ampelmann véleménye a Radnóti Színház vendégkönyvében:
"Láttam néhány percet a Rémes család c. sorozat egyik epizódjából. Szervét Tibor szerintem ott is jó, de mennyivel szívesebben látnám IV. Henrikként. . . "
„Jó ideje vetítik már a Rém rendes család magyar remake-jét a TV2 csatornán, és most úgy tűnik, hogy a kínos kezdés után mintha egy jobb folytatás jönne. A Bándi családdá vedlett hősök mintha egy kicsit megtalálták volna a helyüket ebben a sajátos hazai változatban. Érthetőbbek, a hazai viszonyok között jobban működnek a párbeszédek, mint korábban. Bár még mindig érződik, hogy a forgatókönyvírók gúzsba kötve táncolnak, vagyis bizonyos fokig tartaniuk kell magukat az eredeti sztorihoz, és ebből következően a szabadságuk korlátozott. De némi mozgásterük mégis van, és ez látszik is a sorozat legutóbbi epizódjain. A színészi alakítások is egyenletesebbek. A budapesti Katona József Színházban előzőleg éveken át a tehetségét megmutató Bertalan Ági kevésbé elrajzoltan alakítja Bándi Jucit, és az egyébként is karikatúraszerű figurának ez igencsak jót tesz. Szervét Tibor már az elején sem bajlódott annyit, mint kollégája, és rutinosabban, magától eltartva hozza a Bándi család fejét. Azt azért továbbra sem értem, miért kell bizonyos fokig görcsösen kopírozni az amerikai sitcom művet, miért nem lehet egy kifejezetten a hazai környezetben hitelesnek vélt, saját ötletből származó sorozattal előrukkolni.” (B.Gy.: Gúzsba kötve = Népszava, 2007.04.06.p.11.)
hát, nem tudom... előtte 3 napig a Katonában töltöm az estéimet, tehát éjfélkor érek haza, jó lenne valamikor pihenni is. (február és március 19 előadás, április 20, anyukám már most rosszul viseli a folyamatos távollétemet...)
:D az ötleted szívből jött, tehát csak jó lehet...
Bár szerintem nagyon sokunkban változatlanul kitörölhetetlenek a régi- és a közelmúltbeli előadások élményei... és így most sem történhet más, minthogy megtarthatja hatodszorra is a már öt alkalommal a közönség szeretetével kísért, megérdemelt díjat.
Most voltam ott, a szervezésen már ki van téve a láda, napközben ott már lehet szavazni. Holnap már le is adom azt a köteget, amit ma kitöltök. És így megy ez majd május közepéig....
"Kíváncsian várjuk, vajon idén megtörik-e Szervét Tibor sikerszériája...?"
... odaérhetsz fél hétkor, a szünetben és az előadás végén is kb. május közepéig :)
(A Színház március végén megküldte a szavazási lapot, és ennyi info volt olvasható a május-júniusi színlapon, amit be is linkeltem.)
Jövő héttől indul a szavazás; szerintem "belógva" is tudunk majd szavazni, a ládikát úgyis az előcsarnokba teszik ki, oda be lehet menni jegy nélkül is; azt csak nézőtérre lépéskor kérik.
részemről letettem a salgótarjáni kirándulásról, rendeltem jegyet a Katonába az utolsó Troilusra 19-ére. IV. Henrikből már így is 3 utolsó előadást látok (Radnóti, Dunaújváros, Radnóti). ;)
a hozzászólásodból nem derült ki, mikortól lehet szavazni. csodálkoztam is, hogy múlt héten még nem láttam a ládikát. vajon olyan lehetőség is van, hogy belóg az ember szavazni, amikor épp nem is nézi az előadást? ;)
Alex egyszerű, barátságos, természetes, őszintének látszó – és helyenként igazán korrekt figurája nagyon elfogadható volt...
Az ezerarcú szélhámos... szellemes 5let, hiszen az előző figura már lejáratta magát, de az események rámenős sodrában vajon meg tudja-e majd tartani a szerethető emberi vonásait?
A hírek szerint a forgatókönyv-ötlet már elkészült, de még a színészek sem láthatták, ezért kérték meg őket, találják ki, mi fog velük történni a folytatásban...
Jó lenne, ha nyáron elkészülne és ősztől(-téltől) már láthatnánk is....
Véletlenül csíptem el a mai Aktív adását a TV2-n; benne a Valami Amerika folytatásáról készült riportot, ahol "kedvenceinket faggatták, próbálják meg kitalálni, mi történik velük az új részben..."
