Köszi a tanácsot! A külső sínszálat direkt csináltam passzentosra. Eléggé lötyögnek a szálak a talpfarácsban (oldalirányban is) és így gondoltam nyomtávbővítést eszközölni a külső íven. Ez most csak egy próbapálya. A végleges pályán ugye kb. 160cm lesz a fix sínhossz körben. Lesz ennek akkora dilatációja, ami feltépné a talapzatról?
Nézd csak! Ilyen lett. Felül a gyári, alul a vágott illesztés. 1-2 perc volt csak.
Nem vagyok nagy építő. Egy ilyen gépet nem hizem, hogy ki tudnék használni. Így megspórolok egy csomó egyéb problémát is (központosság, törés...) amit leírtatok. :-)
Ami gondom van ezzel a sínanyaggal, hogy a sínkorona belül nem domborodik ki. Nincs miből elreszelni, hogy a négy- ötcsatlós gépek is elmenjenek majd a max. 50-55 cm átmérőjű asztalkán. :-D
Köszönöm szépen a flexi vágással kapcsolatos tippeket. Úgy látom, hogy mindenki másképp csinálja. :-)
Végül vettem egy nagy levegőt és a legegyszerűbb megoldást választottam. Egy kopott oldalcsípőfogóval csináltam próbavágásokat. Piko-A flexi. Szerintem valami rugóacélból lehet. Nem könnyű elcsípni, viszont a csúnya vágást szépen és gyorsan el tudtam dolgozni egy jó reszelővel. Elég könnyen vitte. Mivel pizzát építek, két flexit kellett szembefordítanom. A másodikat már a helyszínen vágtam és reszeltem.
Egyelőre egy parafatáblára rögzítettem rajzszögekkel a kör helyett oválisra sikeredett pályát. Csak kísérletképpen készült, hogy egyáltalán fut-e rajta valami. Az ovál (ellipszoid) kistengelye 48cm, ami azt jelenti, hogy van benne 24cm-nél kisebb sugarú ív is. BR80-asok E69, E44 (!), rövid, kéttengelyes kocsik simán mennek rajta. A jóval nagyobb Hornby háromcsatlós Hunslet Austerity is gond nélkül megy a három tengelyével. Próbaképpen rátettem egy Trix BR24-et. Na, az már elakad, de az is csak a beszűkülő részben. Valahol 24-25cm lehet neki a minimum bejárható ívsugara. :-)
Türelem, türelem! Be lehet azt a csavart úgy szorítani, hogy középen legyen a lyuk. Csak el kell játszani vele!
Egyébként készítettem olyan szárat, aminek egy kis gyűrűje van, ami pontosan illeszkedik a korong furatába. De sajnos a kínai korongoknál a lyuk sincs igazán középen. A Proxxonok egy fokkal jobbak.
Egyszer a kínai webáruháztól vettem korongokat, nagyon "óccsón". Vastagabbak, mint a Proxxon, igen büdösek lesznek amikor felmelegszenek és keményebb anyagokat (pl. acél csavart) nem is vágnak. Ismerős probléma... :-((
Van ilyenem is - ha csak sínt kell elvágni ideális :) ZZemokitól vettem annó talán 10 éve. Jól dolgozna, ha be tudnám fogni központosra. Itt, mivel nagyobb az átmérő, még jobban üt. Valamivel vastagabb is, így még nagyobb rést ad a vágása.
Kispályás vagyok... ez van :) kb 10 korongnál tartok - csutkáig használom őket :) - ha közben nem törik el. Eddig egy sem törött össze vágás közben. Törés vágótárcsa lerakásával, vagy ahogy a flexi szár kiugrotta magát valamerre, akkor csapódott a tárcsa valaminek neki. Egyik esetben sem fogott a tárcsa, nem volt üzemben a készülék.
Most éppen Lidli-set használok. Ezek eszméletlenül bírják: 20-30 sínvágás után sem látszik rajta kopás, aztán egy rossz mozdulat, és már darabokban is a tárcsa, mert nem figyeltem oda hova teszem le....
