Zuhogott az eső, barátságtalan a kiürült harisnyagyáron belül bolyongani, de a kicsi és füstös terembe benyitva megváltozik minden. Mindenütt ismerősök, körbeköszöngetés, a zenekar már a szinpadon áll, az énekesre várunk. Sztorizgatás, anekdotázás, barátságos hangulat. Meglapogattam rég nem látott barátom hátát - ezt régóta ígérgettem már neki.
Aztán végre elkezdődik a rövid beállás után a zene. A kicsi teremben kegyetlen erővel szól a dob és a basszus, a szólóhangszerek megpróbálnak kissé előtérbe jönni, ez a fuvola esetében nem is mindig sikerült.
Részleteket hallottunk a Tompox hármas repertoárjából:
Hallottunk Ózt, {tasiádámmosítva} a szólókkal, de mint megtudtuk a szólóbetétek azért voltak rövidebbek, mert a hosszasabb szólózási lehetőséget a (későbbi) A Nap kapujában c. szerzeményre tartogatták.
Aztán hallottunk King Crimson feldolgozásokat. Be kell valljam, személy szerint ez tetszik nekem a legkevésbé a Tompox előadásaiban. Hiába no, egyszerűen nem az én zeném, stílusom.
Aztán ott vannak az eredeti Tompox-nóták. Köztük olyant is hallhattunk, amit eddig soha, címe sem volt még! :-) Címjavaslatom: Gladiátorok. Lendületes muzsika.
Nagyon tetszett az új gitáros Kovács Attila játéka. Tisztán és erőlködés nélkül, bár kissé visszafogottan, megilletődően de nagyon meggyőzően próbált helytállni. Sikerrel! Csak így tovább Attila!
Minden hónap második péntekjén lesz ugyanitt a Tompox-klub. Én optimistán attól félek, hogy hová fog elférni a rengeteg néző , ha egyszer "beindul" a klubélet.
Mosolygós, szép napsütéses idő fogadta a Fesztivál vasárnapjára érkezőket.
Mikor fél 11h előtt pár perccel odaértem a Szőlőskert Gyermeksátor elé, már nagy gyerekzsivaj és nyüzsi fogadott :o), az oldalt jórészt nyitott sátorban pedig Attiláék hangoltak éppen.
Egy kis csúszás után végül egész lazán alakult a program: nem tartottak istentiszteletet, csupán egy jópofa, interaktív igehirdetésben volt részünk a gyerekek aktív részvételével oly módon, hogy ennek bevezetőjében és befejezésként is Attiláék adtak elő egy-egy zsoltárfeldolgozást.
Majd ezután következett az önálló koncert, amelyben a feldolgozások mellett a saját számaikból is játszottak Attiláék.
Jókedvű, valamivel több mint fél órás volt a koncert. Jó volt újra élőben hallgatni ezeket a dalokat és elmerülni Attila lélekkel teli fuvolajátékában! Viszont a hegedű most is hiányzott :o(
Jó lenne ismét egy teljes INVOCATIO koncert: hegedűvel, nagy programmal, megfelelő időben, hogy minél többen eljöhessenek! És jó lenne, ha gyakrabban lennének ilyen koncertek :o)
Elég volt! Ezúton is köszönöm Neked, hogy úton útfélen meggátolod, hogy a TOMPOX zenekart reklámozzam. Nem tudom, mi okból teszed, de szánalmas, amit csinálsz. Miért zavar Téged, ha az iwiwen a Solaris klub oldalán beírom, hogy indul a Tompox klub? Miért gátolsz Solaris zenét szerető embereket abban, hogy eljöjjenek és meghallgassák? Miért nem engeded, hogy maguk döntsék el, hogy tetszik e nekik vagy sem? Egyáltalán mi a problémád? Szívesen meghallgatlak, de szeretném ezt lezárni végre lehetőség szerint békésen. Ha nem vagy kíváncsi Tamás zenekarára, akkor ne gyere el, de fejezd be a negatív hadjáratot a hátunk mögött! A műsor nem csak Solaris számokból áll, de azt is játszanak a fiúk, mivel IGÉNY VAN RÁ. Meg tudod ezt érteni, hogy mások szeretnék élőben hallgatni? Ez nem akadálya annak, hogy a SOLRIS maga újra játsszon, hisz mi is nagyon szeretnénk. Érted azt, hogy a fiatalok így ismerik meg a Solarist? Sok huszonéves srácot ismertettünk meg ezzel a zenével és előtte nem is hallottak róla. Szerintem nem gátolnod kéne, hanem segíteni, de ha ez nem megy, akkor inkább vonulj vissza és hallgasd az általad nagy becsben tartott tribute zenekarokat, és a Solarist lemezen. Éppen elég nehéz lehetőséget kapni az örömzenéléshez, de ha a közönség miattad marad távol, az kicsit bosszantó. Nem szeretnélek megbántani, ezért itt és most befejezem. Kérlek, gondolkozz el ezen!
