A Fővárosi Törvényszék másodfokú döntésével decemberben megsemmisítette a Budapest Bank 2007-ben megkötött lakossági hitelszerződését. Az ítélet megváltoztatta az elsőfokon hozott döntést, és teljes mértékben az adós felperesnek adott igazat.
A törvényszék szerint a bank elmulasztotta a törlesztőrészletek feltüntetését az eredeti szerződésben. A szerződéskötés időpontjában hatályos hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerint viszont érvénytelen és semmis az a fogyasztási, illetve lakossági kölcsönről szóló megállapodás, amelyben nem rögzítették a havonta fizetendő részletek számát, összegét, és a törlesztések időpontját.
Ha tehát a kormány most megint segítene a devizahiteleseknek, akkor velük összevetve a forintadósok szaldója még csúnyábban festene. Az eddigi futamidő alatt ugyanis szinte mind többet fizettek bankjuknak, mint akik devizában adósodtak el, az ő terheiken azonban most sem enyhítenének. Varga, mint mondta, ezt nem szeretné.
csakszólok, hogy a hsz-eid nagyobbik részének sincs semmi köze ezen az alapon a topichoz. meg kéne keresned a polmodit, és kérni, hogy törölje az összes olyan hsz-edet, amiben nem a bíróság döntéséről írsz. szerintem egyszerűen így egyszerűbb.
Egy 2005-06 környékén felvett svájci frank hitel esetében az eredetileg alacsony kamatok miatt a törlesztés első éveiben jóval alacsonyabbak voltak törlesztők, mint egy hasonló nagyságú forinthitelnél. Az előny az elszálló árfolyam és a magasan tartott devizahitel-kamatok miatt mára sok szerződésnél nagyjából elolvadt, de sok szerződésnél még mindig a devizahitelesek vannak előnyben.
Forint adósok az eddigi futamidő alatt ugyanis szinte mind többet fizettek bankjuknak, mint akik devizában adósodtak el, az ő terheiken azonban most sem enyhítenének. Varga, mint mondta, ezt nem szeretné.
Valóban, önmagában nincsen probléma a deviza alapon történő elszámolásnak.
Önmagában.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a bank egyoldalú hatalmasságként a szerződést neki megfelelő érdekek mentén egyoldalúan módosítsa, nem jelenti azt, hogy el nem végzett szolgáltatásért ellenszolgáltatást kérjen....stb.
Nem gazdagodhat jogalap nélkül, és nem gyakorolhatja a jogait rosszhiszeműen.
Ez mind-mind ott van a konkrét ítéletben, minden indoklás szintén konkrét jogszabályokkal alátámasztva.
Megállapítja viszont a Kúria, hogy önmagában nincs probléma a devizahitel-szerződésekkel. Az adósok tudatában voltak annak, hogy devizában adósodtak el, és ez így is volt, tehát nem forintadósságot címkéztek a bankot devizának (mint azt a devizahiteles csoportok vagy a kormánypárti politikusok egy része állítja).
Attól függ, hogy te mit értesz megfelelő mennyiség alatt.
Ha a kihelyezett hitelállomány mondjuk 1 millió chf és te ezt az összeget keresed, akkor nem, viszont a kötelező tartalékráta jelemzően a kihelyezett hitelek 10 vagy éppen csak 5 %-a, esetleg még ennél is kevesebb.
Ha ennyi megvolt, akkor elmondhatják, hogy mindenki CHF-et kapott, csak átváltották HUF-ra a folyósításnál.
Volt szerencsém végigolvasni a topikot. A jogrendszerünk a római jogra vezethető vissza. Sok álmodozás hordaléka került a topikba.A felperes kérésének megfelelöen az itélet semmis, az elszámolt pénznemben egy összegben jár vissza a felvett hitel a bankközi kamatokkal növelve. Ne áltasd a deviza hiteleseket,
A Kúriának abban igaza van, hogy önmagában a deviza alapú kölcsönszerződés nem semmis az elszámolás módja miatt.
Vagyis pusztán azért, mert a felek a konkrét pénzmozgásokat egy adott devizára vetítve és így kiszámolva végzik.
A semmisség oka nem ez.
A semmisség oka(i) alapvetően az egyoldalú szerződésmódosítás jogának, mint látszatjognak a rosszhiszemű gyakorlása, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás alapelvének megsértése, mindig konkrét jogsértések.
Amennyiben az állam közérdekű pert indít és azt megnyeri, akkor az értelemszerűen a pernyeréssel érintett szerződésekre is vonatkozik.
Ám ilyen nincsen.
Azt viszont látni kell, hogy a gyakorlatban nem oldották fel a következő ellentmondást.
Az ellentmondás lényege, hogy a bank nem az egyes kölcsönök fedezetét biztosítja, hanem a pénzügyi előírásoknak megfelelő portfólióval rendelkezik, tehát az egyes kölcsönökhöz nem lehet hozzárendelni a konkrét forrást.