"Tibor úgy gondolja, hogy az eltelt 6 évnek köszönhetően technikailag felturbózott lesz a folytatás..."
Mi történik Alex-el?- Tibor szerint:
"Kiderül, hogy a srácok közben nyertek egy nagyon nagy kalap zsozsót, és akkor kénytelen visszajönni, hogy újra megkopassza őket és nekem az a kényszer képzetem, hogy ilyen meg olyan maszkok mögé bújva kéne "működtetni" Alexet." ("Nem fogunk tudni amerikai léptékű action-moviet csinálni." -vallja erre Herendi Gábor.)
Packa ma beszámolt arról, hogy a „Gyöngyvirág Tölgyes Lovastanya - Paci Doki Alapítvány” címét megjelentette a „Lovasterápiával foglalkozó lovardák” adatai között – Imréék megtalálhatósága itt valóban nélkülözhetetlenül fontos.
Szerényen megjegyezte azonban, hogy a Népszabadság Paci Doki cikkét nem ő tette fel a Lovas hírekbe – persze, hiszen amúgyis a „Lovasterápia cikkei”, rovatban lenne a helye.
Biztosan szívesen fogadnák, ha lenne még néhány 5letünk az Ügy fellendítése érdekében...
"Nagyon nagy volt a nyomás a közönség részéről" - indokolja Herendi Gábor a Valami Amerika folytatását, majd később hozzáteszi, hogy "az első rész végén jól feladtuk a labdát".
A folytatásban ezek szerint kiderül, mire költik el a testvérek a lottónyereményt.”
Kedves Topiclakók! Egy üdvözletet adok át nektek, packától:
„Az indexes fórum nagyon kellemes meglepetés volt, csak gratulálni tudok.
Ezúton üdvözlöm a Szervét rajongókat, magam is kedvelem a Tibort, aki kitűnő lovas.”
Képzeljétek, írtam egy mélt packának, aki a Csemői csevely topikba ír nagyon barátságosan (és akinek két fotója is látható a 4421-es bejegyzésünkben).
A válaszából kiderült, hogy annyira szívén viseli a csemői lovasterápia ügyét, hogy ő tette fel a hirdetést a cegledapro.hu-ra, valamint a Népszabadság cikkét is ő jelentette meg a lovasok hu-n! :)))))
Ő hozta a jó hírt, hogy hamarosan lesz Domina Imrének internet-kapcsolata, aztán fóruma, honlapja is lehet.
Ezek után bizton bízhatunk abban, hogy tele van a világ jóérzésű, segítőkész emberrel, akik csendben megtesznek egy jó ügy érdekében mindent, amit csak tudnak. Alakul!
(A képen packa lovai legelnek. Az, aki minket néz egy kétéves pejkó, ha jól tudom.:))
Részletek a Criticai Lapok – interjúból (a teljes szöveg a szinhaz.hu/szervet honlapon olvasható)
„Ő IV. Henrik Pirandello darabjában és Al Bundy a Rém rendes család magyarított változatában. A népszerűséget kétségkívül a film – a Valami Amerika szélhámosa – hozta meg számára, a szakma elismerését azonban színházi munkáival vívta ki, még Miskolcon, majd a Radnóti Színházban. Az Emberbarát Philipjeként természetességét, az Anconai szerelmesek Don Tomaójaként humorát, a Szilvia a K. Martinjaként az abszurdhoz való érzékét, a Ványa bácsi Asztrovjaként drámai erejét bizonyította. A Tóték postása valóságos pszichológiai esettanulmány. Szervét Tibor jól érzi magát a pályán, rendszeresen forgat, színházában, a Radnótiban remek szerepeket kap, időnként rendez, rajongótábora van, a szakma becsüli. Jogásznak indult, színész lett.
(...)
- Soha nem bánta meg ezt a váltást? A nyolcvanas években komoly rangja volt a jogi diplomának.
- A színészetnek volt komoly rangja. Természetesen a jogi diplomának is, de annak a mai napig van. Engem nem ez motivált. Valamiféle halálos romantikától vezérelve hoztam meg a döntésemet, és azt hiszem – minden nagy csata és sorsforduló ellenére – ez a romantika azóta vezet engem. Gyerekkoromban sokat olvastam, gyakran csodás katarzisokat éltem át, és egyszer csak felrémlett bennem a vágy, hogy esetleg én is tudnék ilyet adni. Mondjuk, ha színész lennék.
- Már a jogi tanulmányok idején felmerült?
