"Végig feszültségben tart Fliegauf Benedek legújabb, a Berlinálé versenyében bemutatott felkavaró, erős filmje a cigány gyilkosságokról. Apró hibái ellenére ritkán látni vásznon ilyen átélhetően, ugyanakkor árnyaltan, filmszerűen megrajzolt társadalmi és szociális kérdéseket."
Készülőben az új dokumentumfilm a pécsi veszprémi történetekről.
Soha nem fogod megérteni, hogy az apolitikusság egy tisztán politikai követelmény.
Aki nem eleve politikában gondolkodik, abban fel se merül.
Amúgy is, a film politikai értelmezéséért senki nem tett többet, mint a drágalátos minisztérium a remek berlini gerillakampányával. Tán őket kéne megkérdezni, hogy miért fontos ez annyira nekik...
Most kéne észnél lenni. Ez az ország tele van gyűlölettel. Gyűlölik a cigányokat, a hajléktalanokat. A zsidókat, a libsiket, a melegeket. Gyűlöli a Főváros a vidéket, a vidék a Fővárost. A biciklis az autóst, az autós a biciklist. Gyűlölik a bevándorlókat és a[...] Bővebben!Tovább »
Most kéne észnél lenni. Ez az ország tele van gyűlölettel. Gyűlölik a cigányokat, a hajléktalanokat. A zsidókat, a libsiket, a melegeket. Gyűlöli a főváros a vidéket, a vidék a fővárost. A biciklis az autóst, az autós a biciklist. Gyűlölik a bevándorlókat és a kivándorlókat, de gyűlölet tárgyai azok is, akik itthon maradnak, mert miért nem mennek el innen. Gyűlölik a Nyugatot és a Keletet. A jogsértőket és a jogvédőket. Gyűlöletben vagyunk a szomszédainkkal és a honfitársainkkal. A frusztráltság újabb és újabb ellenségképeket keres magának, legyen az IMF, a multi, nyugdíjas, rezidens, rendőr, tűzoltó, munkanélküli, egyetemista, színész, az EU vagy amikor úgy hozza, a romkocsmák népe is megteszi.
Régen volt már ilyen labilis idegállapotban a társadalom. Elég most egyetlen szikra, hogy elszabaduljon a pokol.
A kormány felelőssége
A kormány felelőssége most, hogy a józan ész győzedelmeskedjen. Mert neki vannak meg hozzá az eszközei. Hogy ez a gyilkosság ne etnikai kérdés legyen, hanem bűnügyi.
Talán nem most kéne bayerzsoltokkal tortát szeletelni, ordas eszmékkel — pár szavazat reményében — pávatáncot járni. Talán épp most van itt az ideje világosan és határozottan beszélni, kétértelmű kiszólások és egyet jobbra, egyet balra ütés nélkül világosan fogalmazni.
Mert mindig lesznek akik a legállatibb ösztöneinkre apelláljanak. Politikai pecsenyéjüket sütögetnék azzal, hogy megoldás helyett bűnbakot keresnek.
Ezegyszer kristálytisztán vonalat kell húzni közéjük és mindenki más közé. Mindenfajta gesztus és kiskapu nélkül a retorikában. A bűnös bűnhődjön, de csak a bűnös bűnhődjön.
Ha már egyszer meghaladtuk a középkort és a kollektív bűnösség elvét, mindenki csak a saját tettéért vállalja a felelősséget, nem a bőre színéért, nem a hovatartozásáért, a származásáért vagy a nézetéért. Azért feleljen, amit tett, és csakis azért. Máskülönben az akció reakciót szül, az igazságtalanság megtorlást, a megtorlás pedig bosszút. Az állam felelős a rend, a közrend fenntartásáért. Pont.
És nem kéne halálbüntetést emlegetni, hiszen jól tudjuk, úgysem vezetik be. És ha bevezetnék, akkor sem érne többet, mint hogy néhányan otthon, a foteljükben vagy a monitor előtt kielégítve éreznék indulatukat.
