Nagyon kerestem ezt a Incal-t a neten, de nem igazán találtam meg az eredetit. Rengeteg folyatása és változata lett, még mostanában is ontja magából Jodorowsky bátyó. Ahol olvasói kommentárok voltak, sehol nem említették a Dűnét, inkább Az ötödik elemet. Végül megtaláltam a magyarázatot:
"He is also the writer of several comic book series: Metabarons, Technopriests, Incal, Megalex. Many ideas and concepts devised by Jodorowsky from his planned adaptation of Dune (which was only loosely based upon Frank Herbert's original novel later turned up in the Metabarons comic books. (which also contain many references to Dune in general)" (kiemelés tőlem)
Szóval ezek csak nagyon távoli rokonai a Dűnének, ötleteket, koncepciókat vett csak aát a filmtervből. A Metabaron meg későbbi Incal borítók egyáltalán nem hajaznak rá, de még a rövid történetösszefoglalások se. A hasonlóság gondolom bölcsészettudományi módszerekkel mutatható ki.
Károly (herceg) az (Prince) Charles. Harry/Henry pedig Henrik (pl. VIII. Henrikről úgy beszélnek az angolok, hogy "Henry the eighth").
És szerintem nem kult. Majd ha ötven-hatvan év múlva is ennyien olvassák, akkor talán.
Izé, még a Dűnét sem olvasgatják ötven-hatvan éve :-) A HP-könyveket általános iskolásoknak írták, de nagyon sok kétszerennyi idős embert ismerek, akik olvassák a könyveket, vitatkoznak róluk, illusztrációkat rajzolnak hozzá - vagy éppen ebben a világban játszódó történeteket írnak. Azaz megfogta őket a világ.
De nem hiszem, ehhez kevés a mögöttes tartalom, illetve sekélyes a mondanivaló és az írásmód
Írásmód - végülis gyerekkönyvről van szó, tehát nem lehet túlzottan elbonyolítani a nyelvezetet. Ezzel együtt nagyszerű a könyvek stílusa és kifejezetten jó a humor benne - ez utóbbi pl. Frank Herbert könyveiről nem mondható el. A célközönség miatt a mögöttes tartalom sem lehet olyan mély, mint a Dűne esetében, itt nincs bölcselkedés a despotizmus előnyeiről a demokráciával szemben, de nem kevésbé fontos a mögöttes tartalom: a faji megkülönböztetés rossz dolog. Ez azért egy eléggé fontos üzenet manapság...
Harry not equal Károly?... Akkor bocsika. És szerintem nem kult. Majd ha ötven-hatvan év múlva is ennyien olvassák, akkor talán. De nem hiszem, ehhez kevés a mögöttes tartalom, illetve sekélyes a mondanivaló és az írásmód (persze jól szórakoztam rajtuk, de mégis...).
Szerintem meg simán. A Dűne is kultuszkönyv, pedig nem olvasták annyian, mint A Gyűrűk Urá-t. Ha az olvasottság tesz egy könyvet kulttá, akkor a legkultabb mű a Biblia...
Idézek egy részletet a Filmvilág 2003/9 számából, 35.oldal, Mátyás Péter: Mexikó transzban (Alejandro Jodorowsky):
"Az ambíciózus Jodorowskynak [...] felajánlották a Frank Herbert science-fiction-regényének, a Dűnének a megfilmesítését. Orson Welles Harkonen bárót, Salvador Dali a Galaktika őrült császárát játszotta volna, de szerepelt volna benne a rendező fia, Brontis és Gloria Swanson is. A zenére a Pink Floydot kérték fel, de egy évnyi huzavona után a producer visszatáncolt a finanszírozástól. A díszlettervező svájci Giger végül is a Nyolcadik utas a halálban valósíthatta meg az eredetileg ideszánt terveit. Jodorowsky megírta a forgatókönyvet és a dialógusokat, és a híres Jean "Moebius" Giraud rajzaival képregényként meg is jelentették Incal címmel."
