Amit Te itt művelsz az nem fizika és nem is új fizika.
"A metafizikának számos különböző meghatározása van forgalomban. A metafizika (1) a végső valóság tudománya, (2) a létezőnek mint létezőnek a tudománya, (3) a valóság mint egész tudománya, (4) az alapvető elvek tudománya, és még sorolhatnám.
E meghatározások homályosak, két dolog azonban világosan kiolvasható belőlük. Egyrészt az, hogy a metafizika a filozófia ama vállalkozása, amely a valóság természetéről kíván mondani valamit, és ez az, ami megkülönbözteti az episztemológiától, ami a filozófia ama vállalkozása, amely a valóságra vonatkozó ismereteink természetét kutatja. Tipikus metafizikai kérdések: „mik a tulajdonságok?", „mik az események?", „mik a fizikai tárgyak?". Tipikus episztemológiai kérdések: „mi a tudás?", „hogyan kell igazolni a hiteinket?", „hol húzódnak a tudásunk határai?". Másrészt az is világos a fentebbi meghatározásokból, hogy - ellentétben a különböző szaktudományokkal, melyek a valóságnak mindig csak valamely részét vagy aspektusát kutatják (a kémia a kémiai folyamatok természetét, a biológia az élettani folyamatok természetét, a pszichológia a lelki/mentális jelenségek természetét stb.) -, a metafizika elvonatkoztatva az egyes részektől és aspektusoktól, a valóság legáltalánosabb szerkezetével és természetével foglalkozik. ..
Az egyik fő különbség a fizika és a metafizika között módszertani: a fizika és a metafizika más módon foglalkozik a tárgyával. Míg a fizika empirikus (tapasztalati) tudomány, empirikus módon vizsgálja a valóságot, addig a metafizika pusztán gondolati (intellektuális) úton. Kicsit pontosabban: míg a különböző fizikai hipotézisek igazolása a posteriori, azaz valamilyen érzéki tapasztalatra való hivatkozással történik, addig a metafizikai hipotézisek igazolása a priori, azaz független az érzéki tapasztalatoktól. A metafizikát - ellentétben a fizikával - „karosszékben ülve" szokás művelni! Egyszóval: míg a fizikai kijelentések a posteriori szintetikusak, addig a metafizikai kijelentések a priori szintetikusak."
Ugye neked az az egyik legfőbb problémád, hogy létezik-e az éter? Meg hasonlóak. Amit karosszék filozofálással próbálsz megoldani.
A metafizika, mindig a végső valóságot az eredetet kutatja. Ez lehet hogy az érzékelhető valóságon túl van, de érzékelni is egyre jobban tudunk, amivel egyszer áttörhetjük a korlátokat.
Amennyiben a logikára is vonatkozik az evolúció, akkor igen.
„Logosz, igen különböző jelentésü szó a görögben, jelenti az észt, de a szót, nyelvet, beszédet általában is; továbbá gondolkodást, bizonyítást, okadatot, kutatást, rendszert, bölcsességet, logikát stb. A görög filozófiában a L. jelenti a világészt, mely a világot áthatja, benne rejlik; még fontosabb szerepe van ”
Azonban itt egy fordított evolúcióról van szó, amikor a világot szétfoszlatja az entrópia.:-(
A kvantummechanika segítségével olyan kísérleteket végeztek, amik igazolják az elméletet. Habár a határozatlansági reláció szerves része annak. Ha a determináltságot helyezzük előtérbe, akkor maradunk a klasszikus fizikánál, ha a índeterminációt, akkor el kell fogadni a valószínűség fogalmát, azt hogy lehet, vagy nem. De a középút lesz a járható, vagyis az is,is. ;-)
A matematika jelentős része axiomatkus és a fizika is megfertőződött vele. A legjobb példa erre a monoBigBang hiedelem és tudományos tévhit. Szerencsére nem minden része.