Az ellenzék felelőssége
Talán most kéne csendben maradni. Nem a kormányra mutogatni, sem az áldozatra, sem a felelősökre. Sem a részvétből, sem a fájdalomból, sem a dühből szimpátiát kovácsolni.
Ha megtalálták és elítélik, az nem a kormány dicsősége, ha nem találják meg és nem ítélik el, az nem a kormány kudarca.
Az állam (és nem a pártok) fenntartanak egy igazságszolgáltatási rendszert. Ennek a feladata, hogy kivizsgáljon, bizonyítson és ítélkezzen.
Az értelmiség felelőssége
A kávéházi értelmiség felelőssége meg az, hogy hallgasson. Ellenálljon a kísértésnek, hogy lila ködbe burkolózva szemantikailag elemezze, vajon mennyire pc kifejezés az a szó, hogy cigánybűnözés, miközben önmaga nagyszerűségét nézegeti a tükörben. Ezzel ők sem tennének mást, mint meglovagolni egy aktuális témát, amiben kiélhetik szereplési vágyaikat. Inkább ne!
A hordák készen állnak. Megint úgy érzik, eljött az idejük. Halált, megtorlást, kényszermunkát, kitelepítést, kínzást, lincselést, kollektív büntetést, megelőző csapást követelnek — persze "védelemből".
A társadalmat éppúgy meg kell védeni ezektől a hordáktól, mint a gyilkosoktól.
én sose néztem meg egy filmet se, csak mert oscarja van, sőt, hardcore művészfilmnéző vagyok, ennek ellenére valószínűleg sokkal több ember fog élvezni egy modern átdolgozást mint egy gassmant
de az nem gond, hogy az ezüst medve épp nem ezt a fajta legszebben kiszínezett popfilmet díjazzuk - politikát követi? annyi fesztivál meg díj van, mindenki megtalálhatja a maga referenciapontját, nem azért, hogy átvegye az értékelést, hanem mert nem folyton moziba jár az ember, kellenek előzetes infót a válogatáshoz.
pl ha végignéztem egy régi, egy hetes titanic-programot, mindig rájöttem, hogy kb mi/ki az, ami nekem bejön, úgy egy évig nem kellett utánajárnom 1-1 rendezőnek, hogy megbecsüljem, fog-e tetszeni a filmje, de nincs mindenkinek 168 órája csak erre évente
"a díjak, legalábbis manapság, egyáltalán nem tükröznek konszenzust. Politikai-világnézeti vállon veregetést, továbbá egyéb lobbihatásokat annál inkább."
Mondják ezt azok, akik képtelenek elérni akár a kvalifikációs szintet, ezért kénytelenek maguknak külön bajnokságot szervezni, ha nyerni akarnak. Ezt meg ugye csak úgy nem lehet, még nekik is ciki volna, kell hát hozzá valami ködös ideológia a tudjukkikről...
és miért baj, ha azon túl, hogy mindenki így méri le, hogy jó-e szerinte egy film, leméri még egy-két testület is? ez is információ, segít kiválasztani, mit nézz, mit ne nézz meg.
ha nem számít, mit mondanak, mire fel ez a hőbörgés a díjazottakon?
Szabó speciel nem szorul védelemre, a Budapesti mesék, a Mephisto, a Redl ezredes vagy A napfény íze magért beszél.
Egyébként nem csak a "műértő német közönség" díjazza őt, magyar viszonylatban is begyűjtött mindent a Balázs Béla díjtól a Kossuthon át a Corvinusig meg a Prima Primissimáig. Ja, aztán Cannes és Los Angeles is híres német falvak... :)
nekem se a kedvenc filmem, de nekem egyértelmű, hogy a saját ízlésem legjobb esetben is egy rétegízlésen belül valamilyen árnyalat. az oscar-díjas filmekről lehet tudni, hogy nagyjából milyenek, nem baj, ha nem esik egybe egy zsűri ítélete az emberével, orinetál az akkor is