Ebből következik, hogy minden kölcsönről meg lehet állapítani, hogy teljes mértékben fedezett, amennyiben azt az egyet hasonlítjuk össze a teljes portfólióval.
Ugyanígy lehet minden egyes és konkrét deviza átváltáshoz hozzárendelni a bank portfóliójában kétségkívül meglévő devizát, legyan az akár betét, akár egy swap (csere) ügylet eredménye.
Csakhogy ez a logika ott foltos, hogy amennyiben az összes kölcsönt hasonlítjuk össze a portfólióval, akkor kibújuk a szög a zsákból.
Aztán kiderül, hogy összesen nincsen -nem létezik- olyan mennyiségű svájci frank, mint amennyit felhasználtak a forintkölcsönök devizalikviditásának fedezésére.
Nyilvánvaló, hogy frank (fedezet) nélkül nem lehet frank-forint (forint-frank) swap üzletet sem kötni, ám éppen itt buknak meg a dolgok.
Ha ezek az összegek nem jelentkeznek a bankok mérlegfőösszegeiben, akkor bizony a különbözetet még swappal sem fedték le, egyszerűen annyi történt, hogy kétszer átszámították (nem átváltották) a hozzájuk bevitt törlesztőrészletet.
Ez sem baj önmagában akkor, ha a bank ezt szerződés alapján teszi, és nem állítja ennek az ellenkezőjét.
Tételezzük fel, hogy egy adott napon, egy adott banknál 100 ember akart felvenni hitelt CHF alapon. Átlagosan 10.000 CHF, maximálisan 100.000 CHF értékben. A 100.000 CHF és az akkori 3-5%-os jegybanki tartalékráta miatt a banknak minimum 100.000 CHF * 5%=5.000 CHF devizával kellett rendelkeznie, melyet elhelyezett a jegybanknál.
Tehát a bank elhelyezett az MNB-ben 5.000 CHF devizát (nem valutát!), amit pl. az anyabanktól kapott kölcsönbe, amit a külföldi anyabank úgy tudott nyújtani magyar leánybankjának, hogy pl. 5% tartalékráta mellett kihelyezett 100% hitelt a magyar leányának. Azaz az 5.000 CHF devizához az anyabanknak 5.000 CHF *5% tartalékráta = 250 CHF valutával vagy devizával kellett rendelkeznie. Ha svájci az anyabank, vagy van svájci fiókja, akkor ezt svájci frankkal, mint valutával is megoldhatta. Ha nem rendelkezett ilyen forrással, akkor deviza alapon kellett egy svájci frank valutával rendelkező forrástól hitelt felvennie. Egyszerűség kedvéért tételezzük fel az elöbbit, azaz a valutaforrás meglétét.
Most nézzük a másik oldalt: Mivel a bank a hitelfelvevőkkel időpontot egyeztetett, ezért lehetősége volt adott “csúcsnapokra” egyszerre több hitelfelvevőnek kölcsönt nyújtania. Persze ezek a csúcsnapok egyre sűrűsödtek, ahogy a hitelfelvétel mértéke felfutott. De a banknak már a hitelfelvételi láz felfutási szakaszában (vagy később a lefutási szakaszában) is lehetősége volt arra, amit leírok.
Az ügyfelek egy hitelnyújtási várakozási sorba kerülnek. Ebből a várakozási sorból fogják az elsőt és kihelyezik a devizalapúnak nevezett hitelét, amihez az MNB-ben elhelyezett CHF deviza biztosítékot nyújt. (A hitelkihelyezés sorrendjével is lehet persze játszani, és optimalizálni napon belül is, de most ezt hagyjuk figyelmen kivül.) Az első ügyfél megkapja a devizát, melyet a Forintban vezetett hitelfolyószámla miatt azonnal át is váltanak Forintra. A bank visszakapja a devizáját, és egy újabb devizahitelt tud kihelyezni. Ezt meg is teszi, mert jöhet a második ügyfél a várakozási sorból.
Tehát tényleg igazuk van a bankoknak, mert devizahitel a bankok által kihelyezett hitel! Már csak az a kérdés, hogy milyen mértékben is az! Milyen mértékben devizahitel a kihelyezett hitel?
A fenti feltételezett napi 100 ember átlagos 10.000 CHF, azaz összesen 1.000.000 CHF hiteléhez elég volt a kereskedelmi banknak összesen az adott napi maximális hitelfelvételhez (100.000 CHF) szükséges 5.000 CHF jegybanki tartalékkal rendelkeznie a Magyar Nemzeti Banknál. Vagyis a páldában 5.000 CHF/1.000.000 CHF=0.5% arányban devizahitel a devizahitel. Viszont 100%-0,5%=99,5% mértékben egyáltalán NEM DEVIZAHITEL! Tehát tényleg igazuk van a banki adósoknak, mert devizahitel mögött a bankoknak szinte nem is kellett devizával rendelkezniük! Nyugodtan mondható, hogy a hitel csak “devizaelszámolású”!