Az a problémám vele, hogy teljesen központosan nem tudom befogni a tárcsát, és a flexi szár sem teljesen központos, így az eredmény: mind a két irányba üt a korong egy picit.... Így sajnos sínvágásnál nagyobb a vágási rés mint maga a korong. Valószínű egy dremel-nél nincs ilyen gond.
Az elején én is nagyon törtem ezeket a korongokat sínvágásnál, de most azt próbáltam ki, hogy csak éppen egy kicsit nyomom vágásnál lefele, inkább várok, tovább tart, de így még nem tört el korong nálam.
Eddig kb. 80-100 pici korongot törtem össze (flex vágókorongot szerencsére még egyet sem). Egyik sem ment az arcom felé, a kezemnek már ment, de nem sebezte meg. Azt hiszem, túl kicsi a tömege egy komolyabb sérüléshez. A szem védelme persze egy más kategória.
De én nem csak vágáshoz használom, a felületén szoktam apró alkatrészeket csiszolni. Úgy persze könnyebben eltörik. Vágásnál pedig az a trükk, hogy olyan 1mm-nél mélyebb vágás során nagyon óvatos mozgatással meg kell tágítani a rést. Attól törik el a legkönnyebben, ha a korong megszorul a résben.
"Egy valamire viszont nagyon oda kell figyelni a Dremel-es megoldásnál. Védőszemüveget kell használni! Erre eleinte legyintettem"
Innen látszik, ki mivel foglalkozott előtte életében. :) Valószínű még nem robbant szét a kezedben sarokcsiszoló korong (a nagyobb, nem a kicsi) fémvágás közben. Nekem megadatott az élmény, így amikor ezzel az incifinci pici körvágó tárcsával ismerkedtem azonnal szemüveg volt köztünk. Látva az integritását ezeknek a korongoknak (irtó vékony, és könnyen törik) még egy arcpajzson is gondolkodom, ne plasztikázzon át ha ő éppen úgy gondolja.
Én is így vagdostam el ezeket a síneket - bár legtöbb esetben a kis korongot használtam, mert a modulok szélén kellett vágni. Így itt lecsíptem a sínt egy combos oldalcsípővel, ráhagyva kb. 5 mm-t, majd ezután már a géppel hozzáférve azzal vágtam véglegesre. A modul illesztéseknél ezt mindkét oldalon szépen megcsináltam, és egyenként vagdostam / csiszoltam egymáshoz a síneket. A végeredmény nagyon jó lett, szinte döccenés mentesen mentek át a vonatok még a ferde síneknél is. Kicsit melós, de egyszer kell jól megcsinálni. Az illesztéseknél amúgy - ha lehetett - nem flexi, hanem gyári sínelemeket használtam, és utána folytattam flexivel a vágányt.
Egy valamire viszont nagyon oda kell figyelni a Dremel-es megoldásnál. Védőszemüveget kell használni! Erre eleinte legyintettem, aztán szétrepült egy korong. Na ott akkor elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha...
Lombfűrészhez lehet olyan sűrű fogazású lapot kapni, amivel jól lehet sínszálat vágni. Persze beépített vágányhoz nem igazán lehet vele hozzáférni, cserébe lombfűrész sok garázsban akad, ha csak néhányat kell vágni.
"A vágókorong szebben vág, de csak a sín végét lehet vele merőlegesen vágni, mert a fúró teste vastagabb, mint a vágókorong átmérője." - nagy átmérőjű korongot kell venni, azzal menni fog majd :)
Oldalcsípőfogó + reszelés is hozhat szép eredményt, de nagyon melós.
A síkba köszörült oldalcsípőfogó sem csodaszer, roncsolja az is a sínszálat.
A Dremellel csak akkor tudsz a sínszálra merőlegesen vágni, ha pl. csak a végéből kell levágni egy picit; lefektetett sínszálat nem lehet merőlegesen vágni.
