Hosszú története van e témának.
Nincs itt lehetőség részletesen leírni, de alapvetően a helyesírás és a más nyelvekre átírás sokat elárul.
A görög helyesírás az egyik legkonzervatívabb Európában. Még az 1974-es egyszerűsítés óta is. 1974-ben csak a rég megszűnt 3-féle hangsúly 2-féle hehezet jelzése szűnt meg, maguk a szóalakok nem lettek modernizálva.
Ezért is baromi nehéz a modern görög írás. Ugyanazt a hangot lehet egy csomó módon jelölni. Pl. az "i" hang 7 féle képpen írható: η, ι, υ, ει, ηι, οι, υι - s mindig csak az egyik a helyes. Tudni kell, melyik ógörög szóból ered az adott "i", s míg az ógörögben ezek mind külön hangok voltak, ma mind "i".
S ez csak az "i" hang. A többi magánhangzó is több módon írható le, csak az "u" könnyű, az mindig csak ου. S több mássalhangzó esetében is "baj" van, nem egyértelmű az írásalak.
Kb. mint nálunk a "j" és az "ly", csak sokszorosan.
Az iskolázatlan görög embert azonnal fel lehet ismerni: hisz hatalmas hibákat ejt írásban.
S az átírás. A római korból ismertek görög nevek átírása latinra, ami szintén mutatja így a kiejtést. Most írhatnék erről órákig, mert ez az egyik témám, de csak egy példa: a görög φ latin átírása következetesen ph, azaz nem f, ahogy most ejtik a görögök, hiszen ha f-nek ejtették volna, akkor a latin átírás is ez lett volna.