Sziasztok! Próbálok egy térképrészletet berakni a klub megközelítéséhez. Egyébként a portásos főbejárat után az első lehetőségnél jobbra, aztán balra. A belépő 500 Ft, cserébe a kis vendéglátóipari egység nagyon baráti áron leledzik. Van (ill. szokott lenni) pizza, csoki, szendvics, meg italok.
Újra indul TOMPOX klub!!!!! Szeptember 10-én (péntek) 20 órakor kezdődik az óbudai harisnyagyár területén (III., Bogdáni út 1. - a portán eligazítanak - ingyenes a parkolás ) Műsoron továbbra is SOLARIS, King Crimson és saját szerzemények. Várunk minden régi és új barátot, aki szereti az igényes progresszív zenét!
Sok embertől hallom, hogy már a szomszédos Ausztriában is jóval több az érdeklődő a progresszív zenére, mint nálunk. Nem tudom, lehet ezek csak mendemondák... Nyilván ez összetett dolog, de tény, hogy a progresszív zene réteg-műfaj. És azt hiszem, az is tény, hogy míg egy jelenkori popsztárra 5-10 év múlva már senki sem fog emlékezni, - mert csak a pillanatnak, s nem az időtlenségnek szól, - a progresszív-rock nagy alkotóira (Yes, Solaris, King Crimson...) viszont 100 év múlva is fognak emlékezni. Az isteni érték sohasem hazudtolja meg önmagát, és ezt az idő múlása mindig igazolja. Ami eltűnik, feledésbe merül, az nem isteni érték, az csak a felszín, ezért is múlik el nyomtalanul...
Na jó, az utolsó mondatom így, ebben a formában azért tényleg nem feltétlenül igaz, de a lényeg, hogy tartsuk tiszteletben egymás ízlését.. Kinek ez egyszerű, kinek az.. :-))
Na, ez a Cry Free nem rossz, már egész jó kiindulópont.. Azért mondjuk a Child in Time-ot én nem deklarálnám "egyszerű"-nek.. Meg még egy pár korai és későbbi darabot sem, de hát ez szubjektív vélemény ugye, tehát vitázni sem érdemes róla.. Már csak ha Jon Lord munkásságából indulunk ki, akkor sem annyira.. ;-)) Mindegy is, a lényeg a zene, akárki, és akármit, és akárhogyan is, de annak, akinek.. ;-))))
Viszont az a réteg, aki ilyen zenéket hallgat, nem nagyon veszi a fáradságot, hogy elzarándokoljon egy-egy ilyen eseményre (persze a jövő évi The Wall nyilván kivétel lesz).
Egy részük pedig eléggé konzervatív, és nem túl nyitott a 70-es évek után, neadjisten a XXI. században készült alkotásokra.
Ezért lehet az, hogy bizonyos (külföldi) progresszív zenekarok koncertjén még száz fős közönség sem jön össze nálunk.
Azért van, ahol még nálunk is rosszabb a helyzet. Szombaton olyannyira nem volt vevő a pubilkum a Le Orme koncertjére Aradon, hogy a zenekar 45 perc múltán abba is hagyta. Igaz, ez amolyan össznépi vígalom volt, és a "Lábnyomokat" berakták egy funky tribute és egy diszkósztár közé.
Ahogy a báratom találóan megjegyezte: gyöngyöt a disznók elé...
"Hazánkban az elgondolkodtató, meditatív, elmélyült progresszív muzsika sajnos nem túl közkedvelt."
Kedves Nyugalmas!
Én még ezt sem írom alá teljesen. Szerintem inkább; kis ország-kis piac. Nem hiszem, hogy arányaiban többen kedvelik pl. Amerikában a progresszív zenét, csak ott az a kis hányad sokkal több rajongót jelent. Persze azt azért én is tudom, hogy vannak kivételek. Pl. Lengyelországban az arány valamivel jobb.