A sínfűrészek úgy vannak kitalálva, hogy könnyű hozzáférni akár a lefektetett sínszálhoz is, a vágás felülete szép, merőleges; a rés pedig annyira keskeny, hogy nem kell utánaigazítani a síneket.
Szóval egy-két vágáshoz szinte mindegy, hogy mit használsz, ha utána gondosan elegyengeted a vágás felszínét, viszont időigényes, és pl. egy egyszerű szakaszolásnál is játszani kell a sínszálakkal a kieső anyag miatt.
A sínfűrészt erre találták ki, időt és anyagot spórolsz vele.
A kézifűrész használata a gyakorlatban nem triviális. A fűrész fogkiosztása általában nagyobb, mint a sín szárának a vastagsága, emiatt akad a fűrész. A vágókorong szebben vág, de csak a sín végét lehet vele merőlegesen vágni, mert a fúró teste vastagabb, mint a vágókorong átmérője. Én az oldalcsípő fogóval levágom olyan 1mm ráhagyással, a maradékot levágom, lecsiszolom. A vágókorong használatához javasolom a védőszemüveget! Ha letörik, szerteszét repül.
Normál csípőfogóval deformálódik, ahogy írták, de létezik kimondottan sín csípőfogó is. Ennek az egyik oldala teljesen egy síkban van, így a vágás is egyenes lesz.
Én kézifűrészt, és dremelt javaslok. Ha fogóval csíped el akkor deformálódik a sínprofil. Vissza lehet reszelni, de nem lesz olyan szép, mintha vágnád őket.
Flexi vágánnyal még sosem volt dolgom, ezért lehet, hogy nagyon amatőr dolgot kérdezek:
Mivel érdemes darabolni? Azért kérdem, mert semmi fémvágó-eszköz sincs itthon, csak oldalcsípőfogó és reszelő. Ez alkalmas lehet? Ha nem, akkor kézifűrész, vagy Dremel a praktikusabb?
Szóval egyelőre van egy gyaníthatóan PIKO kezdőszett
Nos, ma voltam a gyerekeknél: már két PIKO szett van, egy Taurus meg három teherkocsi, és a másik egy Railjet, három négytengelyes személykocsival. A vágánykészlet: G231 15 db, G239 3 db, R2 ív 26 db, továbbá egy jobbos és egy balos váltó, két betáp síndarab, két tápegység (12 V 0,5 A falidugasz), két menetszabályzó.
A padlástérről lemondtunk, mert nincs klimatizálva, és mint a nótában: télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van.
Így aztán marad a fiúszoba, de ott meg most a családfő home offisza működik, úgyhogy a közeli jövőben arra se lehet számítani. Mivel egyelőre úgysem lesz rajta terep, csak egy sínpálya, én laikusként arra gondoltam, hogy falra felhajtható, vagy fregoliként felhúzható sík felületet lehetne bevetni. Nagyon elvetemült gondolat? A méretek még nem tisztázottak, mert ahhoz nagy átrendezés kell, abba meg a nőtanácsnak is beleszólása, sőt alighanem vétójoga van :-)
Én addig is tanulmányozom a PIKO A-Gleis c. brosúrát.
:) Egyébként az Ikea asztalos dolog szerintem sem praktikus, bár kb. az volt a célja ha jól értettem, hogy komoly asztalos munkák nélkül építkezzen. Erre mondjuk jó, bár én inkább bevállaltam volna az alaplemezt rendes rétegelt + lécmerevítéssel, mert azért mégis csak tartósabb.
Itt nem feltétlenül az alaplemez elkészítése volt az ami nekem érdekes, hanem maga a pálya vonalvezetése, és a kialakítandó vasútüzem. Martin tök jól elmondja ebben, meg az első részben, hogy milyen szempontok alapján építkezik, és ez a kis asztala is egy kutyacsont, csak fel van tekerve a helytakarékosság okán.