- Nem tudom pontosan megmondani, azt hiszem, igen. Nem merült fel bennem viszont – pontosabban csak egy kósza gondolat erejéig – a Színművészeti. Mert én azt hittem, hogy oda csak kiválasztott emberek kerülhetnek be: csodálatos, nagy hitű, nagy erejű, prófetikus lények. Nohát ez nem így van. És azóta néha elgondolkoztam rajta, hogy ez így jól van-e, és hogy eszemnél voltam-e, amikor ezt választottam, de soha nem bántam meg – mondom most merészen. Idővel ugyanis rájöttem, hogy ez az én életem. Mármint, hogy pont ez. Kitüntetetten EZ. Minden hibájával együtt. Nem úgy fogalmazok, hogy ha újra kezdeném, ugyanígy csinálnám, hanem, hogy kénytelen lennék ugyanígy csinálni, mert ez az én szoftverem, ennek mentén mendegélek. Úgy látszik.
(...)
- Szerette Asztrovot?
- Ó, nagyon! Egyáltalán, a Ványa bácsiban Asztrovot próbálni, Valló Péter rendezésében, a Radnóti akkori társulatával... Euforikus élmény volt.
- Itt könnyebben ment a beilleszkedés?
- Nem mondanám. Nehéz volt. Elég rossz idegállapotban kerültem oda, hülyén viselkedtem. Csapkodtam, veszekedtem. Aztán láttam, hogy milyen nagyszerűen játszanak, ők meg látták, hogy én is jó vagyok közöttük, és ez elindította a barátkozást. Majd néhány fantasztikus, sikeres évet repültünk együtt végig, a régi társulattal. Fontos volt számomra a Vallóval való találkozás is. Hihetetlen jól jött például az Anconaiban a Don Tomao. Péter nem is nagyon ért rá velem foglalkozni, tökéletes szabadságban próbálgathattam az összes bohócságomat. Végül kétszázszor futott. Rögtön utána következett az Agónia, ami egy irgalmatlan nehéz színdarab. Udvaros Dorottyával és Kulka Jánossal játszottuk. Nagy élmény volt.
(...)
- Valló Péterrel való közös munkáik gyöngyszeme a ritkán emlegetett Emberbarát. Philip közel áll Önhöz?
- Igen. Egyszer egy lány, akivel hosszan együtt voltunk, megnézte egymás után a Ványa bácsit, az Anconai szerelmeseket és az Emberbarátot. Azt mondta, teljesen el van ájulva, de sajnos meg is van ijedve, mert most nem tudja, hogy tulajdonképpen ki vagyok én. És tényleg… ki vagyok én valójában? Az életemnek mindenképpen van olyan szegmense, ahol ez a lepukkant alak, Asztrov lakik. Van egy másik szegmense, ahol ez a nagyon helyes, öregedő, „legyet is röptiben” Don Tomao lakik. És van harmadik is, ahol Philip lakik, aki mélyen megpróbál megérteni mindenkit, és csúfos eredményre jut ezzel. Nagyon szeretem Philipet. Nem mint szerepet, hanem mint alakot. Cyranót szerettem még így – ha őket élő embernek gondoljuk. Ő is mélyen közel áll hozzám, a romantikára való hajlamom okán. Legyőzhetetlen harcos és csodálatos költő egyszerre – mi kell még?
- Martin is bizonyára lakik valahol.
- Igen, bár a kecskék eddig nem fordultak meg az életemben. De valóban, Martin is bennem lakik. Megpróbál egy hosszú kapcsolatból megmenteni valamit.
(...)
- Sokszor elhangzik: ha az ember televízió közelben mozog, show-ban szerepel, felkelti a bulvársajtó érdeklődését, nem könnyű kivédeni, hogy előbb-utóbb ne csináljanak belőle hülyét. Ön egyelőre ügyesen járja a kötéltáncot. Sok felkérést utasít vissza, vagy valójában nem is olyan nehéz helyzetek ezek?
- Szerintem nem nehezek. Tiszteletre méltó kollégák tucatjait tudnám felsorolni, akikből nem tud hülyét csinálni a média. Mert nem olyan emberek, nem olyan színészek, és mert nem engedik magukat palira venni. A médiával való kapcsolat társasjáték. Még azt sem mondanám, hogy gonosz. Nincsenek rossz tapasztalataim, nem ért még semmiféle támadás.
(...)
- Többször nyilatkozta, nem akart rendező lenni.
