-magyar-szerb konfliktust. Megérte?"
Erre sohasem kapsz tőle választ.
A soknickűnek viszont megérte, mert minden, ami Magyarországnak rossz, az neki jó. Beteg lélek...
Az oroszok tudták, hogy az ultimátum elutasítása háborúhoz vezet, mégis erre biztatták a szerbeket, hogy ők közbeavatkozhassanak, és ezzel világháborúvá szélesítsék az osztrák-magyar-szerb konfliktust. Megérte?
"utána az oroszokat is."
Akik többszöri követelésre sem voltak hajlandóak leállítani a teljes, általános mozgósítást a Monarchia és Németország ellen.
Most komolyan, FF meggyilkolása után minek kellett volna még ahhoz történnie, hogy a Monarchiának szerinted joga legyen megvédenie a saját elemi érdekeit?
A hétszáz fős Kétpó önkormányzata megvett egy hat éve a kutyának sem kellő Trianon rockoperát, és be is mutatta egy sámán által spirituális helynek nevezett domb előtt. Tovább »
Azt írtam, hogy a nagyszerb propaganda, beleértve a merényleteket is a Monarchia elemi érdekeit és a létét is veszélyeztette. A szerbek pontosan tudták, hogy ők gyengék a Monarchia legyőzéséhez, de azt is tudták, hogy ha kiprovokálnak egy erőteljes fellépést önmagukkal szemben, az kiváltja az oroszok reakcióját.
A Monarchia célja nem Szerbia eltörlése volt, hanem újra egy Bécs barát vezetés elérése.
"csak aztán beindult a katonai szerződések lánca, s hamarosan egész Európa lángokban állt."
Ez így van. Csakhogy ebben nyakig sárosak az oroszok.
De érdekes, hogy te csak a Monarchiát kárhoztatod ezért. Miközben minden egyes nagyhatalom mindent megtett a saját érdekeinek és érdekszférájának megőrzésére-megvédésére. A Monarchia sem tett mást 1914 nyarán.
Te írtál a Monarchiát fenyegető halálos veszélyről. Én elhiszem, hogy a Szerbia elleni támadás kezdetben csak egy büntető expedíció akart lenni, csak aztán beindult a katonai szerződések lánca, s hamarosan egész Európa lángokban állt.
Mondjuk az annexió kapcsán is tetten érhető az orosz politika kétszínűsége.
II. Miklós egyetértésével Izvolszkij az orosz külügyminiszter alkut kötött a Monarchiával: Oroszország támogatja Bosznia osztrák-magyar annexióját, cserébe a Monarchia támogatja Oroszország hozzáférését a tengerszorosokhoz. Az erről szóló egyezményt 1908 szeptember 16-án írta alá a két külügyminiszter, Izvolszkij és Aehrenthal.
Amikor október 5-én a Monarchia bejelentette az annexiót, Izvolszkij volt az, aki a legerőteljesebben tiltakozott.
Az orosz tiltakozásnak csak az vetett véget, hogy a németek belengették, hogy nyilvánosságra hozzák a titkos szerződést.
Tudom. Ezért is mondták az angolok, hogy ha a németek semlegesek maradnak, ők sem mozdulnak.
Ráadásul ebben a kérdésben is felpuhult a brit álláspont.
Egyrészt a brit vezetés úgy gondolta, hogy a Belgium semlegességét szavatoló 1839-es egyezmény aláíróinak együttesen kell fellépniük, ha a belga semlegesség sérül. Másrészt a kabinet július 29-i ülésén kész tényként kezelték, hogy a németek stratégiai okokból Belgium legdélibb szegletén fognak áthaladni, de ez nem elég Anglia hadba lépéséhez, ahhoz Antwerpen és a Schelde torkolatának elfoglalása kell.
Ha a Monarchia nem támad, akkor nem lett volna háború. Semmi haszna nem lehetett a támadásnak, viszont sikerült egész Európára óriási szerencsétlenséget hozni.
Később viszont már az annexióig is elment a Monarchia (történelmi kurzusokon rendre ezt a példát használják állatorvosi lónak a két fogalom közti különbséghez. :D ).
