Ismertek annyira, hogy tudjátok, egy film, amit már hónapok, pláne évek óta várok, az bizony alapból 10/10 pontról indul. Ugyanígy voltam szerda este a Matrix folytatásával is, amit bezony nem kevés ideje várok a 10/10+ pontos első rész óta. Tisztában vagyok a hibáival, tudom, hogy nagyrészt úgy van összelopkodva, de ennek ellenére én nagyon szeretem. Natehát szerda éjfél, Duna Pláza második legnagyobb terme, feliratos verzió. Elkezdődött a film... Nézem... Semmi. Nem akar beindulni bennem a Matrix feeling. Sebaj, biztos az álmosság teszi, mert előző nap fél 6-kor keltem. Nézem tovább... Jé ez Zion. Pár hónapja még a fél karomat odaadtam volna, hogy láthassam, de most valahogy nincs rendben valami. Zion nem jön be. Húha - gondoltam - itt bizony nem velem van a baj. Ez a film jól el lett... khm... izélve. Oké gyerekek, semmi gond. Itt jön Neo és harcol. Khhhhhmmmm. Ez sem jön be annyira. Ráadásul már vagy 3/4 órája megy és dög unalmas. Mi van itt? Elfelejtettek filmet csinálni a tesók? Zion mi van veled? Hiszen az emberek nem igazán illenek a CGI efektek elé. Megy a film, megy a film, illetve nem is megy... Csúszik... Egészen 10/3-ig lecsúszott az elmémben. Sajnáltam, hogy eljöttem ilyen későn és sajnáltam, hogy egyáltalán belekezdtek az elkészítésébe a folytatásnak és nem hagyták meg az első részt egyedül a filmtörténetnek. Minden bajom van. Fáj a hátsóm, melegem van, álmos vagyok és a filmvászonról pedig árad rám az unalom. Mit csinálnak ezek? Jé végre egy ismerős arc! Az Oraculum. Valami kulcsról rizsázik Neonak. Nem igazán tudom, miről van szó, de sebaj... Nézzük csak. Hú végre egy állat verekedés kerekedik, a feeling és az összkép még mindíg nem az igazi, de a film felkúszik 10/4-re. Na Neoék elmennek valami francia nyelven káromkodó fószerhez. Jé végre itt van Monica Belucci! Be jó, már miatta megérte eljönni. 10/5! És ettől jelenettől kezdve (nem Monica miatt, mert ő nem szerepel túlságosan sokat) megszűnt a külvilág. Elmúlt az álmosság, a nézőtársak elhallgattak, nem fájt többé a s*ggem sem. :) Egyszercsak ott voltam a Matrixban és rámzúdult minden, amit ettől a filmtől vártam... Mégpedig többszörösen. Pár perc után már nem gondolkodtam a pontozáson sem és csak amiatt izgultam, hogy minél később legyen vége. Nem tudom leírni, mit érzek, ha az első részt nézem. Matrix feelingnem szoktam hívni, de én sem igazán tudom, mi van olyankor, egyszerűen a film hatása alá kerülök és csak néha riadok fel, amikor egy harcjelenetnél például megrándul a lábam egy fontos rugásnál, vagy éppen félrerántom a fejemet, ha Neo kap egy maflást. Olyankor mindíg ijedten nézek körül, a többiek vajon észrevették-e a magánszámomat, de az ilyen eseteknél mindíg az az eredmény, hogy a többi embert is "magán kívül" találom. Egyesek tátott szájjal, mások rángó kezekkel, de szinte mindenki számára csak a film létezik olyankor. És ugyanez az érzés - ha késve is, de - megérkezett a Reloaded esetében is... Nekem legalábbis. Gondolom sokan utálni fogják az első rész után, de nekem összességében nagyon bejött a siralmas első 3/4-1 óra ellenére is. Amikor egy jelenetnél látványosan félrekaptam a fejem és körülnéztem, ismét ugyanolyan arcokat láttam, mint annak idején, '99-ben, akárhányszor csak megnéztem a filmet. A Reloaded vége felé ismét van 1-2 uncsi rész és van néhány beszélgetés, amiből egy kukkot sem értettem, mert annyira túl van bonyolítva a jó újranézési index kedvéért, hogy csak na. De sebaj, szombaton megnézem újra és még vagy 4-5-ször biztosan az elkövetkezendő hetekben és kibogozom a csavarokat. Na menjen el rá mindenki és döntsétek el magatok, hogy jó-e. Nekem ez is (MEGLEPETÉS!!! :D ) 10/10+
2001-ben, miután befejezte az Auditiont és az Ichi the Killert, Takashi Miike kis lazításképp megcsinálta a Katakuris filmet. Szerintem olyasmi lehetett, mint amikor Rudolf Péter azt mondja, hogy na, hülyéskedjünk egy kicsit és lőn az Üvegtigris, csak a végeredmény lett egy "kissé" más.