Mégegy idézet, Filmvilág 2004/6, Tóth András György: Francia vonal:
"Szinte nincs olyan művészeti ág, amiben ne próbálkozott volna a chilei származású filizófiaprofesszor, Alejandro Jodorowsky. Képregény-forgatókönyvírói pályafutása alatt a legnagyobb francia rajzolókkal (Moebius, Boucq) dolgozott együtt többnyire extravagáns sci-fi albumokon, rendezőként viszont provokatív szürrealista-fantasztikus filmjeiről (El Topo; A Szent Hegy; Santa Sangre) ismert a hozzáértők szűk körében. A hetvenes évek közepén egy elkezdett, de meghiúsult mega-projekt keretében Frank Herbert Dűnéjéből akart filmet forgatni Salvador Dali és Orson Welles szereplésével, a Pink Floyd zenéjére, valamint Moebius, H. R. Giger és Dan O'Bannon tervezte látvánnyal (ők hárman végül az Alien keretében működtek együtt). Közös nevezőnek Jodorowsky életművében talán a szürrealista behatást, a természetfeletti jelenlétét és a metafizikai kérdések boncolgatását tekinthetjük, azonban hiába keresnénk nála formai párhuzamokat képregény és film között."
Igazóból jórészét már tudtuk, csak jó így mégegyszer elolvasni. A császár azért egyáltalán nem volt őrült.
Ezért nem forgatnak Lőwy árpád verseiből holivúdban filmet :-) Illetve igen, a téma mindig is aktuálsi volt, amiket ő pedzegetett, de arra ott az XXL meg a Private Gold csatorna :-)
Valóban nem egyenlő a klu az olvasottsággal és nézettséggel, hsizen pld. Romero vagy Fulci zombifilmjei is azok, mégsem "szuperprodukciók", épp ettől jók. B-Move. A nagy olvasótábor azonban szükséges, hogy megérje belefeccölni a manit. Márpedig érzésem szerint a GYU tábora (és midnenféle körülménye, fanklubja stb.) jóval nagyobb a Dűnéénél és csak mondjuk a Star Wars vagy a Star Trek mérhető hozzá.
Nehezen lett volna a Gyuruk Ura kultuszkonyv, ha csak otszazan olvassak.
A kifejezes, amit kerestek, a "szukseges feltetel". Olvasottsag nelkul nincs kultusz *illetve hat van, csak ilyen nephagyomany-szeru, mint Lowy Arpad muvei eseten)
Én becsülettel olvasom a gépírtó hadjáratot , de néhol annyira UNALMAS hogy már fáj. Közel nem ér apu nyomdokaiba. Egy két apró mozzanat van csak benne érdemleges. Hekaté például bejött a meteoritos intrójával. Xavirer kicsit erőltetett, meg a főátriárka is .
Ha kötözködhetek: szerintem sincs köze a kulttá válásnak az olvasottsághoz. csak egy példa: a Fazekas Károly barátunkról szóló könyveket millióan olvassák, de azt hiszem, sosem lesz belőle kult könyv, ha megjelenik az összes, akkor idővel el fogják felejteni, hacsak a jogtulajdonosok nem fogják nyomni a témát évtizedekig. A Gyűrűk Ura viszont nem a "nyomás" miatt lett kult.
Nem feltétlen, de sok köze vanhozzá. Különösen, ha filmet akarunk belőle csinálni és keressük a vevőközönséget. Látnivaló, hogy a GYU 11 órás, háromrészes, 12 DVD-s megaprodukcióban is megélt, 11 oszkárral stb. Valszeg azért (is), mert sokkal többen olvassák/olvasták, mint pld a Dűnét. Szerintem ugyanez a nagyságrend a Dűne esetében nem menne át, nem véletlenül alakult így (sajnos). Nem rajtam múlna, hogy megnézzek egy hasonló színvonalú feldolgozást!