- Nem, de érdekel a rendezés nagyon, mert az a kényszerképzetem, hogy egy csomó olyan dolgot tudok mondani a színészeknek, amiről tudom, hogy vágynak rá. Sok rendezővel dolgoztam már, és elég sokszor tudom, mit kellene mondaniuk, amit az istennek nem mondanak, akkor sem, ha kérdezem. Én meg mondok ilyeneket. Nekem nincsenek démonikus vízióim előadásokról, és nem tusakodnak a fejemben önmegvalósítási vágyak. A történetek elmesélése viszont nagyon érdekel, hogy a nézőkre hogyan tudnak hatni, hogyan lehet fenntartani és vezetni a figyelmet, és hogyan bírnak a színészek a legjobbak lenni bennük.
(...)
- Rengeteg díja van. Nem lepődik meg néha, amikor felhívják, hogy nyert valami azelőtt ismeretlen díjat?
- A legtöbb a közönségtől származik. Hivatalos elismeréseim alig vannak, a Jászai Mari-díjat kivéve.
- És a tavalyi POSZT legjobb férfi főszereplőjének járó, a IV. Henrikért.
- Igaz is! Annak nagyon örültem! Akartam nyerni, és mindannyian, az egész Radnóti Színház akarta, hogy nyerjünk.
(...)
- Érintettük a szabadságot. Mit jelent az Ön életében?
- Ha az ember egy színház tagja, nem nagyon létezik számára szabadság. A szerződéssel egy csomó olyan vonzatot vállal magára, ami elől nincs kitérés. Ha kiírnak egy színdarabba, azt el kell játszani. Sértődés és konfliktusok nélkül. Ez a feladat, és kész. Én vállalom is, soha nincs ebből problémám.
Egy másik értelemben viszont – amit még a jogász-színész összevetésnél érintettünk – az a gond, hogy amikor havi húsz-huszonöt előadásom van, egy idő után bebutulok. Elveszítem az élettel való kapcsolatomat. Csak a kötelező dolgaimra van időm, nincs személyes szabadságom. Nem tudok elutazni, megnézni egy másik színházban egy előadást, nem jutok el a gyerekemmel kirándulni, nincs magánéletem. A barátaimmal telefonon tartom a kapcsolatot hónapokig, vagy fél évig. És ez módfelett nyomasztóvá tud válni.
Mostanában kevesebbet vállalok, mert azokra az élményekre, amiket az imént említettem, múlhatatlan szükségem van. Hálás is vagyok a Radnótinak, hogy ebben segít. Amikor megismertem azt a tanyát, ahová most már három éve járok, akkor jöttem rá, hogy én állandóan BENT vagyok, pedig nagyon szeretek KINT lenni. Amikor először mentem le lovagolni, négy napot végigaludtam, ami előtte soha nem fordult elő velem. Azt hittem, beteg vagyok. Aztán felfogtam, hogy pihenek. Tizenöt évet pihenek ki. Sokat bírok, de az lehetetlen, hogy minden egyes olyan tevékenységem, ami nem munkával összefüggő, az csak a munkaerőm újratermelését szolgálja. Minden edzés, minden étkezés, mindent együttlét a fiammal épp csak megvillantani tudja azt az örömöt, ami benne van. És ez így nem stimmel. Boldogtalanná válik az ember, az pedig kinek jó.”
"Minden főszerepet ugyanaz a színész fogja játszani, aki az első részben, hiszen ennek csak így van értelme. Mindannyiukat megkerestem, és nagyon örültek, már mindenki rábólintott a folytatásra - jelentette ki büszkén Herendi..."
Jaj, csak legalább olyan jó legyen, mint az első volt!!!
A Radnóti Színház május-júniusi Színlapján olvasható:
„a közönség idén is szavazhat a kedvencére, az évad legjobb színészére, színésznőjére. A közönségdíjra az előcsarnokban található szavazólapokon adhatják le szavazataikat.
Kíváncsian várjuk vajon idén megtörik-e Szervét Tibor sikerszériája, hisz az elmúlt öt évben nézőinktől mindig ő kapta a legtöbb szavazatot.”
(hm... mit is várunk kíváncsian... megtörik-e?... megtartja-e)
Bár már decemberben megtartottuk az utolsó előadást a IV. Henrik-ből, és hivatalosan levettük a műsorról, azóta mégis több vidéki meghívást kapott a produkció, így januárban Dunaújvárosban játszottuk, májusban pedig Salgótarjánban fogunk vendégszerepelni vele. S mivel egy híján ötvenszer játszottuk a IV. Henrik-et, közkívánatra lesz még egy, egy ötvenedik búcsúelőadás a Radnóti Színházban.