" .......... Az lenne az igazi, ha a Solaris ismét összeállna és elkezdene koncertezni, lemezt csinálni, de ahogy írod, sajnos erre kicsi az esély, és ez elszomorító..."
Sok tennivaló van/lesz még EZÉRT, én nem látom ezt ennyire borúsan!
Értelek és megértelek! Én nem kifejezetten a Tompoxra vonatkozva írtam a Tribute-okról, hanem általában. Én is hasonló cipőben járok, hiszen magam is zenélek, s jelenleg csak feldolgozásokat játszunk. Személy szerint én szívesebben játszanék csak saját szerzeményeket, mert ötletek lennének is, de a Többiek másként gondolják, és itt számukra a legfőbb szempont az, hogy egyáltalán lehessen koncertezni, fellépni, ami már egyfajta kompromisszum, mert ebben az esetben "közönségbarát" számokat kell beválogatni a repertoárba. Hazánkban az elgondolkodtató, meditatív, elmélyült progresszív muzsika sajnos nem túl közkedvelt. Az embereknek fontosabb a buli, a szenvedély tüze, s nem az "életéhség megfékezésének a tüze" - Hamvas Béla szavaival élve. De ez már egy másik filozófiai témakör lenne. Persze az elmélyültség, a hamvasi-magasságok nagyon közel állnak a Solaris muzsikájához, s magához a progresszív-rockhoz is.
Az új Tompox lemeznek csak örülni tudok, főleg, hogy saját szerzeményekről van szó. Viszont még egy olyan zseniális zenekar nem lesz, mint a Solaris. Ahogy a Yes együttes tagjainak szólólemezei, különálló dolgai nem ütötték meg a közösen, Yes-ként készült lemezeket, úgy a Solaris is csak egyben, Solarisként, a Solaris legénységével éri el az isteni magasságokat. Amikor 5-6 ilyen kvalitású ember összejön, és olyan hatással vannak egymásra, hogy a közös alkotásaikban már-már emberfeletti, földöntúli magasságokat érintenek, ekkor olyan konstelláció jön létre, ami nagyon ritkán fordul elő a rocktörténelemben. Épp ezért különleges és nagyon magas szintű ajándék mindez. A Solaris is ilyen szerintem, és a Yes is. Nem szeretnélek megbántani, mert megértem, hogy hiányoznak a Solaris számok és szeretnél még zenélni. Az lenne az igazi, ha a Solaris ismét összeállna és elkezdne koncertezni, lemezt csinálni, de ahogy írod, sajnos erre kicsi az esély, és ez elszomorító...
"Érdekes ez a vita a "tribute" kapcsán. Maga a tribute vállalkozás is egyfajta "egyediség- eredetiséghiány" szerintem."
Itt azért alapvető tévedések vannak a Tompox kapcsán. A Tompox nem tribute zkr. Nem is a Solaris. Vadonat új számokkal (nem Solaris számokkal) vadonat új lemezzel készülünk. A Tompox nem üzleti vállalkozás, mert inkább nekünk kerül pénzbe, legalábbis egyelőre. Te nem voltál még Tompox koncerten (Solarison sem). A lemez teljesen más kérdés. Ma már - főleg itthon - odáig jutottunk, hogy tulajdonképpen csak referencia anyagnak számít. Inkább a koncertpropaganda szerepét tölti be. Sajnos ezt tapasztalatből állítom. A DVD még talán nem, főleg ha koncertet örökít meg. Csak az igazi - a zenekarokat különösen szerető - rajongók vesznek CD-t itthon, ők is csak akkor, ha van pénzük. A többiek letöltik. Tehát maradnak a koncertek, akár kis klubokban is. Kicsit, mint a hetvenes években. Valahol ez nem baj, bár a rengeteg zkar nyilván megosztja a közönséget. Nos, tehát mi is készítünk lemezt, de koncertezni is szeretünk. Játszunk jazz fesztiválokon, de kis helyeken is. Több okból játszunk Solaris számokat is, (ami, ha énekesünk is tud jönni, kb a műsor felét teszi ki, ha nincs ének, akkor a két harmadát. Ezen az arányon akkor sem szeretnék változtatni, ha megjelenik