A gondolat előbbre való, mint a szó. Ha már mindenképpen elsőséget akarsz megállapítani.
Szerintem egyszerre, egymásra hatva fejlődött a gondolkodás és a beszéd.
A metafizika iránti érzékenység a közösségi létből és a fejlett emlősökre jellemző hosszú és gyámoltalan gyerekségből fakad. Az meg minden mást megelőzött.
A vallás kialakulása biológiai szükségszerűségekből fakad és kikerülhetetlen, ha az ember fejlődéséről van szó.
"A CZ-FO állítását fogadom el. Nem kizárható a kapcsolat pont a Ta ősgyök miatt."
Egyetlen hang azonossága egyáltalán nem garantálja a vele alkotott gyökök jelentésbeli hasonlóságát, rokonságát. Pl. TÁL, TÚR, TAR, TÁR, TŰR, TOR... Azért nem, mert más hango(ka)t hozzá kapcsolva más jelentésű szót/gyököt alkottak az őseink. Pont azért tették, mert más dolgot is meg kellett nevezniük, s az összetétel volt a legegyszerűbb megoldás erre. Ma is ezt tesszük, ha új dolgot akarunk megnevezni, két-három, esetenként több meglévő szót ragasztunk össze.
Természetesen a T hang jelentése "kihallatszk" a gyökökből (ez sem mindig) de ez nem feltétlenül jelenti a gyökök jelentésbeli rokoni kapcsolatát.
Ez a fajta "áthallás" ("a kihallatszik") csupán következménye annak, hogy két- vagy több gyökben is szerepel a T hang.
Más szóval, csak a hang jelentése azonos (az sem mindig), a gyököké már nem.
"Az ébredező értelem kezdettől fogva magában hordozta a vallás csíráját ahogy a nyelvét is."
Nem valószínű... Ti. a vallás kialakulásához valamiféle kommunikációra volt szükség. Más szóval összefüggő gondolatokat kellett a másikkal közölni, méghozzá elvont gondolatokat, amiket "megvitattak", s végül közös nevezőre jutottak. A közös elképzelést lehet vallásnak nevezni.
Mindezeket szavak, kezdetleges - vagy fejlettebb - mondatok formájában közölték egymással. Ehhez pedig már "kész" szavak kellettek.
Az igaz, hogy képekben is lehet gondolkodni, de képeket csak speciális módon lehet közölni. Beszéd útján biztosan nem, csak rajzolva. Az ismert legrégebbi rajzok/festmények viszont csak állatokat, embereket ábrázolnak, esetenként vadászjelenetet, ritkábban harcot... Ezek az ábrák is csak mindössze 20-30 000 évesek, Semmilyen jóval korábbi, akár millió éves ábra nem került elő. Miért nem? Mert lekopott a festék, elmosódott a karcolás, de sokkal valószínűbb, hogy nem is készültek, mert ahhoz már megint csak fejlett agyra, már rajzolásra is alkalmas kézügyességre volt szükség.
Tehát az elvont gondolatok megfogalmazásához, közléséhez nem álltak rendelkezésünkre a feltételek a beszéd kialakulásának kezdetén.
Nem ismered az anyanyelved? Ne is haragudj, de ilyet kérdezni....?
Az Ó a csodálkozás hangja, az Á az elutasításé.
"Ezeket nem lehet ilyen egyszerűen és kutyafuttában megállapítani."
Aki ismeri a magyar nyelvet kapásból rávágja...
"A magyarban van némi létjogosultsága, de te most úgy állítod be ezeket a hangokat, mintha az emberiség ősi indulathangjai lennének."
Márpedig azok, mert ezeket az érzelmeket ezekkel a hangokkal fejezzük ki. Ez tény kérdése.
S miután ezek egyhangú ősgyökök, ezért a legősibb "szavaink".
"Ennek vajmi kevés az alapja."
Ennek az az alapja, hogy a beszéd a legegyszerűbben kiejthető hangokkal kezdődött, amiknek az "ember" már valamilyen jelentést tulajdonított. Ezek a hangok pedig kéltséget kizáróan magánhangzók voltak. Ui. a mássalhangzók nagy többségének kiejtése nem is olyan könnyű feladat. Van amelyiket néhány mai ember sem tud megtanulni... - Pedig tanították nekik, mégsem megy... A beszédhibások többsége a magánhangzókat ki tudja ejteni, de a mássalhangzókat nem, vagy csak hibásan.