" ... a relativitáselmélet bevezetése a fizikai világképbe az egyik legfontosabb lépés volt annak egységesítésére és tökéletesítésére. Ez kitűnik a belőle adódó következményekből (a tömegfogalomnak az energiafogalomra való redukciója, a súlyos és tehetetlen tömeg azonosítása, a gravitációnak a Riemann-féle geometriára való visszavezetése stb.)."
A teljességében megismerhetetlen valós világ, és az érzékeinkkel is csak részben megismerhető világ, egy zárt buborékvilágot alkot számunkra. Ebben kell megtalálnunk a boldogulásunkat, a tudásunk teljes kiaknázásával. Ami nem érhető el, azért hiába nyújtózkodunk. A buborékon kívüli világot az „istenek” és a fantáziánk szülöttei uralják, mert az övék.
"A metafizikusokon és pozitivistákon kívül azonban van a fizikai világkép kialakítóinak egy harmadik csoportja is. Jellemző rájuk, hogy érdeklődésük nem irányul sem a reális, sem az érzéki világgal való kapcsolatra, hanem inkább a fizikai világkép belső zártsága és logikus felépítése felé. Ezek az axiomatikusok."
Tamás Jenőről meg nem halottam, de ahogyan beleolvastam, van némi átfedés az én elméletem és az övé között. Jó hír, hogy vannak hasonló gondolkodású emberek.
Zemplén Jolántól van könyvem. Ha jól emlékszem ő Zemplén Győző lánya, aki Eötvös Loránd munkatársa volt.
A világmindenség kiterjedése minden irányban végtelen, tehát nagysága a végtelen és nulla felé nem korlátozható.
A tér nem objektív valóság, hanem az emberiség által alkotott fogalom, melyet úgy kell megalkotni, hogy a benne létező tömegek helyének sorrendjét semmilyen irányban semmilyen okból megváltoztatni ne lehessen.
Az idő nem objektív valóság, hanem ember által alkotott fogalom, melyet úgy kell megalkotni, hogy bármilyen tömegen történő változás sorrendje helytől és távolságtól függően felcserélhető ne legyen, mely egyben az ok és okozat sorrendjét biztosítja.
Csak a tömeg (anyag) objektív valóság. Folytonos tömeg (anyag) nincs, tehát minden nagyságú tömeg részecskékbol áll, ebből következően, a kisebb részecskék által áthatolhatatlan nagyobb tömeg sem tudja a felülete által határolt teret kitölteni. Ebből következik, hogy minden részecskének mérete, felülete, térfogata, tömege van, és szintén még kisebb részecskékből áll. A részecskék tömege egyenlő az őt alkotó kisebb részecskék össztömegével. A részecskék részecskéiből alkotott végtelen sor tömege állandó, méretei tartanak a nullához, sűrűségük a végtelenhez! Ez matematikailag összehasonlítható végtelen, de mégis természetfilozófia tárgykörébe tartozik.
A fizikai tudományok jelenlegi állapotában az emberiségnek nem célszerű a galaxis-rendszereknél nagyobb és az éterrészecskéknél kisebb tömegű és térfogatú anyaggal foglalkozni.
A fizikának azt a részét mely az időt, a teret, a nem létező részecskéket (frekvenciától és sebességtől függő tömeg �töltést� fotont stb.) használ föl bizonyos jelenségek magyarázatára mint fizikai valóságot, felül kell vizsgálni, mert gátja a tudományos fejlodésnek, és nagy kárt okoz az emberiségnek.
előbbiek alapján megállapíthatjuk, hogy a létező világ modellszerű, csak tömeggel rendelkező részecske létezik és minden fizikai jelenség azok egymásra hatásával, ütközésével magyarázható!
A mesterségbeli tudás szeretete, ami ógörögül filozófiát jelent, valóban nem maga a tudás, tudomány. A mesterségbeli tudás a tudomány, amit a mesterek használnak az alkotásaikhoz, a műveikhez. Egy mű létrehozásához nem elég annak szeretete, ahhoz mesterségbeli tudás is kell. Akinek ez hiányzik,az csak saját magát szereti, tudósnak tekinteni.