végre a Tompox CD): Egyrészt 28 éve tagja vagyok a Solaris zenekarnak, mégis mit kéne játszanom, amikor ez több, mint a fél életem. A Napoleon Boulevard-t is nagyon szeretem, azt is újra csináljuk, nem csak eredeti tagokkal. (Sajnos nem is lehetne, megjegyzem ugyanez okból a Solarist sem) Már többször elmondtam, hogy azért alapítottam Lacival a Solaris Fusiont (Nostradamust), és később a Tompoxot, mert maga a Solaris már nem játszik színpadon - kevés a remény, hogy valaha fog - csak CD-t, vagy DVD-t készít. Én pedig nagyon szeretem játszani ezeket a számokat, és sajnáltam volna, ha 2006-tal ez megszűnik. Az, hogy más nem akar ebben részt venni a Solarisból, az az Ő dolguk. Én többször megpróbáltam elhívni eredeti tagokat legalább egy-két számot játszani, eddig sikertelenül, bár ígéret már volt, sőt Rausch Feri egyszer be is ugrott dobolni egy számot, de még majd próbálkozom. Ha-val nem kezdünk mondatot, kivéve most. Ha a Solaris tovább folytatta volna 2006-ban az aktív zenélést eszembe sem jutott volna másik - Solaris - zenékre alapuló zenekar létrehozása. A Solaris számoknál ugyan ügyelünk arra, hogy a konkrét dallamok és részek ugyanúgy szóljanak, mint az eredeti, (ez néhány régi hangszer híján egyébként elég nehezen kivitelezhető, főleg a hanszineket nagyon nehéz reprodukálni) de az improvizatív részeknél, (amikből most több van, mint a Solarisnál) eszembe sem jutott, hogy szóról-szóra ugyanazt kellene játszanunk, mint régen. Én persze nem tudok kibújni a bőrömből. Hidd el, MINDEN ZENÉSZ PÓTOLHATATLAN, ki ezért, ki azért. Ezt nem lehet hangszerekre bontani, mert minden zenész egyéniség, mindenki önmagát adja. Természetes, hogy Kollár Attila másképp játszik, mint Tasi Ádám, hisz Bogdán Csabi is másképp játszotta ugyanazokat a számokat, mint Czigi. Egyik sem rosszabb a másiknál. Csak mások. Van, akinek gyorsabb a keze, van, akinek nagyobb a lelke. Aki megrögzötten ugyanazt akarja hallgatni, ami a lemezen van, annak valóban azt javaslom, hogy tegye fel a lemezt. Ez egyébként azért érdekes, mert ma már valószínűleg egyikünk sem azt játszaná lemezre, mint annak idején, bár a többiek nevében nem nyilatkozom, de majdnem biztos vagyok benne. Szerintem a koncertek egyik értelme éppen ez a változás, de nem akarok filozofálgatni, mert nem értek hozzá.
Amíg van igény Solaris zenékre színpadon, addig én továbbra is várok minden Solaris, és prog-rock szimpatizánst a Tompox koncertekre.
A klasszikus zene azért megint egy másik kategória. Egy klasszikus zeneszerző általában nem játsza fel saját maga a műveit, csak lejegyzi. A feljátszást a "komolyzenészekre" bízza, akik viszont úgy játszák el, oda teszik a hangsúlyokat, ahová ők jónak látják, és ez már az előadóművészet szférája, ami alkotóművészet is, meg nem is. Ugye nem véletlen, hogy egy adott előadóművész-komolyzenész másképpen játszik egy adott zeneművet, mint egy másik előadóművész.
Rick Wakeman mondta, hogy amikor ők már nem lesznek, akkor is fogják majd játszani a Yes-számokat. Én a fennmaradt felvételek mellett vagyok inkább, de Wakeman a Ti oldalatokon áll :o)
Már csak egyetlen adalék a tribute kontra eredeti témához.
Azt írod:
"Eljátszani valamit egy az egyben, ugyanúgy, mint az eredeti, értelmetlenség, mert arra ott van a megörökített CD lemez, amit bármikor elő tudunk venni. "
Erre a sok klasszikuszene-rajongó hogyhogy nem jött még rá? Miért ölnek sok energiát és pénzt a hangversenyek látogatásába?