Az --IK az igerag és igeképző is egyben. ZIK és SZIK megnyilvánulási formái is vannak. És amikor a VADÁSZ főnév VADÁSZIK lesz, akkor igeképző, persze jelöli a személyt is, de ettől még igeképző is esetünkben, mert főnévből lett igénk. Enélkül nem volna ige. Persze ez a szóelem igére is rámehet.
Most sem tudok mást mondani mint megannyiszor : az ige természete hogy eleve cselekvés és ezáltal leggyakrabban mozgás, tehát azzal érvelni hogy az igeképző hangja ezt jelenti az nem elfogadható. Ugyanis a hangkészletünk fele igeképzésben biztosan részt vesz. Akkor mind ezt jelentené?.))...
Nem az igeképző utánozza a szél hangját teszem azt, hanem maga a szótő: FÚÚÚ és ebből FÚJ J sehogyan sem utal a szélfújásra, de annál inkább a hangutánzó FÚÚÚ . Ez a szótő fejezi ezt ki hitelesen.
SÜÜÜÜÜ --VÍT most a szelünk. Nem az igeképző fejezi ki a hanghatást ! Vagy szerinted a --VÍT dologból bármi erre utal?)) Nyilván nem, mert a szótő ennek a kifejezője, a SÜ azaz SSSÜÜÜÜ a lényeg, ezeket halljuk valójában.
De ha HURR-OG, akkor sem a toldalék jeleníti meg a történéseket, hanem a HURRR szóelem ! az --OG a gyakorító igeképzést fejezi ki, közvetlen rokona a többesszámnak, de főnevekre --OK megy rá, igéknél meg X-G megy rá.
CSAP-KOD is olykor a szél. Nem a szó végi --KOD jeleníti ezt meg, hanem a CSAP szavunk.
Semmi köze a szeles hangokhoz és nem a hangutánzó gyökökhöz igazodnak a képzők mibenlétei, eleve négyféle is esetünkben.
Ugyanakkor van 4 szótövünk, ami nagyon is kifejezi hangutánzó módon a szeles eseményeinket : CSAP, SSSÜÜÜ, (SÜ röviden), HURR, és a FFFÚÚÚ , a szemléltetésképp így írva. Ezek mutatják a valóság hangjait. LEH-EL esetén sem az --eL igeképzés fejezi ki a dolgot, hanem a szótöve.
Viszont attól még érdekes kérdés lehet az igeképzők esetleges jelentései ha vannak nekik és nem pusztán csak erre a célszerepre vannak, amit valószínűsítek én is. Ezeket szisztematikusan érdemes volna átvenni, vagyis támogatnék egy efféle ötletet...
"Függőleges SOR 6 db és vízszintes SOR 8 db, az 48 darab. Ez a SZORZÁS."
Nem. A szorzás azonos értékek többszöri összeadásának egyszerűsített változata.
" SZŐRZET is a szálak SZORZATA."
Egy fenét! A szálak sokasága mindenféle szorzás nélkül. Mit gondolsz, az ősember aki alig tudott beszélni, csak az ősgyököket próbálta összerakni gyökökké, a számokat egyáltalán nem ismerte, a szorzást csak több százezer év múlva találta föl, nem ismerte/nevezte meg az állatok szőrét?
Gondolkodj már egy kicsit, mielőtt ilyen zöldségeket leírsz!... Bocs', nem akartalak sértegetni, de ez már kiverte nálam a biztosítékot...
"Díszítés alapvető és eredeti jelentése hogy szebbé és látványra/küllemre vonzóvá teszünk valamit. A TISZtítás is erről szól voltaképpen. "
Az őseink korában, sőt pár száz évvel ezelőttig a tisztaságnak nem volt "díszítő" funkciója. A szó pedig nem mai keletű, hanem sok-sok ezer évvel korábbi. Na a mai viszonyokból indulj ki!
""Z hang a rá jellemző cselekvés , mozgás kifejező " ------------ igeképzőként mindegyik igeképzőre rámondható ez, amiből meg jó néhány van nekünk.)) Mivel minden ige cselekvés/történés, a szófaj mivolta okán."
" Ráadás az igék nagyrészt eleve mozgással is járnak, tök mindegy hogy z-vel képezzük az igét, ha történetesen épp --IK az igeképzőnk"
Kezdjük azzal, az IK nem igeképző, hanem személyrag....
