q-t innen ki kell dobni, nincs szerepe, nem kell, A sem mint vektorpotenciál, B egyszerűen csak egy konstans súrlódási együttható (negatív érték lesz csak jó, pozitívnál energiát adna), ami a disszipáció erősségét jelenti. Így a Lagrange-függvényben erre lesz egy Bxx tag. Megszűnik a Galilei-relativitás, és az energia ill. impulzus megmaradása, a rendszer disszipál. A mozgásegyenletben ott lesz a megfelelő Fs=Bv tag (B negatív). Ebben a formában a háttér rejtve marad, ami a súrlódást adja, csak a hatása van véve. Hamisan ez olyannak tűnik, mintha L-ben Bxx tag egy önkölcsönhatási tag lenne. Ez azonban csak egyszerűen modellezi a súrlódás jelenségét. Rezgésekvél ez fogja adni a csillapodást.
Egykori német főnököm azt mondaná: geht nicht gibt's nicht. (Olyan nincs, hogy valami nem megy.) Wir schaffen das!
Mindenesetre a nem konzervatív erőket fel lehet írni, vektorpotenciállal. Csakhát az merőben merőleges.
Törd egy kicsit a fejedet!
Tegnap néztem atomcsill előadást.
Felfedezték, hogy a klasszikus mechanika nem kauzákis és ne determinisztikus.
Elvileg lehet készíteni olyan alakú lejtőket, ahol a matematikai megoldás nem egyértelmű.
Persze felmerül a kérdés, hogy az elhanyagolások mennyit számítanak egy kísérletnél. Például a golyó alatt az alátámasztás deformálódik.
De most nézzük meg inkább a kúp hegyén lévő golyót!
Elvileg ott egyetlen atom van. Feltételezhetjük, hogy gömb.
Csakhogy ez az atom nem üldögél ott nyugisan.
Az ekvipartícióból kiszámolható (én nem fogom), hogy az atomunk szobahőmérsékleten hiperszónikus sebességgel mozog.
(Néhány héttel korábbi Atom Chill: hideg atomok.)
Viszont ez nem ilyen egyszerű. Ez valami ekvivalens sebesség.
Egy klasszikus fonálinga esetén azt nem tudjuk elképzelni, hogy két különböző frekvenciával leng.
Ugyanis ehhez legalább kettős inga kellene.
(Az más kérdés, hogy anharmonikus rezgésnél felírhatjuk a Fourier-sort.)
Viszont a kúp hegyén lévő atomunk szuperpozícióban oszcillál, egyszerre több különböző frekvencián.
(Azt sajnos nem tudom, hogy ez valódi folytonos spektrum, vagy pedig diszkrét frekvenciákból áll.)
Tehát az a mozgási sebesség, amit az előadó kiszámolt, az csak valamilyen effektív sebesség, mint például a váltóáram effektív értéke. (Csak a váltóáram fűtőértékét egyenáramra számoljuk át, az atomi oszcillátor szuperponált rezgését meg egyetlen harmonikus rezgésre.)
Sehogy. A Lagrange-formalizmus a súrlódásoktól és így a disszipációtól mentes tisztán mechanikai rendszerre érvényes. Bizonyos feltételek mellett az Euler-Lagrange-egyenlet kiegészíthető egy taggal, az úgynevezett általános súrlódási erővel (szimpla esetben ez a súrlódási erő). De ez hekkelés, nem a Lagrange-egyenletből következik.
Egy műanyag tartály, palack keresztmetszete hatalmas. A nyomás egy palacknak a teljes keresztmetszetére hat, a keletkező p x A erőt a falvastagságból kapott keresztmetszet veszi fel - ami ott nagyon kicsi. Mondjuk átmerő 100 mm, fal 0.5 mm, műanyag
Egy kapilláriscsőnél a keresztmetszet mondjuk 1 mm, falvastagság ugyanennyi, és réz.
Szerintem veszélyes, ha reduktor nélkül tölti át. 200 bar nem vicc.
A reduktor (vagy amit a gyakorlatban annak neveznek) az egy visszacsatolással ellátott... nyomásszabályozó szelep. Itt viszont a végnyomás ugyanannyi, mint a nyomásforrásban
Ide tehát egy áramlásszabályozó kellene. Egyébként van olyan is, a hegesztőgépeken pl.
Annak pedig a legegyszerűbb formája egy kapilláris cső (mert az áramlás biztosan nem lineárisan nő a nyomáskülönbséggel, illetve a legnagyobb hátránya talán az, hogy a folyamat végén belassul a nyomáskiegyenlítődés).
A Bernoulli-törvény alapján elég jól felírhatók a viszonyok. Itt a 23.-25. oldalakon találsz egy elég jó összefoglalót; a lényeg neked most az 1.6.1. pontbeli veszteségek. A nyomásveszteséges képletben szereplő pd a dinamikus nyomás, pd = ro*v2/2. (Ezt a magasságveszteséges képlettel összevetve is ki lehet sakkozni.) Hasznos lehet még ez is.
Az anyag tartalmaz jó gyakorlati értékeket is; a lambda csősúrlódási tényező merev csövekre 0,02..0,03 (dimenzió nélküli szám), az áramlási sebesség gázokra (az anyagban nem szerepel) kb. 20 m/s (ez nyilván függhet sok mindentől, de szállításkor - épp a veszteségek kordában tartása végett - a nagyságrend ennyi). A képlet mértékegységhelyes eredményt ad.
Ha a veszteség képletébe behelyettesítgetsz számokat, akkor a nyomásveszteségről képet kaphatsz, és ha figyelembe veszed, hogy az energiaveszteség a nyomásveszteség és az érintett közegtérfogat szorzata, akkor azt is kalkulálhatod, hogy a csövön méterenként mennyi áramlási veszteség alakul hőenergiává. Ennek értéke nagyon kicsi, a cső szinte észrevehetetlen mértékben melegszik.
Valamennyire biztosan. Kitágulva lehűl. Ezután a cső hőt ad át neki. A kis palackban lévő 1 bar hirtelen 20+barra nő, felmelegszik mint dieselmotorban a sűrítési ütem alatt.