képzeld, nemrég élete első repülőútja előtt álló, éjjel-nappal ezen izguló barátosnémnak küldtem át smsben a litániát, és utólag mesélte, hogy ezt mondogatta felszálláskor-leszálláskor és hogy szerinte hatott :)
jómagam is fűnek-fának idézgetem, az igényesek angolul is szeretik hallani. Természertesn legtöbb esetben nálam is hatásos :)
Sajnos nincs akkora. Bár most már nem jó az összehasonlítás, mert a GYU film miatt mindenki ismeri azt, akkor lehetett volna megtenni, amikor még nem létezett a film és csak a könyvek ismerete alapján lehetett volna. Szerintem azért a GYU fantasy világának olvasótábora jóval nagyobb (volt), mint egy klasszikus sci fié.
Lehet, hogy eretnekség, de számomra a Dune2 - The Building of a Dynasty című, abszolút nem szöveghű számítógépes játék, és főleg annak is az intrója egyfajta etalon e téren, nagyon jól feltámasztották az eredeti hangulatot. A narrátor nő betrippezett-beszívott full kábítószeres hangja telitalálat volt.
Egyébként ezek a Dűne minisorozatok szerintem nyugodtan a Herbert gyerek új könyvei mellé állíthatók. Ugyanaz a gyerekes, bugyuta megközelítés, csak kapargatják a felszínt.
És mit szólnátok ahhoz, ha rajzfilm lenne a Dűnéből? Múltkor nézegettem az elvetélt Jodorowski film Moebius-féle jelmezterveit, meg a Chriss Foss-féle őrületesen jó űrhajó rajzokat, akkor ötlött az esezmbe, hogy egy rajzfilm sokkal inkább meg tudná ragadni a Frank Herbert által teremtett, sok tekintetben bizarr világot, mint bármilyen élőszereplős mozi. Hm?
Sok mindennel egyetértek, amit írsz. Valóban lehetetlen vállalkozás egy ilyen kiterjedt történetet, úgy filmre vinni, hogy mindenki elégedett legyen, és a rajongók se kapjanak idegbajt.
Lynch filmje nekem nagyon tetszett, az igaz mondjuk, hogy elQbb láttam, és ennek hatására olvastam el a könyveket. Aztán megnéztem elolvasás után is, de még így is tetszett, mert szerintem elérte a legtöbbet, amit ebben az esetben lehet (és amit a Gyqrqk Ura megfilmesítésénél is nagyon értékeltem) meg tudta teremteni azt a hangulatot, ami elkapott engem olvasás közben.
Ezzel szemben az HBO-s változat kiidegelt rövid idQ alatt. Más könyvek megfilmesítésénél nem szokott zavarni, ha egy-egy szereplQ haj- és szemszíne eltér az eredetitQl, ha ennek a ténynek a szerepe a könyvben elhanyagolható. De ebben a könyvben nem az, sQt kieemelt szerepe van annak, hogy valaki hogy néz ki, és milyen a testfelépítése, mert ez alapján a származására, lehet következtetni. Ezzel szemben ott feszít Paul és az apja szQkén és kék szemqen, pedig ma már azért létezik kontaklencse és hajfestés is. Aztán arra sem ügyeltek, hogy a fremenek szikárak legyenek, Stilgarnak(vagy az egyik fremennek) még pocakja is volt. Úgyhogy hiába volt szöveghq, a hangulatot nekem nem tudta átadni.
Viszont a Dqne gyermekei nagyon tetszett, az ikerpárt játszó színészek is jobbak voltak. Ugyanebben a felfogásban készült folytatásra kiváncsi lennék, de úgy látom egyelQre fölhagytak a megfilmesítéssel.
Valamikor az első olvasása utántól kezdve mondogatom fűnek-fának, hogy a magyar közmondás, miszerint "jobb félni, mint megijedni", bizony rossz, valójában jobb megijedni, mint félni.