Egyáltalán nem mindegy, milyen hangot használunk igeképzőnek!
Ezerszer leírtam, most a kedvedért megint megteszem: A különböző mozgások más-más hanggal lettek utánozva. Vannak dinamikus, és kevésbé erőteljes, gyorsan ismétlődők, ilyen az R a Z, melyekkel olyan igéket képezünk, ahol a mozgás is hasonló: ver, túr, fúr, súr(ol), jár, húz, zúz, ráz, fáz(ik).
Vannak pillanatszerű mozgásokat megjelenítő hangok, amelyek kemények (K), lágyabbak (CS) és tompák (T). pl: lök, pök, kenőcs (ami kenődik) kopács (ami kopácsol), tanács (akik tanácsolnak) -at, -et gyakorító igeképző.
Van olyan hang, melyek lágy légies mozgást fejez ki: Lehel, lohol, hűl, hál...
Van olyan, mely a szél hangját, ill a gyorsan áramló levegő hangját utánozza és kicsivel erőteljesebb az előbbinél: mász(ik) kúsz(ik), vesz, tesz, ...
Van ami a súrlódás hangját jeleníti meg: vés, vás...
Stb.
Minden esetben olyan hang került a gyök végére, vagy után, mely olyan mozgást jelent, mint a hang által képzett igére is jellemző. Lásd a fent felsoroltakat.
A magyar nyelvben még ilyen finomságok is vannak!!!
"A helyhatározó N rag nem a nyúlás fogalma. X dolog Y dolgon rajta van. "
Nem nyúlásról van szó, hanem nyúlós dologról, arról, ami nyúlik. Nyúlik a fa nedve, a fenyő-gyanta, a NYál (nem véletlenül ez a kezdő hangja), és átvitt értelemben a kéz is "nyúl(ik)". Minden ami nyúlós, az szét is terül. Hol? Hát többnyire a földön, de bármilyen tárgyon, akár a fa törzsén is, épp ezért lehet helyhatározó rag az N(Y) hang a T mellett...
""...egy gyökü a tiszkám, teszkám azaz tuszkolom, taszigálom, mennyiben a csiszolás és dörzsölés a dolog természeténél fogva ideoda nyomuló toszigálással jár. V. ö. TA, TASZ, TASZIT, TO, TOSZ, TOSZIT." Ez akár utalhat magára a tűzgyújtás módjára is."
Aki taszít, tol, toszít, nem ide-oda mozgat, hanem egy irányba mozdít. Ezt szögezzük le, mert ez egy fontos tény, a mozgás jellegét adja.
A taszigál már egy toldalékolt forma gyakorító képzővel, miáltal lett a korábbi egyirányú mozgásból akár több irányba ismétlődő mozgás. És persze sem közelről, sem távolról nincs semmilyen jelentésbeli kapcsolatban a dörzsöléssel, csiszolással, mert ez utóbbi szavak nem csupán mozgásról szólnak, hanem mindenek előtt a két felület közt végbemenő folyamatról, kopásról, a szemcsék gördüléséről...
Még egy igen fontos dolgot említek: a TOL esetében az a fontos, AMIT tolunk, a CSISSZOlásnál pedig az, AMIN toljuk a tárgyat (csiszolóvásznat).
Éppen ezekért nem lehet a két gyök jelentése a magyar nyelvben azonos jelentésű.
És ezért sem lehet a TŰZzel kapcsolatos, mivel ott a dörzsölésen van a hangsúly, a fát hiába tolod, taszigálod, nem fog meggyulladni, ha megfeszülsz sem!
Továbbá a tűz ismerete nem a tűzgyújtással kezdődött, hanem annak őrzésével! Ui. az őseink eleinte nem tudtak tüzet gyújtani, hanem a természetben előforduló tüzet táplálták folyamatosan, s ez minden bizonnyal a nő(k) feladata volt. Erre utal az a mondás, miszerint a nő a családi tűz őrzője, mind direkt, mind átvitt értelemben.
Ja, és erdőtüzek már akkor is voltak, veszélyeztették az éővilágot, s magát az embert is.
Így a TŰZ szó már akár több-százezer évvel korábban is ismert kellett, hogy legyen, még azelőtt, hogy őrizték, pláne mielőtt sikerült meggyújtani.
"Viszont a "fogadós/vendéglős" vagyis pontosabban CSAPOS/CSAPLÁROS szavak latin és ógörög megfelelőit még szótő szintjén sem találja meg az ÚESZ, mert itt a CSAP szóból képződött minden."