Nekem meggyőződésem, hogy a rockzene sorsa is ez. Bármennyire fáj, a nagy öregek vagy nem akarnak/tudnak már a rajongók kedvére tenni (persze szépszámú kivétel akad), vagy szimplán eltávoznak közülünk - egyre többen. Jönnek zenészek, rajongásból, aztán majd profi zenészek (pénzért) és játsszák a mi kedves zenéinket. Ezen lehet fanyalogni, de minek? Én inkább örülök, hogy élőben lehet még Gabrieles Genesis számokat látni-hallani. Annak pedig különösen, hogy pl. Pócs Tamás nem átall a Tompox-szal visszanyúlni a Solaris darabokhoz. Az újabb sajátok mellett, mert ugye ők nem Solaris-tribute. De ha csak az volna, abban sem találnék kivetni valót.
Hát én úgy vagyok ezzel a Tribute dologgal, hogy inkább előveszem a Cd-t és meghallgatom az eredetit. Nekem nagyobb örömet okoz a Cd, mint egy kópia élőben. A Cry Free-t hallottam már, s valóban jók, de mint írtam az "egyszerűbb" rockzene más kategória, mint a Solaris. A Yes esetében igazad van, a jelenlegi Yest már nem tudnám meghallgatni, Anderson nélkül nem Yes a Yes, ahogy Kollár Attila nélkül sem Solaris a Solaris. A Genesis nekem is nagy kedvencem, főleg a Gabriel-es korszak, bár náluk lényegesen egyszerűbbek a zenei megoldások, mint a Yes-nél. Visszatérve a Solarishoz. - Egy dobos vagy basszusgitáros könnyebben helyettesíthető, esetleg pótolható, mint egy énekes vagy egy fuvolista. Vannak olyan karizmatikus karakterek, akiket nem lehet sem pótolni, sem helyettesíteni, sem utánozni. Ilyen Jon Aderson, és Kollár Attila is. Más dolog, hogy egy másik fuvolista esetleg megpróbálja önmagát adni és beleviszi sajátságait, egyéniségét az adott Tribute-ba, de ez nem biztos, hogy jól fog elsülni.
Sajnos az a felfogás hogy csak az eredeti zenészekkel lehet jó a YES / PF / Genesis 10-20 múlva már nem is merülhet fel. A komolyzenében ez már rég lejátszódott. Gyakorlatileg az egész komolyzene egy cover müfaj. (És milyen szépen megélnek belőle néhányan állami támogatással)
"a zenekaron belül lévő egyinésgekre, érzéseikre, amelyeket csak Ők tudnak úgy kifejezni, hogy jó értelemben beleborzongunk a muzsikába"
Persze, de ha egyszer ez már csak konzervként létezik, nekem tökéletesen megfelel, ha valaki rajongásból, megfelelő zenei képzettséggel és - nem győzöm hangsúlyozni - nagy adag alázattal megörvendeztet egy kitűnő kópiával.
Azért emlegettem én Genesist is (Gabriel-éra), aminél komplexebb muzsikát nem sokat ismerek. És ők is az "anyazenekar" jóváhagyásával léteznek. És hát a jelenlegi Yes is inkább tribute-zenekar, mégha Howe, Squire és White neve fémjelzi is. Valószínűleg létezik olyan lelkes, fiatal tribute csapat glóbuszunkon, akik legalább ilyen szinten játszaná el a Yes-klasszikusokat, mint ők manapság.
Bizony a Cry Free-t én is meg tudom erősíteni, érdemes próbálkozni, ha szereted a Deep Purple zenéjét! És valóban nem csak halovány utánzatok, arra bizonyíték, hogy az anya zenekar maga is elismeri Őket! Sőt, az utóbbi időben több eredeti taggal is közös fellépésen, turnén játszhattak, legközelebb épp a MÜPA ad majd otthont egy ilyen csodálatos estének Jon Lord társaságában! Hát, ennyit a tribute zenekarok védelmében. :-)
Amiket felsoroltál (Whitesnake, Uriah Heep, stb.), azért ez egy teljesen más, lényegesen egyszerűbb kategória, mint pl. a Yes vagy a Solaris. Ebben az esetben, az egyszerűbb "bulizósabb" rockzenénél persze, lehetnek jók a Tribute-ok, de el nem tudnék képzelni egy Yes vagy Solaris tribute-ot, ami még jó is lehet. Ezek már túl magas-szintű zenék ahhoz, hogy más zenészek által jól megszólalhassanak, és itt most nem a zenei, technikai tudásra gondolok, hanem a zenekaron belül lévő egyinésgekre, érzéseikre, amelyeket csak Ők tudnak úgy kifejezni, hogy jó értelemben beleborzongunk a muzsikába.