Olvastam egy interjút a japán direktorral, amiben ezt mondja: "Mindig panaszkodunk, hogy a mai japán filmgyártásban nincs elég pénz, meg hogy az emberek nem nézik meg a filmjeinket. Pedig vehetjük ennek a pozitív oldalát is, mert ha az emberek úgyse mennek be a moziba, akkor olyan filmet csinálhatunk, amilyet akarunk. Akkor készíthetünk akár bátor és merész filmeket is..."
Szimpatikus fickónak tűnik egyébként, szerény és visszafogott, pedig lettet már pár dolgot a vetítővászonra.
Szóval ez egy olyan film, amit nem érdemes elmesélni, hanem látni kell. Van benne minden: zombik, hullák, gyurmanimáció (ez a claymation szabad fordítása akart lenni), dalra fakadó szereplők, sőt... (SPOILER) egyikük hirtelen a nézők felé fordul, és arra biztat, hogy énekeljük együtt a dalt, aztán megjelenik a dalszöveg a kép alján, mint egy karaoke-klubban. Haláli. (END OF SPOILER)
Talán a vége felé már fáradtabbak voltak a résztvevők, mert ott volt egy-két jelenet, amit ÉN másképp csinátam volna (höhö), de szerintem feltétlenül megéri behozatni, letölteni, vagy amit ilyenkor szokás, aztán drukkolni Miikének, hogy még sokáig gondolja úgy, hogy a nézők nem is mennek be a filmjeire, és alkosson csak bátran tovább.
Moulin Rouge-t már másodszorra "nem látom", mert vasárnap és tegnap is dolgoztam, és csak úgy ment a háttérben, de a zenéje nagyon megtetszett, és néhány jelenetnél (igen, a végén is :-) oda kellett ülnöm, mert magához szívott a képernyő. Legközelebb végignézem...:-)
baromi gyanús nekem ez a kultiplexes filmklub. én ugyna nem szponzorálom őket, de mintha mindig olyan filmet vetítenének, amire mi is mostanában tettük rá a mancsunkat... sz'al gyanús!
Sok-sok felesleges, vallásos áhítattal átszőtt süketelés és a film második felében pörgő akció és kiváló cgi. Ennyi az Újratöltve. Se több, se kevesebb.
Ezek a pontértékek a tovaris-i illetőségű személyek szubjektív véleményéből azok neme, kora és iskolázottsága mértékében súlyozott átlagból adodnak. Kicsit meghasonlott vagyok mostanság... :-)
all about lily chou-chou egy film a barátságról, szerelemről, zenéről, sorsokról, életekről, rajongásról. 14-15 éves fiatalok szemszögéből, nem tiniknek, de nekik is. sokkal inkább olyan embereknek akik már sokat éltek, sok mindent láttak. no meg azoknak is akik nem, hátha ebből tanulnak. a film ennek ellenére mégsem egy tanmese, nem mondja meg mi a helyes és mi a helytelen. csak mesél. elég különös módon, ahogyan én még filmet nem láttam történetet mesélni. a zenéje nagyon magával ragadó, elvégre a filmben a központi téma a zene, minden e-köré van felépítve. az operatőri munkáról pedig csak is szuperlavituszokban lehet beszélni, elképesztően gyönyörűek a képek. az év egyik legnagyobb meglepetése volt e-film a számomra. 10/9
yesterday bárcsak fele annyira jó lett volna film mint a poster, főleg, hogy ilyen jelent a filmben sincsen, de ami igazán bosszantó, hogy még a látványvilag 10-d ennyire sem passzol. miután ezen túltette magát az ember, hogy más filmet kap mint amit várt az előzetesek alapján akkor jönnek az újabb pofonok. rossz akciók, unalmas történet vezetés, és egy bödületesen rossz végbefejezés, amitől simán elbaszódik az embernek a hangulata annyira bárgyú és erőltetett baromság. a 2002 és az adaptation mellett az év legrosszabb filmje "dicsőség" tábláján a helye. 10/4