Nyilvánvaló. Ezen nem lehet vitázni.
"Az ógörög gyakran a CS kezdetű szavainkat K-ra írta meg, mikor épp nem T-re tette ezt meg"
Érthető, hiszen a CS hang is egy hangutánzó, éppúgy, mint a K, vagy a T, az L, a P....
A KAP és a CSAP, de ide sorolható a TAP(og) LAP, NAP, PAP is, rokon gyökök, miután az A és a P hangjuk közös.
Maradjunk a K és P és T hangnál.
A K hang egy közepesen erőteljes, ugyanakkor pillanatszerű esemény/cselekvés hangja. Gondoljunk arra, mikor egy kődarab leesik és Koppan.
A T szintén pillanatnyi hang, viszont mindkettőnél tompább, hiszen a földre eső/tett tárgy hangja.
A CS hang is lényegében hasonló, csak sokkal lágyabb, nem olyan "kemény" dolgok ütközésének a pillanatnyi hangja.
Ugye, a víz lágyan CSobban és nem Koppan, mint a kő, ugyanakkor mindkettőnek élesebb hangja van, mint a T-nek.
Mi így hallottuk, és így is ragadt meg a nyelvünkben. Ki tudja miért, talán más területek szóalkotói úgy gondolták , hogy a megnevezni kívánt dolog valamelyik jellemzője a CS hang jelentésével fejezhető ki, vagy fordítva, esetleg T hanggal...
"És az ominózus KAPÉLOSZ (kocsmáros) így a CSAPOLÓ(S) képzetű szavunk lesz..."
Nekem inkább a KAPÁLÓS jut az eszembe... De ez hülyeség... Mert a csapos nem kapál...
A gyök gyakran két mássalhangzós alapból. Mivel hangutánzó alapú nagyon sok eredetre és ezt a hangot néhol 1 hangként is megjeleníthetjük, máskor meg 3 is kell hozzá. A durranós hangú gyököt nem tudjuk nem 3 hanggal és 2 mássalhangzóval mondani. DIR-DER-DURR-DÖRR , ez bonthatatlan gyökszó, vagyis D_R hangváz.
Néha 1 hang is elég, mert az ŐZ Ő-ZIK és valóban tesz ilyet, aki ismeri őket az tudja. kutya meg ÚÚÚ-gat, Ú-kat mond, U-GAT. Egytől 3 hangig egyaránt lehetnek szótöveink.
Egyhangos lehet a szóba került E-SZIK és I-SZIK is. Minden ráépülő dolgot már toldalékként azonosíthatunk.
E-SZIK (máskor ez --ZIK), E-VÉS, E-DD, E-HETŐ, E-NNI , E-GYEN, Kiss Dénes szerint is ösztöni hangutánzó eredetű lehet, mondjuk csecsemőhangokból, ha éhes akkor jön az EEEE--meg az ÉÉÉÉÉ(Hes) ám rendesen, illetve táplálkozásakor is EMM--EMMM melyből EMLŐ /EM-ELŐ lesz később, ilyen hangutánzó elemekből (később logikásítva) természetes nyelv építhető fel.
Ital meg már az ÉTel szinonimája (megint a hangváz ), ez a folyékony táplálék, tudatos szóalkotás az ÉTEL okán, igény merült fel elkülöníteni őket. Hacsak nem tud I hangos ezt alátámasztó ösztönszóról valaki.
A magánhangzóval kezdődő egyszótagú gyökökből származó szavainál az első mássalhangzój szerinted lehet képző hang? Ráadásul a kezdő magánhanzó is változhat?
"Az ÜGY szónak meg semmi köze sincsen a VÍZ szóhoz"
Gyök szempontjából nincsen köze, de ha vízfolyást jelent akkor -nem gyökileg- van köze:
"Mennyiben az ügy általán bizonyos cselekvési mozgékonyságot igényel, s azzal szokott járni: innen azon hasonló hangu gyökökkel rokonítható, melyek folytonos, vagy élénkebb mozgásra vonatkoznak, mint az üdő és üget szók gyökei üd és üg, t. i. se rokon d, g, gy, hangok fölcserélésével, és vég elemben az űz (= ü-öz) ige. "
"Jászay Pál szerént (Müncheni cod. 358. 1.). ,űgy' helyett hajdan ,ige' szó is divatozott volna,"
