Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Mielőtt bármelyik épületbe bemennénk beletelik egy óra, míg alaposan körbenézzük az épületek külsejét.
Talán kezdjük a nézelődést a keresztelőkápolna, hivatalos nevén Battistero San Giovanni, a tér és talán Firenze legrégibb épületével, amely amellett, hogy a legrégibb a reneszánsz alapkövének is számít.
Mostantól egy időre búcsút veszünk a természet szépségeitől, mert tömény város- és múzeumnézés következik. Firenze nem az a könnyed városka, aminek elképzeljük a neve hallatán, az épületek bizony igen szorosan állnak egymás mellett, terek ugyan vannak, de nem a felüdülést, hanem a nézelődést szolgálják. Szinte alig van olyan hely, ahol meg tudnánk pihenni, esetleg a templomok hűvösében, vagy az elég drága, de nem megfizethetetlen kávézókban. Az utcákon elég nagy a forgalom, főleg a kismotorok zaja dübörög mindenfelé, úgyhogy vigyázni kell magunkra. Persze a legfrekventáltabb helyek le vannak zárva a forgalomtól. A turista és árushadakról már ne is tegyünk említést.
Útitervem kialakításánál szívesebben vettem volna figyelembe a történelmi dátumokat, de ez szinte lehetetlen, két okból is: az egyik az, hogy akkor összevissza kellene szaladgálni a városban, a másik pedig az, hogy alig van olyan épület, amely tisztán megőrizte volna egykori képét, pl. a középkorban épült Palazzo Vecchióban a díszítés leginkább manierista.
Így aztán inkább a földrajzi elhelyezkedést vettem alapul, de igyekeztem azért valami összefüggés alapján fűzni a látnivalókat.
Nem a Te képeidre gondoltam csak, hanem úgy általában.
Azt hiszem az életben is így lehet, ami természetes is az időjárás és a napszakok változása miatt. De úgymond sárgának egy képen sem látszik. Azt hiszem az a múltban lehetett, amikor néha nagyon alacsony vízállásnál a felkavarodott agyagos vagy homokos víz látszott, de ez a probléma meg mára megszünt a duzzasztóval.
inkább linket adok. a kép így sokkal kisebb, mint ott.szal: árvíz
itt rengeteg info van az árvizekről, csak olaszul... :-( én csak nagyon kicsit értem, de ha érdekel benneteket holnapra (esetleg holnaputánra :-)) a lényeget kihámoztatom a zurammal. ;-)
Azért ha legközelebb arra jársz kipróbálhatnád fordítva is! Nagyon nagyon klassz korán reggel, amikor még üresek az utcák, amikor a helybeliek sétáltatják csak a kutyákat vagy sietnek munkába és a Paradicsom kapujához akár oda is nyomhatnád az orrodat:-)
hát mint kiderült én sem sokat... hamarhirtelen lekaptam v.mit a netről amire azt hittem h érdekes, de nem nagyon. a lényeg annyi h valszeg hildebrand püspök (később VII gergely pápa) épitette (aki egyébként a templomot is. 1295- 1320-ig a firenzei püspökök nyári rezidenciája volt, majd zárda lett, kórház, majd jezsuita ház.
Addig is, még egy kis Arno-part és hidak: P. Santa Trinitá és Ponte Vecchio.
A Santa Trinitá-híd kalandos sorsú, az 1200-as évek közepén épült, fából, majd 1567-ben Ammanatti átépítette, majd, miután 1944-ben a németek felrobbantották, ismét újraépítették. Kérlek, szólj, ha túl sokat hozok. :)
/A legnagyobb áradások 1557-ben és 1966-ban voltak. Az utóbbi felbecsülhetetlen károkat okozott a város műemlékeiben./
A '66-os árvíz nyomairól lesz fotóm, a Santa Maria Novellából. Döbbenetes volt látni pl. Ucello "Noé és az özönvíz" c. freskóit vagy Cimabue - Krisztus a keresztfán c., 13. sz-i remekművébe tett károkat, a Santa Croce-ben..., de ezeket inkább akkor rakom be, ha a helszínre érünk.
Az Olaszország egyik nagy csodájaként számontartott épületegyüttes első megpillantása sokak szerint a Via Roma sarkától a leghatásosabb. 
